Taxisok világa, 1996. (6. évfolyam, 1-12. szám)

1996-04-01 / 4. szám

taxisok világa 13 VTISARRAPH ÉBREDÉS, AM­­ÍQY EMTÉKKEZÉS A BIEQOLESSRÓL Március utolsó vasárnapjának reggelén a TV fogyasztóvédelmi magazinja a fővá­rosi taxihelyzettel foglalkozott. A műsor tényszerűen mutatta be a problémák egy részét. Gyors közvélemény-kutatást végez­tem taxis ismerőseim körében, 12-ből 12- en nem látták az adást. Be kell vallanom, én is csak véletlenül néztem. Azt nem állít­hatom, hogy a Taxis Szövetség reklámot csinál magának tagszervezetei körében, amit annyiban meg is értek, hogy az adott téma már mindenkinek a könyökén jön ki. De hátha mégis vannak néhányan, akik nem unják... A Taxisok Világát olvasva legalábbis azt látom, hogy egyebek mellett az árkérdés is örökzöld téma. Nos, akkor most ezen elin­dulva engedtem el gondolataimat. Az előző lapszám 5. oldalán a Pénzügy­minisztérium főosztályvezetője, Lakatos József úr hivatkozik egy neves jogászpro­fesszorra: „a törvények erejét tekintve mindig mérlegelni kell a respektálás és az illúzió kapcsolatát". A magam részéről ezzel teljes mértékben egyetértek. Emlékezzünk csak... Micsoda siker volt, hogy annak idején a taxisblokád egyik eredményeként a kormány ígéretet tett ar­ra, hogy az üzemanyagár nem lesz hatósá­gi áras. Na már most, ha valaki tudta, mennyi az üzemanyag termelői ára, s mennyi az adótartalma, akkor illúzió volt azt hinni, hogy a liberalizáció hatására az üzemanyag ára nem emelkedik, netán csökken. Mert azt ugyebár nem ígérte sen­ki, hogy az adótartalom nem emelkedik, sőt normatív módon áfás is lett az üzem­anyag, amelynek áfája - nem normatív módon - nem visszaigényelhető akkor sem, ha azt üzemi célra használják. És per­sze ugyanilyen illúzió volt azt hinni, hogy az 1994-es változások után az új kormány és parlament nem fog élni azzal a lehető­séggel, hogy a fogyasztási adót és útalapot inflációkövetően módosítsa. Elvégre a gazdaság nehéz helyzetben van, mindent meg kell tenni az egyensúly érdekében. Csakhogy! Nehéz helyzetben van a taxis és családja is, és neki is mindent meg kell tennie az egyensúly - létfenntartás­­ érde­kében. Ezért aztán igyekszik alkalmazkodni a kialakult helyzethez és az egyre romló kö­rülmények közt igyekszik megtartani pozí­cióit Ehhez pedig olyan eszközöket vesz igénybe, amilyet tud. Ez természetes em­beri reakció, másfelől racionális vállalkozói magatartás. Nem volt-e illúzió azt hinni, hogy a nyugtaadós taxaméterek rendet teremte­nek a piacon, sőt az addig negatív adó­alanyként viselkedő taxisokat egyszeriben tisztes adófizetővé tennék? Pedig a jogal­kotók sejthettek valamit: taxisok esetén nem megengedett a Storno számla, a taxa­méter meghibásodása esetén nem szabad további fuvart vállalni stb. De mi ösztöké­li a vállalkozót arra, hogy pl. áfa-alannyá váljon? Semmi! Sem a kizárólagosan üze­mi célú személygépkocsija, sem a szolgál­tatásban felhasznált üzemanyag után nem igényelhet vissza áfát. Ugyebár akkor ma­radnak olyan apróságok, mint a javítás, mosatás, esetleg URH-díj. Elát ezért ki lép­né át az áfa-határt? És az a pár, aki mégis, nos hát akkor, végképp gondolja meg, aki áfás számlát kérne a taxistól, minek, ugyan­is az igénybevevő sem igényelheti vissza az áfát. Akkor most itt hányszoros adózásról van szó? Van-e ezek után csodálkozni való abban, hogy a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség el­lenőrzése során a taxisok 61 %-nál talált kifogást? A szervezet képviselője a fent em­lített TV adásban úgy nyilatkozott, fel kel­lene emelni a kiszabható bírság mértékét. Nem vitás, hogy egy elrettentő mértékű bírság valamelyest visszatartó erejű. De mennyi legyen az az elrettentő mértékű bírság? A vállalkozók különböző anyagi feltételek mellett tevékenykednek, így adott esetben egy ötezer forintos bírság is lehet igencsak elrettentő. Másfelől elég el­rettentő, ha az ember tevékenységi enge­délyét visszavonják a szolgáltatás elégtelen volta miatt. Ez a lehetőség bizonyos szer­vezetek számára adott ma is. Élnek-e a le­hetőséggel? Nem illúzió attól várni a megoldást, hogy magasabb bírságot lehet kiszabni? Mennyit elmélkedtünk a tarifáról is! Egy legyen, több? Álláspontomat erről már többször kifejtettem, most ezt hagyjuk. Amikor egy tarifa volt, akkor a kettő lehe­tőségét sírtuk vissza, amikor négyet enged­tek volna, nyolc kellett, de nem tudtuk, minek, most nyolc van, akkor egy legyen. És akkor majd megint kezdhetjük elölről. Mert az az üdvös egyetlen melyik legyen? Megint idézet a tévéből nem szó szerint: egy „mezítlábas”­­ drosztbirtokos „kollé­ga" szerint a taxiscsapatok lenyomják az árakat. Ezek szerint a taxis csapatok a baj okai, miattuk nem lehet tisztességesen ke­resni. Uram! Ön nem ott keresi a problé­ma gyökerét, hogy minden egyes fuvarja után visszatért az elfoglalt placcára és emi­att a kihasználtsága „gurulója” jó, ha 40 százalékos! Feltéve, ha az elfoglalt várához közel lakik. A taxiscsapatok autói szerve­zett forgalomirányítással működnek, ha esetleg nincs is annyi cím, mint korábban, de valamivel jobb gurulót lehet elérni. Van, aki szerint a férgek és keselyűk okoz­zák a bajokat. Ön szerint a matricás taxi­sok. Jó, rendben, de akkor egyik mezítlábas sorstársa miért nyilatkozott úgy a tévé ri­porterének, hogy azért tettek a ... térnek egy emblémát az autójukra, hogy kifejez­zék, ők is tartoznak valahova. Tényleg? Ak­kor most ők matricások, akik lenyomják az árakat, vagy nem? Kétségtelen, hogy világjáró kollégáink nyugati példára hivatkozva egyszerűnek tartják a megoldást: 1 km­ 1 liter benzin ára. De melyik benziné? És akkor mindig állítunk is tarifát? Akár kéthetente? Ha egy bűvész kiáll a színpadra és elvará­zsolja a nyuszikat, akkor a produkció végén vissza is varázsolja, így kerek a produkció. A mi szakmánk varázslói a produkciót csak elkezdik, de nem fejezik be. Mert akkor ugye itt most van egy tarifa, ami vagy ha­tósági ár (jaj!) vagy maximált ár. És akkor hol vannak azok, akik szerint éppen a mi­nimál­árat kellene meghatározni? Szóval mennyi legyen? A fizetőképes keresletet, az önköltséget nem vizsgáljuk? Na tételezzük fel, sikerült tető alá hozni egy jó fővárosi taxiár-szabályozást. Mi lesz azokkal, akik az agglomerációból járnak be taxizni? Mi lesz azokkal, akik jogszerűen több közigazgatási helyen tevékenyked­nek? Melyik tarifa, hol milyen módon le­gyen a taxaméterben? És ha mégis mindezek ellenére megva­lósult az álmunk - már akié az egy tarifa - és a meghatározott ár nem megfelelő, tessék elővenni a régen jól bevált kütyüket, amelyet már az utasok is annak idején megismertek, és akkor ugye az egy tarifa mellett is meg lehet oldani a több tarifát. Mielőtt tehát az egyedül üdvözítő meg­oldásokkal előállnánk­ nem árt minden as­pektusból alaposan végiggondolni azokat. Megfontolt, alapos és széles körű vitát kel­lene lefolytatni szabályozott keretek kö­zött. A vita játéktere véleményem szerint nem az utca, hanem az a köztestületi ka­mara, amelynek feladata egyebek között a­azdaság szervezése. Ezt alátámasztandó a­amarai törvényből. Az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentéséhez szükség van a gazdasággal összefüggő közfeladatok egy részének az érintettek önigazgatása út­ján történő ellátására.

Next