Technika, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

PAP JÁNOS: Pest-Buda olajmecsettől a budapesti fénycsövekig ADALÉKOK A FŐVÁROS VILÁGÍTÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ II. RÉSZ A villamos világítás elterje­dését nagymértékben az Edi­son által 1879-ben feltalált szénszálas izzólámpa mozdí­totta elő. Alig 2 évvel a nagyjelentőségű felfedezés bemutatója után Budapesten is megkezdődtek a kísérle­tek az Edison-féle elektro­mos lámpásokkal. Edison európai képviselője, Puskás Tivadar, a zseniális magyar feltaláló, Párizsban irányítot­ta az Edison-cég ügyeit, fi­vére, Puskás Ferenc, a buda­pesti telefonhálózat szervezé­sét végezte. Természetes így, hogy az Edison-féle lámpáso­kat Budapesten Puskás Fe­renc mutatta be. Az Építési Ipar c. lap 1882. május 21-i számában erről így ír: „Próbavilágítás Edison-féle elektromos lámpásokkal. Puskás Ferenc, a telefonháló­zat igazgatója múlt héten pr­ó­­­bavilágítást rendezett Buda­pesten, Marchai gépgyárában az Edison-féle elektromos lámpá­sokkal. Az eddigi próbáknál al­kalmazott elektromos világító készüléknél az ezúttal alkal­mazott lámpások sokkal alkal­masabbak. Amazoknál az áram­lat tetemes feszerőt vesz igény­be, s ez okból a fény kékes va­kító, ami a testek tulajdonkép­peni színét némileg megváltoz­tatja. Az Edison által újabban feltalált elektromos lámpások­ban a világosság inkább az áramlatok quantitatív működése folytán jön létre, s ennél fog­va a fény is igen tiszta és vilá­gos. A vékony drótalakú szén, melyre az áramlatok hatnak gyorilag készült, le­hetőleg lég­mentesen elzárt üveggömbön van, s a szén az áramlat alatt csak izzásba jön, de nem ég, s minthogy légmentes helyen van, a világítás semminemű veszéllyel sem jár. Melege alig fejleszt ki, úgy, hogy az üveg gömböt szabad kézzel is meg lehet fogni. Az egyes lám­pások égő képessége 800, sőt 1000 órára is kiterjed, aszerint hogy miképpen vannak gyárt­va a vékony bimbliszszen pál­cák. Az egész világítás fényere­jét külön e célra alkalmazott készülék segélyével mérsékelni és fokozni lehet, ezenkívül az egyes lámpások rúgós csavar segélyével elzár­hatók és újra megnyithatók. Edison az elfo­gyasztott elektromos fény meg­mérésére is talált fel óraké­szüléket, mely rendeltetésére nézve a lég szeszórához hasonló­n lehetővé teszi az elektromos fénynek a gyakorlatban való alkalmazását, mert azáltal köny­­nyen meghatározható az elfo­gyasztott mennyiség. A fény egészen tiszta és nyugodt, leg­csekélyebb rezgés sem vehető észre rajta, minélfogva nem sérti a szemet. Egyik kiváló előnye az is, hogy a levegőben levő előnyt nem fogyasztja. Ha az üveggömbbe levegő jut, a széndrót pillanat alatt elég úgy, hogy az semmi körülmények között sem járhat veszéllyel. A Marchal gyár udvarán levő tá­gas raktárban mintegy 30 — 35 lámpást gyújtottak fel, s ezek egész nappali világosságot árasztottak a tágas helyiség­ben, a kapu fölött is égett egy Edison-lámpás. A Marchal-gyár­ban alkalmazott 8 lóerejű gőz­gép 60 lámpáshoz szükséges elektromosságot fejleszt és óránként 90 kra­jcárnyi anya­got fogyaszt, tehát egy lám­pás, mely 16 gyertyafénnyel bír, óránként 1 1/2 krba kerül, a többi költségeken kívül. Ezt a fényerőt még tovább is lehet osztani a már fel­­lált készülék segélyével. A fővárosi távirda­­helyiségbe már e héten beveze­t Ganz-gyár berendezései közül kiemelkedett a Nem­zeti Színház elektromos vilá­gítása. Az Építési Ipar 1883. július 8-i számában erről így számol be: „A Nemzeti Színház elektro­mos világításáról. Nemzeti Színházunk a korral mindig együtt halad, erre mu­tat az is, hogy már most sza­kítani igyekszik az eddigi vilá­gítási móddal, s az elektromos fényt akarja alkalmazni. Ennek a készülőben levő világítási be­rendezésnek jellemző adatai a következőkben foglalhatók ösz­­sze:" _ A továbbiakban a cikk is­merteti, hogy miután a gépek elhelyezésére a Nemzeti­tik az Edison-féle lámpásokkal való világítást, előbb csak pró­baképpen, de valószínű, hogy állandósítani fogják”. Amíg külföldön mindenütt egyenáramú világító beren­dezésekkel kísérleteztek, a hazai Ganz-gyár elektromos osztálya Zipernowsky Károly vezetésével váltalkozó áram­mal dolgozott. A Ganz-gyár villamos osztályára 1882-ben Déri Miksa, 1883-ban pedig Bláthy Ottó Titusz lépett be. A gyár tevékenysége elsősor­ban malmok és színházak vi­lágítására terjedt ki. Színház közelében alkalmas helyiség nem volt, a színház hátsó oldalán levő telken föld alatti helyiséget kellett készíteni. Ez a helyiség 2 részre oszlott. A nagyobbik két Buttner-féle rendszerű gőzkazánt foglalt magában, amelyek közül az egyik min­dig tartalék volt. A tulajdon­képpeni géptelep a tér na­gyobb részét foglalta el és állt e­gy transzmissziós ten­gelyből, amelynek végein két, egyenként 80 lóerős Gwynne­­féle conpound gőzgép volt elhelyezve úgy, hogy a transzmisszióval tengelykö­tések segítségével összekötte­tésben állván, a követelmé­nyek szerint az egyik, vagy a másik gép vehette át az egész üzemet, míg rendes körülmé­nyek között mindkét gép fele terheléssel közösen mű­ködött. ,,A göze­ép munkaerejét per­cenként 180 fordulattal szíjko­­rongok viszik át 5 darab V. szi­mu váltóáramú gépre s me mindegyike 250 izzó­­lámpát, egyéniként 56 Volt, 1­4 Amper és ccá. 20 gyertyafé,ny­­erővel képes táplá In­i^^yjS* ben 4 gép működik az 5. tar-molilk”'*” kieSike­helyér* .”A f­énymodu­lác­ió: Minden gépén 12 induktió­ tekercs van, ezekből 12 áramkő­ ágazódik am?...*.le párhuzamosan ik­tatva, különböző világítási tár­gyakat táplálnak”. „A nézőtér számára 128 izzó­lámpás világít. 9 vilégossági fok van te­kerve­ a színpadon, ahol a fény 7 szuffitára egyen­ként 60 lámpással adja, 21 fok­ban modulálható a fény”. ,,Az egy­es szuffiták 3 színű fényt adnak, fehér, vörös, zöld (1 — 1 sor színes lámpa), ezzel a különböző napszakok fénye ér­hető el: reggel, dél, este, szür­kület stb.) A rendszer Zirernowsky-féle váltóáramú villamos rendszer. A Ganz és Tsa cég készíti. V­ál- ■ tóárammal azért, mert az sok­kal időtállóbb. Az egyenáramú izzólámpék 500 — 600 óra égés­­tartam után szénszál elégés ke­A váltakozó áram terjedé­sét az gátolta, hogy csak egyenlő terhelésnél volt al­kalmazható. Zipernowsky— Déri 1885 januárjában beje­lentett „újítás áramelosztó rendszereken” című találmá­nya kiküszöbölte ezt a hiá­nyosságot. A szabadalmi be­jelentéshez egy utcasor, illet­ő transzformátor feltalálá­sa után a Ganz-gyár világ­szerte megkezdte az elektro­mos művek építését. Róma és­ Bécs után a nagyvárosi villamosművek sorában Bu­dapest következett. A főváros két vállalatnak adott koncessziót ,a fő- és székváros területén elektro­vetkeztében kiégnek, a váltó­árama 1200 órán felül ég. Ebben az évben szerelte fel a Ganz a budapesti központi távbeszélő hivatal villamos világítását is, összesen 178 db 12 gyertyás, és 12 db 20 gyertyás izzólámpát táplált a két váltakozó áramú generá­tor. A berendezés érdekessé­ge az újszerű szabályozó be­rendezés volt. A távíró hiva­talban a non különböző sza­kaiban változott az üzemben tartott lámpák száma, ezért a gépek működését is szabá­lyozni kellett. Ha kevés volt az áram, a szerkezet berre­géssel adott jelt, ha nagy volt az árame­rő, éles csen­getés jelezte a gépésznek, hogy ellenállások be- és ki­kapcsolásával egyensúlyozza az áramszolgáltatást. Az új rendszer lehetővé tette, hogy mindig csak a szükséges árammennyiséget állítsák elő. Az izzólámpákat csinos ala­kú,, nikkelezett lámpatartó­kon helyezték el, s mindegyik lámpa külön kapcsolóval rendelkezett, ami különösen újszerű volt. Í­de több háztömb e rendszer­rel való áramellátásának kapcsolási tervét csatolták és ezzel a váltakozó áramú energia-elosztás problémáját elvben megoldották. Egy hónappal később Zi­­pernovsky—Déry—Bláthy kö­zti, szabadalma látott napvi­­lágot „javítások indukciós ké­szülékeken, villamos áramok transzformálása céljára”, amely a sarknélküli transz­formátorra vonatkozott és annak két kivitelét: a mag­transzformátort és a köpeny­transzformátort tartalmazta. A transzformátor elnevezé­sét, amely ma már az egész világon elterjedt, a feltalálók adták berendezésüknek. A transzformátor létreho­zásával a magyar feltalálók a magasfeszültségű áram to­vábbításának a kérdését ol­dották meg és ezzel megve­tették az alapját a gazdasá­gos és olcsó világításnak. A transzformátor bemuta­tója 1885-ben volt a Buda­pesti Országos Kiállításon. E kiállítás a világ elektrotech­nikai fejlődésének egyik for­dulópontja lett, más áramok vezetésére szol­gáló vezetékek létesítésére’’, mégpedig a Budapesti Általá­nos Villamossági RT-nek, mint az Allgemeine Öster­reichische Gasgesellschaft leányvállalatának, azzal a kikötéssel, hogy „az áram előállítása és szolgáltatásánál az áltelepeit tápláló főtelep­nél egy, vagy több fázisú váltakozó áramot, áramelosz­tót létesítő telepeinél pedig az egyenáramot akkumuláto­rokkal köteles alkalmazni, és telepét a Tutaj utca és az akkori Berzenczei utca sarkán tartozik létesíteni, valamint a Magyar Villamossági RT- nak, mint a Ganz és Társa RT .lányvállalatának, azzal a kikötéssel, hogy „az elek­tromos áram előállítása és szolgáltatásánál a váltakozó áramot transzformátorokkal köteles alkalmazni” és áram­fejlesztő telepét a Váci út és Tisza utca sarkán tartozik létesíteni. A főváros vezetősége ezzel a döntéssel, amely a főváros árai hatását két vállalat ke­zébe adta, de amely fenntar­totta azt a jogot, hogy akár további vállalkozóknak is ad­hasson kon­pistót, akár sa­ját maga létesíthessen áram­­fejlesztő telepet és ebből a telepből saját maga láthassa el a fogyasztók áramszükség­letét, a következő szempon­tokat elégítette ki: biztosította a külföldi nagy­városokból előnyösen ismert egyenáram alkalmazását; utat nyitott a váltakozó áram részére, amely áramel­­osztási­ rendszer a Ziper­­nowsky Déry és Bláthy ál­tal feltalált transzformátor útján éppen hazánkban kelt életre, és végül biztosította 02 elektromos áram árára való befolyását, akár esetleg versenyvállala­­tok életrehívásával, akár pe­dig aktív áramfejlesztőként való beavatkozás útján. .A koncessziós szerződések kötése alkalmával a főváros anyagi érdekeit is erőteljesen megvédték, amennyiben a szerződésben kikötötték, hogy „a szállított elektromos áram után befolyt összes nyers jövedelemből (bruttó bevétel), mindazonáltal a nyilvános közvilágítás fejé­ben a főváros által fizetett összeget kivéve, évenként 5 százalék illeti meg Budapest fő- és székváros közönségét”. A Magyar Villamossági RT gyors ütemben megépítette a Váci úti villamos művet, ahol egy 300 lóerős és 3, érmén­ként 600—800 lóerős gépcso­­port volt a kiépítés első fo­kozata. A generátorok 42 periódusra, 3000 V feszültség­re készültek. Az építés 1893. április 24-én kezdődött és ugyanazon év október 20-án megkezdődön a rendes üze­meltetés 1895. végén már 544 trafó-állomás működött, s ezektől 1237 fogyasztó kapott áramot. Az 1895-ös statiszti­ka szerint a fogyasztott áram 3 191 890 W-nyi, ami 57 140 db 16 gyertyás (56 W) izzó­nak felelt meg. Villanyvilágítás a Nemzeti Színházban A transzformátor A fővárosi áramszolgáltatás ilyen volt az ívlámpa külseje és belső szerkezete 1899-ben. A Ma­gyar Villamossági Részvénytársulat használta e lámpákat Zipernowsky és Déry adta be a párhuzamos kapcsolásra vonatkozó szabadalmához ezt a rajzot 1885. I. 2-án Zipernowsky, Déry és Bláthy első transzformátora Ilyen volt a Magyar Villamossági Részvénytársulat budapesti telepe (1899) Elektronikus T Ű Z H E LY E K Az ételkészítés technológiá­ja a 19. századig lényegében Ugyanolyan volt, mint az év­ezred kezdetén. Az első nagy forradalmat a gáztűzhelyek megjelenése hozta. Vezető szerepét azonban hamarosan veszélyeztette az elektromos tűzhely, mivel a vele való munka kényelmesebb, bizton­ságosabb és tisztább. Bár, mint említettük, a 19. században a főzés technoló­giájában nagyfokú változás történt, de a főzés technikája mégsem változott meg alap­vetően. Hiszen akár a gáz-, akár az elektromos tűzhelyen való sütés-főzést nézzük is, mindegyik esetben a hőköz­lés kívülről befelé történik, tehát ahhoz, hogy az ételne­műt megfelelően, teljes mér­tékben megsüssük vagy meg­főzzük, a külső felületet lé­nyegesen magasabb hőmér­sékletre kell hevítenünk. En­nek következtében az ételne­mű felületén olyan roncsoló­dások mennek végbe, ame­lyek az étel értékét csökken­tik. Még az ún. Papin-fazék­­ban történő ételkészítés is — amely módszer már kétségte­len haladást jelentett, — a vitaminok és a hasonló élet­­fontosságú alkotó részek nagy­fokú roncsolódását eredmé­nyezi. * 8 Ezen a helyzeten csak a nagyfrekvenciás hevítés vál­toztathat. Ez esetben a nagy­frekvenciájú rezgések elnye­lődése következtében az anyag — adott esetben az ételnemű — teljes egészében, szinte be­lülről kifelé felmelegszik. Ez a felmelegedés olyan gyorsan következhet be, hogy a vita­minok és egyéb értékes anya­gok nem szenvednek bomlást, nem is beszélve arról, hogy míg a közönséges főzésnél a vízzel számos vitaminféleség kimosódik, a dielektromos fő­zésnél ezek is az ételben ma­radnak. A dielektromos melegítést már a húszas években ismer­ték és fémek, majd később műanyagok melegítésére ipari méretekben is felhasználták. Élelmiszerek melegítésére azonban csak a második vi­lágháború után gondolhattak, mivel a háborúban kifejlesz­tett lokátortechnika tette csak lehetővé, hogy az élelmiszerek megkívánta nagy frekvenciá­kon kellő teljesítményű elekt­romágneses rezgéseket ger­jeszthessenek. A kísérletek szerint ez a frekvenciatarto­mány 2400 MHz környékén van, ami 12,5 cm-es hullám­hossznak felel meg. Az első használható elekt­ronikus tűzhelyet (az „elekt­ronikus” jelző az elektronikus úton gerjesztett elektro­mágneses rezgéseknek az elektromos melegítéstől való 2. ábra 2 kw-os elektronikus tűzhely, látható az infravörös sugárzó is. megkülönböztetésére szolgál) 1948-ban hozták forgalomba, 2 kW teljesítményű volt. Az­óta már számos típusa van forgalomban. Az elektronikus tűzhely elvi felépítését az 1. ábrán láthat­juk. Az alj­áin helyezkedik el a nagyfeszültségű transzfor­mátor, az egyenirányító és a hálózati zavarszűrő, míg a te­tején van a nagyfrekvenciás elektromágneses rezgéseket gerjesztő magnetron. A sütési ill. főzési időt természetesen időkapcsolóval állítják be a kívánt értékre. Röviden néhány adatot a főzési időről: héjában főtt burgonya 4 perc, kalács 4 perc tyúk 6 perc, sertéskaraj 2 perc, mélyhűtött főzelék 5 perc, mélyhűtött készétel 2 perc, virsli 30 másodperc, tükörtojás 45 másodperc. Meg kell azonban jegyezni, hogy mivel a nagyfrekven­ciás sugárzás hatására a me­legedés szinte belülről kifelé történik, az ételek természe­tes színe megmarad. Mivel azonban számos ételnél már megszoktuk a főzés következ­tében beálló bizonyos szín­­változásokat, mint pl. kalács, sültek stb., az elektronikus tűzhelyeket mindig kombinál­ják infravörös sugárzókkal is, amelyek a külső héjnak a kí­vánt színt pillanatok alatt megadják. Végül néhány szót a gaz­daságosságról. Kétségtelen, hogy az elektronikus tűzhe­lyek ma még nagyon drágák és ezért elsősorban vendég­lők, nagyobb éttermek kony­háinál kifizetődők. Az elekt­ronika fejlődése azonban va­lószínűvé teszi, hogy hamaro­san a kis háztartásból is ki­szorítja az elektromos tűzhe­lyeket, hiszen pl. Németor­szágban 1958-ban már 1000 db ilyen tűzhelyt talált gazdára. 1. ama Az elektronikus tűzhely elvi fel­építése: 1 — szellőző; 2 —­ hűtőfú­­vóka; 3 — magnetron; 4 — időkap­csoló; 5 — hálózati zavarszűrő; 6 — nagyfeszültségű transzformátor; 7 — egyenirányító csövek; 8 — sü­tő- és főzőtér Automatikusan végzi az EXAKTA Varex a legfon­tosabb műveleteket. Elemi hibák gyors munkatempó mellett sem fordulnak elő. Ezért alkalmas ez a precíziós tükörreflex-gép elsősor­ban képsorozatok, színpadi felvé­telek, sportriportok, pillanatfelvé­telek és hasonlók készítésére. Ol­vassa el erről, és az EXAKTA Va­rex egyéb előnyeiről szóló tájékoz­tató nyomtatványainkat. Importálja: „ELEKTROIMPEX” Budapest, V., Nádor u. 21. Kapható: az OFOTÉRT Vállalat szak­üzleteiben Budapesten és az ország minden részén. M Kiállítunk a Lipcsei őszi Vásáron aug. 30.szept. 6-ig, a BUGRA Kiállítást Csarnokban. AUTÓ- ÉS TRAKTORHAJTÓT,BENZINTARTÁLYT javít és készít az AUTOHŰTŐKÉSZÍTŐ ÉS JAVÍTÓ KTSZ, Budapest, Vill., Bacsó Béla u. 21. Telefon: 341—556, t­* s ‹■o Pl Pl T­‹XPl 50 ‹ * Pl 50 * › p ‹ 1 O 50 Pl C« O Pl 2 ¡ i—i mmmtömr FL /UMTVÉS2T VUMMl KFM BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V. /xilia/úr m. tfcsw úr Mátészalka megelőzte Budapestet Érdemes megemlíteni, hogy a villanyvilágítás Ma­gyarországon 1886-ban kezdő­dött; ekkor gyulladt ki az első villanylámpa, de nem Budapesten, hanem Mátészal­kán. Budapestet még Nagy­kanizsa is megelőzte egy évvel. A közvilágítás a főváros­ban 1909-ben kezdődött. Elő­ször a Rákóczi út—Károly körút—Erzsébet körút közöt­ti szakasz világítása történt meg 38 db 9 méteres kan­deláberrel. Az akkori And­rássy út (Népköztársaság út­ja) trillamos világítására 1910-ben a körutak és a Kos­suth Lajos utca világítására pedig 1911-ben került sor. 1918- ban, 3200, 1919-ben pedig 6105 közvilágítási lámpa szórta fényét a fővárosban, ma 70 000 utcai villanylámpa világítja meg Budapestet. •­ Az Elektromos Művek fej­lődésének történetével nem kívánunk most foglalkozni, e kis cikksorozatnak célja csu­pán néhány érdekesebb ada­lék közlése volt a főváros vi­lágításának történetéből. Új eljárás üveg edzésére Egy amszterdami üveggyár az üveg edzésére új eljárást dolgozott ki. Az üveg felüle­tén számtalan, szabad szem­mel nem látható repedés van, amely nyomó igénybevételnél törést okoz. Az új eljárás az üveg felületéről ezt a hibás réteget eltávolítja. Az üveg­táblát savfürdőbe helyezik és felületére nagy nyomással folysavat permeteznek. A fo­­lysav a felületi réteget leold­ja és a repedezésekkel teli hibás helyeket eltünteti. Ha azonban az így kezelt tábla­üveg ismét az atmoszféra ha­tása alá kerül, a hajszálre­pedések újra megjelennek. Ennek meggátlására a leol­dott felületű üvegtáblát szili­konfürdőbe teszik, ahol vé­kony, néhány molekulányi szi­likonréteggel vonódik be. Ez a repedezések újbóli megjele­nését akadályozza meg. Amíg egy 60x60 cm-es üvegtábla 1,5 kg súlyú acélgolyó esését csak 15 cm magasságból bír­ja ki, addig az új eljárással kezelt üvegtábla 3 méteres ej­tést is kibír törés nélkül, szi­lárdsága tehát húszszorosára növekedett. Torokgáz felhasználása szénhidrogének szintézisére A Német Szövetségi Köztár­saságiban eljárást dolgoztak ki a torokgáznaik szénhidrogének szintézisére való fellhasználásá­­ra és üzembe is állítottak er­re a célra egy kísérleti beren­dezést. Kb. 30 százalék CO- tartalmú torokgázt használva a szénhidrogén-kihozatal 180 g/Nm3, s ebből 160 g mo­lekulámként 3 vagy több szén­atommal. A távozó gázok a COa-től megtisztítva kb. 90 százalék N2-t tartalmaznak és NH3 szintézisre használhatók. A technológia és a katalizátor megfelelő változtatásával le­hetőség van többféle szénhid­rogén készítésére. Az eljárás gazdaságossága teljes mértékben igazolódott. A számítások szerint egy évi 80 000 t szénhidrogén gyártá­sára szolgáló telep teljes be­ruházása kb. 28 millió már­kát tesz ki és 4-5 év alatt teljesen megtérül. Az elképzelések szerint egy kohóműben a torokgáz felhasz­nálásának megoszlása a követ­kező lenne: 45 százalék nagy­­olvasztó, 25 százalék kokszoló­mű, 30 százalék szénhidrogén- és ammóniaszintézi­s. Általános műszaki szemle. Megjelenik havonta egyszer. Főszerkesztő: Bakonyi Sebestyén Endre. Felelős szerkesztő: Gál Pál. Szerkesztőség: Bp., VI., Révay u. 1. Telefon: 118—660. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Kiadóhivatal- Bp.­ — Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343—100. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József Nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál. Előfizetési díj fél évre 12 Ft, egy évre 24 Ft. Csekksz.: egyéni 61 095, közületi 61 066 vagy az MNB VI- 67- folyószámlája. Belföldi hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal (Telefon: 343—100) és a Magyar Hirdető (Telefon: 183-640). Szikra Lapnyomda, Budapest, vtö., Rökk Szilárd u. 6. Felelős vezető: Kulcsár Mihály ^nf|rnrir I ^ ■ Oőuwfi TexinmecKHi) őrojijieTeHb. PjiaBHbifi peaaKTop: 3 BaxoHbH UleöeuiTbeH OTBercTBeHHbifl peaaKTop: fi Baji PeaaKUHs: Bynanemr 6 pafion yji Pesaii a 16. TeJietJioH: 116—660 H3.ua pt rasemoe H3üarejibCTBo BynaneuiT 8. paftoH Bjiaxa ä. 3. TejietjjOH: 343—100. OTBeTCTBeHHbifl H3aaTeJib: <t>. HojuiaHb «CnKpaa ra3eTHas THnorpatjma 8 paftoH, yji PeKK CHjiapa.a. 6 Otbctct BeHHbiö pyxoBoiiHTenb: M. Kyjibsap Allgemeine Technische Rundschau. Erscheint, monatlich. Hauotechrift leiten E. Bakonyi Sebestyén. Verantwortlicher Redakteur: p. Gál. Redaktion: Budapest, VI Révay u. 16. Fernsprecher- 116—660 Herausgeber-Zeitungsverlas Budanest um Blaharutz» ■—-—----------- 1 -------- ter 3. Fernsprecher: 343—100. Verantwortlicher Herausgeber: F. Csollány. ^„Szikra’! Zeitungs-druckerei, Budapest. VIII., Rökk Szilárd u. 6. Verantwortlicher Leitet: M. Kulcsár 5 6' v J

Next