Taxisok világa, 2000. (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000-05-01 / 5. szám

­ Taxisnak köszönheti sza­nulálását . Huszadik századi szexrabszolga A prostitúciót már oly sokan próbálták megszüntetni, de ez idáig senkinek sem si­került. Nálunk - úgy tűnik - nem tud meghonosodni egyetlen Nyugat-Európá­­ban már bevált módszert sem. Ugyanis ne­héz úgy szűznek maradni, ha az altestével keresi az ember a pénzt. A lányokat egyet­len önkormányzat sem akarja befogadni, a türelmi zónát a mai napig nem jelölte ki senki. A törvény betűi szerint nem lehetne érdemben eljárni a testüket áruba bocsá­tókkal szemben, hiszen a közigazgatási szervezet sem hajtotta végre a jogszabály­ban előírtakat, s így sem joga, sem erkölcsi alapja nem lehet. A rendőrök persze végre­hajtók, s ha azt kívánják tőlük, hogy a köz­­biztonság érdekében az örömlányoktól tisztítsák meg az adott területet, akkor be­visznek boldog-boldogtalant. Míg koráb­ban a főváros néhány utcájára és terére korlátozódtak e mesterség művelői csak­úgy, mint a szolgáltatásaikat igénylők, ma már inkognitóban, mint az ellenállási mozgalomban, kellő konspirációval kény­telenek a fedér hölgyek dolgozni. Persze adót, tb-t így sem fizetnek, de legalább a látszat más. Egyik-másik utcában babako­csit toló fiatal lánnyal lehet üzletet kötni, míg kissé távolabb, ablakmosó hölgyike mutogatja bájait az arra érdeklődőknek. A szobáztató ablakokból fürkésző szemek el­lenőrzik az üzletet, s amit kevesen tudnak: a stricik nem éppen szerelemből félik ked­veseiket. Többen nem is önként kerültek a placcra, hanem mert nincs más választá­suk. Vannak befogó csoportok, akik semmi mással nem foglalkoznak, minthogy a vi­déket járva diszkókban szedik fel a tini lá­nyokat, akiket a márkás autó, a jó cucc, va­lamint a nagyvonalú életstílus teljesen megbabonáz, és egyetlen szerelmes éjszaka után hátrahagyva csapot-papot mennek ál­maik hercegével az ismeretlenbe. A felis­merés és a megdöbbenés azonban több­nyire későn érkezik. A mindössze 17 esztendős F. Anna Békés megyéből került a befogók bűvkörébe. Tán­colt, ivott és átszerelmeskedett egy éjszakát alkalmi ismerősével, majd másnap kocsi­­káztak egy kicsit, s Anna már nem akart visszatérni a megszokott, de elég unalmas vidéki élethez. A főváros, a lehetőségek, no meg a mindent rózsaszínné varázsló szere­lemben vakon bízott partnerében. Néhány nappal később már csak eszköz volt, tulaj­don, egy másik fiú kezében. 150 ezer forin­tért a „hétvégi lovag" túladott rajta. Elő­ször nem is értette, mi is történt, majd né­hány nagy pofon után a placcon találta magát a többiek között. Vételárát néhány nap alatt ledolgozta, de nem erre számí­tott. Ifjú kora ellenére az idősebb szakma­belieket meghazudtolóan ellenállt, míg le nem verték. Újra próbálkozott, amit újabb ütleg követett, majd egy sötét szobában négykézláb leszögelték kéz- és lábujjainál a parkettához. Inni ugyan kapott ám csak sa­ját maga alá piszkíthatott. Néhány nap után teljesen kimerülten csuklott össze. Már nem ellenkezett, csak az alkalmas pil­lanatra várt. Beállt a sorba és tovább űzte az ipart, mígnem egyik alkalommal megér­tő taxissal találkozott. A sofőr többször szállította Annát, aki egy pénzes vendéggel találkozott rendsze­resen. Első időben csak a hátsó ülésen uta­zók beszélgettek, ám néhány hét alatt már csak az autó jelent meg a szokott helyen és hozta-vitte a lányt, két aktus között. Sajá­tos kapcsolat volt az övék, de a vállalkozó sajnálatán kívül nem tehetett többet a lá­nyért. Egyik alkalommal Anna elpanaszol­ta történetét Istvánnak, aki hitte is, meg nem is. Nem tulajdonított különösebb je­lentőséget a legendának, viszont megígérte a lánynak: segít megszabadulnia kitartói­tól. Az ifjú prosti ettől kezdve ismét vona­kodni kezdett az örömszerzésről, s mivel már a stricije is unta, a taxisnak sikerült megegyeznie a fiúval, adja el neki a gondot és problémát jelentő amazont. A fiú halla­ni sem akart az üzletről, csakhogy egy kár­tyajátékon jelentős összeget veszített és azonnal pénzre volt szüksége. A taxis kapó­ra jött, aki így ötvenezer forintért vásárolta meg Anna szabadságát. A jobb sorsra érdemes lány hazautazott pénzért és néhány nappal később rokonai­val együtt kereste föl a magánfuvarozót, akinek a pénzt kifizette. Nem mert egyedül közlekedni, maga sem hitte, valóban véget ért a rémálom. Kitartóját a Budapesti Rendőr-főkapitányságon feljelentette, a rendőrök a 35 esztendős, S. Bélát elfogták és előzetes letartóztatásba helyezték. A gyanúsítások között személyi szabadság korlátozása, súlyos testi sértés szerepel, amelyért akár három-öt esztendőt is ki­szabhat a bíróság, különösen azok után, hogy kiderült: Béla hasonló bűncselekmé­nyek miatt már összeütközésbe került a törvénnyel és több büntetés-végrehajtási intézetet ismert meg belülről. Anna hálás Istvánnak. Mint magazi­nunknak elmondta: nem bízott benne, hogy ötvenezer forintot megelőlegez neki a fuvarozó a szükséges pillanatban, de ha ak­kor ezt a férfi nem tette volna meg, lehet, hogy ma is ott áll az utcán és kéjsóvár fér­fiak szükségleteit kénytelen kielégíteni egyetlen szerelmes hétvége következmé­nyeként. Cash 31 taxink világa Újra megjelentek a fehér rendszámos „taxik”! Tíz éves a gazdasági, politikai rendszerváltozás, nyolc évvel a sár­ga rendszám bevezetése után ismét megjelentek fehér rendszámos taxik a főváros útjain! Felháborodott kollégák jajkiáltása: Miért fizetik az adót, miért fi­zetik a biztosítást, miért dolgoznak ők becsülettel, tisztességgel, ha újra dolgozhatnak „fekete taxik" Budapesten!? Egyedül a Keleti pá­lyaudvar főbejáratánál öt (!) autó pörög a nappali órákban. A kocsit („taxit") leteszik a járdán az óra alatt, ők meg bemennek válogatni az utasok között a pályaudvaron. Se sárga rendszám, se taxióra, se engedély, se igazolvány, csak egy speciális tarifatábla. Pestre bárho­­va(!) 3000 forint, Budára 4000 forint, a repülőtérre pedig 9000 (!) forint. Hol van ilyenkor a kamara, az adóhatóság, a fogyasztóvéde­lem, az érdekvédelem, az önkormányzat? A kollégák már minden­hol „elzokogták”a bánatukat, elmesélték a „kollégáik" szégyenletes te­vékenységét De se a felsorolt intézmények, se a rendőrség nem érzi magát illetékesnek az ügyben. Még hová fordulhatnak az adófizető taxisok, kitől remélhetnek segítséget? Arról volt szó, hogy rendet teszünk! Hol a rend? Megcsináltat­tuk az igazolványt, megvettük a sárga rendszámot, beállítottuk a taxiórát, még mit csináljunk? Próbálunk becsülettel, tisztességgel dolgozni az öntörvényű vad­kapitalizmusban! Mások pedig fittyet hánynak az írott és íratlan törvényekre, semmibe veszik a taxis kol­­legalitás alapvető normáit! Amíg másik taxis áll a taxiállomáson a sorban, addig ő bemegy válogatni, kutakodni! Felháborító! Nem kérjük, KÖVETELJÜK, hogy az adóhatóság vizsgálja meg ezeket a „vállalkozásokat”! Hogyan adóznak, milyen bevételt valla­nak be, hogyan taxiznak? Amíg az igazi taxis még a nem létező be­vétel után is adózik, addig a fekete taxik jelentős láthatatlan jöve­delemre tesznek szert! Ha tőlünk is elvárják az adózási fegyelmet, megkövetelik a rendet, akkor mi is követelhetjük a fekete taxik ki­szűrését! Tisztítsák meg a szakmát a hivatal erejével, lehetőségével! Vagy csak az elérhető taxisokkal foglalkoznak ezután is? Ferenczy P. Károly

Next