Technika, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Haramtpontmérő műszer Az 1. ábrán bemutatott harmatpont-mérővel az égésnél keletkező korrodeáló tulajdonságú és így a környezetre káros kénsavnak tulajdonítható káros gázok 10 perc alatt meghatározhatók. A műszer a kénsavat tartalmazó gáz harmatpontját, illetve a sav kondenzálási hőmérsékletét méri, továbbá összehasonlítja a harmatpont alatti relatív kondenzálódási sebességeket. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a kénsavképződési folyamat empirikus értékei megegyeznek a legtöbb kazán- és kohóberendezés különböző részeiben megfigyelhető korróziós értékekkel. Ily módon az adott berendezés részére a legmegfelelőbb fűtőanyag-keverék állítható össze. A sav kondenzálódási sebessége gyorsan megállapítható a kéményfalakon és a berendezés ún. „hideg végein”, a kazántól vagy a kohótól legtávolabb levő részeknél, nemcsak folyamatos üzemelés közben, de a beindításkor és a leállításkor is. A harmatpont-mérő a gázáramba bevezetendő szondából és a műszerből áll. A két egységet egy jelző kábel és egy sűrített levegő vezeték köti össze. A szonda (2. ábra) végében termoelem és két elektróda van. Ezek fokozatos hűtését biztosítja a sűrített levegő áramlása. Amikor a kénsavfilm kondenzálódni kezd, az elektródák között áram folyik, amelynek állandósága a légáramlás mértékének beállításával oldható meg. A termőelemmel mért hőmérséklet megfelel a kénsav harmatpontjának. Alacsony hőmérsékletnél, a sav viszonylagos kondenzálási sebességének mérésekor, a légáramot a kívánt hőmérséklet eléréséig növelik, majd a savképződés értékét, azaz az áram növekedését mikroamper/perc leolvassák. Ez az érték általában a harmatpont alatt kb. 20 °C-kal éri el a maximumot. Ennél a hőmérsékletnél következik be a fémfelületeken a maximális HzSCh-kondenzáció és ezáltal a maximális korrózió is. A szondában levő másik, nem hűtött termoelem méri a 400 °C-t is elérhető füstgázok hőmérsékletét. Megfelelő hűtéssel a műszer felhasználható a kazánokban és víznyelőaknákban levő forró gázok vízharmatpontjainak mérésére is. A műszer által közvetlenül megadott értékek nem igényelnek korrekciót vagy átszámítást. Szükségtelenné teszi a káros gázok vegyi analízisét és a hosszadalmas próbaméréseket. A műanyagtokban (3. ábra) elhelyezett egységek összsúlya 8,2 kg, ezért a felszerelés könnyen szállítható (gyártja: Land, Anglia). 1. ábra: A harmatpont-mérő 2. ábra: A szonda 3. ábra: A hordozható műszer műanyagból készült tokja TECHNIKA 1976/1. 3 Orvostechnikai konferencia, Edinburgh, 1975 Lapunk évek óta rendszeresen figyelemmel kíséri az orvostechnika fejlődését, és időről időre beszámol az orvostechnika érdekesebb fejezeteiről. Ezúttal az 1975. augusztus 17—23. között Edinburgh-ben (Skóciában) rendezett XV. Nemzetközi Orvostechnikai Konferenciáról és a vele egy időben rendezett orvostechnikai kiállításról adunk rövid össze-,foglalót. A konferencia és kiállítás rendezője az angol Orvostechnikai Társaság (Biological Engineering Society) volt, és bár ez a nemzetközileg ismert és elismert tudományos társaság minden évben rendez országos konferenciát, ennek a mostani rendezvénynek az adott különleges rangot, hogy a társaság fennállása 15. évfordulójának jegyében rendezték. Ebből az alkalomból megemlékeztek a megalakulás körülményeiről. Erről is érdemes néhány mondatot ejteni. A fejlesztés érdekében 1958-ban V. K. Zworykin orosz származású , amerikai elektronikus szakember kezdeményezésére olyan szakemberek gyűltek össze Párizsban, akik az orvostudomány technikai támogatásának lehetőségeivel foglalkoztak. Tanácskozásaik során arra a belátásra jutottak, hogy ezen az izgalmas határterületen érdemes volna egy nemzetközi tudományos szervezetet létrehozni, amelynek a személyes tagokon kívül tagjai lehetnének az egyes országokban működő orvostechnikai tudományos csoportok is. Ezek után kimondták egy nemzetközi federáció létrejöttét (International Federation for Medical Electronics and Biological Engineering elnevezés alatt, amit később International Federation for Medical and Biological Engineering-re változtattak). Az alapító tagok elhatározták, hogy a következő évben újra Párizsban rendezik meg a második konferenciát. Erre 17 országból mintegy 400 szakember látogatott el. A konferencián 160 előadás hangzott el, amelyek többsége már nemcsak szervezési, hanem tudományos kérdésekkel is foglalkozott és áttekintést adott az orvostechnika akkori állásáról. A konferencia sikerét nagyban elősegítette az, hogy nemzetközi rangú intézmények, szervezetek (pl. az amerikai mérnökök egyesülete, American Institute of Electrical Engineers, a Rockefeller Intézet, amelynek akkortájt Zworykin volt az egyik vezetője, az Institute of Radio Engineers stb.) támogatták célkitűzései megmegvalósításában. Az 1959-es párizsi konferencián határozták el, hogy a következő évben Londonban rendezik meg a konferenciát, immár a harmadikat. Itt kapcsolódtak be a federáció szervezési munkáiba az angol orvostechnikai szakemberek. A londoni konferencia szervezése közben született meg az angol Orvostechnikai Társaság, amelynek első elnöke a nagy tekintélyű R. Woolmer professzor lett, a titkári funkciót pedig A. Nightingale vállalta el. (Azóta mindketten meghaltak már, és emlékükre évente Woolmer emlékelőadást tartanak nagy tekintélyű szakemberek, illetve Nightingale-díjban részesítik az orvostechnikai irodalomban legkiválóbbnak ítélt cikk szerzőjét.) Mind a nemzetközi konferencia előkészítését, mind a nemzeti társaság megalakítását számos angol intézmény (pl. a Medical Research Institute, a Fizikai Társaság, a Fiziológiai Társaság stb.) tevékenyen támogatta. Az Orvostechnikai Társaság által rendezett idei konferencián mintegy 500 szakember vett részt, akiknek kb. az egyharmada külföldi, főleg amerikai, nyugatnémet, kanadai, holland, japán és olasz volt. A három párhuzamos szekcióban mintegy 200 előadás hangzott el. Ezeknek a kétharmada hazai előadó munkája volt. Hazánkat három előadás képviselte. (Meg kell jegyezni, hogy több magyar előadónak is lehetett volna a konferencia egyes szekcióihoz illő előadási témája, ismerve a hazai orvostechnika előkelő szintjét!) Az előadások többsége három fő téma körül csoportosult: a klinikai mérések orvostechnikai vonatkozásai, a számítógépes orvosi módszerek és a rehabilitációs technika. Az elsőnek említett témakörben a legfontosabb területek voltak: az ultrahangmérések, a kardiovaszkuláris rendszer diagnosztikai módszerei, a légzőrendszer vizsgálata, továbbá a páciens életbiztonságának készülékes vonatkozásai. A komputer döntése Ezen a konferencián is erős hangsúlyt kaptak a számítógépes orvosi módszerek. A legtöbb előadás ezek között a biológiai jelek analízisével foglalkozott. Kitapintható volt az a törekvés, hogy a komplex biológiai jelekben elrejtett diagnosztikai információt különféle analizálási módszerekkel hozzák felszínre. Érdekes volt az a vita, amelyben arról volt szó, hogy átveheti-e a komputer a döntési jogot (és egyben a felelősséget) az orvostól, vagyis mentesülhet-e az orvos a beteg sorsára vonatkozó döntések felelőssége alól, ha a döntés alapjául szolgáló releváns (vagy esetleg irreleváns) adatokat amúgy is a számítógép szolgáltatja. Ez ma az orvoslásban alkalmazott számítástechnikai módszerek egyik legizgalmasabb kérdése. Mindenesetre több előadó jelezte, hogy nem fogadható el feltétlenül az a mai gyakorlat, hogy a gyorsabban „gondolkodó”, jobb „memóriájú”, nagyobb „kiolvasási sebességű”, rengeteg adattal dolgozó komputer döntési javaslatát a napi munkában elfáradt, fejfájástól gyötört orvos rutinszerűen „felülbírálja”. Sokat foglalkoznak Angliában a rehabilitációs technikával, ezen belül is a mesterséges szervek előállításával és a szervezetbe beültethető anyagok technológiájával. Nem csoda tehát, hogy az egyik szekcióban a konferencia egész ideje alatt ezzel a témával foglalkoztak. Többen megállapították, hogy a rehabilitációs technika nemcsak orvosi és műszaki probléma, hanem jelentős pszichológiai, társadalmi vetületei is vannak. Természetesen emellett sok érdekes előadás 2. ábra: Újfajta sokcsatornás regisztráló készülék, amely a regisztráló szalagra felírja azokat az azonosítási adatokat (elvezetések jelét, dátumot, páciens számot stb.), amelyeket korábban kézzel írtak fel. Az új eljárás nemcsak kényelmesebb, hanem megbízhatóbb is. (Simonsen és Weel, Dánia) foglalkozott pl. a különféle protézisek előállításával, vezérlésével, energiaellátásával is. Az említett fő témák mellett voltak olyan kerekasztalviták is, ahol hagyományos értelemben nem is voltak előadások, hanem egy elnök néhány provokatív bevezető mondat után elszabadította a hallgatóság beszélőkedvét. Ilyen vitatémák voltak pl. „Mi a kórháztechnológia és jól alkalmazzák-e?”, „Ki döntse el, hogy az életfunkciók fenntartását mikor szabad és mikor kell abbahagyni?”, „Javítja-e az egészségügyi ellátást a sokfázisú szűrés?”. (Folytatás a 4. oldalon.) 1. ábra: Automatikus elektrokardiográf, amely az előre beállított program alapján automatikusan váltja a kívánt elvezetéseket. A készülékben újfajta regisztrálási módot alkalmaznak, ami kb. 20%-kal olcsóbb, mint a legelterjedtebb hőérzékeny papíros regisztráló. (Marquette Electronics, USA)