Taxisok világa, 2000. (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000-05-01 / 5. szám
Taxisnak köszönheti szanulálását . Huszadik századi szexrabszolga A prostitúciót már oly sokan próbálták megszüntetni, de ez idáig senkinek sem sikerült. Nálunk - úgy tűnik - nem tud meghonosodni egyetlen Nyugat-Európában már bevált módszert sem. Ugyanis nehéz úgy szűznek maradni, ha az altestével keresi az ember a pénzt. A lányokat egyetlen önkormányzat sem akarja befogadni, a türelmi zónát a mai napig nem jelölte ki senki. A törvény betűi szerint nem lehetne érdemben eljárni a testüket áruba bocsátókkal szemben, hiszen a közigazgatási szervezet sem hajtotta végre a jogszabályban előírtakat, s így sem joga, sem erkölcsi alapja nem lehet. A rendőrök persze végrehajtók, s ha azt kívánják tőlük, hogy a közbiztonság érdekében az örömlányoktól tisztítsák meg az adott területet, akkor bevisznek boldog-boldogtalant. Míg korábban a főváros néhány utcájára és terére korlátozódtak e mesterség művelői csakúgy, mint a szolgáltatásaikat igénylők, ma már inkognitóban, mint az ellenállási mozgalomban, kellő konspirációval kénytelenek a fedér hölgyek dolgozni. Persze adót, tb-t így sem fizetnek, de legalább a látszat más. Egyik-másik utcában babakocsit toló fiatal lánnyal lehet üzletet kötni, míg kissé távolabb, ablakmosó hölgyike mutogatja bájait az arra érdeklődőknek. A szobáztató ablakokból fürkésző szemek ellenőrzik az üzletet, s amit kevesen tudnak: a stricik nem éppen szerelemből félik kedveseiket. Többen nem is önként kerültek a placcra, hanem mert nincs más választásuk. Vannak befogó csoportok, akik semmi mással nem foglalkoznak, minthogy a vidéket járva diszkókban szedik fel a tini lányokat, akiket a márkás autó, a jó cucc, valamint a nagyvonalú életstílus teljesen megbabonáz, és egyetlen szerelmes éjszaka után hátrahagyva csapot-papot mennek álmaik hercegével az ismeretlenbe. A felismerés és a megdöbbenés azonban többnyire későn érkezik. A mindössze 17 esztendős F. Anna Békés megyéből került a befogók bűvkörébe. Táncolt, ivott és átszerelmeskedett egy éjszakát alkalmi ismerősével, majd másnap kocsikáztak egy kicsit, s Anna már nem akart visszatérni a megszokott, de elég unalmas vidéki élethez. A főváros, a lehetőségek, no meg a mindent rózsaszínné varázsló szerelemben vakon bízott partnerében. Néhány nappal később már csak eszköz volt, tulajdon, egy másik fiú kezében. 150 ezer forintért a „hétvégi lovag" túladott rajta. Először nem is értette, mi is történt, majd néhány nagy pofon után a placcon találta magát a többiek között. Vételárát néhány nap alatt ledolgozta, de nem erre számított. Ifjú kora ellenére az idősebb szakmabelieket meghazudtolóan ellenállt, míg le nem verték. Újra próbálkozott, amit újabb ütleg követett, majd egy sötét szobában négykézláb leszögelték kéz- és lábujjainál a parkettához. Inni ugyan kapott ám csak saját maga alá piszkíthatott. Néhány nap után teljesen kimerülten csuklott össze. Már nem ellenkezett, csak az alkalmas pillanatra várt. Beállt a sorba és tovább űzte az ipart, mígnem egyik alkalommal megértő taxissal találkozott. A sofőr többször szállította Annát, aki egy pénzes vendéggel találkozott rendszeresen. Első időben csak a hátsó ülésen utazók beszélgettek, ám néhány hét alatt már csak az autó jelent meg a szokott helyen és hozta-vitte a lányt, két aktus között. Sajátos kapcsolat volt az övék, de a vállalkozó sajnálatán kívül nem tehetett többet a lányért. Egyik alkalommal Anna elpanaszolta történetét Istvánnak, aki hitte is, meg nem is. Nem tulajdonított különösebb jelentőséget a legendának, viszont megígérte a lánynak: segít megszabadulnia kitartóitól. Az ifjú prosti ettől kezdve ismét vonakodni kezdett az örömszerzésről, s mivel már a stricije is unta, a taxisnak sikerült megegyeznie a fiúval, adja el neki a gondot és problémát jelentő amazont. A fiú hallani sem akart az üzletről, csakhogy egy kártyajátékon jelentős összeget veszített és azonnal pénzre volt szüksége. A taxis kapóra jött, aki így ötvenezer forintért vásárolta meg Anna szabadságát. A jobb sorsra érdemes lány hazautazott pénzért és néhány nappal később rokonaival együtt kereste föl a magánfuvarozót, akinek a pénzt kifizette. Nem mert egyedül közlekedni, maga sem hitte, valóban véget ért a rémálom. Kitartóját a Budapesti Rendőr-főkapitányságon feljelentette, a rendőrök a 35 esztendős, S. Bélát elfogták és előzetes letartóztatásba helyezték. A gyanúsítások között személyi szabadság korlátozása, súlyos testi sértés szerepel, amelyért akár három-öt esztendőt is kiszabhat a bíróság, különösen azok után, hogy kiderült: Béla hasonló bűncselekmények miatt már összeütközésbe került a törvénnyel és több büntetés-végrehajtási intézetet ismert meg belülről. Anna hálás Istvánnak. Mint magazinunknak elmondta: nem bízott benne, hogy ötvenezer forintot megelőlegez neki a fuvarozó a szükséges pillanatban, de ha akkor ezt a férfi nem tette volna meg, lehet, hogy ma is ott áll az utcán és kéjsóvár férfiak szükségleteit kénytelen kielégíteni egyetlen szerelmes hétvége következményeként. Cash 31 taxink világa Újra megjelentek a fehér rendszámos „taxik”! Tíz éves a gazdasági, politikai rendszerváltozás, nyolc évvel a sárga rendszám bevezetése után ismét megjelentek fehér rendszámos taxik a főváros útjain! Felháborodott kollégák jajkiáltása: Miért fizetik az adót, miért fizetik a biztosítást, miért dolgoznak ők becsülettel, tisztességgel, ha újra dolgozhatnak „fekete taxik" Budapesten!? Egyedül a Keleti pályaudvar főbejáratánál öt (!) autó pörög a nappali órákban. A kocsit („taxit") leteszik a járdán az óra alatt, ők meg bemennek válogatni az utasok között a pályaudvaron. Se sárga rendszám, se taxióra, se engedély, se igazolvány, csak egy speciális tarifatábla. Pestre bárhova(!) 3000 forint, Budára 4000 forint, a repülőtérre pedig 9000 (!) forint. Hol van ilyenkor a kamara, az adóhatóság, a fogyasztóvédelem, az érdekvédelem, az önkormányzat? A kollégák már mindenhol „elzokogták”a bánatukat, elmesélték a „kollégáik" szégyenletes tevékenységét De se a felsorolt intézmények, se a rendőrség nem érzi magát illetékesnek az ügyben. Még hová fordulhatnak az adófizető taxisok, kitől remélhetnek segítséget? Arról volt szó, hogy rendet teszünk! Hol a rend? Megcsináltattuk az igazolványt, megvettük a sárga rendszámot, beállítottuk a taxiórát, még mit csináljunk? Próbálunk becsülettel, tisztességgel dolgozni az öntörvényű vadkapitalizmusban! Mások pedig fittyet hánynak az írott és íratlan törvényekre, semmibe veszik a taxis kollegalitás alapvető normáit! Amíg másik taxis áll a taxiállomáson a sorban, addig ő bemegy válogatni, kutakodni! Felháborító! Nem kérjük, KÖVETELJÜK, hogy az adóhatóság vizsgálja meg ezeket a „vállalkozásokat”! Hogyan adóznak, milyen bevételt vallanak be, hogyan taxiznak? Amíg az igazi taxis még a nem létező bevétel után is adózik, addig a fekete taxik jelentős láthatatlan jövedelemre tesznek szert! Ha tőlünk is elvárják az adózási fegyelmet, megkövetelik a rendet, akkor mi is követelhetjük a fekete taxik kiszűrését! Tisztítsák meg a szakmát a hivatal erejével, lehetőségével! Vagy csak az elérhető taxisokkal foglalkoznak ezután is? Ferenczy P. Károly