Technika, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) kézi jelentőségű főutak fokozatos kiépíté­sének összehangolására. A nemzetközi út­hálózatot lényegében a nemzeti útháló­zatok egyszerű egymáshoz kapcsolódásá­val hozták létre, és így az úthálózat ki­terjedhetett a Nyilatkozathoz nem csatla­kozott országok területére is. Ugyanakkor a Nyilatkozatot elfogadó országok jelen­tős erőfeszítéseket tettek a hálózathoz tartozó útjaik előírt jellemzők szerinti ki­építéséért, korszerűsítéséért, és az utak az egyre növekvő forgalom igényeinek megfelelő karbantartásáért. A genfi nyilatkozat aláírása óta eltelt időszak alatt az európai közúti közleke­dés rohamosan fejlődött, a jelentős köz­úti beruházások eredményeképpen bővült az autópálya-hálózat, és korszerűsödött a tervezés és az építés technikája is. A ter­vezést ma már olyan korszerű műszaki segédeszközök segítik, mint a terepfelvé­teleknél a Dahlia 020 redukciós tachimé­­ter, a BRT 006 optikai távmérő, a Disto­­mat Wild Di 10 távolságmérő, az auto­mata Zeiss szintező műszerek. Légifoto­grammetriai eljárásokat alkalmaznak az alaptérképek készítésénél, melyeket az automatikus Wild A—7 autográf dolgoz fel. A mérnöki számításoknál általánosan elterjedt az elektronikus számítógép. A műszaki tervezés gépesítésével több idő jut a szellemi alkotómunkára, az útvonal igényes, és esztétikailag is kifogástalan mérnöki megfogalmazására, a legelőnyö­sebb változat kiválasztására. Az útépítés fejlődése nemcsak a gépesí­tésben, a korszerűtlen, kis termelékeny­ségű kézi munka kiküszöbölésében nyil­vánul meg, hanem új építési technológiai folyamatok alkalmazásában is. A korsze­rű beton- és aszfaltkeverő telepek, a komplex gépláncokkal végzett földmun­ka és pályaszerkezet-építés tette lehetővé a nagy volumenű útépítést, az autópálya­hálózatok kiépítését, valamint a kivitele­zés színvonalának jelentős javulását. A rohamosan növekvő nemzetközi köz­úti forgalom, a külkereskedelmi kapcso­latok bővülése új útvonalak kiépítését, a régiek korszerűsítését és a gazdaságosság követelményeinek figyelembevételét igényli. Az európai úthálózat továbbfej­lesztésénél a nemzeti úthálózatok egysze­rű egymáshoz kapcsolásán túl, olyan nemzetközi főközlekedési hálózat kijelö­lése vált szükségessé, amely összehangol­ja a nemzeti úthálózat-fejlesztési terveket és egyben fokozottabban érvényesíti a nemzetközi közlekedés gazdasági szem­pontjait. A tervezés és építés fejlődése, valamint a forgalom növekedése tehát időszerűvé tette az 1950-ben aláírt genfi Nyilatkozat felülvizsgálatát és korszerű­sítését. Már a felülvizsgálat kezdetén kiderült, hogy az átdolgozás helyett célszerű egy teljesen új egyezmény kidolgozása. Ugyanis egy a Nyilatkozatot felváltó nemzetközi egyezmény jogilag erősebb érvényű. A csatlakozók részére kötelező­vé teszi az előírt műszaki jellemzők be­tartását, és az Európa-utak hálózatának további kiterjedéséhez nyújt lehetőséget. Végül is elkészült az egyezménytervezet, amelyet 1975-ben fogadtak el Genfben. Az elfogadott egyezménytervezet alá­írói egyetértettek abban, hogy az „E” jelű európai úthálózathoz tartozó útjaik fej­lesztési terveit egyeztetik, építését és fel­szerelését nemzeti programba foglalják. Az E-utak új hálózata ún. „négyzetrá­csos” rendszerű lesz, amelyet az alapháló­zati utak közötti összekötő és csatlakozó, elkerülő­­és átkötő utak egészítenek ki. Az új hálózati alapelv áttekinthetőbb útszámozást, egyszerűbb tájékoztatást tesz lehetővé. Kétségtelen hátránya vi­szont, hogy a jelenlegi vonzáskörzetek­hez, csomóponti adottságokhoz kevésbé alkalmazkodik. Új hálózat kiépítése Az egyezménytervezet a vonalvezetés­re vonatkozó előírások mellett új, egysé­ges műszaki paramétereket is tartalmaz. Az új úthálózat — amely hazai hálózat­­fejlesztési elképzeléseinkkel is összhang­ban áll — földrajzi helyzetünkből adó­dóan számunkra igen előnyös. Az egyezmény tervezete az útépítés műszaki előírásait a jelenlegi technikai színvonallal összhangban határozza meg. A megalkotásban köreműködő szakértők a műszaki jellemzők előírt értékeinek egységes és összehangolt rendszerét hoz­ták létre minden műszaki, gazdasági és forgalombiztonsági tényező egyidejű ér­tékelésével. A hálózathoz tartozó utak alapvetően két csoportba sorolhatók: I. osztály: két forgalmi sávos, osztatlan pályás utak II. osztály: kettőnél több forgalmi sáv­val rendelkező utak, egy vagy több útpá­lyával. Állást foglal az egyezménytervezet az autópályák iránti követelmények tekin­tetében is. E szerint autópályának tekint­hető az az út, mely: — csak a gépjármű-közlekedés számára épült és nem szolgálja ki közvetlenül az útmenti területeket,­­T*a két forgalmi irányban egyedi vagy ideiglenes pontok kivételével két elkülö­­nödő, elválasztott pályával rendelkezik, amelyeket zöld sávval vagy kivételesen más módon — pl. s­zalagkorláttal válasz­tanak el egymástól, — sem másik autópályával, sem más utakkal, vasútvonalakkal, villamos vasúti pályákkal, vagy gyalogutakkal szintben nem kereszteződik; — megkülönböztetett autópálya-jelzés­sel van ellátva. Autóútnak tekinthető az egyezmény­­tervezet szerint: — a kizárólag gépjárműközlekedés ré­szére fenntartott (szabályozott, a megál­lást tiltó forgalmi csomópontokon és kereszteződéseken keresztül megközelít­hető­ út. Az 1950-ben elfogadott Nyilatkozathoz képest jelentős változásokat tartalmaz az egyezménytervezet az utak terhelése, a megengedhető forgalomnagyság vonatko­zásában is. Az elmúlt negyedszázad alatt bebizo­nyosodott, hogy az államok gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a közútháló­zat-fejlesztés teljes összhangját a forga­lom növekedésével. A forgalmi igények és a közúti szolgáltatások közti feszültség a prognózisok szerint várhatóan még hosszú ideig fennmarad. Tovább fokozza ezt az elmúlt években bekövetkezett energiaválság. Ennek hatására az európai államok szinte kivitel nélkül rákénysze­rültek az úthálózat-fejlesztés ütemének csökkentésére, s ez éppen a követelmé­nyeket leginkább kielégítő, nagy forgal­mat viselő autópálya-hálózat építési üte­meinek lassulásában nyilvánul meg. Az egyezménytervezet a keresztezések és csomópontok műszaki jellemzőit út­­kategóriánként állapítja meg. A nemzet­közi E-úthálózat vasúti kereszteződéseit a tervezet állásfoglalása szerint különszin­tűvé kell átépíteni. A csomópontok, útkereszteződések és egyes veszélyes szakaszok egyenletes és t­­ábla: A Magyarországon áthaladó E-utak az egyezménytervezet szerint kellő mértékű megvilágosításáról rendel­kezik mindazon szakaszokon, ahol a vilá­gítóberendezések felszerelését és üzemel­tetését az éjszakai forgalom nagysága balesetvédelmi és gazdasági szempontból indokolttá teszi. Szorgalmazza a vakítás­­gátló növénysávok telepítését, fényvédő lemezek felszerelését az elválasztósávok­ban és az út mentén. Szolgáltató létesítmények A pálya közelében levő akadályokkal való ütközés megelőzésére szalagkorlátok felszerelését írja elő. Az egyezménytervezet a vonalvezetés kialakításakor a biztonsági szempontok mellett (és azokkal összhangban) környe­zet- és tájvédelmi szempontokat is figye­lembe vesz. Különösen fontosnak tartja a táj megbontása utáni növénytelepítést a vidék flórájának összhangjával. A Nyi­latkozathoz hasonlóan szigorúan tiltja a nemzetközi utak mentén biztonsági szem­pontból veszélyes, és a vezető figyelmét elvonó kereskedelmi reklámok elhelyezé­sét.Az egyezménytervezet foglalkozik a határállomások, autós szolgáltató közpon­tok néhány lényeges kérdésével is. Állás­­foglalása szerint a pihenőhelyek, szolgál­tató központok kizárólag a kiszolgált út­ról, autópályáról közelíthetők meg, nem képezhetnek úgynevezett rejtett csomó­pontokat. A nemzetközi utak mentén közérthető használati utasítással ellátott segélykérő telefonhálózat létesítését írja elő. A nemzetközi E-főútvonal-hálózat régi jelzéseit az egyezmény hatályba lépését követő 3 éven belül kell eltávolítani, az új jelzéseket pedig 4 éven belül kell elhe­lyezni. Európa közlekedési szakemberei olyan egyezményt készítettek elő, amely tovább segíti majd a nemzetközi együttműködést, a gazdasági kapcsolatokat, a közúti közle­kedést és az autó­­turizmust. Az egyez­ménytervezetnek műszaki alapelvei út­mutatásul szolgálnak a magyar úthálózat tervezésében, fejlesztésében, korszerűsí­tésében is. A Nemzetközi Forgalom Főútvonalairól szóló európai egyezmény a szerződő felek között érvényteleníti, egyúttal helyettesí­ti az 1950-es genfi Nyilatkozatot, és vár­hatóan 1976-ban lép életbe. Dr. Kozáry István Az ENIMSZ új gépei A Szovjetunió Kísérleti Fémforgá­csolási Tudományos Kutatóintézetének (ENIMSZ) moto­rdugattyú-gyárá­ban az öntvénygyártástól a csomagolásig min­dent automaták végeznek. Az ENIMSZ szerszámgépei 0,2 mikron pontossággal dolgoznak. A precíziós szer­számgépeket légkondicionált helyiségben üzemeltetik, mivel az egy méter hosszú acéllap 1 °C hőmérséklet-változáskor 11 mikront tágul. A precíziós szerszámgé­pek mérőléceinek gyártásához különle­ges körülmények szükségesek. A beosz­tást készítő gépet a külvilágtól teljesen elszigetelve, egy pincében üzemeltetik. Itt még az ember jelenléte is hőmérsék­let-ingadozást okozna. A gyémántkés automata mikroszkopikus ellenőrzés mel­lett készíti a beosztást az ötvözött acélból gyártott mérőlécre. Az utóbbi években az intézetben és kí­sérleti üzemében több ilyen­­gép is ké­szült. Közülük az egyik nagy szenzációt keltett a párizsi kiállításon. A precíziós szerszámgépeket gyártó SIP svájci cég megvásárolta az ENIMSZ gépét. Az ENIMSZ-et és kísérleti bázisát — a Sztankokonsztrukcija gyárat — 1933-ban alapították. Fennállása óta kutatói több mint 1000 féle gépet és berendezést, másfél ezer műszer modelljét adták az iparnak. Az EM­MSZ által kialakított szerkezeti részegységeket több mint száz­ezer szerszámgépbe építették be. Ezek­nek számos típusa szovjet és nemzetközi kitüntetésben részesült. A kutatóintézet egyik legfontosabb fel­adata a szerszámgépgyártás tudományos­műszaki irányítása. A távlati prognózisok lehetővé teszik a megalapozott műszaki politika kialakítását, az elkövetkező 5... 10 évben gyártandó szerszámgépek kifejlesztését. Az intézet kollektívája magas termelé­kenységű, precíziós numerikus vezérlésű szerszámgépeket, elektroeróziós és vegyi fémmegmunkáló berendezéseket alkot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a terme­lékenység ugrásszerű növekedését, a tech­nológiai folyamatok hatékony automati­zálását a numerikus vezérlésű szerszám­gépek tömeges üzembe állítása biztosít­hatja. Az utóbbi években számos — töb­bek között fúró- és maró — gép készült bonyolult idomú alkatrészek megmunká­lására, automatikusan cserélődő — be­fogóhüvelyes — szerszámokkal, továbbá ötpozíciós marógépek és száz automati­kusan cserélődő szerszámmal ellátott, precíziós síkesztergák. Ezeket az újdon­ságokat már számos üzemben gyártják. Például a moszkvai Vörös Proletár gyár a kilencedik ötéves tervben közel két és fél ezer olyan numerikus vezérlésű szer­­­­számgépet gyártott, amelyek teljesítménye 7500 hagyományos gépének felel meg. Az automatizálás hatékonyságát több mint 12 ezer jól képzett marós, esztergályos stb. felszabadulása, illetve átirányítása mutatja. Az intézetben kialakították a közeljövő műhelyeinek mintapéldányait, ahol a for­gó alkatrészeket komplex-mechanikus módon automaták munkálják meg. A nu­merikus vezérlésű szerszámgépek mun­káját itt számítógép koordinálja és irá­nyítja. Hasonlóképpen kialakították a­zámítógépirányítású műhelyt is. Az intézet sokoldalú nemzetközi kap­csolatokkal rendelkezik. Az EM­MSZ-et évente sok száz szakember keresi fel a szocialista országokból, valamint Angliá­ból, Franciaországból, az NSZK-ból, Ja­pánból és az USA-ból. Az intézet labora­tóriumaiban a KGST-országok kutatói számos műszaki kérdést oldanak meg si­keresen. A szovjet—magyar együttműködés je­lentős eredménye volt a numerikus ve­zérlésű félautomata revolvereszterga ki­alakítása, amely az 1972. évi BNV-n nagydíjat kapott. A szerszámgép a mű­veleti utasításokat nyolcszoros lyukszala­gon kapja. Ez a munka termelékenysé­gét 2—3-szorosára növeli és nagyméretű tengelyek, fogaskerekek megmunkálásá­ra alkalmas. Az EM­MSZ kutatói a jövőben a szer­számgépek és gépsorok tervezését számí­tógép segítségével automatizálják. A ku­tatás célja egyetlen automatizált ciklus­ban egyesíteni a gépek tervezését és al­katrészeik szerkezeti részegységeik gyár­tását. Az egyik számítógép által kiszámí­tott alkatrészekre vonatkozó adatokat át­viszik egy másik számítógépbe, amely közvetlenül irányítja a szerszámgépek munkáját. Jelenleg a kutatók e sokat­­ígérő terv megvalósításán dolgoznak. TECHNIKA 1976­­.

Next