Tekintet, 1992 (5. évfolyam, 1-9. szám)
1992 / 5. szám
szinte mindenki — közvetve vagy közvetlenül — Erdei Ferencnére, Majlát Jolánra hivatkozott. Annak nem sikerült nyomára bukkannom, hogy kitől-kiktől származnak más verziók. A Politikai Bizottság 1951. április 21-i ülésének jegyzőkönyve szerint a KV vezető pártfunkcióban lévő tagjait és a vezető pártfunkcionáriusokat, az akkor létrehozott három tagú bizottság (Kiss Károly, Farkas Mihály, Kovács István) egyik tagjának tájékoztatnia kellett. A hármas bizottság május 19- én kelt jelentése azonban Zöld Sándor ügyével semmilyen vonatkozásban nem foglalkozott. (Kanyó A., 62—66. o.) Az egykori barátok közül csak Farkas László volt az, aki nyíltan Zöld gyilkosairól beszélt. 1976 vagy 1977 őszén azt is felajánlotta, hogy összeismertet a „pribékekkel”. Akkor ezt éppen úgy elhárítottam, mint más biztatását, amikor nem sokkal utóbb az Astoria szálló előtt egy idősebb személyt megállított és megkérdezte: Hogy hívnak most téged? s választ sem várva hozzám fordult: Őt keresd meg, őt kérdezd meg, ő volt az az ÁVH-s tiszt, aki Újhelyi Szilárdot vallatta. A Zöld család tragédiája 1951. április 20-án történt. A Benczúr utca 44. szám alatt laktak. Az egy emeletes, az utcától távolabbra eső villában akkor két miniszter, a földszinten Zöld Sándor, az emeleten pedig Erdei Ferenc és családja lakott. Ha szemben állunk a villával, akkor a Liget felőli, tehát a jobb oldali részben különböző foglalkozású civilek laktak, a villa mögötti és a baloldali rész pedig az elbeszélések szerint a szovjet követséghez (?) tartozott. A villa kertjében az ÁVH Belső Karhatalom Őrszemélyzeti Osztályának két tagja — egymást váltva - 24-24 órás szolgálatot látott el. Az őröknek dobtáras géppisztolyuk volt. Őket az őrparancsnok vagy a szolgálat vezetője, aki gépkocsival járta végig a hasonló módon védett helyeket, változó és kiszámíthatatlan időpontokban ellenőrizte. A kertben volt egy őrbódé, ahonnan telefonálni lehetett a lakásokba, de az őröknek onnan a várossal vagy az Őrszemélyzeti Osztállyal nem volt közvetlen összeköttetésük. A kapun, melyet zárva tartottak, a lakókon kívül csak azok mehettek be, akiknek az érkezését Zöldék, Erdeiék előre jelezték, vagy akiknek beengedéséhez hozzájárultak. Mindezt attól a személytől tudom, aki 1951 áprilisáig (?) a villát őrizte, a tragédia időpontjában azonban betegen kórházban feküdt. Gyógyulása után nem szolgált újra a Benczúr utcában. ”