Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. A határon túli magyar színjátszás kislexikona (Budapest, 1999)
R
Józsefék Lőcséről érkeztek. A lapban megjelenő színházi eseményekkel kapcsolatos írásokban kezdeményezik 1884-ben a helyi Színügyi Bizottság létrehozását, amely négy évvel később Színpártoló Egyesületté alakult át. A két dátum közötti időben is sűrűn jönnek magyar színészek: 1884 novemberében Komlósy József, 1885-ben Szegedy Mihály, 1886 májusában Báródi Károly, az év végén Balassa Károly társulata szinte egymást váltja. 1887 októberében Bogyó Alajos-Morvai Antal társulata többek között játszotta A sátán leányát (Kneisel), a Budavár bevétele 1849-bent, a Toloncot (Tóth Ede), és mielőtt tovább utaztak volna Dobsinára, meghívták vendégszereplésre Rákosi Szidit, aki a decemberben visszatérő színészeknél hat alkalommal lépett fel (Sardou: Odette, Birch-Pfeiffer: A lowoodi árva, Sardou-Najac: Váljunk el!, Rákosi Jenő: Ida, Scribe-Legouvé: Női harc c. darabokban). Rákosi Szidi mellett a társulatból nevesebbek voltak: Bogyó Ilona, Ács Irma, Prágai Sándor, Nagy Vilma. Decemberben B. Harmath Emma Suppé Boccacciojának címszerepében játszott. 1891 szeptemberében Károlyi Vilmos, 1893 elején Bátosi Endre társulata mutatkozott be. Az utóbbi Rimaszombatról érkezett, és a 90-es években gyakran láthatták a rozsnyóiak társulatának előadásait. December 10-től is ők játszottak Rozsnyón. 1895 februárjában pedig színháztörténeti eseménnyé válik itteni jelenlétük: ők mutatták be itt először Az ember tragédiáját (Ádám: Bátosi, Éva: B. Polgár Fáni, Lucifer: Heltai). 1895 végén Báródi Károly, majd Szálkai Lajos, 1896-97-ben Polgár Béla társulata vendégszerepelt a városban. 1898 januárjától Fekete Béla társulata kezdte a játékokat a Trilby c. darabbal. 1899: Jeszenszky Dezső, 1900-ban Fekete Miksa érkezett. Az utóbbi társulatában 30 tag volt, és a kor legsikeresebb zenés darabjait, operettjeit tartották műsorukon (J. Strauss: A cigánybáró, Jones: Gésák, Davidsohn-Goldfaden: Szulamith). 1900 novemberében Báródi Károly kezdte meg itteni szereplését, amely átnyúlt a következő évre is. 1901-ben Szabadhegyi Aladár társulata is megjelent, Máder Rezső: Kadétkisasszony, Szigligeti Ede: A cigány, Csiky Gergely: A nagymama, Gauthier Margit (ifj. Dumas: A kaméliás hölgy) voltak az ismertebb darabok, amelyeket itt bemutattak. 1902 decemberében Bányai Lajos társasága újdonságként hatott. 1904-től Mezei Kálmán színikörzetéhez tartozott Rozsnyó. A következő években - néhány más társulat mellett - elsősorban az ő színészei nyújtották a színházi élvezeteket. Egy évtizeden át minden évben legalább egy-egy hónapot játszottak Rozsnyón, utoljára talán 1915 márciusában. Közben többször szerepelt a városban Rácz Dezső társulata is. 1917-18-ban, a világháború éveiben talán utoljára Farkas Mihály (Aradi Gizi, Beregi László, Fehér Erzsi és másokból álló) társulata játszott itt. A világháború után kialakult új történelmi helyzetben, az új államalakulatban 1923 áprilisában a Faragó Ödön vezette Szlovenszkói Magyar Társaság működött. Tagok: Zöldi Vilma, Mende Böske, Gazdy Aranka, Thuróczy György, Justh Gyula és mások. Többek között előadták a Tüzeket (Müller), a Búzavirágot (Bús-Fekete László), a Kékszakáll nyolcadik feleségét (Savoir) stb. Ők többször is megfordultak a városban. Amikor 1933 novemberében az ugyanezen név alatt működő társulat megjelent, ekkori igazgatója már Iván Sándor volt. E társulatban is volt néhány kiemelkedő színészegyéniség. Solthy György, Vágó Arthur, Havasi Mimi, Szigeti Irén, Seress Gyula ismerős nevek voltak a kortárs magyar színjátszásban. 1939. március 7- én Jakabffy Dezső társulata - az ismét változó történelmi helyzetben - Erdélyi Mihály népszerű darabjával kezdett. Legyen úgy, mint régen volt, amely után rég nem látott darabok következtek: Szirmai Albert Mágnás Miskája, Kacsoh Pongrác János vitéze, Duval A francia szobalány c. vígjátéka, vagy Csathó Kálmán itt újdonságnak ható Fűszer és csemegéje, illetve Herczeg Ferenc Kék rókája, stb. 1939 októberében Iván Sándor ismét a városba érkezett, társulata műsorának zömét a népszerű operettekből állította össze (Kálmán Imre: Marica grófnő, Erdélyi Mihály: Zimbori-zombori szépasszony, Ábrahám Pál: Viktória, Huszka Jenő: Erzsébet stb.), de akadt néhány fajsúlyos dráma is (Kodolányi János: Földindulás, Herczeg Ferenc: Bizánc). Ezekben az években a bőség zavara kísértett: időközben itt járt a Fővárosi Gyerekszínház a Ludas Matyival, a Csipkerózsikával. 1940 októberében Vértes Károly érkezett, ez utóbbi társulat 1944-ig évente két hónapot, vagy legalább hat hetet játszott a városban. Rozsovich Józsefné» Semsey Mariska Rössel, Mordecháj —* Boros György Roth Márta (Budapest, 1935. március 15.- ) Zenei gimnáziumot végzett, énekelni dr. Molnár Bélánénál tanult. 1959-61 között az Országos Filharmónia ösztöndíjas szólistája volt. Szoprán ope