Technika, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Amíg egy mikroáramkör elkészül Hogyan lehet gazdaságosan a szabad szemmel jóformán nem is látható mikroáramköröket — hiszen a mai legkisebb méretek már a gombostű fejének alig 100-ad részét teszik ki — üzembiztosan és a lehető legkevesebb selejttel legyártaná? A gyártó berendezéseknek szinte felfoghatatlan pontossággal kell rendelkezniük, és mégis ugyanakkor a kezelő személy számára könnyű és hosszabb munkaidő esetén is, fáradtságmentes munkalehetőséget kell biztosítaniuk. A müncheni „electronica” kiállításon egy sor ilyen gyártógépet mutatott be a félvezető gyártóberendezések területén jól ismert Kulicke- és Sofia-cég, amelynek bár az Egyesült Államokbeli Macronetics vállalat a kiinduló bázisa, de ezeket a gépeket Európában gyártatja le. Legtöbbjük természetesen ráépített mikroszkóppal rendelkezik, amelynek nagy felbontó képessége biztosítja a kezelő részére a pontos munka lehetőségét. Egy érdekes adat: a K+S-cég — ahogy a vállalat hivatalos névrövidítése hangzik — egyaránt rendelkezik európai és Európán kívüli eladási irodákkal, melyek nemcsak a gyártóeszközöket, hanem a gyártási know-how-t is értékesítik. A K+S 693 asztali méretű fotólakk-előhívó készülék három szórórózsája az előhívó folyadékot szórja az éppen soronkövetkező félvezető-lemezkére, és egy további szórórózsából a szárítógáz áramlik elő, amely lehet melegített levegő, vagy nitrogéngáz is. A K+S 506 típusú berendezés a legfinomabb struktúrájú rajzolatok kimarását is lehetővé teszi. A marási folyamat teljesen automatizált, lefolyása előre programozható. A K+S 686 típusú maszkbeállítógép. A maszkot kivetítéssel képezi le a különlegesen erre a célra készült objektív, amelynek 1:2 fényereje kb. 55 mm átmérőjű kört világít ki. A K+S 484 típusú ultrahangos forrasztógép félvezető építőelemek szalagszert hordozóra való felhegesztését valósítja meg. A készülék egyben alkalmas kb. 200X200 mm nagyságú, nyomtatott huzalozású lemezek kezelésére is. TECHNIKA 1969/1. 3 A hidraulika és a pneumatika fejlődési tendenciái CELHYDRAULIK + PNEUMATIK (Zürich, 1968. november) Napjainkban a hidraulikus és pneumatikus készülékek alkalmazása (elsősorban irányítási, anyagmozgatási és hajtási célokra) egyre általánosabb. Az alkalmazott készülékek számának növekedésével együtt jár azok minőségi fejlődése is Azon az általános technikai fejlesztési gyakorlaton túlmenően, amely az egyes elemek főbb műszaki jellemzőinek — mint pl. teljesítmény, hatásfok, élettartam, megbízhatóság — növelésére irányul, a hidraulikus és pneumatikus készülékek terén ma néhány, az eddigi készülék- s rendszerépítési gyakorlatot lényegesen befolyásoló új irányzat terjedése figyelhető meg. Ezek közül első az építőkocka elv. Az elv lényege az, hogy a különböző célokra alkalmas készülékeket előregyártott, elemi műveleket végző alapelemekből rakják össze. A rendszertechnikai tervező ilyenkor a tervezendő készülék működési algoritmusát a rendelkezésre álló alapelemkészletnek megfelelő elemi műveletekre bontja, kiválasztja a szükséges elemeket és megadja azok kapcsolási (kötési) tervét Ma már mind több olyan cég van, amely rátért az építőkocka elv alkalmazására, felismerve annak előnyeit mind a gyártás, mind a felhasználás oldalán. Megjegyezzük, hogy maga az elv már nem új, mert elsősorban az elektotechnikában, majd a folyamatszabályozásban régóta sikerrel alkalmazzák. A hidraulikus és pneumatikus elem-, ill. készülékfejlesztés legnagyobb, legfontosabb újdonsága ma kétségtelenül a mozgó alkatrészt egyáltalán nem tartalmazó elemek technikája, a fluidika. A fluid (vagy másnéven pneumonikus) elemek működése folyadék vagy levegő- (gáz) sugarak, ill. ezen sugarak és az áramlást határoló fal kölcsönhatásán alapszik. Előnyük a szinte korlátlan élettartam, a nagy működési sebesség és a nehéz üzemi körülmények (nagy hőmérséklet, rázás, sugárzások), közötti jó alkalmazhatóság. A harmadik, részben az előző kettővel összefüggő új irányzat a hibrid rendszerek alkalmazása. A különböző rendszerek egyástól eltérő és egymást jól kiegészítő előnyös műszaki tulajdonságai, de nem utolsó sorban a gazdaságossági szempontok, a konstruktőröket mindinkább arra ösztönzik, hogy a kitűzött feladat megoldása szempontjából legelőnyösebb kombinációban alkalmazzanak vegyes (elektrohidraulikus, elektropneumatikus, hidropneumatikus, ill. egyazon segédenergia esetén különböző nyomástartományban működő) rendszereket. A fentieket jól demonstrálta az 1968. okt. 31.—nov. 5. között Zürichben rendezett 4. Nemzetközi olajhidraulika és pneumatika szakkiállítás. A kiállításon 182 kiállító vett részt. Az alábbiakban röviden hírt adunk a kiállítás néhány újdonságáról. Az építőkocka elv konstrukciós továbbfejlesztését szemléltette a VVandfluh — Hydraulik cég által kifejlesztett elektrohidraulikus szeleptorony (1. ábra). Már kisebb bonyolultságú vezérlési