Technika, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról.) kézi jelentőségű főutak fokozatos kiépítésének összehangolására. A nemzetközi úthálózatot lényegében a nemzeti úthálózatok egyszerű egymáshoz kapcsolódásával hozták létre, és így az úthálózat kiterjedhetett a Nyilatkozathoz nem csatlakozott országok területére is. Ugyanakkor a Nyilatkozatot elfogadó országok jelentős erőfeszítéseket tettek a hálózathoz tartozó útjaik előírt jellemzők szerinti kiépítéséért, korszerűsítéséért, és az utak az egyre növekvő forgalom igényeinek megfelelő karbantartásáért. A genfi nyilatkozat aláírása óta eltelt időszak alatt az európai közúti közlekedés rohamosan fejlődött, a jelentős közúti beruházások eredményeképpen bővült az autópálya-hálózat, és korszerűsödött a tervezés és az építés technikája is. A tervezést ma már olyan korszerű műszaki segédeszközök segítik, mint a terepfelvételeknél a Dahlia 020 redukciós tachiméter, a BRT 006 optikai távmérő, a Distomat Wild Di 10 távolságmérő, az automata Zeiss szintező műszerek. Légifotogrammetriai eljárásokat alkalmaznak az alaptérképek készítésénél, melyeket az automatikus Wild A—7 autográf dolgoz fel. A mérnöki számításoknál általánosan elterjedt az elektronikus számítógép. A műszaki tervezés gépesítésével több idő jut a szellemi alkotómunkára, az útvonal igényes, és esztétikailag is kifogástalan mérnöki megfogalmazására, a legelőnyösebb változat kiválasztására. Az útépítés fejlődése nemcsak a gépesítésben, a korszerűtlen, kis termelékenységű kézi munka kiküszöbölésében nyilvánul meg, hanem új építési technológiai folyamatok alkalmazásában is. A korszerű beton- és aszfaltkeverő telepek, a komplex gépláncokkal végzett földmunka és pályaszerkezet-építés tette lehetővé a nagy volumenű útépítést, az autópályahálózatok kiépítését, valamint a kivitelezés színvonalának jelentős javulását. A rohamosan növekvő nemzetközi közúti forgalom, a külkereskedelmi kapcsolatok bővülése új útvonalak kiépítését, a régiek korszerűsítését és a gazdaságosság követelményeinek figyelembevételét igényli. Az európai úthálózat továbbfejlesztésénél a nemzeti úthálózatok egyszerű egymáshoz kapcsolásán túl, olyan nemzetközi főközlekedési hálózat kijelölése vált szükségessé, amely összehangolja a nemzeti úthálózat-fejlesztési terveket és egyben fokozottabban érvényesíti a nemzetközi közlekedés gazdasági szempontjait. A tervezés és építés fejlődése, valamint a forgalom növekedése tehát időszerűvé tette az 1950-ben aláírt genfi Nyilatkozat felülvizsgálatát és korszerűsítését. Már a felülvizsgálat kezdetén kiderült, hogy az átdolgozás helyett célszerű egy teljesen új egyezmény kidolgozása. Ugyanis egy a Nyilatkozatot felváltó nemzetközi egyezmény jogilag erősebb érvényű. A csatlakozók részére kötelezővé teszi az előírt műszaki jellemzők betartását, és az Európa-utak hálózatának további kiterjedéséhez nyújt lehetőséget. Végül is elkészült az egyezménytervezet, amelyet 1975-ben fogadtak el Genfben. Az elfogadott egyezménytervezet aláírói egyetértettek abban, hogy az „E” jelű európai úthálózathoz tartozó útjaik fejlesztési terveit egyeztetik, építését és felszerelését nemzeti programba foglalják. Az E-utak új hálózata ún. „négyzetrácsos” rendszerű lesz, amelyet az alaphálózati utak közötti összekötő és csatlakozó, elkerülőés átkötő utak egészítenek ki. Az új hálózati alapelv áttekinthetőbb útszámozást, egyszerűbb tájékoztatást tesz lehetővé. Kétségtelen hátránya viszont, hogy a jelenlegi vonzáskörzetekhez, csomóponti adottságokhoz kevésbé alkalmazkodik. Új hálózat kiépítése Az egyezménytervezet a vonalvezetésre vonatkozó előírások mellett új, egységes műszaki paramétereket is tartalmaz. Az új úthálózat — amely hazai hálózatfejlesztési elképzeléseinkkel is összhangban áll — földrajzi helyzetünkből adódóan számunkra igen előnyös. Az egyezmény tervezete az útépítés műszaki előírásait a jelenlegi technikai színvonallal összhangban határozza meg. A megalkotásban köreműködő szakértők a műszaki jellemzők előírt értékeinek egységes és összehangolt rendszerét hozták létre minden műszaki, gazdasági és forgalombiztonsági tényező egyidejű értékelésével. A hálózathoz tartozó utak alapvetően két csoportba sorolhatók: I. osztály: két forgalmi sávos, osztatlan pályás utak II. osztály: kettőnél több forgalmi sávval rendelkező utak, egy vagy több útpályával. Állást foglal az egyezménytervezet az autópályák iránti követelmények tekintetében is. E szerint autópályának tekinthető az az út, mely: — csak a gépjármű-közlekedés számára épült és nem szolgálja ki közvetlenül az útmenti területeket,T*a két forgalmi irányban egyedi vagy ideiglenes pontok kivételével két elkülönödő, elválasztott pályával rendelkezik, amelyeket zöld sávval vagy kivételesen más módon — pl. szalagkorláttal választanak el egymástól, — sem másik autópályával, sem más utakkal, vasútvonalakkal, villamos vasúti pályákkal, vagy gyalogutakkal szintben nem kereszteződik; — megkülönböztetett autópálya-jelzéssel van ellátva. Autóútnak tekinthető az egyezménytervezet szerint: — a kizárólag gépjárműközlekedés részére fenntartott (szabályozott, a megállást tiltó forgalmi csomópontokon és kereszteződéseken keresztül megközelíthető út. Az 1950-ben elfogadott Nyilatkozathoz képest jelentős változásokat tartalmaz az egyezménytervezet az utak terhelése, a megengedhető forgalomnagyság vonatkozásában is. Az elmúlt negyedszázad alatt bebizonyosodott, hogy az államok gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a közúthálózat-fejlesztés teljes összhangját a forgalom növekedésével. A forgalmi igények és a közúti szolgáltatások közti feszültség a prognózisok szerint várhatóan még hosszú ideig fennmarad. Tovább fokozza ezt az elmúlt években bekövetkezett energiaválság. Ennek hatására az európai államok szinte kivitel nélkül rákényszerültek az úthálózat-fejlesztés ütemének csökkentésére, s ez éppen a követelményeket leginkább kielégítő, nagy forgalmat viselő autópálya-hálózat építési ütemeinek lassulásában nyilvánul meg. Az egyezménytervezet a keresztezések és csomópontok műszaki jellemzőit útkategóriánként állapítja meg. A nemzetközi E-úthálózat vasúti kereszteződéseit a tervezet állásfoglalása szerint különszintűvé kell átépíteni. A csomópontok, útkereszteződések és egyes veszélyes szakaszok egyenletes és tábla: A Magyarországon áthaladó E-utak az egyezménytervezet szerint kellő mértékű megvilágosításáról rendelkezik mindazon szakaszokon, ahol a világítóberendezések felszerelését és üzemeltetését az éjszakai forgalom nagysága balesetvédelmi és gazdasági szempontból indokolttá teszi. Szorgalmazza a vakításgátló növénysávok telepítését, fényvédő lemezek felszerelését az elválasztósávokban és az út mentén. Szolgáltató létesítmények A pálya közelében levő akadályokkal való ütközés megelőzésére szalagkorlátok felszerelését írja elő. Az egyezménytervezet a vonalvezetés kialakításakor a biztonsági szempontok mellett (és azokkal összhangban) környezet- és tájvédelmi szempontokat is figyelembe vesz. Különösen fontosnak tartja a táj megbontása utáni növénytelepítést a vidék flórájának összhangjával. A Nyilatkozathoz hasonlóan szigorúan tiltja a nemzetközi utak mentén biztonsági szempontból veszélyes, és a vezető figyelmét elvonó kereskedelmi reklámok elhelyezését.Az egyezménytervezet foglalkozik a határállomások, autós szolgáltató központok néhány lényeges kérdésével is. Állásfoglalása szerint a pihenőhelyek, szolgáltató központok kizárólag a kiszolgált útról, autópályáról közelíthetők meg, nem képezhetnek úgynevezett rejtett csomópontokat. A nemzetközi utak mentén közérthető használati utasítással ellátott segélykérő telefonhálózat létesítését írja elő. A nemzetközi E-főútvonal-hálózat régi jelzéseit az egyezmény hatályba lépését követő 3 éven belül kell eltávolítani, az új jelzéseket pedig 4 éven belül kell elhelyezni. Európa közlekedési szakemberei olyan egyezményt készítettek elő, amely tovább segíti majd a nemzetközi együttműködést, a gazdasági kapcsolatokat, a közúti közlekedést és az autóturizmust. Az egyezménytervezetnek műszaki alapelvei útmutatásul szolgálnak a magyar úthálózat tervezésében, fejlesztésében, korszerűsítésében is. A Nemzetközi Forgalom Főútvonalairól szóló európai egyezmény a szerződő felek között érvényteleníti, egyúttal helyettesíti az 1950-es genfi Nyilatkozatot, és várhatóan 1976-ban lép életbe. Dr. Kozáry István Az ENIMSZ új gépei A Szovjetunió Kísérleti Fémforgácsolási Tudományos Kutatóintézetének (ENIMSZ) motordugattyú-gyárában az öntvénygyártástól a csomagolásig mindent automaták végeznek. Az ENIMSZ szerszámgépei 0,2 mikron pontossággal dolgoznak. A precíziós szerszámgépeket légkondicionált helyiségben üzemeltetik, mivel az egy méter hosszú acéllap 1 °C hőmérséklet-változáskor 11 mikront tágul. A precíziós szerszámgépek mérőléceinek gyártásához különleges körülmények szükségesek. A beosztást készítő gépet a külvilágtól teljesen elszigetelve, egy pincében üzemeltetik. Itt még az ember jelenléte is hőmérséklet-ingadozást okozna. A gyémántkés automata mikroszkopikus ellenőrzés mellett készíti a beosztást az ötvözött acélból gyártott mérőlécre. Az utóbbi években az intézetben és kísérleti üzemében több ilyengép is készült. Közülük az egyik nagy szenzációt keltett a párizsi kiállításon. A precíziós szerszámgépeket gyártó SIP svájci cég megvásárolta az ENIMSZ gépét. Az ENIMSZ-et és kísérleti bázisát — a Sztankokonsztrukcija gyárat — 1933-ban alapították. Fennállása óta kutatói több mint 1000 féle gépet és berendezést, másfél ezer műszer modelljét adták az iparnak. Az EMMSZ által kialakított szerkezeti részegységeket több mint százezer szerszámgépbe építették be. Ezeknek számos típusa szovjet és nemzetközi kitüntetésben részesült. A kutatóintézet egyik legfontosabb feladata a szerszámgépgyártás tudományosműszaki irányítása. A távlati prognózisok lehetővé teszik a megalapozott műszaki politika kialakítását, az elkövetkező 5... 10 évben gyártandó szerszámgépek kifejlesztését. Az intézet kollektívája magas termelékenységű, precíziós numerikus vezérlésű szerszámgépeket, elektroeróziós és vegyi fémmegmunkáló berendezéseket alkot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelékenység ugrásszerű növekedését, a technológiai folyamatok hatékony automatizálását a numerikus vezérlésű szerszámgépek tömeges üzembe állítása biztosíthatja. Az utóbbi években számos — többek között fúró- és maró — gép készült bonyolult idomú alkatrészek megmunkálására, automatikusan cserélődő — befogóhüvelyes — szerszámokkal, továbbá ötpozíciós marógépek és száz automatikusan cserélődő szerszámmal ellátott, precíziós síkesztergák. Ezeket az újdonságokat már számos üzemben gyártják. Például a moszkvai Vörös Proletár gyár a kilencedik ötéves tervben közel két és fél ezer olyan numerikus vezérlésű szerszámgépet gyártott, amelyek teljesítménye 7500 hagyományos gépének felel meg. Az automatizálás hatékonyságát több mint 12 ezer jól képzett marós, esztergályos stb. felszabadulása, illetve átirányítása mutatja. Az intézetben kialakították a közeljövő műhelyeinek mintapéldányait, ahol a forgó alkatrészeket komplex-mechanikus módon automaták munkálják meg. A numerikus vezérlésű szerszámgépek munkáját itt számítógép koordinálja és irányítja. Hasonlóképpen kialakították azámítógépirányítású műhelyt is. Az intézet sokoldalú nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Az EMMSZ-et évente sok száz szakember keresi fel a szocialista országokból, valamint Angliából, Franciaországból, az NSZK-ból, Japánból és az USA-ból. Az intézet laboratóriumaiban a KGST-országok kutatói számos műszaki kérdést oldanak meg sikeresen. A szovjet—magyar együttműködés jelentős eredménye volt a numerikus vezérlésű félautomata revolvereszterga kialakítása, amely az 1972. évi BNV-n nagydíjat kapott. A szerszámgép a műveleti utasításokat nyolcszoros lyukszalagon kapja. Ez a munka termelékenységét 2—3-szorosára növeli és nagyméretű tengelyek, fogaskerekek megmunkálására alkalmas. Az EMMSZ kutatói a jövőben a szerszámgépek és gépsorok tervezését számítógép segítségével automatizálják. A kutatás célja egyetlen automatizált ciklusban egyesíteni a gépek tervezését és alkatrészeik szerkezeti részegységeik gyártását. Az egyik számítógép által kiszámított alkatrészekre vonatkozó adatokat átviszik egy másik számítógépbe, amely közvetlenül irányítja a szerszámgépek munkáját. Jelenleg a kutatók e sokatígérő terv megvalósításán dolgoznak. TECHNIKA 1976.