Temesvári Hirlap, 1923. november (21. évfolyam, 246-270. szám)
1923-11-01 / 246. szám
A német felfordulás egyre növekszik. (Saját tudósítónktól.)A Kölnische Zeitung szerint a Rajnavesztfáliiai Eifel kerületben máshonnan jött szeparatiszták kikiáltották az önnálló Eifel köztársaságait. Nyíltan beszélik, hogy a franciák azt í ígérték a szeparatisztáknak, hogy tizenöt frank napidíjat adnak nekik, miután azonban a franciák ezt az ígéretüket nem tartották ide, a szeparatisták kezdenek szétoszlani. "Düsseldorrfrbani nagy tüntetés volt, amelynek során több gyarmatáru kereskedést kifosztottak. A rendőrség és a fosztogatók között elkeseredett harc folyik A fosztogatók egy nagy hordó denaturált szeszbe kuknolt tettek , aztán a szeszt azt utcán hitták. Fiatalkorú munkások, asszonyok és leányok lerészegedve hevertek az aszfalton. Az ittas tömeg nekiment a rendőrségnek, amely kénytelen volt fegyvert használni. Az utcai harcnak két halottja van.Berlinből jelenítik. A szocialista párt kőnyomatosa közli, hogy a törvénytelen alakulatok északi irányban felvonulást terveznek. Úgy látszik, hogy ezeknek a csapatoknak közös bázisa Bannsburgben van. A csapatok mozdulatai főként a thüringiai ipari városok és Weimar ellen irányulnak. A müncheni Völkischer Beobachter jelenti, hogy a bajor nehéz tüzérek szövetsége rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen elhatároztat, hogy csatlakozik Hitler csapataihoz. Benes Magyarországról. (Saját tudósítónktól.) Prágából jelzik: Benes dr. f külügyimiiniszter a képviselőháziban beszámolót tartott a politikai eseményekről. Szóba kerültek a Népszövetség ülésszakán — mondtál Benes dr. — a Magyarországra és Lengyelországra vonatkozó kérdések. A csehszlovák kormány képviseletében kifejtettem, hogy mi a Magyarországgal való gazdasági együttműködés és ésszerű, tisztességes viszony mellet vagyunk. Egymásra vagyunk utalva. A megegyezésnek előfeltétele, hogy Magyarország szakítson eddigi politikájával és szomszédjaival szemben teljesítse a békeszerződésből reáháramló kötelezettségeit. Nem Magyarország megaláztatását, hanem tiszteséges és lojális kiegyezést kívánunk a belügyekbe való beavatkozás nélkül. Hangsúlyozni kívánom, hogy Magyarországnak a szomszéd államokhoz való jó viszonya úgy biztosítható, ha a demokratikus ellenzéket érvényesülni engedik. Nagy csalódást jelentene az egész nemzetközi világra, ha kitűnne, hogy a magyar belviszonyok nem engedik meg eme programi végrehajtását. Benes dr. közölte még, hogy a csehszlovák kormány közben folytatja a tárgyalásokat a magyar kormánnyal az állampolgárság, a levéltárak és a tisztviselők kérdéséről. A tárgyalások menete kedvező és következtetni lehet belőlük, hogy a jószomszédi viszony megvalósul. TrrwTrmrrrwmnrywTrrrvrrm'Ti .Rémi o. PolDairl Sservessel. (Saját tudósítónktól.) Előrelátható volt hogy a lakásrekvirálások ellen megmozdul a város lakossága. Másutt már miniszteri utasítás hatálytalanította a repülő bizottságok eljárását és egyben a rendelet intézkedéseit is; ez a rendelet megérkezett Kolozsvárra is, miként azt közöltük, Temesvárra azonban még nem. A lakosságot lakrészek irekvirálásával sújtani akkor, mikor az egyes állami épületekben volna elegendő lakás és mikor építkezés által a lakáshiányon segíteni lehetne, igazán olyan intézkedés, amelyet nehéz megindokolni. Egyáltalában véget kell vetni az úgynevezett kivételes intézkedések rendszerének, mert a lakosság a törvényekhez alkalmazkodva a maga részére is igénybe akarja venni azok védelmét. A törvény védelmét az olyan ötletszerű rendeletek ellen is, amelyek otthonának birtokában bolygatják meg. Erre hivatkozik a Polgári Szervez Eet is, mely alábbi memorandumot küldöttség útján adta át mia Coste Gyula dr. prefektusnak és George vici Lucián dr. főpolgármesternek, azontúl azt felküldi a kormány minden tagjának. A minisztertanács 2435/1923. szám alatt határozatot hozott a lakásrekvirálásokra vonatkozólag és ennek értelmében a bizottságok a csatolt területeken már meg is kezdték működésüket. A temesvár város polgárságát nemzetiségiés felekezeti különbségi mélkül magában foglaló Polgári Szervezet tisztelettel kéri ezen határozat végrehajtását Temesvár városára felfüggeszteni az alább kifejtendő idokoknál fogva. Miniszter úr! Temesvár város közönsége számolva az adott helyzettel, kerüli meddő jogi viták folytatását. Az adott helyzet pedig az, hogy a magas kormány katonatisztek elhelyezésére szükségesnek tartotta rekvirálások megengedését. Nem vagyunk hivatottak arra, hogy más városok viszonyairól véleményt mondjunk, de kötelességünk felhívni miniszter úr figyelmét arra, hogy Temesvár helyzete a katonai beszállásolások tekintetében mindig különleges volt és ennek a városnak lakossága különleges elbánást igényelhet most is. Temesvár város polgárságát katonai beszálásolásokkal soha nem sújtották, aminek oka abban rejlett, hogy a város közönségének áldozatkészsége megfelelő modern épületeket emelt a katonaság részére. Talán sehol az országban nincsen még egy város, melynek polgársága oly nemes lendületű gesztussal tett volna eleget az állam haderejével szemben fennálló kötelezettségének, mint éppen Telmsvár polgársága. Terdesvárott ugyanis az volt a helyzet, hogy miután a város közönsége saját pénzéből, a katonai kincstár mindennemű anyagi hozzájárulása nélkül, több modern kaszárnyát és katonai épületet emelt a katonaság részére, a beszállásolás alól mentességet élvezett. Élvezte ezt a mentességet nem privilégium gyanánt, hanem azért, mert építkezéssel és az épületek átengedésével megváltotta a beszállásolást. Ez olyan tény, melyet soha a múltban nem hagytak figyelmen kívül, de nem szabad róla megfeledkezni most sem. Temesvár város polgársága ,megértésével és áldozatkészségével olyan jogokat szerzett, melyeket respektálni méltányos most is. A város közönsége által emelt épületek mnt is megvannak, s azokat zavartalanul használja a katonaság ma is, tehát a beszállásolási mentesség ellenértéke ma éppen úgy megvan, mint megvolt a múltban. Tény továbbá az is, hogy Temesvár városa a világháború előtt és közben is mindig hadtestparancsnoki székhely volt és az itt állomásozó katonai csapatok száma is ezen körülménynek megfelelően nagyobb volt. Romániához való csatolása óta Temesvár hadosztályparancsnoki székhely lett. A dolog természetében rejlik, hogy ennek megfelelően kisebb lett az itt elhelyezett katonai csapatok és intézmények száma is. És mindezek dacára, noha békében soha nem volt szükség a polgárság nyugalmát zavaró katonai beszállásodásokra, most a béke ötödik évében katonai rekvirálásokkal sújtják a lakosságot. Már ezekre való tekintettel is bátran merjük állítani, hogy a katonai beszállásolás jóakarattal és a hely racionális beosztásával elkerülhető volna. Elkerülhető volna különösen azért, mert a kaszárnyák egy része ma is üresen áll. És ezzel kapcsolatban bátorkodunk felhívni különösen a hadügyminiszter úr figyelmét arra az akcióra, melyet Temesvár város polgársága úgy a katonai, mint a polgári hatóságok hozzájárulásával ésközreműködésével még az elmúlt évben indított és amely ismét a polgárság anyagi önkéntes hozzájárulásával lehetővé akarta tenni az idevezényelt katonai személyeknek kényszerbeszállásolás nélkül való elhelyezését. " . Az akció abban állott, hogy egy vegyes katonai és polgári bizottság megállapította, hogy a katonai és polgári középületek mely lakrészei állanak üreseit és a város közönsége hajlandónak nyilatkozott saját anyagi erejéből ezeket a helyiségeket úgy átalakíttatni, hogy azok lakhatók legyenek. A terv nem volt megvalósítható, mert a hadügyminiszter úr a temesvári katonai parancsnokság és a közigazgatási hatóságok minden jóindulatú támogatása és véleményezése dacára nem adta ehhez hozzájárulását. Az ügy még mai is elintézhető volna és ezzel a katonáság elhelyezése is egyszer’smimleaborra kielégítő megoldást nyerne. Vannak azonban szociális okok is, melyek parancsolóan követelik, hogy a beszállásolás és rekvirálás rendszere kiküszöböltessék. Temesvár városának is, mint minden városnak, a legutóbbi tíz év alatt erőben megnövekedett a lakossága. Ezzel szemben ugyanezen idő alatt a háború és az azt követő nehéz gazdasági viszonyok következtében építkezés egyáltalában nem volt. Ennek következménye, hogy a polgári lakosság is túlzsúfoltan lakik a rendelkezésére álló korlátolt számú lakásokban, ami viszont az erkölcsi életre és a közegészségügyi viszonyokra van igen káros hatással. Az esetek kilencven százalékában lakrészek igénybevétele a lakók családi életének és nyugalmának megzavarása nélkül egyáltalában nem lehetséges. Ennek következtében a lakosság megelégedettsége teljesen illuzóris, a sérelmek a polgárság békéjét megbolygatják és így közvetve munka kedvét károsan befolyásolják, aminek viszont a köz látja kárát. Ma az otthon, a családi szentély megbolygatásától való állandó remegés és félelem tartja iggalomban a kedélyeket. Bizonyára nem szorul bizonyítsára, hogy a lakáshiányt rendeletekkel és különösen a lakosság nyugalmát megzavaró rekvirálásokkal megszüntetni nem lehet A lakáshiány megszüntetésének egyedüli módja az építkezés. Az építkezés lehetőségének előfeltételeit megteremteni, elsősorban az államnak kötelessége és csupán az államnak áll módjában. Ezért a rekvirálás megszüntetésére irányuló kérelmünkkel kapcsolatban bátorkodjunk a magas kormánynak a kvetkező javaslatokat előterjeszteni klvés megfontolás céljából: 1. Rendelje el a kormány a kifeble építési törvény végrehajtását. 2. Kötelezze azon városokat, melyenek telkek állanak rendelkezésre, hol ezeket teljesen ingyen engedje át olyazoknak, akik kötelezik magukat, hol azokon záros határidőn belül építenek. 3. Biztosítson az állam az újonrn emelt épületek részére hosszabb adómélességet. 4. Az állam lássa el az építkezőket , cső épületfaanyaggal az állam erdőkbe. Biztosítson részükre az épületanyaok szállításánál kedvezményes dijtérleket. 6. Mentesítse az uj épületeket egyzers mindenkorra a rekvirálás és szállásolás alól. A. 7. A tisztek és katonai intézmény elhelyezésére engedje meg, hogy a vár közönsége saját anyagi erejéből lakásévá alakítsa át azon kaszárnyákat, vaj kaszárnya részeket , melyek ma sem s®gálnak eredeti rendeltetésüknek. .. Végül, amint legutóbb történt a kedeményezés egy a gyáripart támogó bank felállítására, létesítsék egy állambank, mely kizárólag építkezések nyújt előnyös feltételek mellett hitelekt. Szükséges volna, hogy az építtet kedvezményeit törvény biztosítsa, hogy esetleg rendeletekkel legyenek kedvezményektől megfoszhatók. "Mindaddig azonban, míg az építezés fellendítésére törvényes rendelkések történhetnek, tisztelettel kérjük le a kérvényünkben felsorolt indok alapján Temesvár városában a rekvitásokat és kényszerleszállásolások beszüntetni, az eddigi beszállásolások pedig hatálytalanítani. Kérjük tovább katonaság elhelyezésére elsősorban rendelkezésre álló katonai épületeik felhasználni, melyek esetleges átalatási költségeit Temesvár város közönge hagyományos áldozatkészségétől azéreltetve hajlandó fedezni. Teljes tisztelettel Nemes József k.erlerök, Vuchetich Endre dr. I titkár. — Tibernel !kérveéoy eredmény nélkül. — (Saját tudósítónktól.) A temesvári állami nyugdíjasok szövetsége terjedelmes memorandumot intézett a képviselőházhoz, melyben a nyugdíjasok annyiszor ismertetett sanyarú helybeliét feltárván gyors és méltányos segítséget kér ezen társadalmi osztály nyomorának enyhítésére. A memorandumban a nyugdíjasok nem könyöradományért esedeznek, hanem szerzett jogaik elismerését kérik, amelyeket eddig a kormányok nem, igen vettek figyelembe. A memorandum szomorú regénye olyan embereknek, akik a biztos nyugdíj tudatában állottak állami szolgálatra, minden erejüket és tehetségüket az államnak szentelték, abban a reményben, hogyha majd a szolgálatból kiöregednek, a nyugdíjból elélhetniük, életüik végéig. Sajnos, a remények insem váltak be, a nyugdíjas ma a társadalom mostohagyermeke, örökös anyagi bajokkal, sőt éhséggel is küzködik. A nyugdíjasnak a csend s élet helyett a sorssal való fakó örökös kálváriája jutott. A memorandum kimutatja, hogy Nagy románia az új területekkel együtt átvette a magyar állam összes jogait és kötelezettségeit is, amelyek a jogfolytonosság elvéből fakadnak. Ezt az átvételt a párisi szerződésben elismerte és így respektálni,a.kellet volna mindazon jogokat is, melyeket a volt magyar Imperium alatt az egyes testületek, alapítványok szerezte. Átvette a milliós vagyonokat, de a személyes jogokkal járó kötelezettségetől szabadulni kívánt, jóllehet a kormányzótanács elismerte a magyar államtól átvett nyugdíjasok azok özvegyeinek nyugdíjjogosultság 1920 óta a nyugdíjasok sorsa a kérvényzések, fórumokhoz való szaladgálás végtelen kincs láncolata volt. Az 1918 1919 évi járulékaikat visszatartott, majd amikor a drágaságra való telentettel nyugdíjuk méltányos megállapását kérték, süket fülekre találtak. A mesvári nyugdíjasok tizenöt kérvén intéztek a különböző fórumokhoz az elmúlt éviben, minden eredmény nélkül. összes miniszterekhez intézték kérvény két, de eredménytelenül. A király őrségéhez isintéztek táviratot, de vád nem érkezett. Ez év augusztus elsej beszüntették a nyugdíjas vasutas nyugdíját, de minden lépés, hogy ezt jogtalanságot reparálják, eredménytél maradt. Hozzájárult, hogy a tisztvisel helyzetének feljavítására megszavazó ötszáz millióból a temesvári nyugdíjas semmit sem kaptak, míg a regátbbi két hónap alatt kétféle segélyben részesültek. A memorandum a nyugdíjasok nyomaságos helyzetének feltárása után következőket kéri a képviselőházitól: Folyósítsa a kormány a vasút nyugdíjalsóknak 1923 augusztus 1- be szüntetett nyugdíját és családi plékát. Az összes állami nyugdíjas az aktív tisztviselőkkel egyenlő olaládban részesüljenek. Nyugdíjukat 1 százalékkal, lakbérüket pedig négszeresen emeljék fel 1922 áprilisa visszamenőleg. Az öttszáz milliós gólyasszegből az erdélyi és bánsí