Taxisok világa, 1992. (2. évfolyam, 1-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

4 Előterjesztés a Kormány részére a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988.(XII.20.) MT. rendelet módosításáról Budapest, 1992. október EGYEZTETVE: Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége, Területi Önkormányzatok Országos Szövetsége, Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetsége, Kisvárosi Önkormányzatok Szövetsége, Magyar Iparszövetség, Vállalkozók Országos Szövetsége, Munkástanácsok Országos Szövetsége, I. A közúti közlekedési szolgálta­tásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet megszüntet­te mindazokat az adminisztratív korlátozásokat, amelyek a kiépülő piacgazdaság elveivel nem voltak összhangban. Elősegítette, hogy a közúti közlekedési szolgáltatást végzők és az újonnan piacra lépők gazdasági érdekek által vezérelt tevékenységüket szabályozott kö­rülmények között, színvonalasan láthassák el. Az 1989. január 1. napján hatályba lépett miniszterta­nácsi rendelet az akkori elképzelé­sek szerint elvárt hatást elérte. Az azóta bekövetkezett gazdasá­gi változások azonban olyan feszült­ségeket keletkeztettek, amelyeket jogszabály-módosítással kell felol­dani. II. A közúti közlekedési szolgáltatá­sok körében - különösen a taxizás­ban - jelentős túlkínálat alakult ki. Ennek hatására az érdekképviseleti szervek - a korábbi teljes liberalizációt támogató álláspontjukat felülvizsgálva - a piac ellehetetlenülésének megaka­dályozására piackorlátozó intézkedé­sek bevezetését szorgalmazták, kö­vetelték. A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény a taxival végzett köz­forgalmú személyszállítást nem minősítette koncessziónál körbe tartozó tevékenységnek (mert nem kizárólagos állami tevékenység, il­letőleg nem az állami tulajdon mű­ködtetésével jár). A taxival végzett közforgalmú személyszállítás (a továbbiakban: taxizás) tekintetében válságos helyzet alakult ki. A taxizás piaca 1981-ben bővült a magántaxisok­kal, amikor a 31/1981. (IX.14.) MT rendelet területi korlátozással, kisi­pari engedély (iparjogosítvány) alapján egy darab, saját tulajdonú, évenként műszaki vizsgálatra utalt személygépkocsival engedte meg a vállalkozást. Az 1982-es módosítás a területi korlátozás lehetőségét megszün­tette, megtartotta azonban a vállal­kozásra vonatkozó szigorú szemé­lyi és tárgyi feltételeket (többek kö­zött a 6 évnél idősebb jármű hasz­nálatának tilalmát és a darabszám­­korlátozást). Az 1989. január 1 -jén hatályba lépett 89/1988. (XII. 20.) MT ren­delet (a továbbiakban: 1.) a piac­­gazdaság és az adminisztratív korlá­tozások leépítésének elveit követte. Ettől kezdve: 1. A taxizáshoz­­működési enge­dély” nem kellett. (A tevékeny­ségre háttérjogszabályaként a vállalati törvény, a szövetkezeti törvény, a társasági törvény és az egyéni vállalkozásról szóló törvény volt alkalmazható­. 2. A B. 3. §-a a rendszeres gazda­sági tevékenységként végzett közlekedési szolgáltatást vég­zők számára csak bejelentési kötelezettséget írt elő. 3. A tevékenységre a személy­­szállítási szerződésekről szóló 20/1981. (VI. 19.) MT rendelet ugyan szerződéskötési kötele­zettséget mondott ki (amely a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 21 §-ában is megjelent), de a taxizás szabad piacán e rendelkezésnek alig volt hatása. 4. A jármű minősítésére, megjele­nésére, a R. 8. §-a, 9. §-a és a 12 §-a tartalmazott normatív feltéte­leket (ezek mögött a jármű mű­szaki rendeletek állnak: az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet és a 6/1990 (IV. 21.) KöHÉM ren­delet). 5. A taxisnak a R. 11. §-a szerint szolgáltatói képesítést kellett szereznie, amelynek témaköre­it a R. I. számú melléklet tartal­mazza. A szakmai ismeretek nem bizonyultak elegendőnek, a tevékenység színvonalas ellátá­sához. 6. A R. 25 §-ában meghatározott ellenőrzési felhatalmazás nem nyújtott kellő biztosítékot a köz­lekedési hatóságoknak az el­lenőrzés hatékony ellátásához még az 1988. évi I. törvény 44. § alapján sem. A vállalkozás szabályainak megszegése ugyanis általában nem a közlekedési szolgáltatás területén nyilvánult meg, ha­nem az áralkalmazást a ver­senyszabályokat, az adózást stb. érintette. Meg kell említenünk továbbá, hogy a költségvetési szervként működő területi közlekedési fel­ügyeletek - megyei tanácsi ha­tóságként és centrális irányítá­sú közigazgatási szervként is - olyan feladatok ellátását igye­keztek és igyekeznek ma is el­sősorban maradéktalanul meg­oldani, amelyek nem ellenőr­zési jellegűek, hanem teljesíté­sükért hatósági eljárási díjat szedhetnek. Az ellenőrzési fel­adatok ellátását nehezíti a lét­szám- és anyagiak hiánya mel- Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda, Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete, Országos Taxis Kamara, Fuvarozók Országos Demokratikus Szövetsége, Magánvállalkozók Nemzetközi Fuvarozó Ipartestülete, Magánfuvarozók Országos Ipartestülete, Magyar Autóklub

Next