Temesvári Hirlap, 1923. március (21. évfolyam, 47-73. szám)

1923-03-23 / 66. szám

. Szerkesztőség é® kiadóhivatal­­ Temesvár-Belváros. Piaţa Libertăţii (Jenöharcsg-tír) & KS^a‘ Tdefbnazára 14-12 SörföByeiKií RM&p Ttoí^ara a i XXI. évfolyam. Ax «iMáet«* ara RominiabaB egésa évr» ISO ki,' félévre 240 ki, bavoou 40 ki, helybe» kisfaoi, vidékre pszeiin. As Ö*ww» kilföldi államaokJta hevi 50 lei, ntgyedévT« 150 lei, mely kölAWi vahrtá* ima fisethetö külföldi teiyóraámlálBkr*. FeI©H5« soserttesstQ ét» lapkladdttulajdono» POQĂNT MXHA&Y AJB ®fey«s on.aim &rta röW" m-^Sl ogősa BomtmUUtan étaár JLíSsSB juyoeaiâviÂâan I diaftr,, G?eö9*i«Tikiá ban I e, K, l£ajfyarwms%oa SO ea K. Anaatrttlon KXi o, K, Axnerik&bui 1 oect. Oianaraigbftn veiamimFiiimiben ■/, iira. Nyotwfe: HuQvwti-«r<MiM$& a Tentanţi HiHaţ. *y<wod%9 Temffívár-Bölvi$rB3, nai» Tepss Vada (Utmex^ «, assint TelsioBHZam i4,M 68. szám mmmsm&nm­&gmma&mtmmmmmm W^Marardn^S^iéntek. SSEBSBBJE Építsenek ők, a gazdagok, a nagy gyáraik, a nagy vállalatok, a bankok, ezt hangoztat­tuk máig számtalanszor ezeken a hasábokon. Megírtuk azt is, hogy ha a gazdag vállalatok és magánosok nem akarnak építeni, akkor törvény­­hozásilag kelli őket arra kényszerí­teni. Megírtuk ezt, de szavunk a pusztában Máltának szava volt. Az építkezés ügyében voltak ugyan ta­nácskozások, de a sok beszéd ered­­ménytelenül úgy szétfolyt­, mint a homokra öntött víz. Jugoszláviában — erről beszámol­tunk — törvényt hoztak a kötelező építkezésről. Minden gazdag em­ber köteles házat építeni. Ezt a példát akarja most utánozni Csehország is. Prága városa már eddig is kötelezte a tehetős embereket az építkezésre. Ezzel azonban nem érik be. Klouda cseh szenátor most a kormányt tá­mogató pártok hozzájárulásával tör­vényjavaslatot készített a kötelező építkezésről. Ennek lényege az, hogy a pénzintézetek, biztosító tár­saságok, kereskedelmi, ipari és egyéb vállalkozások, gyárak, , nagykeres­kedések, akár részvénytársaságok, akár ma­gántulajdon­ban vannak, sk­ét éven belül olyan házat kötelesek épí­teni, amely elegendő helyiséggel bí­r, hogy abban a vállalat elhelyezhető legyen s azonkívül az alkalmazottak­nak is lakást adjon. Külföldi válla­latok fiókjai a kötelezettség alól nem képeznek kivételt. Olyan esetekben, amikor valamely vállalat azt állítja, hogy nincsen elegendő anyagi ereje az építkezéshez, kikérik laj­áteredker­de­lmi kamara véleményét, melyet azonban a hatóság nem köteles res­spektálni. Azok a magánosok, akik­nél vagyona meghaladja a két mil­lió szokost, vagy jövedelmük évi két­százezer szokost tesz ki, és saját há­zuk nincsen, szintén kötelesek házat építeni. Öt millió szokos vagy amon fe­lül házat kötelesek építeni azok is, akiknek" a saját házuk már van Ha­­­z­­építkezésr­e kötelezett vállalatok sz­­k­helye éi nem volna lak­áshiány, úgy a hatóság határozza meg, hogy azoknak hol kell épí­tkezniök. Prá­gában, Bmaiben, Tixyppanban, PH- senben, Pozsony­ba­n és Ungvárott az ' építkezést nem két, hanem egy esz­tendő alatt kell végrehajtani. Ak­i kötelezettségének nem tesz­­ eleget, arra­ tíz millió szokállig menő bírsá­got vetnek­ ki, melyet építkezésre röviditanak. I­lyen radikális törvénynek az lesz ■,".47 eredménye, ho­gy Csehországban, hamarosan enyhülni fog a nagy la­kásínség. Az utódállamok­­ közül most már­­Románián a sor, hogy­ ha­sonló törvényt­ hozzon. Kent is kell új törvényt hozni, csak végre kell voltaképpen hajtani a meglevő épít­kezési­ törvényt s azt némileg módo­sítani. haj­unk éppe­n olyan nagy szükség van üzlethelyiségekre és la­kásokra, akár másutt. Nálunk is ez­ren és ezren ostromolják a lakáshiva­­talokat és hiába. Nem tudnak nekik­­lakást adni, mert nincsen. Tehát te­remteni kell. És ha azok, akiknek erre megvan a pénzü­k, nem akarnak­ maguktól építeni, kényszeríteni kell őket arra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nemcsak a l­a­kásin­ség megszüntetéséről van itt szó, hanem számtalan m­unkaal­­alom megteremtéséről. Egy az, építési, mint vele összefüggésben minden ipar pang. A kötelező építkezés­­eze­ket is mind mozgásba hozná. Sok holtan fekvő tőke újjáéledne és gyü­mölcsöző lenne. Nem lehet, nem szabad tovább en­nek az ügynek a megoldásával késle­kedni. Az állam, a törvényhozás kö­telessége, hogy a lakáshiányon se­gítsen­­. A gyulafehérvári határozatok nem kerülnek az alkotmányba. — föderativ, hanem nemzeti állam. — Az egyházak helyzete az alkotmányban.­­ (Bukaresti tudósitónkt­óL) A szenátus az elnökség több kisebb beje­lentése után áttért a napirendre. Az al­kotmánytervezet 30—32. szakaszait válto­zatlanul elfogadták A 33. szakasz után S­chullerus Adolf dr. szenátor azt ajánlja, hogy mint új szakaszt a követ­kező szöveget iktassák a tervezetbe: — Az állam az összes együttlakó né­peknek a teljes nemzeti szabadságát ga­rantálja. Minden nép maga intézi köz­­oktatását, közigazgatását ,s bíráskodá­sát saját nyelvén a maga kebeléből való személyek által, éppen úgy megkapja az ország minden népe lélekszámának arányához mérten a törvényhozó testüle­tekben és a kormányban való képvise­letét. S e h a 11 e r u fő javaslatának megindo­kolásában kifejti, hogy az erdélyi száz nép a gyulafehérvári határozatok alap­ján mondta ki Romániához való csatla­kozását, minek következtében az szászok parlamenti képviselői semmi oly­a­n al­kotmánytervezetet nem fogadnak el, mely a gyulafehérvári határozatokban lefektetett kisebbségi jogokat nem tar­talmazza. Elnök félbeszakítja a szónokot: Ön elfelejti, hogy mi itt nem föderatív, ha­nem egységes nemzeti állam vagyunk. Seb­­uller us­vár. folytatja­ beszédét és szangoztatja, hogy a javaslatát szósze­­rint vette át a gyulafikiórmli határoza­­tokból, m mntelyeket az ülésen éppen jelen­levő minis­zterelnök írt alá. I­da ugrat ii egy elend, tanár: A ki­sebbségek elégedjenek­ meg azzal, hogy kultúrájukat a házban érintetlenül hagy­juk. Ebben az országban mi leszünk az urak és senki részére nem lesz maás köz­igazgatás és közoktatás, mint román nyelven. D oh s l a m­ t i n­e ao u miniszter emel­kedik aztán szólásra és konnét rámutat arra, hogy privilégiumokat nem lehet osz­togatni. Mi sem akarunk egyebet, csak azt, amit a kisebbségek, anyanyelvünket a közoktatásban, közigazgatásban és igazságszolgáltatásban. S eh a 11 ór­á­­s indítványát elvetik­ Azután a kamara­ és a szenátus össze­­­áll hasára vonatához a következő szakaszo­kat csekély változtatásokkal elfogadják Az ülés ezzel véget ért. A kamara ülésén Jianu az összes tartalékos katonai orvosok részére az egy minősí­­testi szényleges katonai­ orvo­sokkal egyenlő rangot kér. C­onporf-h Frigyes azon rendelet­­függesztését kéri, moht vasárnap és ünnepnapon a bor kiszichlgyálásit megtiltja, és csupán a sörkimé­rést engedi meg. Az erdélyi vincellérek a rendelet következté­ben a belföldi borfogyasztás további­­csökkenésétől és súlyosabb eladási lehe­tőségeitől tartanak. Intézkedéseket kér arra nézve, kik lehetővé teszik a bor ki­vitelének nagy méretekben való megkez­dését. Több szónok az alkotmány­tervezet azon szakaszához szól hozzá, mely az idegenek riad­almazálását­­mondja ki és a régi­­ alkotmány szövegének változat­lan fentartása mellett foglalnak állást, mely a honosítást a parlament hatáskö­rébe utalja. A szakaszt függőben hagy­ják. A 9—16. szakaszokat változatlanul elfogadják.: A ,17—20. szakaszok, melyek a tulajdonjogról és az altalaj kincseinek racionalizálásáról szólnak, ugyancsak függőben hagyják. Jorga--a.. 22. szakasznál szólal fel, mely az állam és az egyházak egymás közti viszonyáról szól és rendkívül me­legen száll síkra az egyházak önkor­mányzata mellett Binder Vilmos, dr. hosszabb beszéd­ben az egyházak autonómiáját követeli és az összes egyházak egyenrangúságá­nak az alkotmányban való megrögzí­tését kéri, mert ezáltal nem új jogot, ha­jlam­­­csak, a ma fennálló állapotnak al­­kotmányszerű­ elismerését követeli. Bin­der Vikn­os dr. a 22. szakasz kilencedik bekezdésénél a következő szakasz iiteik­­tatását kéri: — Az összes egyházak egyenrangúak és teljes felekezeti autonómiát élveznek, nemkülönben az­­állam által elismert szervezetek. Az indítványt elvetik. Aztán elfogadj­ák G­a­r Ibo­v­i­c­e­a­n­u ajánlatát, mely szerint a görög keleti román egyház az állam uralkodó egy­háza és a görög katolikus egyház a töb­biek felett rangelőnyt élvez. Az ülést este negyed nyol­c órakor berekesztették. A kamara később éjjeli ülést, tartott, amelyen néhány sürgős kérdést intéz­tek el. J­u­­go­szláv-bolgár megegyezés: Ni©­íxl je­lentik, hogy a jugoszláv és bolgár­­delegáció között­ megindult határrende­­zés-­ konferencia teljes­­sikerrel végző­­dött. Ezenkívü­l külön megegyezést lé­­tesítettek azon rendszabályokra nézve, melyeket a két ország külön-külön és közösen fog alkalmazni a maj­don ko­mi tocsik ellen. A jugoszláv delegáció meghívta a bolgár küldötteket Belgrád­ira, akik a meghívást elfogadták és csü­törtökön már Belgrádba utaznak. A beteg gyermekekért. Vettük, és szívesen közöljük a követ­kező meghívást, mely magyar nyelven érkezett hozzánk: Tisztelt Uram! ' '• Románia trónörökösnéje, Heléna, Ki­rályi Fensége, azon szeretetjétől vezérel­tetve,­ amely a nép gyermekeihez, mint • a jövő honpolgáraihoz fűzi, elhatározta­, hogy ezek felsegí­tését minden eszközzel istápolni fogja. Ő Fensége ezen törekvésében támogat­ni kívánja a mar kitűzött szép célt, hogy szenvedő, nélkülözések és nyomor által legyengített gyermekeik részére kórházak és szanatóriumok létesítessenek. Temesvárnak, a Bánát gyöngyének, e nemes cél elérésében, amely hazánk gyermekeinek jövőjét, nemzetiségre és vallásra valló tekintit nélkül, kívánja biztosítani, a kellő helyet kell elfoglalnia. A helybeli Katonai és Polgári Kaszinó a jelzett cél érdekében nagyszabású gyermekmulabrig rendezését határozta el, amely e hó 24-én, szomba­ton, délután fél 4­ 7-ig a Trizti Kasanó „Principele Garai“ nagytermében tarhattik meg, még pedi­g csak gyermekek által azsollfottatan­dó érmmek, táncok, c­-zavatáraik és kül­ör ×- féle játékok formáj­­ban, és a cnermek rendezésére nevezett ka.Szárté Favelescu­­a)împ­ártasszon­yt hívta meg. Városunk­ mindenn jéértérti polgárát felhívjuk hogy fenti törekvésünkben megjelenésérvval és felüőltíztetlésével támo­gatni seveskedjék. A kéténtidis gyermekek részére 20, fel­nőttek részére pedig 40 lejben állapitta­­tott meg,­­a felülfiz­etéseket pedig tar­­tsáékalapunki­g,zapapitására fogjuk for­dítani. A Tiszti és Polgári Kásárné elnöke is. Guvanescul tábornok. Mentők és tűzoltók a városi költságvetésbeli. (­S­a­j­á­t t­u­d­ós­i­t­ó­n­k­t­ó­l.) A múlt­kor volt szó a temesvári mentőtársulat, ró®sásnak egyáltalában nem mondható anyagi helyzetiéről. Temesvár város ta­nácsa az 1923. évi költságvetésroe 52.500 lej segélyt vett be a mentőtársulat ré­szére­ Ez a segély,­­bármilyen mérsékelt is, bizonyára hozzá fog­ járulni a társulat, anyagi viszonyainak némi rendezéséhez, ha a város a humánus és önzetlenül mű­ködő egyesülettel szteenben eltekint a múlt évi szokástól, amikor is a segélyt jó tar­tás ellen­én levonta úgy, hogy­ végezetül a szegény mentők még ráfizettek a segély­re. Reméljük, hogy a város most elen­gedi a­ mentőknek a letairtlási díjat, mert hiszen a men­tők működése közérdek­­és maga a város sem akarhatja, hogy ez a társulat kénytelen legyen anyagiak hiá­nyában segítségét a nagyközönségtől megvonni. A városi tanács ezenkívül a tamosvári tűzoltók javára 620.000 lejes segélyt iktatott­­be a költségvetésbe. Pénz­ leit folyósít a város, azonkívül tömlők leit folyósít a páros, azonkívül tömlők beszerzésére isarszintkez­ett leit ad. A többi összeget természetben adja, amennyiben a negyven állandó városi tűzoltó fizeté­sét folyósítja, a tűzoltótornyokat karban tartja és valamennyi önkéntes és hivatá­sos tűzoltó számára megváltja a villamos­­bérletek , ,. . .. . „,,J _...Jilt

Next