Temesvári Hirlap, 1923. március (21. évfolyam, 47-73. szám)

1923-03-24 / 67. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: T­emesvár-Bel­város, Ptaja Libertăţii (JenSh­arcffg-ter) 3. mimi Telefonsgsám 14-12 Sürgönyeit?»­­ Hírlap ’îliaisa&ra XXL évfolyam. As «ifipaetSib­iu­*, Romániába Zi egéss évra 480 lei, félévre 840 lei, kivonta 40 ted, helyben házhoz, vidéfcr* postán. A* Gwzas külföldi ilkmokto havi 50 lei, negyedévre 450 lei, mely külföldi valutát­­an físeifaetd külföldi folyószámláinkra. A.» sajraa mxj&aa ikrei ai­ifi «90M Komfintózsa.» Jugoszláviában 4 dinár, C«shszl»vák Já­­tan­­­e, K, Magyarországon SO m„ K, Ausztriában 700 o. K, Amerikában 4 eant, Öfesaomágban rabad­ní FiumébenVs Njoioda: lhms^-ny<jmi& a Tswnr-av&ri. Hírlap ayasbú4|í, . V Toatesvár-Bal^ensa, ,» Pk{a Tepes Veda­­ijeoaa-i*»,} % Wmj Te'eföRazáföi 14-14 * 1823 március 24. szombat. Mie FhiertJetek­ Délamerf&tália I — I^fl­y temesvári ember levele Ar^eii£iiraälb«SIL — Óriási munkanélküliség. «— Mines e3&­subssiCiM~ l&s. — temesvári Buenos-Airesbera. — Iloress soi graat sors. — (Saját tudósítónktól.) Buenos-Airesből Temesvárra érkezett levél fekszik­­kittünk. Temesvári ember küldte, kit lelketlen lélek­kufárok ragyogó ígéretekkel Argentiniába csábítottak­ A lelket véresre korbá­csoló önvád, ezernyi keserű és végte­len szomorú panasz fajaiig lá a le­vél minden egyes sorából. Egy félre­vezetett, rutul becsapott, hiszékeny fiatalember sírja el a levélben min­den bánatát, annyira megkapónai, a megbánás és elkeseredés skáláján­ak minden változatán, hogy, szinte bele­borzad az ember. Ez a levél szoandru elégtétel nekünk, akik mindenkor erélyes harcot folytattunk a kiván­dorlási ügynö­kök munkája ellen és mindenkor azt hangoztattuk, hogy a Délameriikába kivándorló európait rabszolgasora várja­, hogy az ígére­tek sohasem teljesülnek, hanem he­lyettük a legnyomorúságosabb sora jut osztályrészül azoknak, kiket em­­bertelen ügynökök ravaszul behálóz­tak, legutóbb is cikksorozatban óva intettük a közönséget a­­ vándorlási ügynököktől, kik faluról-falura jár­ván rabszolgákat toborzanak Dél- amerika ültetvényesei részére. Akadt olyan, aki a maga tisztázására köny­vet irt és abban nekünk is támadt, cáfolta­ állításainkat és Délamerik­át továbbra is az Eldorado országának tüntette fel, hol az emberek ölébe hullanak a súlyos ácsok Nos, ezek olvassák el az alábbi levelet, olvas­sák el az alábbi vádbeszédet, mely lágyrészben nekik is szól: A levelet Fenyvesi Illés, a­­ te­mesvári vasúti műhely egyik munkása, a Kinizsi Sportegylet egyik volt tagja írta Fuchs János belvárosi vésnök­höz. Fenyvesit lelketlen ügynökök­­rábe­szélték, vándoroljon ki Argentiniába, hol igen jó dolga lesz, mert ott nagyon keresik a szakmunkásokat. Fenyvesi több társával együtt a múlt évben­ ki­­is ment. Alig néhány havi, buenos­ aires­ tartózkodása után két levelet küldött. Az első levél így szól: Kedves komám! írom levelem szo­morú Argen­tini álból. Megátkoztam még azt a percet is, mikor elhatároz­tam magam, hogy kijövök erre az el­átkozott helyre. Bénult volt meg az a kéz, mely megírta haza, hogy milyen arany élete van itt egy embernek, Jv­r­e­m­s­z és társai még mindig mun­ka nélkül állanak és tengődnek, ke­nyérrül és vizen. Krémszínek a felesé­ge van állásban é­s ő abból él, amit az asszony keres, a M­e­n­d­i pedig csa­varog a városban, persze állás nél­kül­. Vagyunk itt még háromezren az emigráns szállóban és kesergünk. Kedves komám, talán furcsának ta­lálod, hogy így kezdem leveleim, de majd fölsorolok egyet-mást. Megérke­zés után az ember a­z emigráns szálló­ba megy, hol­ lakást és ellátást kap ingyen. Ez eltart négy hétig, aztán megkezdődik a sza­dgálás­állás után, persze reménytelenül, mert itt még nagyobb a munkanélkü­liség, mint Európában, mert vannak, kik hóna­pok óta nem kapnak állást, így van például a két Cseszlár. Az még nagy dolog,­­ha az ember egy építke­­zésnél valami téglahordó, vagy mal­ter keverő állást kap. De a Mioa ajánló levél is kell. Itt állok és nézem az eget, itt minden spanyol, németre, magyarra nagyon haragszanak és nem igen állanak szóba velük, aztán nem is tudnak, csak spanyolul. Kedves komám! Összetett kezekkel kéztek, nehogy kijöjjetek, vagy ahol ki akar jönni, beszéljetek­­* róla, mert innen nincs szabadulés. €Sa®einfe®r®k voltak, akik minden jót írtak és ki­­bolondítottak egy pár ezer naeren­­csétient a legnagyobb nyomorba és nélkülözésbe, azt gondol vá®, ha meg­jártam én, járja meg más te. Vagyunk itt temesváriak 'vagy százan, egy pá­ran ugyan munkában, de ez nem étet. "Heteken át kenyeret e­sznek csak úgy hoznak össze néhány pasot, amit az­tán hazaküktenek és azt írják, hogy arany életü­k van. Kedves komám! Itt folyik, még c­sak a hurzsujpolitika és nem­ Euró­pában. Bizony, rabszolga az, aki egy­szer a kezeik közé került mert mun­kát nem kap, el kell, hogy menjen dolgozni a kompra (ültetvényesekhez!) három-négyezer kilométer távolságra, nála kiviszik ingyen az embert, de már v­issza nincs pénze annak a sok szerencsétlen embernek. Úgy kell cé­­goznia, mint az állatnak, míg bele­pusztul. Mert rengeteg nagy terüle­tek teljesen lakatlanok, így akarják benépesíteni. Erdős, mocsaras vidék, mindenféle betegséggel, nyavalyával, szúnyoggal teli. Sírva irom ezt a levelet és sír itt mindenki, sóhajtozik. Csak még egy­szer tudnék hazaizenni. Még egyszer kérlek, szólj a többieknek, hogy in­kább otthon haljanak meg,­ mint ide jöjjenek elpusztulni a legnyomo­rultabb módon. Fenyvesi Illés aztán a következő részleteket közli Buenos­ Airesből és az ottani viszonyokról: Kaptam végre egy helyét, mint la­katos, de olyan az, hogy a kutyának sem kell. .Körülbelül tíz kilométerre van a lakásomtól. Csoda rossz hely. Fizetésem: 5.60 peso napi nyolc óra munka után, mert itt igen kihasznál­ják az embert. Nagyon kevés pénztam­­ marad. A városnak van egy har­mincnyolc kilométer hosszú utcája, maga a város kilencven­két kerületből áll. Lehet látni tíz-tizenötezmeletes há­zakat,­ nagyobbakat a földrengés miatt nem építenek. Argentinjának ipara nincs, mindent külföldről eksz­­portál, kereskedelme gyenge, egyedül a búza és szarvasmarha az, amit szál­lít az egész világnak. Fenyvesi végül még egyszer a lelkére köti barátjá­nak, beszélje le a többieket, mert vala­mennyien visszaikivánkoznak, akik ide kijöttek. A levél végén­ ez a vers­be szedett sóhaj áll: . . » ... Az a kívánságom, csak még egyszer tudnék odahana lenni. Otthon újra rózsák között járni. A levelet közölték Fenyvesi Illés is­­merőseivel. A levél hatása alatt háromszáz műhelymunkás lemon­dott az argentiniai kivándorlásról. Ezeket a nagyrészt fiatal munkásokat ugyanis ügynökök­kel biztat talp utazza­nak Argentiniába, hol nagyszerű alkal­mazást nyernek. Mosr úgy is volt, hogy néhány hónap múlva indulnak, de a le­vél kijózanította a fleet. Az ügynök, ki Fenyvesit és társait ki­csalta Argentí­niába, Ml­issler F., azt beszélik hogy a bánáti falvakban, ügynökei van­nak, akik erős agitációt fejtenek ki az Ar­g­entiniába való kiváundorlás érdekében. reméljük, hogy ez a levél melyet, az Argentiniában nyomorgó Fenyvesi II- 1­3 úgyszólván a. szive vérével irt meg, észretér­­p azokat, akiket a. gyors ■ gaz­dagodás vágya hajt a pesok­­földjére. Lebegjen előttük Fenyv­esi Illés pél­dája, ki a legszebb reményekkel indult utnak és most kiábrándulva.., megtörve, nyomorult állapotban tart hazafelé. A g^ylafeh­érvári tiatárosatokat a kamara is mellőzte. — K^fikitek­ dr. JavaL Slotát & felejcesBetl IsIconiBle nyllv&noss&grl jogáb­­ ől elvetettém­. — (B­u­karé­g­­­i tudósítónktól.) A 'ázenáilus. esü­tördöki ülésén az alkot­­mány­tervezet .77—108. szakatnsait vált­­ozatlaarul elfogadták. 109. Bá«használ B­­­a­n a azt­ indít­ványozza, hogy :» község­ek képviselő­­tertü­letekn­ek és válaszdmárnyainak az­­«•zeállitásáró] szóló v­ágleges intézke­dés!» külön törvényiben kell meghozni, mivel a csatolt területeken a városok lakosságának elosztása olyam hogy az úl­ztotmánytervezet föddegetése követ­keztében, azokban a román lakósság tel­­jesen háttérbe szorulna. Constantinescu miniszter vá­­­laszában kijelentette, hogy a­ javaslat­ban kizárólag csak a laktósság számára, nem pedig egyes elemekre , hozzá má­­s­ok rövásilra tehették tekintettel, ni­vel ez az alkotmány elveivel osst'inkez­­nék, m­indazonálltal aast javasolja, hogy a községi képviseletiek tagjainak a szá­mét­ ne határozzák meg, smasem hagy­ják tzt. nyitva. S­cmnis­­­c­r­u­s Adolf dr. s­zenát­or azt javas­olja, hogy adót nemcsak­ az­ ál­lam törvényei, hanem ..az is egyh­á­zak tör­vényi alapján is lehessem szedni mert a javaslat ma-i szövegezése esetén az egyházaknak esetleg lehetetlenné válik, hogy szükségleteik fedezésére adót szedhessenek .A hivektől C­o­ns­t­an­ti­n­es­cu miniszter­­ki­jej­ti­ti, hogy az egyházainak a jövőben sem fogják megtiltani, hogy a hívektől önkéntes­­ h­ozzájárulásokat szedjenek. Az államnak ebben a kérdésben való ál­­lásfoglalásét soeciális­­i törrvényben fog­ják szabályozni. Sehuscrus dr. indítványát elvetik, mi­re az ülés v­éget ér. A kymapa, szerdai éjjeli idéjén J­a­c­a azt imátványozta, hogy a­z interptülá­­ciókat halasszák el arra az időre, aim­­irt itt, az alkotm­ánytervezettet kitár­­gyalák. Az indítványt a kamara elfo­gadta. A­­ gyurmi bizottság javaslata alap­ján Dragy­ics képviselőt, ajk­jnek az ülése Fan a biszkomibák üvegcséjét ta­lálták, harminc ülésre kizárják. A­­sa­jtószabadságra vonatkozó szar­katóz tárgyalását későbbre halasztották. Az éjjeli ülés ezzel véget ért. A kamara­­ csütörtöki ülésén Spi­­neanu képviselő Draghici kizárása ellen beszélt. Mad­gearu eng­edélyt ké­r,­ hogy annak idején egyik interpellációjára ,a pénzügyminiszter által­ adott vála­szra re­flek­tálha­sson. •Az elnök az enged­élyit­ megadja, mire Madgeuru kijelenti, hogy a pénzü­gymi­niiszte­r válássá­­l ,akisesüt rris migeléged­­­ve éri­i a tor­mu­ltációjá-urak több részét idézi, mikükre a pénzügyminiszter netre adott feleletet. Bra­t­in­n­u­ Vintila pénzü­gyminisz­­ter kijelenti, hogy Madgoaru mort ami kér­dései más formában már benne vol­tak az első interpellárióba­n,­ minek kö­­vid­üstében nem érzi­ magát kötelesnek, újból vékáit adni. M­a­d­g­­­a­r­u kijelenti, hogy soha többé nem intéz interpellációt a pénz­­ü­gy­miniszterhez, mivel az a felelősség­­érzetet teljesen nélkülözi. Brati­anu Vintila: Hogy felelős­­megérze­temet bebizonyítsam, ezennel beterjeszt­em az 1923. évi költségvetési­­tervezetek A költségvetési edhrámvatra a ka­mara kimondja a sürgőnséget smire áttérnek a narc.rendre. A­záramlás nagyon gyors menetű­. A 23—100. szakaszokat m­iajidlnem mindjsk megjegyzés "nélkül, egyhangúlag­ elso­­dagják. " K r h u t o r Ferenc dir. a német par­la menti tagok részéről a 24. ezatkasanál azt inditváníyozza, hogy a szajcaszt kö­vetkezőleg helyesbítsék: „Elismert fele­­kezetek és vallási szervezetek nyilvá­nossági joggal bíró felekezeti iskolákat létesíthetnek“, továbbá azt, hogy min­den nép maga gondoskodhatik saját nyelvén és saját kebeléből való tanerők­kel a maga közoktatásáról. A szónok javaslatait alaposan megindokolja, a kara­mara mindazonáltal elveti azokat. C­onn­er­th Artur dr. azt indítvá­­nyozza, hogy a nemzetiségi és felekezeti alapon álló egyesülési jogot vegyék­ be az alkotmányba. A javaslatot elvetik. A 32. sz­akasznál Gonnerth Artúr, öv azt javasolja, hogy a­ szakaszban a nemzetiség kifejezést helyettesítsák az állítsngolgárság kifejezéssel, mivel nem­­ze­ti végét nem fogja senki eltagadni, el­len­ben állampolgárságát esetleg igen. Marzeseu miniszter csatlakozik az indítványhoz, mire azt elfogadják. B­i­­n­d­e­r Károly dr. beható megindo­kolás után azt javasolja, hogy vegyék fel az alkotmányba a gyulafehénári ha­tározatoknak azt a részét, mely szerint minden nemzetiségnek joga van arra, hogy közigazgatását, közoktatását saját anyanyelvén saját nemzetiségéből való Hu­ival végeztesse. ’A ja­vaslatot elvetik, mire­ az ülés vé­é­get ér. , A h­arpárában a részletes, vita a csü­törtök éjszakai ülésben ér. véget. . ..... I

Next