Taxisok világa, 2005. (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005-08-01 / 8. szám
Taxival igyekeztek Kubából Floridába ÉLETVESZÉLYES PRÓBÁLKOZÁS Kubából folyamatosan próbálnak átszökni emberek az Amerikai Egyesült Államokba, a jólét reményében. A kubai és az amerikai parti őrség viszont mindent megtesz, hogy a vízen érkezőket visszafordítsa, illetve feltartóztassa. Csak az elmúlt fél évben a 144 kilométeres floridai partszakaszon 1406 kubait fogtak el a parti őrség tagjai, és ki tudja hiányuknak sikerült elérni a partot. Az emberi leleményességnek és a vakmerőségnek nincs határa. Két évvel ezelőtt Luis Grass és családja a háborgó tengeren indult az ígéret földje felé egy 1951-es Chevrolet kisteherautóból átalakított vízi járművel, ám az amerikai parti őrség idő előtt észrevette és visszafordulásra szólította fel őket, ami nem járt sikerrel. Az utasokat később repülőre ültették, míg a lefoglalt, múzeumi értéket képviselő 52 esztendős járművet a vizsgálat befejezése után egyszerűen elsüllyesztették. Jelentős számú kubai próbál meg időről időre bejutni az Egyesült Államokba. Létező bevándorlási törvények, az úgynevezett „dry foot - wetfoot", száraz láb - vizes láb törvény értelmében azok a kubai menekültek, akik valamilyen módon elérik az USA szárazföldi területét, többnyire tartózkodási engedélyt kapnak. Ez a jogszabály élteti a kubai kivándorlókat, akik minden lehetséges eszközt igénybe vesznek, csakhogy eljussanak az államokba. Olyan lélekvesztővel indulnak családostól a nagy útra, amelyre jobb érzésű ember fel sem szállna. Akiket viszont a parti őrség akár a nemzetközi vizeken, akár az amerikai felségterülethez tartozó part menti vizeken feltartóztatnak, azokat többségében visszatoloncolják Kubába. Legutóbb Florida állam déli csücskénél, néhány kilométerre Key West kikötőjéjénél, az amerikai parti őrség a nyílt vízen feltartóztatott egy hajóvá átalakított taxit. Az 1949-ben az USA- ban gyártott Mercury típusú, hajóvá átalakított autóban 13 kubai próbálta elérni az amerikai partokat. Elfogásukat követően a taxi tulajdonosa kihallgatójának elmondta: több hónapig törték a fejüket szülőhazájuk elhagyásán, ám a végső elhatározásra csak néhány hete szánták rá magukat. Ekkor kezdtek el azon tanakodni, hogy a szárazföldi taxijukat kellene alkalmassá tenni a vízen „járásra". Többféle ötlet felmerült, míg végül feltűnés nélkül megalkották a remekművet, amellyel biztonságosan partot is értek volna, ha az őrség ki nem szúrja a taxit - mesélte el az autó tulajdonosa. Arra a kérdésre, hogy mit várnak most, hogy lebuktak, csak annyit válaszolt a kubai férfi: bízunk abban, hogy talán mégsem toloncolnak vissza bennünket, mert akkor nagyon rossz sors vár ránk és családjainkra. Sandra Barrett, a parti őrség ügyeletes szóvivője rendkívül visszafogottan csak annyit nyilatkozott az egyik floridai televíziós társaság riporterének, hogy a vizsgálat teljes lezárásáig nem mondhat semmit arra nézve, hogy bevándorlási engedélyt kapnak a taxin érkezőtt, avagy visszatoloncolásuk a valószínűbb. Mégis arra számíthatnak leginkább, hogy visszaküldik őket kiinduló helyükre Kubába, bár ezt hivatalosan senki nem erősítette meg az amerikai bevándorlási hivatalban. Cash 9 taxisok világa mozdonyhoz közúton 3 kocsi kapcsolható, ez általában 56 felnőtt vagy 72 gyermek utas szállítását teszi lehetővé". Valóban vannak ilyen - általunk nem ismert - közlekedési jogszabályok. Ezek a járművek egyes vidéki városokban (Hévíz, Balatonfüred, Szeged stb.) rendszeresen, évek óta közlekednek a közúton. • Jogszerű és szabályos-e Rent a car szolgáltatáson belül, a gépkocsit gépkocsivezetővel együtt „bérbeadva“ kvázi személyszállítást végezni? Megfelelnek-e ezek az autók és vezetőik a díj ellenében való személyszállításra vonatkozó jogszabályoknak (sárga rendszám, évenkénti műszaki vizsga, PÁV II jogosítvány, szaktanfolyam, vagyoni letét stb.) Ha nem, milyen felhatalmazás és milyen engedély alapján végzik a tevékenységet? Kellő a bérautóknak egyéb megkülönböztető rendszám (XX)? Egyáltalán húzható-e valamiféle határ a „személygépkocsis személyszállítás", és a „gépkocsi bérbeadása vezetővel" fuvarozási formák között? • Betegszállítás esetén van-e bármiféle felmentés az ilyen fuvarokat végző vállalkozásoknak a személyszállításra vonatkozó jogszabályok alól? A szállítás ugyanis itt is díj ellenében történik, még akkor is, ha a fuvardíjat nem közvetlenül az utas, hanem az egészségbiztosító állja. Megjelentek már egyébként sárga fuvarozói rendszámmal ellátott betegszállító „mentőautók" is. Ez csak erősíti azt a meggyőződésünket, hogy a többi, az ilyen rendszámmal nem rendelkező talán nem egészen szabályos... • Egyes vidéki városokban - és ma már egyre többször Budapesten is - a pályaudvarok, autóbusz állomások környékét ellepik a külföldi - többnyire román - rendszámos minibuszok, és személyfuvarozást vállalnak, vélhetően mindenfajta hatósági engedély nélkül. Amikor legutóbb felvetettük ezt a problémát, a minisztérium (előző) vezetője a kedélyes „tudunk róla!“ felkiáltással válaszolt. Ezen kívül nem történt semmi az ügyben... Kérdésünk: a semmiféle engedéllyel nem rendelkező, semmiféle műszaki feltételnek meg nem felelő, áraival a tisztességes vállalkozókat ellehetetlenítő, nem bejelentett, adót és egyéb közterheket nem fizető, illegális személyfuvarozók ellehetetlenítésére van-e bármiféle konkrét intézkedési terve a minisztériumnak? (SoKo Transsylvania...?) • Folytatható-e díj ellenében végzett személyszállítás motorkerékpáron? Ha igen, ennek milyen személyi és tárgyi feltételei vannak (jármű mérete, évjárata, műszaki vizsga gyakorisága, vezető jogosítványa, szaktanfolyamok stb.)? Az utasok biztonsága hogy szavatolható? • Folytatható-e díj ellenében végzett személyszállítás emberi erővel hajtott járművön? Ha igen, milyen jogszabályoknak kell megfelelni? A „riksa" a szabályok szerint milyen eszköznek minősül? Kerékpárnak? Hol közlekedhet? Kerékpárúton? Ahol nincs kerékpárút, használhatja-e a buszsávot? Vagy például a Rákóczi úton a középső sávban „haladhat"? Milyen balesetvédelmi felszereléseket kell alkalmaznia az utasok biztonsága érdekében (bukósisak, biztonsági öv)? A kérdések még sokáig sorolhatók lennének. A taxis vállalkozókat, akik egyre nagyobb költségekkel egyre kevesebb fivarból kénytelenek megélni, érthetően súlyosan érinti, ha a fentebb említett „vetélytársak“ - látszólag mindenféle jogszabályi megkötöttség nélkül - megjelennek a piacon. Félreértések elkerülése végett: Nem kívánjuk senki üzletét rontani, még kevésbé ötleteinek végrehajtását meghiúsítani, ám talán jogosan várhatjuk el az egyenlő bánásmód elvét. Ha a díj ellenében végzett közúti személyszállítás végzése során szigorú jogszabályok betartását követelik meg a taxis és személygépkocsis személyszállító szakmától, akkor talán érthető óhaj, hogy ezen szabályok minden személygépkocsival végzett szállításra érvényesek legyenek. Akkor is, ha esküvői autókölcsönzőnek, limuzinszerviznek vagy rent a car-nak nevezik magukat. Ha a közúti forgalomban a taxisokra és személygépkocsis személyszállítókra szigorú előírások vonatkoznak az utasok biztonsága érdekében (egyébként helyesen!), akkor elvárható, hogy ugyanilyen szigorít előírások szabályozzák a motorkerékpárral, „kisvonattal", vagy akár „riksával" történő személyszállítás körülményeit is. Ennek hiányában a szabály ugyanis felemás, mondhatni diszkriminatív lesz. Tisztelt Sajtóosztály! Kérjük, fenti kérdéseinket szíveskedjenek a minisztérium megfelelő szakértőihez továbbítani, a mielőbbi érdemi válaszok reményében. Jelen levelünket, és a minisztérium válaszát meg kívánjuk jelentetni szakmai lapunk, a Taxisok Világa augusztusi számában. Számítunk ezért lehetőség szerint sürgős válaszukra. Budapest, 2005. 07. II. Tisztelettel: Nagy Zoltán, újságíró Taxisok Világa magazin Hivatkozások: • Limuzinszerviz: www.limuzin.hu, www.luxuslimuzin.hu • Esküvői fuvarozás: Magyar Esküvő, Nők Lapja Esküvő Magazin, ill. hasonló témájú lapok hirdetései a fentieken túl • Kisvonat: www.dotto.hu • Motortaxi: www.motortaxi.hu • Riksa: www.riksa.hu * * -k Lapzártakor azt az információt kaptuk a minisztériumból, hogy kérdéseink nem közlekedésszakmai, hanem jogszabályértelmezési vizsgálatot kívánnak, sőt van benne olyan is, ahol egyenesen a Belügyminisztérium az illetékes. Először hajlamosak voltunk ezt a választ annak tekinteni, hogy már megint megpróbálnak „lerázni" minket, de a minisztérium munkatársának hozzáállása ezúttal segítőkésznek volt mondható, így levelünket a sajtóosztály változatlan formában továbbította jogszabályértelmezés, vagy egyszerűbben megfogalmazva konkrét válaszok reményében a jogi főosztályra. Az államigazgatásban az ügyintézési határidő harminc nap, tehát bízunk benne, hogy a minisztérium válasza akár már a szeptemberi számunkban megjelenhet. Nagy Zoltán