Technika, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Ford Escort RS Turbo^*. ÁLTALÁNOS MŰSZAKI SZEMLE xxix. Évfolyam, 1. szám 1985. JANUAR ARA: 7.— FORINT Interaktív információs rendszered_______ SÍFELSZERELÉSEK Amikor a skandináv mondák Ulli is­tensége feltalálta a sílécet, aligha sejt­hette, hogy mindkét végén hegyes és kun­kori deszkájából mi fejlődik ki valami­kor. Mert ma a sí az egyik leglátványo­sabb versenysport, egyes országokban a legnagyobb tömegsport, ezenkívül az ide­genforgalom egyik mozgatója és nem utolsósorban bomba nagy üzlet. Európa játszótere, ahogy az Alpokat angol hegy­mászók a múlt században elnevezték, most lett csak igazán játszótérré, ahol fel­nőtt és gyerek egyforma örömmel adja át magát a havon csúszkálás örömének. Mi tette ezt lehetővé? A több szabad idő, a mozgás utáni fokozott vágyakozás és az a technika, amelyről a bekecses, nagysza­­kállú Ullr nem is álmodhatott, hiszen hogyan is juthatott volna az eszébe pél­dául rénszarvasbőr-szíj helyett elektroni­kus kötést alkalmazni? Ha lehull a hó, nálunk is sok­ ezer em­beren lesz úrrá a „fehér mámor”, holott hóviszonyaink mostohák, felvonóval fel­szerelt pályánk alig akad, a felszerelés drága, választéka szegényes. Sebaj, mé­regdrágán összeszedett holmijukat bepa­kolják az autóba, és irány a hazai hegy­vidék vagy a környező országok síterepe, jöhet a csendes száguldás motor nélkül. Ennyi lelkes sportoló több támogatást ér­demel legalább annyiban, hogy megkön­­­nyítjü­k a sok fejtöréssel járó felszerelés­választást egy rövid áttekintéssel. A sífelszerelés komoly dolog. Sportun­kat a természetben űzzük, legalábbis kö­zép- de inkább magashegységben, a leg­különbözőbb hó- és időjárási viszonyok között. Két szál deszkával a talpunkon, védők cross­zéria nélkül olyan sebességet érünk el az alattomos akadályokat rej­tegető havon, amely egy autónak sem válna szégyenére Holminkra az életün­ket, egészségünket bízzuk­ rá, így össze­­válogatásakor ennek megfelelően kell el­járni. Dolgunkat egyáltalán nem könnyíti meg, hogy a vételár önmagában mit sem mond az illető tárgy valós értékéről, sőt előfordulhat, hogy személyes céljainknak éppen a legdrágább cikk jellemvonásai nem felelnek meg. A vásárlókért folyta­tott harcot kísérő reklámcsatározás és a sípályákon eluralkodott hivalkodó divato­zás közepette különösen nehéz megőrizni józan ítélőképességünket­ . Még nem is olyan régen a síléc csak­ugyan egy szál léc volt, valamilyen rugal­mas, szívós fából, például kőrisből vagy hlkori fenyőből. Ennek már vége, a kor­szerű léc hihetetlenül bonyolult alkotás, ami azonnal természetessé válik, ha meg­nézzük, milyen bonyolultan összetett kö­vetelményeket támasztunk vele szemben. Először is azt akarjuk, hogy a léc jól csússzon a havon, mert minél jobban csú­szik, annál gyorsabb és — a kezdők hie­delmével ellentétben — annál jobban irányítható. A talp ezért kopásálló, kiváló siklási tulajdonságokkal rendelkező mű­­­anyagból készül. A mű­anyag talp viasz nélkül, sőt vizesen is csúszik, de viaszolva még jobban. Ugyanilyen fontos, hogy a léc kereszt­­irányban minél jobban fogjon még ke­mény jégen is, ha az élére állítjuk. Az élek (ismertebb nevükön kantnik) acélból vannak, precízen csiszolt derék­szögű szegéllyel. Mivel az acél rosszabbul csúszik a műanyagnál, az élnek a hóval érintkező felületét minél keskenyebbre készítik — versenyléceken 1,4 mm széles acélszalaggal is találkozunk. A kantin be­lül gumiréteg közbeiktatásával kapcso­lódhat a léc szerkezetéhez a rugalmas erőátadás érdekében. A nagy újdonság a varioszegmens­ él, amelyet a léc külön­böző funkciójú részei szerint felosztott darabokból alakítanak ki. A kötés alatt vannak a leghosszabb, a mechanikai sé­rülések iránt, különösen érzéketlen és te­herviselő szereppel is felruházott szaka­szok, amelyek vékonyabb keresztmetsze­tű, könnyebb léc készítését teszik lelre­(Folytatás a 2. oldalon.) Már csak a neve léc 1. ábra: Az Atomic AL-sorozattal könnyű síelni közepes és kis sebességgel

Next