Bán D. András et al.: Integrációs törekvések Közép- és Kelet-Európában a 19-20. században (Budapest, 1997)

Bán D. András: Föderációs és konföderációs tervek

ség kisebbségi problémái megoldhatók, mivel „az emberi természet a dunai régióban vagy bárhol másutt lényegében ugyanaz, mint Svájcban.” Az aberlini egyetem professzora az Egyesült Államokban is a Duna-menti népek megbékélésének lehetőségeit kutatta, s hű maradt egykori önmagához: föderalizmus, decentralizáció, az egyéni és a kollektív jogok egyenlősége - ezek az elvek alkották Kelet-Közép-Európa jövőjének kulcsát. Azzal természe­tesen már ő is tisztában volt, hogy bármilyen dunai föderáció létrehozása „sokkal inkább” függ a Szovjetuniótól, mint az Egyesült Államoktól vagy a Brit Nemzetközösségtől. 1947- ben - amikor utoljára járt Magyarországon - a Huszadik Század hasábjain üzenetet küldött az őt meghívó egri diákoknak, s ebben a dunai szövetség előfeltételéül egy általános euró­pai szövetség létrehívását jelölte meg. Úgy gondolta, ez utóbbi hatékony eszköz lehet annak meggátlására, hogy a nagyhatalmi érdekek szabják meg a dunai országok egymásra utaltsá­gának formáit. Lényegében öt évvel korábbi álláspontját ismételte meg. A föderációs eszmének, népszerűsége ellenére is akadtak kritikusai. Közéjük tartozott Stanislaw Strzetelski lengyel újságíró, a második világháború előtt több varsói lap kiadója és szerkesztője, a lengyel parlament képviselője. Elvben nem ellenezte a föderációk megalakí­tását, de kétségbe vonta, hogy Kelet-Közép-Európa gazdasági és egyéb természetű bajaira gyógyírt jelentenének.27 Benyomása az volt, hogy főként a lengyel békedoktrínák alfáját és ómegáját az államszövetségek jelentik. Ennek okait három pontban foglalta össze: 1. a fö­derációk hívei szerint az orosz és a német veszély úgy hárítható el, ha a Szovjetunió és Né­metország között fekvő országok egyesítik természeti és emberi erőforrásaikat; 2. a modern tömegtermelés ahhoz vezetett, hogy a piacokért egyre élesebb harc folyik. Ezért ha nincsen szabályozva a termelés az egyes nemzetgazdaságok között, akkor fölbomlik a gazdasági egyensúly; 3. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok közvéleményének egy része föderáció­párti és ez sokakat erősen befolyásolt. Strzetelski ezzel szemben csupán akkor vélte haté­konynak a föderációk megalakítását, ha a benne résztvevő nemzetek kapcsolatai elég erő­sek egységes és zökkenőmentes politikai és gazdasági mechanizmusok létrehozására. Ezek a kapcsolatok okfejtésében automatikusak vagy szellemi természetűek. Ha automatikusak, akkor a hatalom és a közigazgatás centralizációja olyannyira messzemenő, hogy maga az egyenlő nemzetek föderációjának elve kerülhet veszélybe. Ha viszont a föderáció tagjait szellemi rokonság fűzi össze, akkor sem célszerű illúziókat táplálni, hogy a nemzeti érdekek veszítenek súlyukból és alárendelhetők valamiféle „föderációs hazafiságnak.’’Néhány év múlva, többek között, a csehszlovákiai magyarok erőszakos kitelepítése is jelezte, mennyire megalapozottak voltak Strzetelski kételyei. A KONFÖDERÁCIÓS ESZMEKOR MAGYAR MEGKÖZELÍTÉSEI: gróf Bethlen István és Szegedy-Maszák Aladár emlékiratai ÉS AZ ÚN. SCHRECKER-MEMORANDUM A föderációs-konföderációs eszmekor második világháború alatti elterjedtségét, „di­vatosságát” tanúsítja, hogy a különböző tervezetek, memorandumok szerzői között

Next