Temesvári Hirlap, 1924. január (22. évfolyam, 2-23. szám)

1924-01-03 / 2. szám

Egy példány ára 3 lei, Bukarestben 3*50. M&m? $m Szerkesztőség és kiadóhivatal:­­ Te­­n­es vár-Be­lvaros, Pa Libertăţii (Jenaherceg-tér) 3 f Telefonszám 14—12 Sürgönyeim: Hirb ,■ "T imisoara wufflamm, a másam 1 Az előferrés ára Romániáb­an egész évre 1 600 lei, félévre 300 lei, havonta 50 lei,­­ helyben házhoz, vidékre postán. Az­­ összes külföldi állam­okba havi 75 lei,­­ negyedévre 225 lei, mely külföldi valutá­­i­ban fizethető külföldi folyószámláinkra.­­ Felelős szerkesztő és lap eladótulajdonos povárny­isistáj&k­ Aas egyes szám 2 Lei Jugoszláviában 1 diadár, CyAszlovákiá­­ban 1 e. K, Magyarországon 100 m. K, Ausztriában 1500. o. K, Amerikában 1 cent, s Olaszországban valamint Fiumében Va­lra, Bukarestben Lel 2*50 Nyomda: Himnyadi grafikai műinté­­zet, a Temesvári Hírlap nyomdája Temesvár-Belváros, Piaţa Ţepeş Vodă (Lenán-tér) 2 Telefonszám 14 —14 2. S2SIU1- 1824 január – csütörtök/­. ^ XXll.^évfolyt­., Egy közös gondolat. írta: JAKABFFY ELEMÉR dr. A Magyar Kisebbség részére Prá­gából érkezett lapszemlét olvastam éppen, mikor asztalomig került a Schwäbische Volkspresse 291-ik száma, melyben , N­­oiling­er Péter mi­t levél alakjában mutat reá an­nak­­szükségességére, hogy a kisebb­ségi nemzetek fogjanak össze és kar­­öltötten védelmezzék kulturális és gazdasági, érdekeiket. A prágai lapszemle a következőket hozta:­­ ■ A Slovac, a szlovenszkói tót nép­párt hivatalos­­lapjainak december 14-iki vezércikke amellett foglalt ál­lást, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó lakossága, valamint a köz­tár­saság német területeinek népe közös önvé­delmi blokkot alakítanak. A­ cikkíró felfogása szerint az ellenzéki sajtó által követelt közös ellenzéki fellé­pésnek többet kell jelentenie, mint­­az ellenzék­iek közös eljárását a parla­mentben, mivel a mai parlament csak tekitikai gép, ahol' adott parancst'­ fölállnak és leülnek. A többször h­an­­,­goztatott ellenzéki fellépésnek teljes és becsületes együttműködést kell jelentenie a politikai élet egész terü­­­letén. E gondolatnak praktikus ke­resztülvitele hibban állana, hogy Szlo­venszkó összlakosságának képviselői unióba lépnek Ruszánszkó összla­kosságával és a németekkel saját kü­lönleges p programj­uknek, a de­centralizáció elvének olyan szelles­­körű­ érvényesü­ítésével, amennyire ez cs.p­k lehetséges. Erre a célra­ szükség volna egy közös klubra, amilyen pél­dául egy nem hivatalos közös ország­­gyűlés voln­a. Ez azonban nem volna elég, mert ezenk­il­ közös külügyi­frontot is kellene alakítani. Ez azt jelentené, hogy az Önvédelmi blokk szervezete ma már nem lehet okaivá egy állaim határai közé. A proletár­­ság jelszavának mintájára­­ki kell adtad a jelszót: „Világ elnyomott nem­zetei egyesülj­etek.* ‘ .Amikor a Slovac fejtegetései után Holbfinger sorait olvastam, ezek a gondolataim támadtak: íme a volt mon­archa két messzeeső pontján, a felszabadított“ népek egy-egy tag­ja­, szinte ugyanazzal” írja le meg­győződését, hogy a népkisebbségi sorsra jutott nemzetek nem bízhat­nak csak önerejükben, hanem szövet­kezniük kell más kisebbségi nemze­t­­testvéreikk­el, ha femna tudásukat és fejlődésüket biztosí­tani akarják. Hollinger épp úgy, mint a Slovac cikkírója, észreveszi a téves elgondo­lást, hogy­ a saját nemzeti kisebbség jól megsze­rvezettsége egyedül is si­kert biztosíthat. Hollinger helyesen utal a szászok példájára, akiknél a szervezettség kifogástalan és még­sem menthették meg népüket az ag­rárreform súlyos, csapásaitól és nem menthetik kellőképpen iskakuk­at sem. Ha adotaiban a Slovac és Hollinger m­­egnyi­la­tkozásait tüzetesebben szem­­ügyre vesszük, a moi-szkivák Laji! - ki­sebbségek és a mi kisebbségeink a ma­­guk tartása között mélyreható kü­lönbségeket is láthatunk. B­­loven­­szkóiban ott tartanak már, hogy a ma­gyar és német kisebbség tagjai egye­sült ellenzéki pártot képeznek, sőt még a tót néppárt tagjaival is egysé­ges politikai frontot mutatnak leg­alább a parlamentben és így a Blovac már csak a politikai együ­tthaladás fo­kozását kívánhat­j­a. Ezzel szemben ,a mi kisebbségeink helyzetét helyesen jellemzi Hollin­­ger, amikor reá mutat, hogy Sándor József magyar kisebbségi képviselő kamarai felszólalásánál egyedül ál­lott és szavainak milyen más hatása lett volna, ha a szász és sváb képvise­­lők az iskolai rendeletek ostorozásá­­bart nyílt ülésen támogatják őt. Ha a múlt emlékei fájnak még egyes szász és sváb testvéreinknek, ne felejtsék, hogy a tótok is panasz­kodtak a magyar­ szupremácia miatt. Ha most mégi­s vezető pártn­apjuk úgy ir, hogy egységes frontot, sőt egységes klubot, kell alkotni , ez csak azt iga­zolhatja­, hogy a tótok felismerték már, hogy a múlt legnagyobb keserű­ségeit is feledni kell, hogy jövőnket biztosíthassuk. Gondolják csak e­l, ha elmaradná­nak a Bóth Hans Ottó-féle elszólá­sok Sándor József beszéde közben és egységes taktikát követnének ki­sebbségi képviselőink a parlament­­ben, ha az isk­ol­aügyekben igyekezné­nek a görög katolikus egyház repre­zentánsaival is egységes frontba jut­ni és ezt a­ f­rontot .A parlamenten kívül is erősítenék, milyen más íro­tt volna . Ez politikai életünk­re, főleg pedig felekezeti iskoláink sorsára. És ha azután magunk között meg van, így az egyetértés és halljuk a Slovac hirdette jelszót „Világ eln­yo­­m­ott nemzetei egyesüljetek“, csak a Nemzetek Szövetségére kell­ gondol­nunk még, hogy jövőnket tovább re­ménytelennek ne lássuk. Ha a ki­sebbségek az egyes parl­am­ent­ekben egymást támogatják, ha a társadalmi életben egymás kultúráját, tisztelik és művelik és a­ különböző országok kisebbségei a világ fórumain egymás ré­gi­ségére sietnek, akkor biztosan céljukat érik, elháríthatnak minden akadályt,a­mely szabad fejlődésük út­ját állja, s abban csillogtak, férfiak és nők­­ köze­lebb simultak egymáshoz. A’ délutáni ci­garettázó és szivarozó pár egészen egy­másra. *fujta a­ "füstöt, mintha füstfel­­hőkbe."akarták volna burkolózni a töb­biek elől- Szerencsére a többiek is el vol­tak foglalva páronkint, a ház úrnőjét egy színész mulattatta, a szi­nász nők ru­háiról , barátjából szerfölött érdekes meséket mondhatott, mert­ anagysága egészen megfeledkezett férje ellenőrzé­séről, aki most csábítja felesége másod­­unokanővérét­, hogy maradjon legalább még' egy pár napig ."Budapesten­­ úgy fogja a kis puha kezét, mintha sohasem akarná elereszteni. Valóban a­ pezsgő hamar elfogyott, de a jókedv annál erősebben­­tombolt, már nem is fért a tágas lakásban, egyszerre támadt mindenkiben a vágy, hogy mula­tóhelyre menjenek, lármás muzsika csendült a fülükbe, szemük elé perdül­tek a­ táncosnők s úgy vonzotta őket az elképzelt éjjeli fény, mint a lepketábort. Alig vették észre, már az utcán voltak. ■Az -eső elállot­t, a hold kiúszott a föl­­hasad­t felhők közül, a Duna felől mint­ha tavaszi üzenetet hozna a szél az el­­csöndesült utcába. A füstfelhős pár maradt leghátul a­ társassá­gban. A friss A bolgár kormány­­elnök sseniádés rémzénű Miscedó­­niáról. (S­a­j­á­t t­ui di­ó­s­í­tónk tó !) Belgrádi politikai körökben nagy izga­tottság uralkodik C­z­a­n­k­off bolgár miniszterelnök legutóbbi beszéde miatt, amelyet jugoszláv részről egyenes kitti­­vásnak minősítenek. Czankoff ugyanis a felirati vita befejezésekor hosszabb ekszpozétt tartott, amelyben a többek kö­zött ezeket mondta: — Június 9-ike, a Sztárnitulinszki-kor­mány megbuktatása óta a boglár király­ság tekintélye tetemesen növekedett. Bulgária az egyedüli legyőzött állam, a­mely teljesíttette és a­ jövőben is teljesí­teni fogja minden kötelezettségét, ame­lyet a békeszerződés aláírásával magára vállalt. Ezzel szentben azonban a béke­­szeződésben Bulgária részére biztosított ama jog elismerését kéri, amely az égei tengerhez vezető kijárásra vonatkozik és amelyet haladéktalanul meg kell való­sítani. Viszonyunk Romániával barátsá­gos. A román kormánnyal a bolgár alatt­valók vagyonára elrendelt zár feloldásá­ra megküzdedv tárgyalás nok barátságos szellemben folytatódnak és minden való­­színüség szerint­ eredménnyel zárulnak. Görögországhoz való viszonyunk ha­sonlóképpen jó. A jövendő görög köztár­saságnak szerencsét kívánunk. — Jugoszlávia —* folytatta Czinkoff- - nem viszonozza eljárásunkat a részünk­­ről megnyilvánult tapintattak Azt hisz­­szük, a szerb államférfiaknak nincs jo­guk a bolgár kormány intencióinak jó­­inszemüvegében kételkedni. Maced­ónia képezi a viszály almáját. Ennek a tarto­mánynak szabadságra és rendre van szüksége és joga van az életre. Bulgaria követni fogja eddigi külpolitikáját és odatörekszik, hogy az összes államokkal baráti viszony­t, létesítsen a béke fentar­­tására. Arra kérünk felhatalmazást, hogy a jövőben rendes hadsereget tarthassunk, mert a jelenlegi önkéntes hadsereg nem Knclarre­ irta: Ormos Ede. (Utánnyomás tilos.) Az ebéd egészen estig elhúzódott. Észre sem­­vétték jóformán, itt volt­­az feth­ed rögje. Nagy vasárnapi vendég­látás volt, három pesti, két vidéki asz­­­szony barátkozott össze. A házigazda, a többi urak is mind bőségesen ittak -s hevesen udvaroltak már ez­ ebéd alatt is. A ház úrnője féls­zemmel az urát vigyáz­ta s mihelyt val­amelyik vendéghölgy­­gyel fölüürőbben­­beszélgetett, ő is azzal kezdett melegebbel­ barátkozni, de köz­ben­t szívesen felfogta és viszonozta a fér­fiak kérő, ostromló pillantásait. Az ide­gednek ez a Udeiph­asett, izgalmas játékra, ath­ely kersztül kasul rezgett az egész tárc­a ragon­, úgy délután négy óra felé el­­, bágyasz­totta az embereket. Egyik-másik­­vendég már a távozásra gondolt, de­­ csúny­a locs-pocs idő volt. A füstös kávé­házak zsúfolva vasárnapi­­ közönséggel,­­ itt pedig jó levegőjű, kényelmes szobák, •vidám új ism­erősök.­ L»m*.szk*edszek lom­­hán a mélyölü bőkszékekre, valaki kéret­lenül is zongorához­­ült, régi, felejtett magyar nótákat­­játszott­, halkan, talán Tájla felejtette a lábát­ a Mifinpédákim, vagy úgy is akartja, végig hárfahangon pengett­. Az asszonyok összebújtak, sug­­dosódtak, elhajítgattak, behunyt szemmel figyeltek a muzsil­ul, de olykor meg­szól­angatták egymás kezét. A zongora elhallgatott, az asszonyok soklevendtek. Kettő cigarettára gyúj­tott, az egyik gyerekes pajkosságga­l rá­­fújta­k a füstöt egy férfira, aki vastag, sötét szivart szívott. A két füst össze­­kaviarodott s lssan szállt fölfelé, a nő is, a férfi is nézték, de nem szóltak egy szót sem. Mind a kettő fölkelt, távolodott egymástól, fújták a füstöt s lopva néz­tek össze. Az estebérb­é­ egymás mellé­­kerültek. A házigazda egy­­ ólomra, eltűn­t s­­így tíz üveg pezsgővel tért vissza. Két­ asz­­szonny összesúgott, hogy az alkalmi pezs­­gővá­sárról való, ahol most negyedrész áron adják a drága i.ta.11 , de azért ők vol­tak a leghangosabbak, amikor a figyel­mes vendéglátót hálálkodó dicsérettel halmozta az egész társaság. — Nem fél, hogy reggelig itt mara­dunk!— mondották egyszerre többen is. — Nem tart ez olyan sokáig, — ma­gyarázta a­­gazda, és valóban gyorsan ürültek a­ vastag üvegek. Az arcok tüzesettek, a szemek villámos levegő egy kissé csillapította őket, a vidéki asszony a derék jó férjéről kez­dett.­beszélni. „Szegény uram, már bizo­nyosan alszik“, — mondotta és mintha szégyelle, hogy ő most egy olyan űrrel sétál karonfogva, akiről­ egy nappal az­előtt még azt­ sem tudná, hogy van-e a világon, ki is húzta karját a karjából. Az udvarné dühösen elkezdte rágalmaz­ni a távolról fölámadt ellenfelet, hogy az­ bizonyosan jól mulat most otthon a­ kaszinóban, kártyázik, sőt talán udvarol is, mert hiszen a vidéken sem gondolko­zik ám minden asszony úgy, mint őnagy­­­sága. —­­Pfuj, — szólt erre a vidéki as­­­­szony és megrázkódott. Az úr megijedt, hogy talán túllőtt a célon, de az asszony hamar megmagya­­rázta, hogy mitől unooál­odott m­eg. Egy leány ment el mellettük, nevetve rájuk nézett, sőt kísérőjének a szemébe is ka­­­csintott. — Látja, ezért nem szeretnék Pesten lakni. Borzasztó, hogy lépten-nyomon ilyenekkel kell találkozni. Ha arra gon­dolok, hogy minden férfi . . . hogy­ va­lamikor az uram is ... Tudja, ilyenkor úgy utáltam magukat mind, hogy ilye­nekkel szóba tudnék állni. 250 t

Next