Taxisok világa, 1991. (1. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
21 tamikinga REPÜL A, REPÜL A REND A Taxisok Világa 1. számában örömmel üdvözöltem azt az új repülőtéri rendet, amely - szándéka szerint - megoldotta volna azokat az anomáliákat, amelyek egyre erősebben jelentkeztek. A terv egyszerű volt: aki vállaja a fuvarkényszert, a havi befizetést, kap egy engedélyt, amivel az LRI területén lévő állomást használhatja. A működést egy „erős” emberekből álló csoport lett volna hivatott ellenőrizni. (Nyugalom Gmk, Lux Gmk). A kezdet nem volt rossz (ezt mutatta a BTI keretébe belépett nagyszámú repteres taxis is), azonban az idő múlásával a hatékonyság is romlott A helyi (repteres) taxisok ismét nem álltak be a sorba, ezt a rendőr ismét szó nélkül hagyta, a fizetett ellenőrök nem ellenőriztek, verekedések törtek ki, stb. A helyzet mindkét fél (LRITEK) számára elviselhetetlen lett, és a szerződést októbertől felbontották. Valószínűleg épp ilyen véget fog érni az LRI kisbuszra ötlete is, amely hivatott lenne a helyzetet normalizálni. Az előzőekkel kapcsolatban nyilván sokakban felmerül: miért nem lehetett a kérdést 6 hónapon belül rendezni? A dolog összetett: A legelső probléma, hogy a taxikérdés rendezetlensége, a jogszabályok teljes hiánya nem teszi lehetővé a TEK fellépését a rendbontók ellen. (Azt, hogy ki a rendbontó, csak azután lehet meghatározni, ha van egy elfogadott rend, amit meg lehet bontani, és ilyen jelenleg nincs!) - A következő ok, hogy a repülőtéri taxiállomás helyzete speciális, tudniillik nem közterületen helyezkedik el, hanem az LRI területén és így a rendezés (vagy nem rendezés) joga is a terület gazdájáé. Tehát a taxisok (és érdekképviseletük a TEK) csak javasolhatnak, vagy kérhetnek... A fentieken kívül a rendezés ellen hat az is, hogy az ellenérdekeltség is óriási, mert az a taxis, aki csak innen akar dolgozni, mindent megtett (és megtesz) azért, hogy érdekei és szerzett (?!) jogai ne csorbuljanak. Hogy ebbe a védekezésbe mi minden fér bele a verekedéstől a lefizetésig, azt tapasztalhatták a „nem helyi” taxisok az év folyamán. Természetesen nem volt érdeke a rendezés azoknak sem, akik viszont jól éltek abból, amit a taxisoktól kaptak. (Azt, hogy kik, és milyen összeget kap(hat)nak, a Kedves Olvasó fantáziájára bízom. Érdemes azonban elgondolkozni azon, hogy egyes szállodáknál napi 100-tól 500, Ft-ig „dobnak össze” az ott dolgozó taxisok „a kiadásokra”. A két terminálon legalább 150 állandó taxis dolgozik, ami csak napi 100, Ft-jával is, havi 450 000, Ft-ot (!) jelenthet...) A helyzet tehát jelenleg nem megoldott Ahogy azt a szerződésbontásban leírták: „mindkét fél keresi a további lehetőséget az együttműködésre”. A probléma azonban nem (csak) magyar! Hála Ernst Schlecht úrnak, a „Hallo Taxi” c. osztrák, és Dán Wiksten úrnak a „Taxidag” c. svéd taxis magazin főszerkesztőjének, közölhetjük cikkeiket, melyekben - mint majd kiderül - azon keseregnek, hogy lehetetlen helyzet uralkodik a svéd, és osztrák repülőtereken, mert a taxisok nem vállalják a rövid fuvart, mert túlkövetelnek, mert anarchia van a terminálokon, mert becsapják a külföldieket, mert nincs egységes tarifa, stb. Ismerős problémák, ugye?! Tudom, az, hogy a világ nagyon sok országában hasonlóak a problémák, még nem oldja meg a hazai gondokat, de legalább el lehet gondolkozni azon, hogy érdemes-e olyanért szidni az első születésnapját ünneplő TEK-t, amit 30-40 év alatt sem tudtak megoldani „nyugati példaképeink”? -kő- MI TÖRTÉNIK ARLANDÁN? A káosz fenyegeti a szabályozásmentességet? Egy hollandnak, aki Arlandáról egy stockholmi szállodába igyekezett, ez az utazás bő 5 ezer koronájába került - ami egyébként három-négyszáz koronát tesz ki. Az utas, aki üzleti úton volt Svédországban, megdöbbenve fizetett. Egy angol úr, aki Stockholmból utazott ki Arlandára, elment a repülőtéri rendőrségre miután a maga részéről 1300 koronát kellett fizessen! Egy rendőrrel együtt ezután az angol felkereste a taxidrosztot, ahol valóban rá is találtak a sofőrre, aki azonban igen pimaszul csak a vállát vonogatta és arra hivatkozott, hogy immáron szabadáras a szolgáltatás. A rendőr nem tudta, hogy mit tegyen, így semmi sem történt és az angol felbőszülten utazott vissza Londonba. Svédország kifelé ilyen képet mutat. Nevezhetjük ezt deregulációnak, vagy aminek akarjuk. Eme angol úr számára a taxi Svédországban többé nem létezik. Svédországról kezdi az a hír járni, hogy rablók országa, ahol senki se merészeljen taxiba szállni. Képtelen hatások. Az Arlanda repülőtér Sigtuna község közigazgatási területéhez tartozik. A Sigtunában és Márszában élők most a rövid hazaútjuk képtelenül magas árairól panaszkodnak. Sonja Weidland községi tanácsos levélben fordult az Arlanda Remote Taxi Service AB-hoz (amely vállalat a taxidrosztokat üzemelteti), melyben leírja, hogy a község lakosai „igen nehezen találnak olyan taxisofőrt, aki vállalná volna a fuvart. A sofőrök vagy teljesen elutasították a megbízást, avagy egyes esetekben akár 450 koronás felárat is kértek az Arlanda-Märsta szakaszért” (Ez néhány kilométeres szakasz.) A sofőrök tehát képtelen, légbőlkapott árakat mondtak az ilyen esetekben, hogy ne kelljen az utast elvinni és így megtarthassák helyüket a sorban, amely egy Stockholmba menő fuvart is hozhat. „Nem fordulhatna elő, hogy a taxik szabálya-