Taxisok világa, 2004. (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
28 Emil Jellnek, az Osztrák-Magyar Monarchia nizzai főkonzulja vagyonos ember volt, aki miután hírét vette az autó létrejöttének, majd fejlődésének, azonnal az automobilizmus támogatójává vált. Kapcsolatot keresett a Daimler-Motor Társasággal és Cannstattba utazott, ahol annyira megtetszett neki egy Daimler „Doppel-Phaeton", hogy rögtön meg is rendelt egyet magának nagyobb teljesítménynyel, mert az eredeti 6 lóerős teljesítményt kevésnek találta. Jellinek annyira elkötelezte magát az autó mellett, hogy egy év múlva vevővel előlépett eladóvá, és maga is sikeresen árulni kezdte a Daimler gyártmányú kocsikat. Jellinek nagy érdeklődéssel fordult az éppen kibontakozó autósport felé is. 1899-től az egyre erősebb és gyorsabb autókat már benevezte versenyekre is, amelyeken ő maga rendszeresen a „Mercedes” álnév alatt, az akkor tízéves lányának nevével vett részt. 1900. áprilisában a Daimler-Motor Társaság és Jellinek megállapodást kötöttek a Daimler automobilok és motorok értékesítéséről. Egy új motor kifejlesztéséről szóló döntéssel, melyet majd Daimler-Mercedes névre keresztelnek, Jellinek álneve egyben márkanév is lett. A „Mercedes” márkanevet 1902. június 23- án jelentették be levédésre, ami ugyanazon év szeptember 26-án meg is történt, így tehát a Daimler-Motor Társaság már sikeres márkanevet tudhatott magáénak, amikor is még hiányzott egy karakteres márkajel. Ekkor Gotlieb Daimler fiai, Paul és Adolf emlékeztek arra, hogy apjuk egyszer régen egy csillagot használt szimbólumként. Gottlieb Daimler 1872 és 1881 között deutzi gázmotorgyár műszaki igazgatójaként tevékenykedett, és egy, a családjának küldött képeslapon egy csillaggal jelölte meg lakását. Feleségének azt mondta, egyszer ez a csillag fog gyára felett tündökölni. A társaság elfogadta az indítványt (Daimler ezt már nem érhette meg, 1900 márciusában elhunyt), és 1906 júniusában egy háromágú és egy négyágú csillagot is levédetett Ugyan mindkét csillag védett márkajel volt, mégis csak a háromágú került közvetlen bevetésre, és 1910- től kezdve volt látható az autók hűtőrácsán, plasztikus kialakításban. A háromágú csillag egyben Daimler azon fáradozásának is szimbóluma, hogy a motorizáció univerzálisan, földön, vízen, levegőben megvalósuljon. Az évek során csillagot különböző kiegészítések érték. 1916-ban egy kör vette körül, amelyben négy kis csillagot és a Mercedes szót, vagy a Daimler-Motor Társaság nevét (DMG-Werke Untertürkheim, ill. Berlin-Marienfelde) helyezték el. 1921 novemberében a Daimler-Motor Társaság használati minta oltalmát kérelmezte a jel új változatára, és egy körben elhelyezett plasztikus háromágú csillagot védetett le a Szabadalmiivatalnál, hűtőrács-figura formájában is. Védett márkajelként 1923-ban került bejegyzésre. Az első világháború követő infláció és értékesítési nehézségek erősen érzékelhetőek voltak a luxuscikkek területén is - csak a jól bevezetett márkák és tőkeerős vállalatok maradhattak fenn, nemritkán egyesülésre, kooperációra kényszerítve, így aztán a két konkurens, a Daimler-Motor Társaság és a Benz&Cte., szintén érdekközösséget hozott létre, egységesítve tevékenységüket, a versenyképesség megőrzése érdekében. Ez idő alatt a két cég közösen reklámozta termékeit, de még külön márkajellel. Két évvel később 1926-ban a két legrégebbi automobilgyár Daimler-Benz AG néven egyesült. Ez alkalomból új márkajelet is alkottak, amely magában foglalta az eddigi embléma lényeges elemeit: a Daimler-Motor Társaság világhírű háromágú csillagát körbevette a „Mercedes" és az úgyszintén dicsőséges „Benz” márkanév, amelynek babérkoszorúja összekötötte egymással a két szót. Ez utóbbi márkajel az elmúlt évtizedek során alig változott, még ma is a „Mercedes-Benz" járműveket ékesíti. A „jó csillag" minden úton a minőség és a biztonság szimbólumává vált, a „Mercedes-Benz” név pedig az egész világon az autóépítés jövőjét, a hagyományt és innovációt jelenti. A Mercedes-Benz csillag története lenyúlták a vajdasági megasztár-jelöltet Vidékiek, külföldiek jobban járnak, ha valamelyik ismert taxitársaság autójába ülnek, mert a jelzés nélküli, úgynevezett mezítlábas kocsikban bármi megtörténhet - derül ki azokból a rejtett kamerás felvételekből, amelyeket az egyik kereskedelmi televíziós társaság készített a közelmúltban. A fővárosban elszabadult a pokol. Azt az ismert mondást már idézni sem érdemes, miszerint „Sok az eszkimó, kevés a fóka”, mert mára közhellyé vált. A kétmilliós Budapesten 6-7000 taxis próbál megélni, míg a 8 millió lakosú New Yorkban ennek talán a duplája. De nem kell viszonyításért a tengerentúlra utazni. A „sógoroknál", Bécsien, közel hasonló populáció mellett, mindösszesen 3400 taxisengedélyt adtak ki az erre jogosult hatóságok, miközben tűzzel-vassal üldözik a külföldi személyfuvarozókat. Ennek ismeretében nem csoda, hogy szinte mindenki elégedetlen. A túl sok szolgáltató viszont nem tud rendesen megélni, így akit nem körnek a társasági szabályok, azok könnyelműen bíznak abban, hogy egy-egy trükkös akciójuk után még feljelenteni sem tudják őket, ezért egyre szemtelenebbek. A vasúti és buszpályaudvarok közelében kész harc folyik az utasokért, s míg a társasági taxisok többnyire telefonon szolgálják