Temesvári Hirlap, 1923. július (21. évfolyam, 143-168. szám)
1923-07-01 / 143. szám
A I és kiwtffcfceial: , _, MMwfcroa, «h$a Libertini (AaacbePoe^) a ni® 14-iâ I: HM»p Ykafyom XXI. îSvîoIyaiH. é® «iSBasifr fra BemfrAto» «$&» frw «p H feJer« bi, &v«4 * w; Wylta fcfrfros, tt&Sbm pttw» Aa &3BC5 feeKSiai ntewAk M MH nísrpaéfrw® 150 ki, apaa^ MWIRK* valafA» book W*W& |iri^Ui i^6wi*lEickr». i &*» fie I p4*dit ©i:A ® Sfr. ©» popánnr mbhásv V _ f 'JM» »0J«aa «06*8» mif »Ss#«» Jttff«iUTiÖ*a 1 ffittifr, fejted oy,í_ fcw'i p* 8* ííynwi^Wi ^ aw ft, Jtâmym i p> ÚíwtewyaáíaA vsa w^íFra*B«»ft ft,4 PPPMII... Egyes szám 2 lei. 1923 julius 1, vasárnap. Nyepaáa: liun^-nyomda a Témasviri fapap oprodája Pata ThI n’W* a. 82am mm mMWmsmamm Bécsben 1500 korona. 143. szám. Izgalmak szántják ,a magyiar katolikusok jzellkü letét, izgalmak, amelyek elkerülhetők volnának, amelyekre semmi eraikség nicscs, ám azt a nyugalmat és béketűrést,amellyel mindeddig a Ina,gyar katolikusok bizonyos előretöréseket német olidialliról fogadtak, úgy látszik, félremagyarázzák. A magyar nemzeti kisebbség Romániában éppen úgy, mint másutt, az idők változásának minden konzekvenciáját levonta és nagyon jó ki tudja,, hogy milyen mély sebeiket vág az elnnemzetlenítésnek minden kísérlete, éppen ezért aztán teljes tisztelettel és megértéssel fogadjál azt az irányzatot, amely a tertvérkisebbség, a németség, elhelyezkedési tendenciáit mutatja. Ha azonban l evés közben jö meg az étvágy és f az elhelyezkedési célzatból hódítási vágy kerekedik, il.rmiak ellenrészegül és minden tisztes eszközzel megvédi a maga pozícióját. Halogattuk a találását, de , miután megnyugtató szó el nem hangzik, a békítés kezdeményezése el- imarad, nincs más hátra, mint nyíltan megmondani, hogy a püspöki aula termailbetli ujaibban a germanizáló tendencia szele fuj, amelynek vehemens tempója nem rokonszenves még a német kultúrához ésanyanyelvihez szeretettel ragaszkodó német polgárság széles rétegei között sem. A most alakult katolikus egyházközségek nem egyesítő, erősítő, hanem szétválasztó fórumai lettek a katolikus polgároknak. Hírek szállonganak arról, hogy tervbe, van véve a papnevelő szeminárium teljes elnémetesítése. Azt halljuk, hogy rendelet adatott kiarra nézve, hogy az anyakönyviek mindenütt németül állítandók ki. Az pedig egyenesen arcpiritó megszégyenítése volt a város magyar katokiilisiainak, hogy a püspöki palota üzlethelyiségeinek bérbeadását olyan felirattal hirdették meg,amelyrőll a magyar nyelv hiányzott. Az idők múlása sok’ változást hozhat meg, de millyen kinullizását a magyar nyelvnek igazán nem tapasztalhattuk még. Azt ’ lehetne erre mondani, hogy ez csak apróság, nüánsz, tévedés, elnézés, mos, rendben van, annak is minősítettük, el is hallgattuk, de mint, amikor a kérdés egész komplekszuma feltárult, amikor a magyar kisebbség nevében a védekezés minden megengedhető fegyverét fel kell használnunkés az események odakényszerítenek bennünket, hogy a sérelmeket minden kímélet nélkül felpanaszolni legyünk kénytelenek, most már ideiktatjuk, hogy ezt a megalázását a magyar nyelvnek Csanádi püspök palotáján megszégyenítésnek minősítjük. A tapintat általában, úgy látszik, ritka vendég lett az új rendszernek Éppen egy német laptársunk írja meg, hogy előkelő pozícióba a l legutóbbi egyházi kinevezéseknél olyan lelkész került, akibről köztudomású, hogy komimista volt. Rém vagyunk szigorú, bírálón a kenyérért küzdő gyengeemberek alkalmi, eltévelyedésének, de mi többet tudvánaz ügyről, már szigorúbban ítélkezhetünk, mertazt is megírhatjuk, hogy az illető írásosan ajánlkozott fel a kommnista- uralomnak, amiért a Csanádi egyházmegye szentszéke foglalkozott is az üggyelés az illető ellen bizonyos rendszabályokat életibe is léptetett. Ez a férfiú be van rendelve a püspöki aulába,, mint szertant». Mi úgy tudjuk, hogy Pacha Ágostont, akit ebben a városban igazán minideszideig a legáltalánosabb rokonszenv és tisztilet övezett és akinek egyéniségével szemben igazán nem volt emelhető semmiféle kifogás, nem német püspöki adminMMWBBBHBaBWBBani szimfóniák, hanem Idatioil'Okisj püspükhelyettesnek nevezték ki Temesvárra. Nem lehet hivatása, nincsen rá jogköre, sem meghatalmaizása, hogy a katolikus egyházat a grermanizálás szolgálatába állítsa. Ha pedig mégis megtörténne, aminthogy arra nagyon szomorú előjelek vannak, akkora tapintatos regardírozás politikájával, bárhogy is fájna az önmagunknak is, szakítanunk kell és kötelességünket teljesítve fogunk igyekezni szerény tehetségünkkel megvédeni a magyar katolikusok és a magyar kisebbség teljességgel azonos érdekeit. Örömmel olvastuk a német nemzeti irányzat lapjában, legutóbb már másodszor, annak megállapítását, hogy az oly sokat felhánytorgatott magyarosulási tendencia nem volt olyan súlyos és nem volt olyan terjedelmű, amint azt bizonyos oldaláról feltüntetni szeretnék. Tehát még ha retorziónak volna is szánva, még ha visszacsinálásnak volna is elgondolva,még akkor is jogtalan és indokolatlan az elhelmetesítés a katolikus egyházban. Még ez a jogcím is hiányzik. Kultúrharc Van itt készülőben, egymással rokon, egymással megférő, egymással rokonszenvező népfajok, egy vasillású nép fajsoló kultúrharca. Akinek a lelkiismerete elbírja a szörnyű felelősségét annak, hogy ezen kultúrharcnak a felidézésében bűnös lehet, az álljon ki a fórumra és hirdessen küzdelmet éshirdessen harcot. Mi ma is és most is békét kérünk és békét kívánunk.Békét a telkeknek, békét a szikeknek, békéit a hitnek, ’békét a nyelvnek és elürallkoldását mindenek ésmindenki fölött a szeretet magasztos eszméinek. De ha mégis harc lesz, ott leszünk, az igazság vasfegyverzetében, védve minden talpalatnyi teret, melyet a magyar nyelvtőlel akarnak hódítani, meg élete végéig a későbbi nagy író lelkében. Marosvásárhelyről a jezsuiták hírneves kolozsvári iskolájába kerül, majd a besztercei piarista atyák nem kisebb hikű intézetébe fejezi be tanulmányait. Mily kiképzést nyert a román nemzet ezen egyik legkiválóbb fia és a román irodalom és történetírás mindenkori büszkesége az elsorolt magyar tanintézetekben kitűnik abból, hogy husz éves koráiban már a balázsfalvi nagyhírű román lyceum költészet és szónoklattani tanára. De tudomány szomjas lelke tovább óhajt tanulni. És vájjon hová vonzotta volna ideálokkal teli ifjú nemes lelke, ha nem az örök város az Urbi aetemia és azon ország felé, hol az általa oly forróan szeretett nemzetének bölcsője ringott. Erős ,akaratával és hivatásának tudatában a leküzdhetetleneknek látszó akadályokat is legyőzve, tényleg el is jut Rómába, hol a de Propaganda Fide kollégiumában öt teljes évet tölt el theológiai és filozófiai tanulmányok közepette és a géniális ifjú megszerzi mindkét tudományszakon a doktori diplomát is. A Collegium de Propaganda Fideben nagyi tehetségével és gyors előmenetelével csakhamar magára vonta a kellé A TEMESVÁRI HÍRLAP TÁRCÁJA Gh@org!?e SisisssO és a m^rg^areáa. ■ A latini iskola — Scoală latinista — triászának egyik geniális tagja Gheorghe Evletai gyermekkorától kezdve haláláig a legszorosabb érintkezésben van a magyarsággal. Sőt korszakot alkotó nagyi műve a Hronicai Romanilor, létét trójai magyarokkal való összeköttetésének és az Abaujvármegyében fekvő vadregényes Czinnye helység poetikui és filozófiai elmélyedésre alkalmas csendjének köszönheti, hol a nagy tehetségű és európai műveltségű Sincai György előbb mint a Vass grófi család gyermekeinek nevelője működött, később pedig mint ezen kiváló magyar család bizalmas embere és meghitt, tanácsadója hosszú éveket töltött és sok szenvedés és hányattatás után itt is zárta le örök álomra szemeit. A magyar liberalizmus Sincai-ban csak a nagyhírű európai tudóst, a méltatlanul üldözött és sokat szenvedett embert és papot nézte, kinek segédkezet nyújtani az élet küzdelmei közepette emberbaráti kötelességének tartotta, sohasem kutatva — jeles tulajdonságai mellett — nemzetiségét, vagy vallását. A román irodalomtörténet maga állítja ezen nagy alakjáról, hogy egyike volt a román nemzet azon sok tudományos férfiainak, kik nem csak másoktól szenvedtek sokat, hanem még inkább saját nemzetük azon tagjaitól, akik magas állásokra emelkedve fölényesen lekicsinyelték az óriások sisphusi munkáját: a suferit multe persecutiuni si din partea Romanilor, cari is-au ridicat la o positie mai înalta. Sincai Hronica-jának II. kötete 129-ik lapján ezen saját vérebeli üldözőiről nagy elkeseredéssel mondja: „Élő példákat tudnék fölhozni, de ezek nyomtatásban már csak halálom után jelenhetnek meg, nehogy valahogyan újból megkergessenek engem a kukoricán meghízott bikák — taurii cei ignasi diin cucuruz — és a kecskebakok kiélezett szarvaikkal újból fölökleljenek. Sincai György 1754 február 28-án született Somsodon, Erdélyben. Iskolába járt Sebeden, Savasodon, majd innéta marosvásárhelyi, református iskolába került,ahol nagy szeretettel fogadták és vették körül, amely magyarosfogadtatás eltörülhetetlen emlékként marad MMtI- Egy elnyomott nemzet — Er©rszágvan mistdesi csereias. — Parázs a frama alak ! — (A Temesvári Hitap londoni levelezőjétől.) Mióta De Valera, felszólította az új köztársasági hadsereget, hogy ne vivja további reménytelen harcát, hanem tegye le a fegyvert s térjen vissza a polgári munkához, a köztársasági hadsereg csakugyan eltűnt. A köztársasági hadsereg legkitűnőbb vezéreit fegyver ölte meg, Vagy a börtön négy fala őrzi. A hadseregpolitikai feje, nem tudni, hol rejtőzik. Apróbb vezérei átkeltek a tengeren, vagy legalább is az ulsteri határon. A hadsereg tizenkétezer tagja fogságban, vagy internálótáborban van. A szabadállam győztes hadserege, mely ma már ötvenezernél több embert számlál, megtisztogatta az országot a mindenre kész csavargók és banditák seregétől , s külsőleg többé-kevésbé helyreállította a rendet, bár még nemesi lapátolta le teljesen a lelkek belső viharát. A hadseregen kivül körülbelül négyezer ember erősségű polgári, őrség védi a földmivelő lakosságot a törvénytelen elemek támadásai ellen. A helyzet ma tulajdonképpen az, hogy az ír szabadállam pompásan szervez* hadereje* szüntette meg az írországi belső harcokat s Die Valeránnaik a köztársaságiakhoz intézett, felhívás csak üres parádé-számba ment, amely már befejezet tényeket szentesített. Az ír polgárháború legutóbbi pár esztendeje a zöld- sziget egész lakosságát annyira lekötötte, hogy az ír kivándorlás számadataiban egész különös eltolódások következtek be. A háború előtt 1910-től 1914-ig évente átlag harmincegyezer ember vándorolt, ki Írországból. A világháború kitörésekor ez a szám hirtelen erősen csökkent s 1916-tól 1919-ig az összeg kivándorlók száma alig volt több tizenháromezernél. A polgárháború kezdetén gium protektorának Stefano Borgia bíbornoknak figyelmét, ki mint a tudományoi és művészetet kedvelő fejedelem, fölismerte a Sineaiban rejlő kiváló tehetségeket, a fiatal klerikust maga mellé vette és nagyhírű könyvtárának rendezését és vezetését reábizta. Hogy pedig ezen reálbizott feladatának a legtökéletesebben megfelelhessem és hogy ,a többi könyvtár berendezéséről és a bennük őrzött mindennemű munkákról teljes tájékozódást szerezhessen, Borgia bíbornak VI. Piius pápától Sincai számára formális engedélyt eszközöl ki, melynek alapján megnyíltak a tudományszomjas ifjú előtt a számtalan római könyvtárnak legelzártabb ajtai is és kezébe vehette a hétpecsétes lakat alatt őrzött legtitkosabb könyveket is. Ezen könyvtárakban gyűjtögette össze az anyagot Hronicájához, a társadalmi érintkezés finomságát a fiatal román pap pedig Borgia bíbornok fejedelmi asztalánál sajátította el, hol úgyszólván naponkint nemcsak Róma és egész Itália, hanem az egész kulturviilág képviselőivel volt alkalma találkozni. A fényes tesgondnélküli római napoknak 1779-ben vége szakadt és Sincai György a két doktori diploma tulajdon.