Technika, 1974 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
Olympus—Pen EE-2 Nehéz helyzetben vagyunk. Tenyerünkön tartunk egy apró fényképezőgépet, mellyel rengeteg felvételt csináltunk, és amely mindvégig kifogástalanul működött, szép és hibátlan képeket készített. Erről a kicsi kameráról, mely alig nagyobb két csomag cigarettánál, kellene most olvasóink számára műszaki ismertetést adni, de ezen a gépen tulajdonképpen nincs semmi „műszaki”, ez az apróság egyszerűen magától működik, a film betöltésén és a filmérzékenység beállításán kívül semminemű beavatkozásra nincs szükség, és nincs is lehetőségünk rá. Az Olympus család egyik tagjával, az Olympus 35 RC-vel már foglalkoztunk kamerateszt rovatunkban. E típusnál kifogás tárgyává tettük a gép befűzési rendszerét, mint a gép egyetlen ,gyenge pontját”. Nos, a kisebb testvérnél már ezt a hibát is kiküszöbölték a tervezők, a film befűzése könnyű és egyszerű, talán az egyetlen szokatlan dolog, hogy a 10x24 milliméteres képméret miatt a film elején néhány kockával többet kell üresen elexponálnunk az első hasznos képig. Az Olympus PEN kisfilmes, teljesen automata fényképezőgép, képmérete, mint már fentebb említettük, 18x24 milliméter, és ebből egy tekercs filmre 72 darabot készíthetünk vele. Hogy ez a gép előnyére vagy hátrányára válik-e, az nézőpont kérdése. Feltétlenül előnyt jelent a filmanyag jobb kihasználása, a ritkábban szükségessé váló filmcsere, az olcsóbb üzemeltetés. Kevesebbet fényképező amatőrök számára viszont hátrány, hogy egy-egy tekercs film esetleg hónapokig pihen a gépben, mire a végére érünk, így természetes kíváncsiságunk sokszor hosszú ideig kielégítetlen marad. A filmkockák nagyíthatóságának korlátai természetesen szűkebbek, mint a 24x36 milliméteres méretnél, de ezt, egy kizárólag „családi használatra” tervezett, készített és ajánlott fényképezőgépnél nem is kifogásolhatjuk. Megfelelő negatív anyag használatával — és megfelelő, finonaszemcsés hívó alkalmazásával — 18x24 centiméteres nagyításokat még kifogástalan minőségben készíthetünk, ebben nagy segítséget jelent az Olympus D Zuiko 1,33/28 milliméteres objektív kitűnő rajza. A gép automatikája fényelemmel működik, a megvilágításmérőt az objektív körül helyezték el. Mint említettük, az automatika befolyásolhatatlan, minden esetben a lehető legrövidebb expozíciós és az ahhoz szükséges fényrekeszérték áll be. A filmérzékenység 400 ASA értékig állítható, az objektívgyűrű segítségével. Villanófény használata esetén ugyanezzel a gyűrűvel állíthatjuk be a szükséges blenceértéket. Itt kell megemlítenünk, hogy a gépet talp és hagyományos szinkron csatlakozási lehetőséggel is felszerelték. Kitűnő a gép keresőrendszere is. A sárga kerettel határolt kép igen világos. Kissé szokatlan, hogy a képméret miatt álló képeket fekvő, fekvő képeket pedig álló helyzetben tartott géppel készíthetünk. Távmérőre, az élesség állítására az Olympus PEN-nél nincs szükség, másfél métertől végtelenig minden kép éles. A film továbbítása a hátlapból kiálló recés koronggal történik. A filmtovábbító korongot olyan ügyesen helyezték el, hogy a gép kezelése könnyedén történhet fél kézzel, a kamerát jobb kezünkben tartva mutatóujjunkkal exponálhatunk, hüvelykujjunkkal pedig azonnal felhúzhatjuk a zárat, egyúttal természetesen továbbítjuk a filmet is. Mindent egybevetve a kis amatőr zsebfényképezőgép céljának kitűnően megfelel. Automatikája kiválóan működik, hibás felvételt még akarattal sem készíthetünk vele, hiszen ha valami „nem tetszik neki”, nem tudjuk lenyomni az exponáló gombot, a keresőben pedig megjelenik egy piros jelzés. A géphez kipróbálásra kapott National PE 242 típusú villanókészüléket röviden bemutatjuk. Ez az ügyes kis szerkezet egyaránt működik hálózatról és telepről, pontosabban négy darab 1,5 voltos Baby elemről. Ez is kizárólag amatőr célokra készült, vezérszámát a használati utasításban és az ismertetőben hiába kerestük, ismert értékekkel öszszehasonlítva mintegy 20—25-re becsültük, a készülék tehát öthat méterig jó hatásfokkal használható. Érdekessége a csatlakoztatási lehetősége, talpcsatlakozó használata esetén a szinkronkábelt a villanó talpán levő hagyományos csatlakozóhüvelybe dughatjuk. Kőkúti Dénes TECHNIKA 1974/1. INNEN - ONNAN 3 Különleges erősítő galliumarzeniddel A Gunn-hatás hasznosításával fejlesztettek ki folyamatos működésű mikrohullámú erősítőt Japánban, a Musashino Electrical Communication Laboratories kutatói. A különleges erősítő 7 gigaherz frekvencián 10 decibellel üzemel. Az egyirányú erősítőt alab 20 gigaherzes sávban is ígéretes lineáris eszköznek tartják. A GaAs-ből készült haladó hullámú erősítő az árammal megegyező irányú tértöltés hullámok erősítésével működik. A kutatók először a mikrohullámok erősítési funkcióinak igazolására folytattak feszültségimpulzusokkal kísérleteket, hogy elkerüljék az erősítőelem melegedését. Az eredmény 1—4 gigaherzen 30 decibeles erősítés volt. Ezután szélesebb hullámsávban és magasabb frekvenciatartományban vizsgálták az erősítő jelleggörbéit, a kimenő teljesítmény, a zaj stb. határértékeit, hogy ellenőrizhessék az erősítő alapját képező elméletet. A teljesítmény disszipáció javítására alkalmazott epitaxiális hordozó három létfontosságú probléma megoldását tette szükségessé: 1 . meg kellett akadályozni a tértöltésnek az anód közelében való akkumulálódását; 2 — megfelelő módon korlátozni kellett a Gunn-oszcilációt az epitaxiális tartományban; 3 — továbbá mikrohullámok segítségével rezgésbe kellett hozni az igen vékony epitaxiális rétegben található tértöltést, illetve ki kellett tudni vezetni az ily módon rezgésbe hozott tértöltés tartományból a mikrohullámokat. E probléma gondos tanulmányozása végül egy jól működő folyamatos erősítőt eredményezett. Egyenfeszültségű tápegységek modulokból Az integrált áramkörök előállításának egyik irányzata — viszonylag kis sorozatok esetén — a vastagréteg áramköri technika. Ennél az áramköröket úgy hozzák létre, hogy szitanyomó eljárással nagy viszkozitású pasztákat vagy festékeket visznek fel megfelelő kerámia hordozóra. Jelenleg ez a módszer csupán passzív elemek és hálózatok nyomtatására alkalmas; az aktív alkatrészeket, illetve az egyes diszkrét elemeket utólag illesztik a hálózatba, így hibrid áramkörökhöz jutnak. A vastagréteg-technika igen gazdaságos eljárás. Ezt használja fel a Westinghouse Brake and Signal Ltd. az ábrán látható VR1 típusjelű moduljainak előállításánál. Az 59X 51X29 mm méretű egyenirányító és feszültségstabilizátor sok kisfeszültségű alkalmazásnál egyszerűsíti a tápegység előállítását és csökkenti annak költségeit. Az öt egységből álló sorozat kimeneti feszültségsora, 1,25 V-tól 30 V-ig terjed, a maximális kimenőáram 2 A. A bemeneti feszültség frekvenciája 50—400 Hz lehet. A készülék rövidzárvédelemmel van ellátva. A modul külső elemei egy transzformátor, egy simítókondenzátor, két áramkorlátozó és beállító ellenállás, valamint egy, a kimenőáram szabályozására szolgáló potenciométer. A kimenőfeszültség a kimenőáram +15%-os változása esetén sem tér el +0,5%-kal a beállított értéktől és a bemenő váltakozófeszültség + 15%-os ingadozásánál is ezen az értékhatáron belül marad. Az átlagos feléledési idő 50/sec alatt van. A kimenőfeszültség hőmérsékleti együtthatója több mint 0,1%C°. A modul teljesen burkolt kivitelű, a megadott jellemzőknek —10 és 70 C° hőmérsékleti határok közt felel meg. Az autók sorsa Az autóval telített országokban komoly gondot okoz a roncsok eltüntetése, mivel szétszerelésük és az esetleges még használható alkatrészek kitermelése nem gazdaságos. Az elképesztő mennyiségben felgyülemlő roncshulladék egyetlen korrekt és a környezet védelme szempontjából is megfelelő megoldása a nagy roncsfeldolgozó üzemekben való szétdarabolás. A képen látható típusberendezések az NSZK-ban már több helyen működnek, 1000 LE-vel 50 autót préselnek össze óránként. Homlokzatmarógép A francia Wega cég kialakított egy 220 V feszültséggel működtethető, 500 W teljesítményű elektromos felületmaró kisgépet. A gép a meglevő vakolat eltávolítására és az új burkolathoz szükséges tiszta érdes felület kialakítására alkalmas. A marás mélysége 1 és 6 mm között változtatható. A keletkező por csövön keresztül porleválasztó műanyag zsákba jut. A gép teljesítménye 30 m2/óra, súlya 8 kg. 300 tonnás gőzkazán A képen látható kazánt erőműhöz fogják használni, állítólag ez a legnagyobb ilyen berendezés, amelyet ma Angliában gyártanak. Olajfilm eltávolítása felszíni vizekről A motorizálás jelenlegi elterjedése mellett gyakran előfordul, hogy üzemszerűen vagy elővigyázatlanságból az élő, felszíni vizek felületére olaj kerül, ami egy bizonyos vastagságon túl azt biológiailag lezárja és az ott élő növények és állatok pusztulását okozza. A környezetvédelem erre az egyik legnagyobb gondjára keresnek megoldást az iparilag fejlett országokban. Az ESSO angliai kutatóintézete kifejlesztett egy SLURB elnevezésű olcsó „lefölöző” készüléket, mely szállítható és mindig a szükséges helyen alkalmazható. A készülék saját légtartálya segítségével a víz tetején úszik, a szennyezett felsőbb vízréteg befolyik a készülékbe, ahonnan rugalmas gumicsővel kerül a parton elhelyezett szűrőbe. A SLARB-nak nincsenek mozgó részei, ennek következtében nem szükséges beállítani vagy karbantartani. Legjobb hatással álló,, nyugodt vízben, vastag olajréteg mellett dolgozik, amikor alacsony szivattyúzási sebesség mellett 100%-ig megtisztítja a víz felületét. Amennyiben az elszívás mennyisége növekszik, a készülék mélyebben süllyed le a vízbe. A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy egy SLARB kedvező körülmények között 6 mm vastag olajfilmből óránként 1360 olajat tud leválasztani 100%-os hatásfok mellett. A félkonténeres hajó Lengyelország hajóipara egyre több nyugati megrendelést teljesít. Az ábránkon látható hajóból például három darabot kell a szczecini hajógyárnak 1973 októberétől 1974 október végéig a Liverpoolban székelő Ocean Transport and Trading Group részére leszállítania. Ez az angol cég a fővállalkozója a Nigéria és Anglia között megindult konténerhajós forgalomnak. Mivel az ISO- konténerek mellett paletták, sőt nem szabványos ládák, ill. csomagok szállítását is vállalni kell, ami a nigériai viszonyok velejárója — ún. félkonténerhajós kivitelt rendeltek meg a lengyel hajógyárban. Ez annyit jelent, hogy a készülő hajók rakománya vegyes lehet, vagyis egyszerre szállíthatnak ISO-konténereket, palettákat, 3—5 tonnás kiskonténereket, nem szabványosított egyéb csomagolású árukat, sőt ömlesztett termékeket is. Nyilvánvaló, hogy az egyes csomagolási fajták szerinti árukból a gondos számítások alapján meghatározott mennyiségeket veheti fedélzeteire majd az új hajó, hogy kellő stabilitása mindig meglegyen. Amennyiben kizárólag ISO- konténereket szállít az új hajó, 410 db 20 lábas egységgel rakható meg. Fedélzetén 7 db Hallen-típusú daru van, amelyek közül kettő 36 t terhet is emelhet. Ugyancsak a fedélzeten található hét nyílás, amelyeket ömlesztett áruk szállításakor fednek le. Hat nyílás mérete 19,20X7,80 m, míg az orr-résznél levő hetediké 12,60X7,80 m. A hajót Sulzer típusú lassú, 150/p fordulatszámú, 9900 lóerős Diesel-motor hajtja meg. Ezzel a rendszerrel 18 csomó lehet a hajó tartós üzemi sebessége. A három hajó közül az egyik már 1973 májusában próbaútra ment.