Technika, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
2 a KAMERÁK MIKROELEKTRONIKÁJA (Folytatás az 1. oldalról.) gépe értékeli, és meghatározza az exponálást. A működési elvet a 2. ábra alapján a következőképpen foglalhatjuk öszsze. A képkeresőben külön jelzett motívumfelület megvilágítását két Sí fotodióda érzékeli. A diódák — amelyeknek a fényérzékenysége 17 dekádot fog át — 50 pA-es nagyságrendű fotóáramot juttatnak a jelformáló erősítőbe. Ennek kimenetén az analóg jel erőssége logaritmikusan változik a megvilágítás erősségével. A kézzel beállított lencsenyílás értékét a kamera blencleállító gyűrűjével mechanikai csatolásban lévő potenciométer állása határozza meg elektromos jel formájában. A kívánt korrekció —1 és +2 érték között a BKK blendekorrigáló kapcsolóval végezhető el. A használt film érzékenységének értékét szintén potenciométer „közli” az elektronikával. A vázolt módon előállított három elektromos értéknek (filmérzékenység, lencsenyílás, megvilágítás) megfelelő analóg jel összegező fokozaton át kerül a multi-2. ábra. Az elektronikus megvilágításmérés működésének magyarázatához, BKK - blendekorrigáló kapcsoló; A/D = analóg-digital átalakító; E · exponálógomb; ZM s zármágnes plexerbe. Ez a megvilágítási idő és a lencsenyílás értékét egymás után gyorsan váltva az A/D (analóg/digitál) átalakítóba.Szabbítja, hogy a digitális jelek dekódolása után az értékeket fénydiódák megjelenítsék a képkeresőben. Mivel a multiplexer váltási frekvenciája igen nagy, az emberi szem a kijelzett értékeket villódzás nélkül, stabilan kiírtnak látja. Az E exponáló gomb lenyomásakor az A/D átalakítóról a digitális jelek a számláló és komparátor (összehasonlító) fokozatra kerülnek és motor nyitja a zárt. Amikor az átalakítóból érkező adatok és a számláló (12 kHz-es oszcillátor) adatai megegyeznek, működésbe lép a ZM zármágnes és zárja a lencsenyílást. A megvilágítási idő kézi beállításakor az analóg jel az összehasonlító fokozatra nem a jelformáló erősítőből érkezik, hanem a kézi időbeállítás potenciométeréről. A továbbiakban a folyamat megfelel az előzőeknek. A képkeresőben azonban a kézileg beállított idő látszik, miközben a fénymérő által mért érték villogva jelenik meg. Véküfénymennyiségszabályozás Az ismertetett fénymérő-automatikán kívül az SL 2000 F Motor kamera a vaku fénymennyiséget meghatározó rendszerrel is rendelkezik. Működése a Roller Beta 5 villanókészülék használatát feltételezi. Exponáláskor a villanókészülék fénye a motívumról (fényképezendő tárgyról) részben visszaverődik és a kamera optikáján és nyitott zárjain át a finnre kerül. A filmfelületről matt greértafény a vakuszenzorra reflektálódik. Amennyiben a helyes megvilágításhoz szükséges fénymennyiséget (pl. 21 DIN-es film esetén, 0,1 lx. s-ot) az elektronika regisztrálja, a kamera információt továbbít a villanókészülékhez a csatlakozóaljzaton át, hogy a fény szűnjön meg. Az ilyen vakufénymérés, pontosabban vakufénymennyiség vezérlés előnye nyilvánvaló. A villanófénnyel való fényképezést függetleníti a motívum távolságától, az objektív fókusztávolságától (csereobjektívek esetén) és a lencsenyílástól. A kamera elektronikájának azonban további funkciói is vannak. Pl. ha a tápfeszültséget tápláló telep feszültsége a megengedett érték alá csökken, erre nemcsak egy fénydióda figyelmeztet, hanem a kamera zárját sem lehet kioldani, tehát rossz felvételt készíteni. Hasonló a helyzet filmtovábbítási rendellenesség esetén is. A piacon ma már az olyan kamerák sem mennek ritkaságszámba, amelyekben az elektronika a távolságbeállítást is elvégzi. Amit a régebbi optikai távolságmérő berendezésekkel ellátott kameráknál az embernek kellett elvégeznie, azt az elektronika végzi el megfelelő optikai, és finommechanikai szerkezetek segítségével. Az automatikus távolságbeállítás egyik lehetséges megoldását a 3. ábrán látható Canon AF 35 M kisfilmes kamerában alkalmazzák. Távolságbeállító rendszere 900 nm-es hullámhosszú infravörös fénysugarakkal működik. A kamera infravörös sugarát egy fénydióda változó szögben sugározza ki úgy, hogy a látószöget végigpásztázza. Amikor a sugár a képkeresővel megcélzott tárgyra esik, a pásztázás megszűnik és a sugár a tárgyról a kamera infravörös fotodiódájára verődik vissza (4. ábra). Annak megakadályozására, hogy a környezeti infravörös sugarak a mérést ne zavarják, a kisugárzott sugarakat „ismertetőjelként” 9,3 kHz-cel modulálják. A fénydióda bekapcsolásakor, tehát a sugárpásztázás megkezdésével egyidejűleg, egy mechanikai szerkezet (elektromágnes által mozgatott fogazott kerék) működtetni kezdi az objektívállítást a legközelebbi értéktől (0,9 m) a végtelenig a kisugárzási szögnek megfelelően. Amennyiben eközben a sugár eléri a megcélzott tárgyat, az egy adott szögből verődik vissza a szenzorra (fotodiódára), amit az elektronika fókuszpontként regisztrál és leállítja az objektív mozgatását. A zár nyit, megtörténik a fényipérés és az ex- 4ponálási idő meghatása, majd az ex- , ponálás után az velea visszatér alaphallásába. Visszatérve a fénymérésre, a következőkben egy speciális rendeltetésű kézi fénymérőről lesz szó, amely bonyolult megvilágítási körülmények esetén jól kiegészítheti a ma már szinte minden kamerába beépített fénymérőt. Ez utóbbi ugyanis mint integrált fénymérő működik, a motívum egyes részleteinek különböző megvilágítását átlagolva méri. Ezzel szemben a Minolta gyártmányú Spotmeter—M fénymérő a mindössze 1 fokos „látási” szögével pontosan célzott fénymérésre alkalmas. A Spotmeter-M kézi fénymérő tükörreflexes keresője lehetővé teszi a készülék ráirányítását a fényképezendő tárgy bármelyik kis részletére ennek megvilágításának meghatározása céljából. De nemcsak egy adott részlet megvilágítását méri. Mivel a mért adatokat képes memóriájában tárolni, több mérés esetén ezek átlagértékét is képes meghatározni, így pl. meghatározható a motívum legvilágosabb és legsötétebb részletének megvilágítása, valamint a közepes megvilágítás. A mért értékek bármelyike gombnyomásra megjeleníhető a folyékonykristályos kijelzőegységén (5. ábra). A készülék elvi felépítését a 6. ábra mutatja, működését pedig a következőképpen foglalhatjuk össze. Miután a képkeresővel a készüléket ráirányítottuk a mérendő felületre és mutatóujjunkkal 6. ábra: A mikroszámítógéppel működő megvilágításmérő elektronikájának tömbvázlata meghúztuk a kapcsolóbillentyűt, az optikán keresztül fény jut a szilícium fotodiódával működő fotóelektromos átalakítóra. Ennek jelei a film érzékenységének megfelelően beállított referenciafeszültség által korrigálva , mint mérőjel kerül az A/D analóg-digitál átalakítóra. Innen a digitális jel a mikroprocesszorba jut tárolás és feldolgozás céljából, miközben a mikroprocesszor vezérli a belső (képkeresőben látható) és a külső folyékonykristályos kijelzőegységet. A Spotmeter-M táplálását egy 1,5 V-os elem szolgáltatja. Mivel azonban az egyes fokozatok működéséhez nagyobb feszültségre is szükség van, az 1,5 V-ot először a berendezés 6,5 V-ra növeli, hogy a 6,5, 3 és 1,5 V-os tápfeszültség biztosítva legyen. A készüléket a célzott fénymérésen kívül a hivatásos fotósok és filmesek, valamint a videotechnikusok célszerűen használhatják a fényviszonyok elemzéséhez, a fényforrások, vetítővásznak, képernyők stb. fénysűrűségének meghatározásához. A könnyen kezelhető Spotmeter-M mérete 48X89X150 mm. Végezetül még egy példa a mikroszámítógép alkalmazására a fényképészetben, nevezetesen a vakukészülékben. Ahhoz, hogy a vakuval való fényképezést függetlenítsék az irányszámtól (Leitzahl), a lencsenyílástól és a tárgytávolságtól, a korszerű vakukészülékeket mikroszámítógép vezérli. Ennek elvi vázlatát a 7. ábra mutatja. A fényképezőgép exponáló gombjának lenyomásakor a géphez kapcsolt vakut — szinkronkapcsolón át — indítja az I. gyújtóáramkör. A vaku felvillanásakor a tárgyról visszavert fénymennyiségről fotocella informálja a mikroszámítógépet, ez pedig a II. gyújtóáramkörön át vezérli a vakut, hogy elegendő fénymennyiséget adjon le a jól megvilágított felvétel elkészítéséhez. N. L. II antenmtikus távolságbeállítás a fénymérőben és a Vikiiben 4. ábra: A távolságbeállítás infravörös sugár segítségével történik 3. ábra: A Capon AF 35 M kisfilmes kamera automatikusan állítja be a megvilágítási időt és a távolságot. Távolságbeállító rendszere 900 mm-es infravörös sugarakkal működik a 4. ábrán vázolt elv szerint 5. ábra: A Spotmeter—M fénymérő kijelző égyégén gombnyomásra leolvasható az exponálási átlagártól a kép világosabb részleteinek helyes exponálásához szüksges beállítás és a sötét részletek exponálásához szükség érték 7. ábra: A mikroszámítógéppel működő vaku tömbvázlata TECHNIKA 1982/1