Technika, 1974 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olympus—Pen EE-2 Nehéz helyzetben vagyunk. Te­nyerünkön tartunk egy apró fényképezőgépet, mellyel renge­teg felvételt csináltunk, és amely mindvégig kifogástalanul műkö­dött, szép és hibátlan képeket készített. Erről a kicsi kamerá­ról, mely alig nagyobb két cso­mag cigarettánál, kellene most olvasóink számára műszaki is­mertetést adni, de ezen a gépen tulajdonképpen nincs semmi „műszaki”, ez az apróság egysze­rűen magától működik, a film betöltésén és a filmérzékenység beállításán kívül semminemű be­avatkozásra nincs szükség, és nincs is lehetőségünk rá. Az Olympus család egyik tag­jával, az Olympus 35 RC-vel már foglalkoztunk kamerateszt rova­tunkban. E típusnál kifogás tár­gyává tettük a gép befűzési rend­szerét, mint a gép egyetlen ,gyenge pontját”. Nos, a kisebb testvérnél már ezt a hibát is ki­küszöbölték a tervezők, a film befűzése könnyű és egyszerű, ta­lán az egyetlen szokatlan dolog, hogy a 10x24 milliméteres kép­méret miatt a film elején néhány kockával többet kell üresen el­exponálnunk az első hasznos ké­pig. Az Olympus PEN kisfilmes, teljesen automata fényképezőgép, képmérete, mint már fentebb em­lítettük, 18x24 milliméter, és eb­ből egy tekercs filmre 72 dara­bot készíthetünk vele. Hogy ez a gép előnyére vagy hátrányára vá­lik-e, az nézőpont kérdése. Fel­tétlenül előnyt jelent a filmanyag jobb kihasználása, a ritkábban szükségessé váló filmcsere, az olcsóbb üzemeltetés. Kevesebbet fényképező amatőrök számára viszont hátrány, hogy egy-egy tekercs film esetleg hónapokig pihen a gépben, mire a végére érünk, így természetes kíváncsi­ságunk sokszor hosszú ideig ki­elégítetlen marad. A filmkockák nagyíthatóságának korlátai ter­mészetesen szűkebbek, mint a 24x36 milliméteres méretnél, de ezt, egy kizárólag „családi hasz­nálatra” tervezett, készített és ajánlott fényképezőgépnél nem is kifogásolhatjuk. Megfelelő nega­tív anyag használatával — és megfelelő, finonaszemcsés hívó alkalmazásával — 18x24 centi­­méteres nagyításokat még kifo­gástalan minőségben készíthe­tünk, ebben nagy segítséget je­lent az Olympus D Zuiko 1,33/28 milliméteres objektív kitűnő raj­za. A gép automatikája fényelem­mel működik, a megvilágítás­mérőt az objektív körül helyezték el. Mint említettük, az automati­ka befolyásolhatatlan, minden esetben a lehető legrövidebb ex­pozíciós és az ahhoz szükséges fényrekeszérték áll be. A filmér­zékenység 400 ASA értékig állít­ható, az objektívgyűrű segítségé­vel. Villanófény használata ese­tén ugyanezzel a gyűrűvel állít­hatjuk be a szükséges blenceérté­­ket. Itt kell megemlítenünk, hogy a gépet talp és hagyományos szinkron csatlakozási lehetőség­gel is felszerelték. Kitűnő a gép keresőrendszere is. A sárga kerettel határolt kép igen világos. Kissé szokatlan, hogy a képméret miatt álló képe­ket fekvő, fekvő képeket pedig álló helyzetben tartott géppel ké­szíthetünk. Távmérőre, az élesség állításá­ra az Olympus PEN-nél nincs szükség, másfél métertől végtele­nig minden kép éles. A film to­vábbítása a hátlapból kiálló re­cés koronggal történik. A film­továbbító korongot olyan ügye­sen helyezték el, hogy a gép ke­zelése könnyedén történhet fél kézzel, a kamerát jobb kezünk­ben tartva mutatóujjunkkal ex­ponálhatunk, hüvelykujjunkkal pedig azonnal felhúzhatjuk a zá­rat, egyúttal természetesen to­vábbítjuk a filmet is. Mindent egybevetve a kis ama­tőr zsebfényképezőgép céljának kitűnően megfelel. Automatikája kiválóan működik, hibás felvé­telt még akarattal sem készíthe­tünk vele, hiszen ha valami „nem tetszik neki”, nem tudjuk le­nyomni az exponáló gombot, a keresőben pedig megjelenik egy piros jelzés. A géphez kipróbálásra kapott National PE 242 típusú villanó­készüléket röviden bemutatjuk. Ez az ügyes kis szerkezet egy­aránt működik hálózatról és te­lepről, pontosabban négy darab 1,5 voltos Baby elemről. Ez is ki­zárólag amatőr célokra készült, vezérszámát a használati utasí­tásban és az ismertetőben hiába kerestük, ismert értékekkel ösz­­szehasonlítva mintegy 20—25-re becsültük, a készülék tehát öt­hat méterig jó hatásfokkal hasz­nálható. Érdekessége a csatlakoz­tatási lehetősége, talpcsatlakozó használata esetén a szinkronká­belt a villanó talpán levő hagyo­mányos csatlakozóhüvelybe dug­hatjuk. Kőkúti Dénes TECHNIKA 1974/1. INNEN - ONNAN 3 Különleges erősítő galliumarzeniddel A Gunn-hatás hasznosításával fejlesztettek ki folyamatos műkö­désű mikrohullámú erősítőt Ja­pánban, a Musashino Electrical Communication Laboratories ku­tatói. A különleges erősítő 7 gi­­gaherz frekvencián 10 decibellel üzemel. Az egyirányú erősítőt a­lab 20 gigaherzes sávban is ígé­retes lineáris eszköznek tartják. A GaAs-ből készült haladó hullámú erősítő az árammal megegyező irányú tértöltés hullá­mok erősítésével működik. A ku­tatók először a mikrohullámok erősítési funkcióinak igazolására folytattak feszültségimpulzusok­kal kísérleteket, hogy elkerüljék az erősítőelem melegedését. Az eredmény 1—4 gigaherzen 30 de­cibeles erősítés volt. Ezután szélesebb hullámsávban és magasabb frekvenciatarto­mányban vizsgálták az erősítő jelleggörbéit, a kimenő teljesít­mény, a zaj stb. határértékeit, hogy ellenőrizhessék az erősítő alapját képező elméletet. A teljesítmény disszipáció javí­tására alkalmazott epitaxiális hordozó három létfontosságú probléma megoldását tette szük­ségessé: 1 . meg kellett akadá­lyozni a tértöltésnek az an­ód kö­zelében való akkumulálódását; 2 — megfelelő módon korlátozni kellett a Gunn-oszcilációt az epitaxiális tartományban; 3 — to­vábbá mikrohullámok segítségé­vel rezgésbe kellett hozni az igen vékony epitaxiális rétegben talál­ható tértöltést, illetve ki kellett tudni vezetni az ily módon rez­gésbe hozott tértöltés tartomány­ból a mikrohullámokat. E problé­ma gondos tanulmányozása végül egy jól működő folyamatos erősí­tőt eredményezett. Egyenfeszültségű tápegységek modulokból Az integrált áramkörök előál­lításának egyik irányzata — vi­szonylag kis sorozatok esetén — a vastagréteg áramköri technika. Ennél az áramköröket úgy hozzák létre, hogy szitanyomó eljárással nagy viszkozitású pasztákat vagy festékeket visznek fel megfelelő kerámia hordozóra. Jelenleg ez a módszer csupán passzív elemek és hálózatok nyomtatására alkal­mas; az aktív alkatrészeket, illet­ve az egyes diszkrét elemeket utólag illesztik a hálózatba, így hibrid áramkörökhöz jutnak. A vastagréteg-technika igen gazda­ságos eljárás. Ezt használja fel a Westing­house Brake and Signal Ltd. az ábrán látható VR1 típusjelű mo­duljainak előállításánál. Az 59X 51X29 mm méretű egyenirányító és feszültségstabilizátor sok kis­feszültségű alkalmazásnál egysze­rűsíti a tápegység előállítását és csökkenti annak költségeit. Az öt egységből álló sorozat kimeneti feszültségsora, 1,25 V-tól 30 V-ig terjed, a maximális kimenőáram 2 A. A bemeneti feszültség frek­venciája 50—400 Hz lehet. A ké­szülék rövidzárvédelemmel van ellátva. A modul külső elemei egy transzformátor, egy simítókon­denzátor, két áramkorlátozó és beállító ellenállás, valamint egy, a kimenőáram szabályozására szolgáló potenciométer. A kime­nőfeszültség a kimenőáram +15%-os változása esetén sem tér el +0,5%-kal a beállított ér­téktől és a bemenő váltakozófe­szültség + 15%-os ingadozásánál is ezen az értékhatáron belül ma­rad. Az átlagos feléledési idő 50­­/sec alatt van. A kimenőfe­szültség hőmérsékleti együtthatója több mint 0,1%C°. A modul tel­jesen burkolt kivitelű, a meg­adott jellemzőknek —10 és 70 C° hőmérsékleti határok közt felel meg. Az autók sorsa Az autóval telített országokban komoly gondot okoz a roncsok el­tüntetése, mivel szétszerelésük és az esetleges még használható al­katrészek kitermelése nem gazda­ságos. Az elképesztő mennyiségben felgyülemlő roncshulladék egyet­len korrekt és a környezet védel­me szempontjából is megfelelő megoldása a nagy roncsfeldolgo­zó üzemekben való szétdarabolás. A képen látható típusberende­zések az NSZK-ban már több he­lyen működnek, 1000 LE-vel 50 autót préselnek össze óránként. Homlokzatmarógép A francia Wega cég kialakított egy 220 V feszültséggel működ­tethető, 500 W teljesítményű elektromos felületmaró kisgépet. A gép a meglevő vakolat eltávo­lítására és az új burkolathoz szükséges tiszta érdes felület ki­alakítására alkalmas. A marás mélysége 1 és 6 mm között vál­toztatható. A keletkező por csö­vön keresztül porleválasztó mű­anyag zsákba jut. A gép teljesít­ménye 30 m2/óra, súlya 8 kg. 300 tonnás gőzkazán A képen látható kazánt erőmű­höz fogják használni, állítólag ez a legnagyobb ilyen berendezés, amelyet ma Angliában gyártanak. Olajfilm eltávolítása felszíni vizekről A motorizálás jelenlegi elter­jedése mellett gyakran előfordul, hogy üzemszerűen vagy elővi­gyázatlanságból az élő, felszíni vizek felületére olaj kerül, ami egy bizonyos vastagságon túl azt biológiailag lezárja és az ott élő növények és állatok pusztulását okozza. A környezetvédelem erre az egyik legnagyobb gondjára keresnek megoldást az iparilag fejlett országokban. Az ESSO angliai kutatóintézete kifejlesz­tett egy SLURB elnevezésű olcsó „lefölöző” készüléket, mely szál­lítható és mindig a szükséges he­lyen alkalmazható. A készülék saját légtartálya segítségével a víz tetején úszik, a szennyezett felsőbb vízréteg be­folyik a készülékbe, ahonnan ru­galmas gumicsővel kerül a par­ton elhelyezett szűrőbe. A SLARB-nak nincsenek mozgó ré­szei, ennek következtében nem szükséges beállítani vagy karban­tartani. Legjobb hatással álló,, nyugodt vízben, vastag olajréteg mellett dolgozik, amikor alacsony szivattyúzási sebesség mellett 100%-ig megtisztítja a víz felü­letét. Amennyiben az elszívás mennyisége növekszik, a készülék mélyebben süllyed le a vízbe. A kísérleti eredmények azt mutat­ják, hogy egy SLARB kedvező körülmények között 6 mm vastag olajfilmből óránként 1360­­ olajat tud leválasztani 100%-os hatás­fok mellett. A félkonténeres hajó Lengyelország hajóipara egyre több nyugati megrendelést telje­sít. Az ábránkon látható hajóból például három darabot kell a szczecini hajógyárnak 1973 októ­berétől 1974 október végéig a Li­verpoolban székelő Ocean Trans­port and Trading Group részére leszállítania. Ez az angol cég a fővállalkozója a Nigéria és Ang­lia között megindult konténerha­jós forgalomnak. Mivel az ISO- konténerek mellett paletták, sőt nem szabványos ládák, ill. csoma­gok szállítását is vállalni kell, ami a nigériai viszonyok velejá­rója — ún. félkonténerhajós kivi­telt rendeltek meg a lengyel hajó­gyárban. Ez annyit jelent, hogy a készülő hajók rakománya vegyes lehet, vagyis egyszerre szállíthat­nak ISO-konténereket, palettákat, 3—5 tonnás kiskonténereket, nem szabványosított egyéb csomagolá­sú árukat, sőt ömlesztett termé­keket is. Nyilvánvaló, hogy az egyes csomagolási fajták szerinti árukból a gondos számítások alap­ján meghatározott mennyiségeket veheti fedélzeteire majd az új hajó, hogy kellő stabilitása mindig meglegyen. Amennyiben kizárólag ISO- konténereket szállít az új hajó, 410 db 20 lábas egységgel rakható meg. Fedélzetén 7 db Hallen-tí­­pusú daru van, amelyek közül kettő 36 t terhet is emelhet. Ugyancsak a fedélzeten található hét nyílás, amelyeket ömlesztett áruk szállításakor fednek le. Hat nyílás mérete 19,20X7,80 m, míg az orr-résznél levő hetediké 12,60X7,80 m. A hajót Sulzer tí­pusú lassú, 150/p fordulatszámú, 9900 lóerős Diesel-motor hajtja meg. Ezzel a rendszerrel 18 cso­mó lehet a hajó tartós üzemi se­bessége. A három hajó közül az egyik már 1973 májusában próba­­útra ment.

Next