Technika, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

2 a KAMERÁK MIKROELEKTRONIKÁJA (Folytatás az 1. oldalról.) gépe értékeli, és meghatározza az expo­nálást. A működési elvet a 2. ábra alap­ján a következőképpen foglalhatjuk ösz­­sze. A képkeresőben külön jelzett motívum­felület megvilágítását két Sí fotodióda érzékeli. A diódák — amelyeknek a fényérzékenysége 17 dekádot fog át — 50 pA-es nagyságrendű fotóáramot jut­tatnak a jelformáló erősítőbe. Ennek ki­menetén az analóg jel erőssége logarit­mikusan változik a megvilágítás erőssé­gével. A kézzel beállított lencsenyílás értékét a kamera blencleállító gyűrűjével mecha­nikai csatolásban lévő potenciométer ál­lása határozza meg elektromos jel for­májában. A kívánt korrekció —1 és +2 érték között a BKK blendekorrigáló kap­csolóval végezhető el. A használt film ér­zékenységének értékét szintén potencio­méter „közli” az elektronikával. A vázolt módon előállított három elekt­romos értéknek (filmérzékenység, len­csenyílás, megvilágítás) megfelelő analóg jel összegező fokozaton át kerül a multi-2. ábra. Az elektronikus megvilágítás­­mérés működésének magyarázatához, BKK - blendekorrigáló kapcsoló; A/D = analóg-digital átalakító; E · exponáló­gomb; ZM s zármágnes plexerbe. Ez a megvilágítási idő és a len­csenyílás értékét egymás után gyorsan váltva az A/D (analóg/digitál) átalakítóba­­.Szabbítja, hogy­ a digitális jelek dekó­dolása után az értékeket fénydiódák megjelenítsék a képkeresőben. Mivel a multiplexer váltási frekvenciája igen nagy, az emberi szem a ki­jelzett értéke­ket villódzás nélkül, stabilan kiírtnak lát­ja. Az E exponáló gomb lenyomásakor az A/D átalakítóról a digitális jelek a szám­láló és komparátor (összehasonlító) foko­zatra kerülnek és motor nyitja a zárt. Amikor az átalakítóból érkező adatok és a számláló (12 kHz-es oszcillátor) adatai megegyeznek, működésbe lép a ZM zár­mágnes és zárja a lencsenyílást. A megvilágítási idő kézi beállításakor az analóg jel az összehasonlító fokozatra nem a jelformáló erősítőből érkezik, ha­nem a kézi időbeállítás potenciométeré­­ről. A továbbiakban a folyamat megfelel az előzőeknek. A képkeresőben azonban a kézileg beállított idő látszik, miközben a fénymérő által mért érték villogva je­lenik meg. Véküfénymennyiség­­szabályozás Az ismertetett fénymérő-automatikán kívül az SL 2000 F Motor kamera a vaku fénymennyiséget meghatározó rend­szerrel is rendelkezik. Működése a Roller Beta 5 villanókészülék h­asználatát fel­tételezi. Exponáláskor a villanókészülék fénye a motívumról (fényképezendő tárgyról) részben visszaverődik és a kamera op­tikáján és nyitott zárjain át a finnre ke­rül. A filmfelületről matt greért­afény a vakuszenzorra reflektálódik. Amennyi­ben a helyes megvilágításhoz szükséges fénymennyiséget (pl. 21 DIN-es film ese­tén, 0,1 lx. s-ot) az elektronika regisztrál­ja, a kamera információt továbbít a villa­nókészülékhez a csatlakozóaljzaton át, hogy a fény szűnjön meg. Az ilyen vakufénymérés, pontosabban vakufénymennyiség vezérlés előnye nyil­vánvaló. A villanófénnyel való fényképe­zést függetleníti a motívum távolságától, az objektív fókusztávolságától (csereob­­jektívek esetén) és a lencsenyílástól. A kamera elektronikájának azonban további funkciói is vannak. Pl. ha a táp­feszültséget tápláló telep feszültsége a megengedett érték alá csökken, erre nem­csak egy fénydióda figyelmeztet, hanem a kamera zárját sem lehet kioldani, tehát rossz felvételt készíteni. Hasonló a hely­zet filmtovábbítási rendellenesség esetén is. A piacon ma már az olyan kamerák sem mennek ritkaságszámba, amelyekben az elektronika a távolságbeállítást is el­végzi. Amit a régebbi optikai távolság­­mérő berendezésekkel ellátott kamerák­nál az embernek kellett elvégeznie, azt az elektronika végzi el megfelelő optikai, és finommechanikai szerkezetek segítsé­gével. Az automatikus távolságbeállítás egyik lehetséges megoldását a 3. ábrán látható Canon AF 35 M kisfilmes kamerában al­kalmazzák. Távolságbeállító rendszere 900 nm-es hullámhosszú infravörös fény­sugarakkal működik. A kamera infravörös sugarát egy fény­dióda változó szögben sugározza ki úgy, hogy a látószöget végigpásztázza. Amikor a sugár a képkeresővel megcélzott tárgy­ra esik, a pásztázás megszűnik és a sugár a tárgyról a kamera infravörös fotodiódá­jára verődik vissza (4. ábra). Annak meg­akadályozására, hogy a környezeti infra­vörös sugarak a mérést ne zavarják, a ki­sugárzott sugarakat „ismertetőjelként” 9,3 kHz-cel modulálják. A fénydióda bekapcsolásakor, tehát a sugárpásztázás megkezdésével egyidejű­leg, egy mechanikai szerkezet (elektro­mágnes által mozgatott fogazott kerék) működtetni kezdi az objektívállítást a legközelebbi értéktől (0,9 m) a végtelenig a kisugárzási szögnek megfelelően. Amennyiben eközben a sugár eléri a meg­célzott tárgyat, az egy adott szögből verő­dik vissza a szenzorra (fotodiódára), amit az elektronika fókuszpontként regisztrál és leállítja az objektív mozgatását. A zár nyit, megtörténik a fényipérés és az ex- 4­ponálási idő meghatá­sa, majd az ex- , ponálás után az velea visszatér alap­­hallásába. Visszatérve a fénymérésre, a követke­zőkben egy speciális rendeltetésű kézi fénymérőről lesz szó, amely bonyolult megvilágítási körülmények esetén jól ki­egészítheti a ma már szinte minden ka­merába beépített fénymérőt. Ez utóbbi ugyanis mint integrált fénymérő műkö­dik, a motívum egyes részleteinek külön­böző megvilágítását átlagolva méri. Ezzel szemben a Minolta gyártmányú Spotme­ter—M fénymérő a mindössze 1 fokos „látási” szögével pontosan célzott fény­mérésre alkalmas. A Spotmeter-M kézi fénymérő tükör­­reflexes keresője lehetővé teszi a ké­szülék ráirányítását a fényképezendő tárgy bármelyik kis részletére ennek megvilágításának meghatározása céljából.­­ De nemcsak egy adott részlet megvi­lágítását méri. Mivel a mért adatokat ké­pes memóriájában tárolni, több mérés esetén ezek átlagértékét is képes megha­tározni, így pl. meghatározható a motí­vum legvilágosabb és legsötétebb rész­letének megvilágítása, valamint a köze­pes megvilágítás. A mért értékek bárme­lyike gombnyomásra megjelení­hető a folyékonykristályos kijelzőegységén (5. ábra). A készülék elvi felépítését a 6. ábra mutatja, működését pedig a következő­képpen foglalhatjuk össze. Miután a kép­keresővel a készüléket ráirányítottuk a mérendő felületre és mutatóujjunkkal 6. ábra: A mikroszámítógéppel működő megvilágításmérő elektronikájának tömb­vázlata meghúztuk a kapcsolóbillentyűt, az­ opti­kán keresztül fény jut a szilícium foto­diódával működő fotóelektromos átalakí­tóra. Ennek jele­i a film érzékenységé­nek megfelelően beállított referenciafe­szültség által korrigálva , mint mérőjel kerül az A/D analóg-digitál átalakítóra. Innen a digitális jel a mikroprocesszor­ba jut tárolás és feldolgozás céljából, mi­közben a mikroprocesszor vezérli a belső (képkeresőben látható) és a külső folyé­konykristályos kijelzőegységet. A Spotmeter-M táplálását egy 1,5 V-os elem szolgáltatja. Mivel azonban az egyes fokozatok működéséhez nagyobb feszült­ségre is szükség van, az 1,5 V-ot először a berendezés 6,5 V-ra növeli, hogy a 6,5, 3 és 1,5 V-os tápfeszültség biztosít­va legyen. A készüléket a célzott fénymérésen kí­vül a hivatásos fotósok és filmesek, vala­mint a videotechnikusok célszerűen hasz­nálhatják a fényviszonyok elemzéséhez, a fényforrások, vetítővásznak, képer­nyők stb. fénysűrűségének meghatározá­sához. A könnyen kezelhető Spotmeter-M mérete 48X89X150 mm. Végezetül még egy példa a mikroszá­mítógép alkalmazására a fényképészet­ben, nevezetesen a vakukészülékben. Ah­hoz, hogy a vakuval való fényképezést függetlenítsék az irányszámtól (Leitzahl), a lencsenyílástól és a tárgytávolságtól, a korszerű vakukészülékeket mikroszámí­tógép vezérli. Ennek elvi vázlatát a 7. áb­ra mutatja. A fényképezőgép exponáló gombjának lenyomásakor a géphez kap­csolt vakut — szinkronkapcsolón át —­ in­dítja az I. gyújtóáramkör. A vaku felvil­lanásakor a tárgyról visszavert fény­­mennyiségről fotocella informálja a mik­roszámítógépet, ez pedig a II. gyújtóáram­körön át vezérli a vakut, hogy elegendő fénymennyiséget adjon le a jól megvilá­gított felvétel elkészítéséhez. N. L. I­I antenmtikus távolságbeállítás a fénymérőben és a Vikiiben 4. ábra: A távolságbeállítás infravörös sugár segítségével történik 3. ábra: A Capon AF 35 M kisfilmes kamera automatikusan állítja be a megvilágítási időt és a távolságot. Távolságbeál­lító rendszere 900 mm-es infravörös sugarakkal működik a 4. ábrán vázolt elv szerint 5. ábra: A Spotmeter—M fénymérő kijelző égyégén gomb­nyomásra leolvasható az exponálási átlagártól a kép vilá­gosabb részleteinek helyes exponálásához szüksges beállítás és a sötét részletek exponálásához szükség érték 7. ábra: A mikroszámítógéppel működő vaku tömbvázlata TECHNIKA 1982/1

Next