Technika, 1957 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1957-03-01 / 1. szám

I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM , ÁLTALÁNOS MŰSZAKI SZEMLE -1957. MÁRCIUS Nem Verne-regény címe, ha­nem műszaki realitás! Nem perpétuum-mobilos, „feltalá­lók” agyréme, hanem sok éves számítás és kísérletezés ered­, mielőtt rátérnénk érdemi mondanivalónkra, oszlassunk el egy általános hiedelmet, és helyesbítsük a helytelen szó­­használatot. Népszerű cikkek­ben, rádióelőadásokban egyre­­másra találkozunk a mester­séges bolygó kifejezéssel, ez­zel pedig éppen a mesterséges holdat illetik. Pedig egyelőre csak mesterséges holdról lehet szó, nem pedig mesterséges bolygóról! Mi a különbség? A mesterséges hold a föld boly­gója, a föld körül fog kerin­geni, mint a másik, a valódi hold. A mesterséges bolygónak viszont a nap körül kellene keringenie, éppúgy, mint aho­gyan földünk teszi ezt. Nem lehetetlen egy olyan rakéta fellövése, amely valamiféle el­lipszis pályán a nap körül A légkör alsó harminc kilométerét jól ismerjük a meteorológiai lég­gömbökkel végzett mérésekből és a repülőgépek mérési ered­mén­yeiből, de -az évnél m­aga­sabban fekvő rétegekről 1945-ig csak igen gyér adatok, jó­részt feltevések álltak rendel­kezésre, amelyek javarészt fénytörési és rádióhullám-ter­jedési mérésekből eredtek. Amióta azonban rakétákkal lehet szondázgatni földünk légkörét, ismereteink is alapo­san kibővültek. Kiderült, hogy A 410 km magasságig felju­tott rakéta bizonyos mérték­ben előfutára volt a mester­séges holdnak. Gyakorlatilag is bebizonyította, hogy az ilyen úgynevezett több lépcsős rakétákkal rendkívüli ered­ményeket lehet elérni. Ez ugyanis kétrészes rakéta volt: egy A—4 (V. 2.) rakéta vitt fel a magasba egy kisebb műszer­rakétát, és azt valahol 100 km felett engedte tovább önálló útjára, míg az a 410 km ma­gasságot el nem érte. A mesterséges holdnak nem csupán ilyen magasságba kell feljutnia, hanem lehetőleg hu­zamosabb ideig kell e magas­ságban tartózkodnia. Ez pedig feltételezi, hogy a rakéta a föld körüli keringéshez szük­séges 7700 m/másodperc sebes­séget legalábbis elérje. A fel­adat tehát kettős: biztosítani kell a mesterséges hold ilyen hatalmas sebességét, valamint azt is, hogy a fellőtt, hold va­lóban ellipszispályán kering­jen anyaföldünk körül. Akik arra gondolnak, hogy „komoly” méretű rakétát sike­rül feljuttatni a magasba, ala­posan csalódnak. Amíg az ménye. Az emberiség első nagy próbája lesz, hogy kitörjön a légkör mindent letompító, mindent módosító burkából, és „onnan felülről” nézze meg, mi is van a földgolyón túl, és hogyan fest földünk a magas­ból. Nem kell nagy fantázia a fentiek előrebocsátása után ahhoz, hogy az olvasó tudja: az alábbiakban a mesterséges holdról lesz szó, folytatja útját, de ebből egy­előre nem sok hasznunk len­ne. Az első lépés: a mestersé­ges hold. A mesterséges hold ötlete a nemzetközi geofizikai év alkal­mából merült fel. Két nagyte­kintélyű tudományos testület, a Szovjet Tudományos Aka­démia és az amerikai tudomá­nyos szervek által alakított IGY-bizottság, tett ígéretet ar­ra, hogy az idén júliusban kezdődő és­ 1958 végéig tartó tudományos „év” folyamán mesterséges holdakat indít útba am­agaslégkör — és ami azon­­túl van — kikutatására. Nekünk, magyaroknak, talán nem érdektelen az a tény, hogy az amerikai bizottság vezetője, J. Kaplan professzor, magyar származású, az 50 km feletti magasságban­­ levő légrétegekről meglehető­sen hamis elképzeléseink vol­tak, s míg korábban azt hitték, hogy az ózonréteg után (tehát kb. ab km-n úl) a légkör hő­mérséklete egyenletesen csök­ken a világűr mí­nusz 273 fokos­­hi­degére, addig ma már tudjuk, hogy a légkör hőmér­séklete 50 km fe­lett még egyszer megemelkedik, egészen kb. 50 C° melegig, és csak azután kezd csök­kenni addig, amíg a hőmérséklet fo­galmának már nincs értelme. A magaslégkö­ri mérések a rá­dióhullámok ter­jedése, a föld mágneses teré­nek erőssége és tucatnyi más fon­tos fizikai jelen­ség szempontjából értékesek. Ma már egészen 410 km magasságig feljutottak a ra­kéták, és a re­pülés közben ra­dar útján köz­vetített mérési eredmények többé-kevésbé világos képet nyújtanak a légnyomás, a hő­mérséklet, a sűrűség eloszlá­sáról, a kozmikus sugárzás erősségéről, a nap sugárzásá­nak spektrális összetételéről, és sok más nagyfontosságú jel­lemzőről. atomenergia nem használható rakétahajtási célokra, addig nehezen képzelhető el nagyobb méretű egységek tartós kerin­gésben tartása. Száz tonnákkal kellene mérni egy olyan — öt­­tízlépcsős — rakéta súlyát, amely pl. a föld nehézségi erő­terét el tudná hagyni, és akár csak a legközelebbi égitestre, a holdra el tudna jutni. Ez te­hát még nem közvetlen fel­adat, bár realitása megvan, ha a világűrben létesítendő ra­kétaállomások megvalósítása lehetővé válik. S ehhez adják meg a bevezető ismereteket a mesterséges holdakkal szerzett mérési eredmények! A mesterséges hold megter­vezésekor teljes mértékben a rakétatechnika mai, reális eredményeire építettek. Az Mindenekelőtt reális szintre kellett a magasba feljuttatha­tó hasznos teher nagyságát hozni. Kiderült, hogy 10 (tíz!) kilogramm az az ésszerű maxi­mum, amit egy 10—15 tonna súlyú rakétával a kívánt ma­gasságba lehet juttatni, így azután kb. 9,8 kg súlyú és alig fél méter átmérőjű mű­anyaggömb lesz a föld első mesterséges holdja. A mű­anyaggömb belsejében azon­ban valóságos mesterséges agy fészkel: mérőműszerek, kis­méretű, de nagyteljesítményű rádió-radar adó-vevő, telep, mint energiaforrás, és a repü­léshez szükséges egyéb vezér­lő és mérőműszerek. Nyilván a technika egyik csúcsteljesít­ménye ilyen kis méretekbe ilyen sokat üzembiztosan be­zsúfolni. Látjuk, hogy egy alig tíz­kilogrammos nagy „strand­labda“ fellövéséhez soktonnás rakétára van szükség. De még ez a rakéta is nagyon bonyo­lult. A technikai kivitel a többlépcsős megoldást követi, mert csak ez biztosíthatja a kívánt csúcsmagasságot. Olyan ez, mintha a rakéták egymást szöktetnék: az első rakéta emeli a magasba az egész együttest, majd­­kiégve lehull és ekkor már csak a tőle „fel­felé“ levő rész folytatja út­ját, majd amikor a második rakéta is kimerült, a harma­atomenergia felhasználása még nem jutott el abba az álla­potba, hogy e téren megbízha­tóan, tehát a föld légkörének rádióaktív anyagokkal való fertőzési veszélye nélkül le­hessen atomrakétát alkalmaz­ni. Eszerint csak a kipróbált vegyi rakéta-hajtóanyagokat lehetett felhasználni é s mint látni fogjuk, háromféle keve­réket alkalmaznak a mester­séges törpeholdat magasba emelő rakétán. dik rakéta lép működésbe és ennek a feladata holdunk vég­leges pályájára juttatása. Néz­zük meg, hogyan fest mindez a gyakorlatban. A háromfokozatú mestersé­ges holdrakéta együtt kb. 22 méter magas. Legnagyobb át­mérője (az első fokozaté) 1140 mm. Felszálló súlya 11 tonna, tehát tömege 1120 kg tömeg. A kilövés pillanatától a har­madik fokozat leválásáig és a mesterséges hold egyedülrepü­­léséig eltelt idő tíz perc lesz. Ha a rakéták mozgástörvé­nyeinek alapján levezetett képleteket is felhasználjuk, úgy még számos érdekes ada­tot vezethetünk le és az idő­közben — bár gyéren — nyil­vánosságra kerülő hivatalos adatok jórészt megerősítik a kapott értékeket. Tudjuk, hogy az első rakéta­fokozat oxigén, benzin és al­kohol keverékével működik. E rakéta kb. 10 méter hosszú,­­ átmérője 1140 mm. Súlya hoz­závetőlegesen 6500 kg. lehet. Repülési ideje valamivel két perc felett van (pontosan 131 mp) és ekkor mintegy 50—55 km magasságot fog elérni. Eb­ben a magasságban a teljes rakéta mintegy 1350 mé­­ter/másodperc sebességre gyor­sult fel. A korábbi rakétákhoz képest ez rendkívül „szelíd“ és kis gyorsulású egység, ami­re nyilván az első fokozat sú­lyának ésszerű leszorítása miatt van szükség. (A számí­tások szerint még valamiféle indító segédrakétára is lesz szükség a rakéta indításához.) 50 km magasságban az el­ső rakétafokozat mintegy négy tonna hajtóanyagkeveréke el­fogyott. Ekkor az egész első fokozat leválik a rakéta többi részéről és visszaesik a földre (helyesebben az óceánba). Ugyanakkor működésbe lép a rakéta második fokozata. Ennek hajtótöltete salétrom­sav és dimetilhidrazin keve­­■ réke. Az üzemanyag betáplá­lását nagynyomású hélium végzi (az első fokozatban kis gőzturbina szolgál egy táp­­­­szivattyú hajtására). A máso­dik fokozat kb. 7 méter hosz­­szú, átmérője kb. 950 mm le­­­­het. Súlya a számítások sze­rint kb. 3100 kg-nak adódik. . Ennek a fokozatnak összesen kb. 2500 m/mp sebességnöve­kedést kell biztosítania,­­ úgy­hogy a második fokozat ki­égésének idejére a rakéta 220 km magasságot és kb 3700— 3800 m/mp sebességet ér el Ezután a már kiürült második fokozat nem válik még le a rakéta többi részéről, hanem a lendületet felhasználva (és a kormánygéppel vezérelve) a merőleges felszállási iránytól alaposan eltér és lassanként a föld felületével párhuzamosan áll be a rakéta pályája, így éri el a rakéta a 400 km feletti magasságot. Ez a pályamagasság a kilö­késre kerülő 12—18 mestersé­ges holdnál nem lesz azonos nagyságú, a tervek szerint 300 és 1000 km magasságon belül fognak haladni a kísérleti hol­­dacskák. Kb. 400—500 km magassá­­gon leválik a második fokozat Üres szerkezete és visszaesve, a föld légkörében elég. Ugyanakkor üzembe lép a har­madik fokozat. Ez kb. 5 mé­ter hosszú, amiből azonban kb. két méter jut a mesterséges Holdat tartalmazó, kúpos bo­rítású p­r-részre. Súlya kb. 1400 kg lehet, átmérője mint­egy 800 mm. Szilárd töltete van, a füstnélküli lőpor egyik különleges változata. Ez a fo­kozat gyorsítja fel a mester­séges holdat a kívánt 7700— 7300 m/mp végsebességre, majd orrburkolata felnyílik és elmarad a mesterséges hold mögött, amely most már sza­­badon folytatja ellipszis-pályá­ját a föld körül. A harmadik fokozat lassan visszahull a sűrűbb­ levegőbe, meggyul­­art és elég, ( ’.meg!)e­xii irtók&tását A hordozóitól megszabadult mesterséges hold pedig meg­kezdi működését. A földi ra­darállomás kérdező­jelére visszaválaszolja a műszerek állását, megadja a mágneses térerősség, a hidrogénkon­centráció, a napspektrum ösz­­szetétele, a kozmikus sugár­zás, valamint a légkör ada­tait (amennyiben az utóbbit egyáltalán légkörnek lehet ne­vezni, hiszen az egyes gázmo­lekulák és atomok rendkívül árván, egymástól kb. száz mé­ternyire bolyonganak!). A kis hold folytatja pályá­ját. Meddig? Ez attól függ, milyen magasra sikerül fel­juttatni. Ha csak 150—200 km magasra jut fel, úgy egyetlen teljes kört lenne képes csak megtenni, de ha a keringési pályába 500 km feletti magas­ságon sikerül beléptetni, úgy akár hónapokig is fennmarad­hat. 500 km magasságon a „le­­vegő“ ellenállása miatt min­den teljes kör után kb. 20 méterrel kerül közelebb. Ha nem lenne légellenállás, akkor tetszőlegesen hosszú ideig ke­ringhetne a miniatűr égitest, minthogy azonban az ilyen közegellenállás elkerülhetet­len, spirális pályán közeledik egyre inkább a földhöz. 400 km-en már 35 méterrel közele­dik körönként, 250 km-en egy km-t veszít magasságából minden körön, 200 km-en 7,5 km-rel kerül közelebb és 160 km-en egy körön belül kb. 60 km-rel jut alacsonyabbra, ami elég is ahhoz, hogy a sűrűbb légkörbe belépve izzásig he­­vüljön (a súrlódás folytán) és porrá égjen.­ ­ Láthatjuk-e mi is? Ha a mesterséges holdat va­lóban az eddig nyilvánosságra hozott pályán keringtetik, ak­kor Magyarországon alig le­het majd megfigyelni. Egyéb­ként rendkívül gyorsan haladó kis fénypont lesz az éjszakai égen, amit talán leginkább al­konyatkor és napkeltekor le­het észrevenni a távcsővel. A földet kb. másfél óra alatt ke­rüli meg teljesen és csak min­den tizenhetedik körben jut vissza ugyanarra a vidékre, mert közben a föld is elfor­dult alatta. Az első holdacs­­kát előreláthatóan 1957 vé­gén, 1958 elején bocsátják út­jára. Nem kétséges, hogy a me­rész terv megvalósul és az sem kétséges, hogy tudásunk tárát rendkívül értékes új adatokkal fogja gyarapítani. A nemzetközi geofizikai év a tu­dósok békés vetélkedésével elő fogja segíteni földünk jobb megismerését. A mesterséges hold-kísérletek a világűr meg­hódításának bevezető ütemét jelentik. Nagy Ernő 500 kilométer magasságban a föld körül Néhány hónap múlva útjára indul az első mesterséges hold | Bolygó, vagy hold ? | 410 kilométerig már eljutottunk | Óránként 28 000 kilométer Ilyen lesz a háromlépcsős rakéta, amely a mesterséges holdat 500 km magasba emeli. Képünkön a rakéta kicsinyített modellje. Az A. 4. (V. 2.) rakéta előkészítése indításhoz. | A műanyag­ gömb a magasban... Kép a jövőből: űrhajópályaudvar a világűrben. Testét a föld­ről kilőtt rakéták üres szerkezetéből állították össze. A hát­térben levő hatalmas kerék lassan forog, hogy a föld nehéz­ségi erejét pótolja. — Beköszöntő (2. old.) — Technikai és árumintavásár Lipcsében (2. old.) — A bécsi vásáron bemutatjuk a magyar Iégáramlásos terményszárító berendezést (2. old.) — Technikai érdekességek, újdonságok (3. old.) — Akusztikus eljárások gazdaságosságának kéfdése — ifj. dr. Greguss Pál (4. old.) — Bolygóművek — Lévai Zoltán kandidá­tus (4—5—6. old.) — Figyelő (5. old.) — A technika úttörői (6. old.) — Modern motorhajtóanyagok és motor­kenő olajok I. rész — Pallay István ve­gyészmérnök (7. old.) — Fordulóponton a dugattyús motorgyár­tás. Az „M“ motor: bármilyen ásvány­olajpárlattal táplálható (7. old.) — Új magyar nyersolajszivattyú­­beszabályzó berendezés (7. old.) — Utazás Antroposba. Helyszíni riport az emberi testből — Fulgur (8—9. old.) BcTynnxe.xi.iioe e.iono (2 cTp.) -Iciinnurci.un iipuapKa (2 eTp.) Ha npsiapKe n Item* noKaaunaeT cyiiiii.n.Hyio ycxaHonuy iipo/tynxüB c UHpKy.iiiHiicii B03syxa, Beiirep- CKoro iiponaso^cTBa (2 eTp.) TexjiH'ieeKHe aaMeiaTe.ibHOCTH n HOBIIIIKH (3 exp.) Boiipoci.1 OKOHOMII'IHOCTH aKVCTH­­«teennx Mero^oB ap. lla.x Fperjm M.ia.imiiii (4. CTp.) CaTe.xaiiTHbie nepe^aTonHwe Mexa- HH3MH. 3o.TTan ileBHHKaHjjyiaT (4-5-6 CTp.) OöoapcBaTe.n. (5 cTp.) nilOHepM TeXHHKIt (6. eTp.) Cnnpeuennoe xon.inito h CMaaox- Hwe Mije.xa jy.in aimraxeacii Buy- TpeiiHcro cropaBHH I. nacTb. Hiii't- BHH IlitX.inil Ifll.K. XHSf. (7 exp.) PeaKHii oiiopox b npoii3Bo;teTBe nopuiHCBbix ;iBnraTe.ieii biij tpch- Hcro eropaHHH. /iBiiraTexi, Tima «M» MoatcT partoxaxb ua xwSom aecTn.i.iBTe up(J»xif (7 exp.) Hónait BeHrepcKHü CTatt/t a.m pe­­ry.xBpoBaiiHHxon.xHBHbiXHacocoB. (7 exp.) nyTentecTBae b Atixpouoay — Pe­­nopxatK a -iHVTpu ne.ioBeaecKoro Tc.ia' (8-9 exp.) ‘—; Introduction (p. 2) — The Technical and Samples-Falr in Leipsic (p. 2) •— A new aircurrent drying plant for agri­cultural products on the Vienna Fair (P. 2) >— Interesting technical news (p. 3) I— Economy of acustical procedures by Paul Greguss jun. (p. 4) — Epicyclic gears by Zoltán Lévai (p. 4—5—6) — The Spectator (p. 5) — Pioneers of engineering (p. 6) — Up-to-date motor fuels and lubricating oils I. Part by István Pallay (p. 7) — The manufacturing of piston-motors on the crossway. The new „M“ motor: working with all kinds of derivates of naphta (p. 7) — A new Hungarian testingstand for fuelpumps (p. 7) — A journey to Antropos. Local report from inside the human body, by Fulgur (P. 8-9) — Zum Antritt (S. 2) —■ Die Technische und Muster-Messe in Leipzig — Die Vorführung einer neuen Luftzug- Produktentrockenanlage auf der Wiener Messe (Seite 2) — Interessante technische Neuigkeiten (S. 3) — Wirtschaftlichkeit der akustischen Ver­fahren — von Dr. Paul Greguss jun. (S. 4) — Umlaufgetriebe — von cand. Zoltán Lévai (S. 4—5—6) — Der Beobachter (S. 5) — Die Bahnbrecher der Technik (S. 6) — Moderne Treibstoffe für Motoré, sowie Schmieröle. Erster Teil von ing. ehern. István Pallay (S. 7) — Die Fabrication der Kolbenmotore am Scheidewege. Der neue Motor „M“: der durch Erdölderivate jeglicher Art be­trieben werden kann. (S. 7) — Ein neuer ungarischer Prüfstand zur Regulierung der Dieselpumpen (S. 7) — Eine Reise nach Antropos. Reportage aus dem Inneren des menschlicher Kör­pers von Fulgur (S. 8—9) jX Visa _ .. / aa 1954-ben a lipcsei vásáron mutatták be először a gottwaldovi gépgyár FK08 jelű automatikus másoló marógépét. Azóta a közös prototípusból három modellt fejlesztettek ki: az FK08a, az FK08b, és az FK08c jelű gépeket. Az egyes típusok főként abban különböznek egymástól, hogy más-más munkák el­végzésére alkalmasak. FK08a, főleg sorokban való koordináta másolásra és kerület másolásra használható; a megmunkált munkadarab a minta pontos mása. FK08b, a fentieken túlmenően olyan munkadarabok megmunkálására is képes, amelyek a minta tükörképei. FK08c, a legtökéletesebb a három típus közül. Mindent tud, amit az előző kettő, s ezen kívül még forgó másolásra is alkalmas. Két körasztala van, az egyik a munkadarab, a másik a minta felfogására szolgált Mindhárom gép egy nagyobb (max. 2500 kilogramm súlyú) vagy két kisebb mun­kadarab egyidejű megmunkálására alkalmas, 250 milliméter szélességig. A megmunkálás pontossága 0,025 milliméter. A letapogatást elektromos tapintó végzi, ami csak gyengéden érinti a mintát, s ezért az nemcsak fémből, hanem fából, gipszből, cementből, műanyagokból stb. is készíthető, esetleg egy kész munkadarab is felhasználható mintaként. Kerületmásolás­hoz egyszerű lemezsablont is lehet használni, anélkül, hogy ez a pontosságot befolyá­solná. •IP csehszlovák szersslámgépipar egyik büszkesége Az elektromos letapogató a legcsekélyebb elmozdulásnál is gyengeáramú impul­zusokat ad, amelyek felerősítve ki- és bekapcsolják az elektromágneses gyorskapcsolókat, s ezek vezérlik a másoló mozgást. A kapcsolási késedelem a bekapcsoláskor gyakorlati­lag 0, a kikapcsoláskor 0,005 másodperc. A gépek mozgó alkatrészei elektromágneses fé­kekkel vannak összekötve, amelyeket automatikusan vezérelnek. A gépek átállíthatók automatikus, vagy kézi működtetésre. Hat motorral vannak fel­szerelve. (Képünkön az FK08c. jelű gép látható).

Next