Temesvári Hirlap, 1924. január (22. évfolyam, 2-23. szám)
1924-01-03 / 2. szám
Egy példány ára 3 lei, Bukarestben 3*50. M&m? $m Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tenes vár-Belvaros, Pa Libertăţii (Jenaherceg-tér) 3 f Telefonszám 14—12 Sürgönyeim: Hirb ,■ "T imisoara wufflamm, a másam 1 Az előferrés ára Romániában egész évre 1 600 lei, félévre 300 lei, havonta 50 lei, helyben házhoz, vidékre postán. Az összes külföldi államokba havi 75 lei, negyedévre 225 lei, mely külföldi valutáiban fizethető külföldi folyószámláinkra. Felelős szerkesztő és lap eladótulajdonos povárnyisistáj&k Aas egyes szám 2 Lei Jugoszláviában 1 diadár, CyAszlovákiában 1 e. K, Magyarországon 100 m. K, Ausztriában 1500. o. K, Amerikában 1 cent, s Olaszországban valamint Fiumében Valra, Bukarestben Lel 2*50 Nyomda: Himnyadi grafikai műintézet, a Temesvári Hírlap nyomdája Temesvár-Belváros, Piaţa Ţepeş Vodă (Lenán-tér) 2 Telefonszám 14 —14 2. S2SIU1- 1824 január – csütörtök/. ^ XXll.^évfolyt., Egy közös gondolat. írta: JAKABFFY ELEMÉR dr. A Magyar Kisebbség részére Prágából érkezett lapszemlét olvastam éppen, mikor asztalomig került a Schwäbische Volkspresse 291-ik száma, melyben , Noilinger Péter mit levél alakjában mutat reá annakszükségességére, hogy a kisebbségi nemzetek fogjanak össze és karöltötten védelmezzék kulturális és gazdasági, érdekeiket. A prágai lapszemle a következőket hozta: ■ A Slovac, a szlovenszkói tót néppárt hivataloslapjainak december 14-iki vezércikke amellett foglalt állást, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó lakossága, valamint a köztársaság német területeinek népe közös önvédelmi blokkot alakítanak. A cikkíró felfogása szerint az ellenzéki sajtó által követelt közös ellenzéki fellépésnek többet kell jelentenie, mintaz ellenzékiek közös eljárását a parlamentben, mivel a mai parlament csak tekitikai gép, ahol' adott parancst' fölállnak és leülnek. A többször han,goztatott ellenzéki fellépésnek teljes és becsületes együttműködést kell jelentenie a politikai élet egész területén. E gondolatnak praktikus keresztülvitele hibban állana, hogy Szlovenszkó összlakosságának képviselői unióba lépnek Ruszánszkó összlakosságával és a németekkel saját különleges p programjuknek, a decentralizáció elvének olyan szelleskörű érvényesüítésével, amennyire ez cs.pk lehetséges. Erre a célra szükség volna egy közös klubra, amilyen például egy nem hivatalos közös országgyűlés volna. Ez azonban nem volna elég, mert ezenkil közös külügyifrontot is kellene alakítani. Ez azt jelentené, hogy az Önvédelmi blokk szervezete ma már nem lehet okaivá egy állaim határai közé. A proletárság jelszavának mintájáraki kell adtad a jelszót: „Világ elnyomott nemzetei egyesüljetek.* ‘ .Amikor a Slovac fejtegetései után Holbfinger sorait olvastam, ezek a gondolataim támadtak: íme a volt monarcha két messzeeső pontján, a felszabadított“ népek egy-egy tagja, szinte ugyanazzal” írja le meggyőződését, hogy a népkisebbségi sorsra jutott nemzetek nem bízhatnak csak önerejükben, hanem szövetkezniük kell más kisebbségi nemzettestvéreikkel, ha femna tudásukat és fejlődésüket biztosítani akarják. Hollinger épp úgy, mint a Slovac cikkírója, észreveszi a téves elgondolást, hogy a saját nemzeti kisebbség jól megszervezettsége egyedül is sikert biztosíthat. Hollinger helyesen utal a szászok példájára, akiknél a szervezettség kifogástalan és mégsem menthették meg népüket az agrárreform súlyos, csapásaitól és nem menthetik kellőképpen iskakukat sem. Ha adotaiban a Slovac és Hollinger megnyilatkozásait tüzetesebben szemügyre vesszük, a moi-szkivák Laji! - kisebbségek és a mi kisebbségeink a maguk tartása között mélyreható különbségeket is láthatunk. Blovenszkóiban ott tartanak már, hogy a magyar és német kisebbség tagjai egyesült ellenzéki pártot képeznek, sőt még a tót néppárt tagjaival is egységes politikai frontot mutatnak legalább a parlamentben és így a Blovac már csak a politikai együtthaladás fokozását kívánhatja. Ezzel szemben ,a mi kisebbségeink helyzetét helyesen jellemzi Hollinger, amikor reá mutat, hogy Sándor József magyar kisebbségi képviselő kamarai felszólalásánál egyedül állott és szavainak milyen más hatása lett volna, ha a szász és sváb képviselők az iskolai rendeletek ostorozásábart nyílt ülésen támogatják őt. Ha a múlt emlékei fájnak még egyes szász és sváb testvéreinknek, ne felejtsék, hogy a tótok is panaszkodtak a magyar szupremácia miatt. Ha most mégis vezető pártnapjuk úgy ir, hogy egységes frontot, sőt egységes klubot, kell alkotni , ez csak azt igazolhatja, hogy a tótok felismerték már, hogy a múlt legnagyobb keserűségeit is feledni kell, hogy jövőnket biztosíthassuk. Gondolják csak el, ha elmaradnának a Bóth Hans Ottó-féle elszólások Sándor József beszéde közben és egységes taktikát követnének kisebbségi képviselőink a parlamentben, ha az iskolaügyekben igyekeznének a görög katolikus egyház reprezentánsaival is egységes frontba jutni és ezt a frontot .A parlamenten kívül is erősítenék, milyen más írott volna . Ez politikai életünkre, főleg pedig felekezeti iskoláink sorsára. És ha azután magunk között meg van, így az egyetértés és halljuk a Slovac hirdette jelszót „Világ elnyomott nemzetei egyesüljetek“, csak a Nemzetek Szövetségére kell gondolnunk még, hogy jövőnket tovább reménytelennek ne lássuk. Ha a kisebbségek az egyes parlamentekben egymást támogatják, ha a társadalmi életben egymás kultúráját, tisztelik és művelik és a különböző országok kisebbségei a világ fórumain egymás régiségére sietnek, akkor biztosan céljukat érik, elháríthatnak minden akadályt,amely szabad fejlődésük útját állja, s abban csillogtak, férfiak és nők közelebb simultak egymáshoz. A’ délutáni cigarettázó és szivarozó pár egészen egymásra. *fujta a "füstöt, mintha füstfelhőkbe."akarták volna burkolózni a többiek elől- Szerencsére a többiek is el voltak foglalva páronkint, a ház úrnőjét egy színész mulattatta, a szinász nők ruháiról , barátjából szerfölött érdekes meséket mondhatott, mert anagysága egészen megfeledkezett férje ellenőrzéséről, aki most csábítja felesége másodunokanővérét, hogy maradjon legalább még' egy pár napig ."Budapesten úgy fogja a kis puha kezét, mintha sohasem akarná elereszteni. Valóban a pezsgő hamar elfogyott, de a jókedv annál erősebbentombolt, már nem is fért a tágas lakásban, egyszerre támadt mindenkiben a vágy, hogy mulatóhelyre menjenek, lármás muzsika csendült a fülükbe, szemük elé perdültek a táncosnők s úgy vonzotta őket az elképzelt éjjeli fény, mint a lepketábort. Alig vették észre, már az utcán voltak. ■Az -eső elállott, a hold kiúszott a fölhasadt felhők közül, a Duna felől mintha tavaszi üzenetet hozna a szél az elcsöndesült utcába. A füstfelhős pár maradt leghátul a társasságban. A friss A bolgár kormányelnök sseniádés rémzénű Miscedóniáról. (Saját tui diósítónk tó !) Belgrádi politikai körökben nagy izgatottság uralkodik Czankoff bolgár miniszterelnök legutóbbi beszéde miatt, amelyet jugoszláv részről egyenes kittivásnak minősítenek. Czankoff ugyanis a felirati vita befejezésekor hosszabb ekszpozétt tartott, amelyben a többek között ezeket mondta: — Június 9-ike, a Sztárnitulinszki-kormány megbuktatása óta a boglár királyság tekintélye tetemesen növekedett. Bulgária az egyedüli legyőzött állam, amely teljesíttette és a jövőben is teljesíteni fogja minden kötelezettségét, amelyet a békeszerződés aláírásával magára vállalt. Ezzel szentben azonban a békeszeződésben Bulgária részére biztosított ama jog elismerését kéri, amely az égei tengerhez vezető kijárásra vonatkozik és amelyet haladéktalanul meg kell valósítani. Viszonyunk Romániával barátságos. A román kormánnyal a bolgár alattvalók vagyonára elrendelt zár feloldására megküzdedv tárgyalás nok barátságos szellemben folytatódnak és minden valószínüség szerint eredménnyel zárulnak. Görögországhoz való viszonyunk hasonlóképpen jó. A jövendő görög köztársaságnak szerencsét kívánunk. — Jugoszlávia —* folytatta Czinkoff- - nem viszonozza eljárásunkat a részünkről megnyilvánult tapintattak Azt hiszszük, a szerb államférfiaknak nincs joguk a bolgár kormány intencióinak jóinszemüvegében kételkedni. Macedónia képezi a viszály almáját. Ennek a tartománynak szabadságra és rendre van szüksége és joga van az életre. Bulgaria követni fogja eddigi külpolitikáját és odatörekszik, hogy az összes államokkal baráti viszonyt, létesítsen a béke fentartására. Arra kérünk felhatalmazást, hogy a jövőben rendes hadsereget tarthassunk, mert a jelenlegi önkéntes hadsereg nem Knclarre irta: Ormos Ede. (Utánnyomás tilos.) Az ebéd egészen estig elhúzódott. Észre semvétték jóformán, itt voltaz fethed rögje. Nagy vasárnapi vendéglátás volt, három pesti, két vidéki aszszony barátkozott össze. A házigazda, a többi urak is mind bőségesen ittak -s hevesen udvaroltak már ez ebéd alatt is. A ház úrnője félszemmel az urát vigyázta s mihelyt valamelyik vendéghölgygyel fölüürőbbenbeszélgetett, ő is azzal kezdett melegebbel barátkozni, de közbent szívesen felfogta és viszonozta a férfiak kérő, ostromló pillantásait. Az idegednek ez a Udeiphasett, izgalmas játékra, athely kersztül kasul rezgett az egész tárca ragon, úgy délután négy óra felé el, bágyasztotta az embereket. Egyik-másikvendég már a távozásra gondolt, de csúnya locs-pocs idő volt. A füstös kávéházak zsúfolva vasárnapi közönséggel, itt pedig jó levegőjű, kényelmes szobák, •vidám új ismerősök. L»m*.szk*edszek lomhán a mélyölü bőkszékekre, valaki kéretlenül is zongoráhozült, régi, felejtett magyar nótákatjátszott, halkan, talán Tájla felejtette a lábát a Mifinpédákim, vagy úgy is akartja, végig hárfahangon pengett. Az asszonyok összebújtak, sugdosódtak, elhajítgattak, behunyt szemmel figyeltek a muzsilul, de olykor megszólangatták egymás kezét. A zongora elhallgatott, az asszonyok soklevendtek. Kettő cigarettára gyújtott, az egyik gyerekes pajkossággal ráfújtak a füstöt egy férfira, aki vastag, sötét szivart szívott. A két füst összekaviarodott s lssan szállt fölfelé, a nő is, a férfi is nézték, de nem szóltak egy szót sem. Mind a kettő fölkelt, távolodott egymástól, fújták a füstöt s lopva néztek össze. Az estebérbé egymás mellékerültek. A házigazda egy ólomra, eltűnt sígy tíz üveg pezsgővel tért vissza. Két aszszonny összesúgott, hogy az alkalmi pezsgővásárról való, ahol most negyedrész áron adják a drága i.ta.11 , de azért ők voltak a leghangosabbak, amikor a figyelmes vendéglátót hálálkodó dicsérettel halmozta az egész társaság. — Nem fél, hogy reggelig itt maradunk!— mondották egyszerre többen is. — Nem tart ez olyan sokáig, — magyarázta agazda, és valóban gyorsan ürültek a vastag üvegek. Az arcok tüzesettek, a szemek villámos levegő egy kissé csillapította őket, a vidéki asszony a derék jó férjéről kezdett.beszélni. „Szegény uram, már bizonyosan alszik“, — mondotta és mintha szégyelle, hogy ő most egy olyan űrrel sétál karonfogva, akiről egy nappal azelőtt még azt sem tudná, hogy van-e a világon, ki is húzta karját a karjából. Az udvarné dühösen elkezdte rágalmazni a távolról fölámadt ellenfelet, hogy az bizonyosan jól mulat most otthon a kaszinóban, kártyázik, sőt talán udvarol is, mert hiszen a vidéken sem gondolkozik ám minden asszony úgy, mint őnagysága. —Pfuj, — szólt erre a vidéki asszony és megrázkódott. Az úr megijedt, hogy talán túllőtt a célon, de az asszony hamar megmagyarázta, hogy mitől unooálodott meg. Egy leány ment el mellettük, nevetve rájuk nézett, sőt kísérőjének a szemébe is kacsintott. — Látja, ezért nem szeretnék Pesten lakni. Borzasztó, hogy lépten-nyomon ilyenekkel kell találkozni. Ha arra gondolok, hogy minden férfi . . . hogy valamikor az uram is ... Tudja, ilyenkor úgy utáltam magukat mind, hogy ilyenekkel szóba tudnék állni. 250 t