Taxisok világa, 2009. (19. évfolyam, 1-12. szám)
2009-08-01 / 8. szám
ményt elérni. Sajnos ezen állításokat az elmúlt 10 év megcáfolta. Az árak nem csökkentek, kizárólag a hirdetések lettek megtévesztőbbek. A kihasználtság növelésének akadálya, hogy a megrendelői igények megváltoztak az utóbbi években. A hajnali órákban az utasok többsége a reptérre, majd reggel a belvárosba, délután a peremkerületekbe, este a budai részekből a belvárosba, majd éjszaka újra a város szélére utazik. E miatt nem tudunk hatékonyabban dolgozni. Ez is alapja annak, hogy a vállalkozók kb. 15-20%-a visszaél a jelenlegi szankciómentes szabályozással. Ezen helyzet megváltoztatásának céljából gondoljuk úgy, hogy a budapesti taxiszolgáltatást szabályozottabb körülmények között kell biztosítani az utazóközönségnek. Elképzelésünket alátámasztja, hogy az Alkotmánybíróság is kinyilvánította, a taxiszolgáltatás a tömegközlekedés azon része, melyet az utazóközönség egyénileg igénybe tud venni. Gondoljuk, hogy Önök sem tudnák elképzelni a menetrend szerinti autóbuszközlekedést a mienkhez hasonló szabályozatlan körülmények között. Az országos rendeleteket sem érezzük tökéletesnek, de emellett úgy ítéljük meg, hogy a Főváros hatáskörén belül kettő rendelet módosításával rövid távon jelentős változást lehet elérni szakmánkban. Az első érintett rendelet a következő: A főváros 11/1098. (VII. 16.) Főv. Kgy. Rendelet Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, a személytaxi-szolgáltatás hatósági árformába tartozó díjait (helyi személytaxi-közlekedés díja: SZJ 091250) az Önkormányzat maximálhatja, illetve rögzített hatósági árként is meghatározhatja. A főváros a 31/1998. (VII. 16.) Főv. Kgy. Rendeletben, melyet legutóbb 9 éve módosított, maximált árat határozott meg. A jelenlegi szabályozás szerint az árak a következőképpen szabályozottak: 6. § (1) Az 5. § szerinti tarifaosztályokban alkalmazható legmagasabb egységdíjak mértéke a következő (a díjtételek az általános forgalmi adót tartalmazzák): a) Normál Tarifa (1-es tarifa): a 06.00 órától 22.00 óráig megkezdett szállítási megrendelések teljesítése esetén. A 22.00 óra előtt megkezdett, de 22.00 órát meghaladó fuvarfeladatok esetében a normál tarifát az utas által megjelölt első utazási célpont eléréséig kell alkalmazni. b) Emelt tarifa (11-es tarifa): a 22.00 órától 06.00 óráig megkezdett szállítási megrendelések teljesítése esetén. A 06.00 óra előtt megkezdett, de 06.00 órát meghaladó fuvarfeladatok esetében az emelt tarifát az utas által megjelölt első utazási célpont eléréséig lehet alkalmazni. A rendelet célja hatálybalépésekor az volt, hogy taxiszolgáltatást igénybe vevők részére védelmet nyújtson a tisztességtelen, túlzottan magas árakat használó vállalkozók ellen. Az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy a jelenlegi szabályozás nem elégséges. Emellett a szakma alátámasztotta, hogy a 40%-kal magasabb mértékben meghatározott éjszakai Tarifaosztály Alapdíj (Ft) Távolsággal arányos idővel arányos __________________________________egységdíj (Ft/km) egységdíj (Ft/perc) I- es (normál) tarifa_______300_____________240__________________60________ II- es (emelt) tarifa 420 336 84 --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Hová tűntek a fuvarok? Idősebb, 20-30 éve a szakmában lévő kollégákkal beszélgetve gyakran felmerül a kérdés: hová tűntek a fuvarok? Elöl vannak azok az utasok, akiket régen szinte naponta szállítottunk? ] Hová tűnt az az idő, amikor 15- 20 perc üresjárat után már aggódva néztünk körül: mi van, nincs utas? ! Bizony a fuvarok jelentős része egyszerűen eltűnt, és így van ez akkor is, ha közben jöttek helyette más lehetőségek. Na de mi lehet az ok? Ki vitte el a munkánkat? Nézzük sorban: • Valamikor úgy 25-30 évvel ezelőtt (hű, de öreg vagyok...!) [ szombatonként nem lehetett fehér színű taxiban utazni. Na nem azért, mintha tiltva lett volna ez a szín, hanem mert az összes ilyen kocsi „esküvőzött". Vagyis díszített, esetleg díszítés nélküli esküvői fuvarban vett részt. Volt olyan lagzi, ahová harminc darab fehér Mercit kellett kiállítani. Megoldottuk ezt is. Ma már az esküvői fuvarozást erre szakosodott cégek, limuzin[ szervizek, old timeres vállalkozások viszik (hozzáteszem: fehér [ rendszámmal...). Aki pedig ezerket a szolgáltatókat nem tudja megfizetni, az összeszedi a bővebb családból a szedett-vedett autókat és a legszebbet feldíszíti. Lényeg, hogy a taxinak ma már nem nagyon van szerepe esküvői fuvarozásban. • Szintén a boldog békeidőkben mást is szállítottunk, nem csak utast. Iratokat, árumintát, csomagokat. Volt taxis, aki már szinte ügyintézőként tevékenykedett bizonyos cégnél. Még a nagy nemzetközi futárszolgálatok is taxi igénybevételével kezdték meg magyarországi tevékenységüket. Ma már Dunát lehet rekeszteni a különféle autósmotoros és biciklis futárszolgálatokkal. Ezt a piacot elvesztettük, pontosabban a piacgazdaság és a specializációdás vette el tőlünk. • Sokan emlékezhetnek még a „művésznőre’’. Mármint arra a híres színművésznőre, akinek nevéhez, megszólításakor mindig hozzá kellett tenni a „művésznő" titulust. Nos ő rendkívül aktív taxihasználó volt, saját utazásain kívül még az élelmiszerek beszerzését, a napi bevásárlásokat is sokszor a taxisra bízta. És persze a többi művész is: előadásról előadásra, majd haza, esetleg éjszakai szórakozóhelyre taxival utaztak. Akadt olyan színész, akit napi rendszerességgel kellett egy bizonyos budai kisvendéglőből hazaszállítani. Szép emlékek még vannak, fuvarok már nincsenek; sajnálattal hallani a híradásokból, hogy ma már nemhogy taxira nem telik, hanem néhányuknak egyenesen megélhetési gondjai vannak... • Persze nem csak színészek vették igénybe a házhozszállítást. Bárki, aki az éjszaka közepén megéhezett, megszomjazott, vagy elfogyott a cigije, máris tárcsázta a neki szimpatikus taxitársaságot és leadta a rendelést. Abban az időben ugyanis - ha esetleg fiatalabb kollégáink nem tudnák -, még nem volt minden sarkon éjjel-nappal nyitva tartó kisközért. Még nem volt nonstop benzinkút sem, az ő shopjával és árukészletével. A benzinkutaknál - már amelyik éjszaka is nyitva tartott - általában benzint lehetett vásárolni, meg gázolajat, mást nem nagyon. A taxisok azonban ismerték az éjszakai beszerzési forrásokat, a nyitva tartó kisközérteket (talán kettő-három volt Budapesten, az egyik a mai Margit körúton, akkori Mártírok útján, ha jól emlékszem...), a jól ellátott benzinkutakat, olcsóbb vendéglátóhelyeket, és be tudtak szerezni mindent. Még a hiánycikkeket is, amiből annak idején voltam bőven. Északába nyúló házibulikba de sokszor vittünk pia- és cigiutánpótlást... Ma már - mindenki tudja, látja - minden sarkon van egy nonstop kisközért, minden második sarkon benzinkút, és városonként kéthárom bevásárlóközpont esti, éjjeli nyitvatartással. Ezek a fuvarok is bizony elmúltak. • Nem szerettük a rövid fuvarokat, de elvittük őket. Egyrészt a csapatunk iránti lojalitásból (nehogy rossz hírünket keltsék az utasok), másrészt azért, mert tudtuk, hogy utána majd jött egy hosszabb. Rövid fuvaroknak számítottak a nyugdíjas nénikék és bácsikák, akik a kerületi szakrendelőbe jártak kezelésre. Talán furcsán hangzik, de mindössze nyugdíjukból élve is megengedhették maguknak, hogy hetente akár többször igénybe vegyék a taxit. Markukban szorongatták az előre kiszámolt aprópénzt, amibe esetenként még két-három forint borravaló is belefért. Tudták, hogy mennyi lesz a fuvardíj, és az annyi is volt! A mai taxisok világa