Tátravidék, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-03 / 1. szám

fyűfyuAiL- (U­ty, Sopron, ia15.­­FíU^'letUJL b'p.'h ^ Vili. fertályán Előfizetési ár: egész évre.......................8 kor. fél évre...........................4 kor. negyed évre.......................2 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Közgazdasági, társadalmi és fürdőügyi hetilap. ÍNM.C . 37358 J. Felelős szerkesztő: FÜLÖPP JÓZSEF. MEGJELENIK MIN­DEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: FUCHS GYULA. Hirdetésnél rendes garmand sor 30 I. Nyilttér soronként 80 fillér. Újév napjára. Sokféleképpen ábrázolja a képző­művészet az ó év elmúltát és az uj esztendő megszületését. Az angolok szeretik az öreg embert kaszával és a halálnak egyéb külső szimbólumaival a kezében ábrázolni az elmúlt esztendőt Az aggastyán ott áll a küszöbön, gyer­tyát tart a kezében, amelyet elfúj és az elfújt láng kirajzolja az 1913-as é­­vet, míg mögötte egy bájos meztelen gyermek áll: az új év, teli remények­kel, teli titokzatossággal és a jóhoz va­ló bizodalommal. Olyan életfilozófia nyilvánul meg ebben a képben, annyi invenció és költői melegség sugárzik belőle, hogy bátran tehetjük ezt ez év szimbólumá­vá általánosságban A gyermek háttére a fölkelő nap, amely sugaraival beara­nyoz mindent, ami körzetébe igy látjuk az uj évet, így mutatja körül: azt nekünk a művész és mi így szeretnők beteljesülve látni. A gyermek, ez min­den olyan érzésnek az eredője, amihez az emberi vágy oda csatolja a remé­nyeit. A keresztény vallás kezdete a gyermek Jézushoz fűződik, testté lett ártatlansághoz, Jézushoz az ideálhoz, aki azzá maradt, ami­­ gyermekkorában volt, egyszerű, keresetlenül természetes és bizakodó. Csak igy válhatott Meg­váltó belőle, csak igy volt képes bá­jos naivságával egy oly községet tobo­roznia maga körül, amely még évszáza­dok múltán is és remélhetőleg évez­­redekkel utóbb is megtartotta az Isten­ember emlékét. Ám az öreg emberről is szót kell ejtenünk. Az­ öreg emberről aki egyik kezével a homokórát, a másikban az alvó lángot tartja. Erről se feledkezünk meg, mert nem elég a bizodalom a jövőbe, hanem szükségünk van a ta­nulságra is és ezt csak a múltból — és ezt jelképezi az aggastyán — tud­juk menteni Az elmúlt esztendő pe­dig elég annyagot ad a­ tanulásra, szem­lélődésre és mintára, amiből megkon­struálhatjuk az uj jö­vevény számára a a nevelési irányt. így vagyunk a múlt esztendővel, így vagyunk minden más évvel is. Amint alkalmazható ez az e­­gyénre, akként szól ez nemzetekre és nagyobb közületekre is. Kérdezzük már most, hogy Magyarországon mit jelent a múlt év és mit jelenthet a jö­vő esztendő ? A múlt év kínos izgalmakkal volt tele. A gyalázatos orvgyilkosság, mely a királyi családot érte, felzaklatta a ke­délyeket nemcsak nálunk, hanem min­denütt a hol nemesen érző szív dobog a keblekben. Ellenségünkkel le kellett számolnunk és felkészültünk a nemes harcra. Ámde ellenségünknek barátai, az orgyilkosok patrónusai, szintén el­lenünk támadtak és elérkezettnek vélték az időt arra, hogy bennünket a föld szivéről elsöpörjenek. És azóta vívjuk a rettenetes harcot több-kevesebb sze­rencsével, de azzal a megingathatatlan reménnyel, hogy győzni fogunk, mert harcunk nemes és igazságos. Ehhez az egyik bajhoz hozzá­já­rult a másik: gazdasági pangás, amely minden reményük ellenére, hogy meg fog szűnni, mindinkább lelmetesen nagyobbodott, erősödött, fé­egy lavina volt, amely elpusztulással fenyegette ezt az országot. Szerencsére az újév nem talál ben­nünket ebben a katasztrofálisan kínos helyzetben Fegyvereinket a szerencse kiséri, a gazdasági helyzet némileg ja­vult és bizvást remélhetjük, hogy a jö­­ ­v­­­­. _ U ‘"SÍ TARCA. fii anyák és a gyermekek A keresztény világ az anyák és a gyer­mekek ünnepévé avatta Jézus Krisztus szü­letése napját, a Karácsonyt. Mária, az anyai szeretet fenséges eszménye és Jézus­­ Krisz­tus, az emberi szeretet igéinek a hirdetője szentelik meg emlékezetük örökön lángoló sugaraival a telkeknek ezt az ünnepét. Minden családot, amely ezen a napon összegyűlt, az anyai szeretet forraszt egybe. A hitben felmagasztosult gyermekek öröme két visszhangra a szívekben és a boldog ér­zések a család oltárképe, az otthon nemző­­je , az anya felé vonzza a lelkeket. Az emberi bölcseség nem tudja eldön­teni, hogy a szeretet estéje melegében való megpihenésnél az anyák avagy a gyerme­kek boldogsága a nagyobb. Az anyák mö­gött áll küzdelmeivel, csalódásaival és az élet csak a fiatalok ,de életkedve az ő ör­­­ömük. Törekvéseik nemessége az ő büsz­keségük. A gyermekek öröme az anyák bol­dogsága és elfeledik, hogy mennyi készülő­dés, fáradság, aggódás és közdelem között jutottak idáig. És hány anyának jut bánat­­osztályrészéül és nem láthatja gyermekei nevelésének a gyümölcseit. Azonban üres­ség nem marad sohasem utánuk. Ugyanazok a vágyak, a törekvések, amikért lelkesed­nek, élnek és élni fognak, amikor itthagyják utódaikat. Ez az örök megújhodás. Ezt te­remti meg a család, amely egyazon szere­tettel és összetartozandósággal erősíti az emberi szentháromságot: az apát, az anyát és a gyermeket. Ezen épül fel a népek és nemzetek ereje, munkálkodása és erkölcsi világa. A­­mely nemzetnek szép és egészséges a csa­ládi élete, amely nemzet az­ otthont avatja a legerősebb várául, az a nemzet Boldog, megelégedett és a megpróbáltatásokban is hatalmas. A családi tűzhely az alapja az állami életnek is. Takarékos, munkás, erkölcsös családokkal büszkélkedő ország gazdag, szorgalmas, törvényt tisztelő és természetes egyetértésében dacol minden külső vesze­delem ellen. Ahol minden családban­ az a­­pa dolgozik és a tűzhely oltárára helyezi munkája eredményét, ahol az anya a meg­hitt hajlékot meleggé varázsolja, ahol a gyermekek jó nevelésben részesülnek, — ab­ban az országban minden család egy-egy megdönthetetlen vára a nemzeti életnek és a család minden tagja kivétel nélkül esz­ményi katonája a közös és szent otthonnak, a hazának. Emberemlékezet óta a népek anyjuk­nak is nevezték hazájukat. Most, amikor a népek és nemzetek legóriásibb csatáját harcolják apáink és fia­ink, kik őrködnek a tűzhely és a gyermek fölött, kik dacolnak a nélkülözések és meg­próbáltatások rettenetes kálváriájával, kiknek a szíve dobog mindnyájunkért? Az anyáké, akiknek a legbékésebb idők is harcot jelen­tenek. Küzdelmet azoknak a boldogságáért, akiket szeretnek. Az anyai szeretet felemelkedik az ön­­feláldozás magaslatáig. Az anyák minden­ben részt vesznek. Szomorú vagy? Sir veled. Sebet hor­dasz? Ő szenved. Könnyeid az ő szivére hullanak és őt égetik. Költői igazsággal mondja az arab közmondás: helyen — Mivel az Isten egyszerre minden nem lehet, azért teremtette az anyát. J

Next