Tekintet, 2013 (26. évfolyam, 1-6. szám)
2013 / 1. szám
ilyen Kenyeres Ágnesé is, amely semmit sem veszített értékéből és időszerűségéből a rendszerváltás után. Ha van „hézagpótló" munka, ez a nagyszabású életrajzgyűjtemény ilyen. Nagy hagyományok folytatója, minthogy az első irodalomtörténeti életrajzgyűjtemény: Horányi Elek Memoria hungarorum című háromkötetes műve közel két és fél évszázada került a tájékozódni vágyó olvasók kezébe, valójában a magyar felvilágosodás, mondhatni, „kettős" stratégiai programjának valóra váltójaként: egyrészt az ismeretek összegyűjtése végett, másrészt annak a pedagógiai szándéknak a jegyében, amelyet a tudós piarista szerzetes bevezetője a következőkben jelölt meg: „Hajdanában a görögök és a rómaiak, a mi időnkben a franciák, angolok, olaszok, németek ez okból örökítették meg polgártársaik tetteit írásban és műalkotásban, hogy az utókor megtanulja elkerülni a hitványság példáit, a derékségeit pedig megragadni és követni. Mert az ifjúság a hibák és erények szemléléséből, valamint a korábbi dolgok összehasonlításából nagyszerűen észlelheti, hogy mi illik a jó polgárhoz, ki szerez hazájának díszt, és ki gyalázatot." Ezt a tudományos programot, mondhatnám: „hitvallást" Kenyeres Ágnes is maradéktalanul a sajátjának érezte. A Magyar Életrajzi Lexikon azoknak a nagyszabású akadémiai (a Magyar Tudományos Akadémia által kezdeményezett) munkálatoknak a keretében készült el, amelyek átfogó kézikönyvek által kívántak eleget tenni egyrészt a tudományos élet, másrészt a szélesebb körű olvasóközönség igényeinek. Ennek a tudományos stratégiának a keretében a hatvanas évektől a kilencvenes évekig egész sor nagyszabású (valóban tudománytörténeti jelentőségű) kézikönyv látott napvilágot, például a hatkötetes magyar irodalomtörténet, a tízkötetesre tervezett (az olvasó elé került hét kötettel sajnálatos módon befejezetlen maradt) Magyarország története című összefoglalás, a nyolc kötetes Magyar néprajz, az öt kötetes Magyar Néprajzi Lexikon, a három kötetes Új magyar irodalmi lexikon és a tizenkilenc kötetben közreadott Világirodalmi lexikon (valamint több hasonló kiadványsorozat). Úgy vélem, jó lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy ezek az összefoglalások olyan tudománytárat hoztak létre, amelyhez fogható azóta sem készült (csak az Egyetemi Nyomdának a harmincas években megjelentetett kézikönyv-sorozata mérhető össze vele, ennek keretében került az olvasók kezébe a Hóman Bálint és Szekfű Gyula-féle Magyar történet című nagyszabású összefoglalás). A Kenyeres Ágnes-féle Magyar Életrajzi Lexikon ilyen módon a nemzeti tudománytörténet legnagyobb vállalkozásai közé tartozik: a nagyszabású tudástár azóta sem évült el, ma