Temesvári Hirlap, 1924. április (22. évfolyam, 73-95. szám)
1924-04-01 / 73. szám
»V TEMESVÁRI HÍRLAP felaiefBdóadás kiadóhivatal! Teamesvár-Belváros, fSt Libertăţii (J6núherceg-tér$18 Telefonazám 14—13 Bfalfönyiiro: Hírlap Timfeoam XXIL évfolyam. As eSSfoefeá* áramafatgtrai t&m im 1 00 H &Um 430 H Amonte B tebeiyt*« háshos, lUékn pratás. Astram kOlittdt ObuBMkLft havi 90 lei, negyedévi 270 W, awdy kfllfflldivatarA* k&HBMt Irtrára áraUnkra. Alapheffai * POOÁNT MHIÁJLY 19?4 április 1. kedv/T. ■9 Ajkettyes azám Ara 3 £e£ Jogwodá»»ár»a «1 90 «nár, Otemtoriki Ahan 1 a. K, Jfegyvronraíg©« 00« E, AostriShn 1500 «. K, Anteraibaa cárt, O Jasa a mágta a Wamtatilarnétea V» Kra. Bukarestben lett*SO 78. szám. Nyomda: Huapda grafikai «ta» a Temesvári ffirlap n\ Temesvár-Belvároa, NN» Ţepeş Vodă (Lanarîli « Telefonszám 14—14 A Bánság gyáripara 1023. évének írta: Szanai Zsigmondi A Bánsági Gyáriparosok Szövetségének évi közgyűlését az alábbi beszéddel nyitotta meg Szána Zsigmond, a szövetség elnöke. A beszéd tömör képet nyújtja az ország gyáripari helyzetének az elmúlt évben. A Gyáriparosok Országos Szövetségének éri közgyűlése szinte önkéntelenül is arra ösztönöz, hogy az elmúlt esztendő fontosabb eseményein tekintetünkéit végigfuttatva, igyekezzünk kiragadni azon jellegzetes vonásokat, melyek az év legfontosabb karakterisztikumát nyújtják. Joggal vélem leszögezhetni, hogy a háborút követő időkben ezúttal első alkalommal dolgozhattunk a stabil valuta állandó huzamosabb időn keresztül fenálló periódiásában és éppen ez képezi a lefolyt esztendő legmarkánsabb vonását. Ezáltal rendelkezhettek be agyáriparosok irányelvei, üzleti dispozációi s általában véve egész üzleti életük olyan márnyokban és vágányokban, mint aháborút megelőző időben. Az árfolyamlap ugyan ’ mindamellett nélkülözhetetlen segédeszközzé éss irányítóvá' válrta, mert hiszen, ha a belföldi valuta bizonyos ponton meg is állapodott, viszont figyelemmel kell kitérni a világ összes többi valutájának szeizmografikus mozgásiadt, hogy azok kalkulatív és üzleti kihatárai figyelembe vehetők legyenek.Mindenek dacára felte-Vle téréő sortósággal sikinon tény, hogy hónapok óta stabil, állandó értékű, befedtelusával lehetett tíánlaki. Ilyen körülmények között az előállítási költségek, melyek most már reális tényezőkből és nem spekulatív elemekből adódnak, a szó valódi értelmiében jogos figyelmünk központjává etek. Már mert tehet bármilyen drágán termelni , és az árut a valutanyereségek segítségével még mindig nagy haszonnal értékesítérti, hanem kellő haszon elérése céljából ismét olcsón kell termelni. Aztt hiszem, hogy ezen helyről nyugodtan kijelenthetem, miszerint an a gyáriparosok nemcsak hivatásunknál fogva, hanem bensőnkből fakadó szeretetből és vonzalomból is eszik akkor érezzük magunkat életelmünkben, ha tényleg ipari tudás és képesség a mértékadó tényező, ha az üzem gazdaságos intézésével, a technikai munkalehetőségek tökéletesítésével, a beszerzési fonások körültekintő megválasztásával és egyéb, hasonló eszközökkel konvenábilis előállítási árait értünk el. Ezen törekvése a gyáriparosoknak nemcsak az olcsó gyártást elérni akaró szeszélyből vagy rögeszméből, isemi pedig az árak mindenképpen való leszorítására irányuló tendenciából, hanem szántó ösztönszerű, de amellett tudatos törekvésekből fakad és a legfőbb rugója ezen törekvéseknek azon óhaj, hogy a fogyasztási lehetőséget éppen olcsón előállított áruk segélyével minél szélesebb rétegeknek nyissák meg. Olcsón kell termelni, hogy olcsón adhassuk el, mert csak ezen előfeltétel mellett lehet minél szélesebb körű tömegeket vevőképessé tenni. A rezsikulcsot leszorítani, hogy ez a legminimálisabb sulival nehezedjék a gyártásra; ez volt mindig vezéreszméje az iparnak a békeidőben és ezen kétségtelenül hasznos vezérelvhez térünk most ismét vissza. Ezen álláspontját a bánáti gyárosok szövetsége még akkor is leszögezte, amikor a vámtarifa emelését kérte. Mi nem ótajtunk magasabb importvámot, hogy drágábban, adhassunk el. Mi csupán arányos vámtételeket kívánunk elérni, melyek oly mértékben védjenek mest bennünket, hogy versenyképesen előállított árainkat a belföldön olcsón eladhassuk. Amennyire áttekintéssel bírok és amily mértékben betekintést nyertem a Bánság gyári termelésébe, megállapíthatom, hogy ezen gazdaságilag oly fontos után "a lefolyt "időközben hatalmas előnyomulás történt. A valuta stabilizálódása által nyújtott nyugodtabb időköz a racionális termelés szervezeteinek újból való kiépítésére nyújtott alkalmat Az iparágak új sorozata létesült a Bánátban, a fenálló gyárak pedig berendezéseiket tökéletesítették és bővítették. Ha ezen kedvező képnek most már némi sötétebb árnyalatot is kell adnom, ez csak azért történik, mert mindezt munkánkat a közlekedési viszonyok újabb időben tapasztalható újbóli leromlása, alapjaiban veszélyezteti, amennyiben vasutaink helyzete az utóbbi hónapokban állandóan rosszabbodik, vaggonokat alig, vagy egyáltalán nem kapunk, egyik-másik gyár üzembeszüntetése gyakran kizárólag vaggonhiány miatt következikde, készáru éppiugy mint nyersanyag aránytalanul hosszú ideig van után s igy mind ezen, hatalmunkon kívül eső tényezők minden törekvésünket, hogy olcsón termeljünk, halomra döntik. Erről a helyről azon kérést intézzük a kormányhoz, szentelje ezen kérdésnek a legnagyobb figyelmet. Az ország egész közgazdasága áll vagy esik a közlekedési berendezés kérdésével. Ha az áru Londontól Konstanzáig nyolc napig, Konstanzától Temesvárig viszont három hétig utazik, úgy az nemcsak egészségtelen, hanem lehetetlen állapot is, ha a pénz eleven forgalmát meggátolja a nyersanyagban a hosszadalmas szállítás folytán lekötött tőke mozdulatlansága, időköziben ennek folytán a termelést fojtogató termékfélén periódusok keletkeznek, melyek az önkölytógolyt és rezsiket felszöktetik, akkor természetesen mindenfáradtság — mely a fogyasztásnak olcsón termelt áruval való kielégítésére irányul — hiábavaló és eredménytelen, s ha már anynyira előnyös helyzetbe jutottunk, hogy a legfontosabb kérdésnek, a valutaügynek kedvező megoldását érjük, akkor el kell várnunk, hogy a szállítás kérdésében is történjék valami. A legszomorúbb az, hogy ezen téren még nem tapasztalatunk egyetlen egy tényleges, láttaató, abajok gyökerét megragadó intézkedést Legfőbb ideje,hogy komoly Programm állítassék fel ezen kérdésben és vaskézzel, következetesen hajtaasék végre az erre vonatkozó szanálási terv. Az új francia kormány bemutatkozása. Párásból jelentik. Az új Poincarékomány bemutatkozott M i 1t e rand köztársasági elnöknek, aki szerencsét kívánt a miniszterelnöknek. Poincaré kijelentette, hogy folytatja eddigi politikáját. Az új kormány belügyminisz- tere Leygues helyett De Selves lett. Az új kormány minisztertanácsot tartott és elhatározta, hogy valamennyi államtitkárságot megszünteti. NÉMETORSZÁG HÁROMÉVI MORATÓRIUMOT KAP? A Matin és a Petit, Parisien a szakértőbizottság egy állítólagos javaslatáról ind, amely szerint Németország három évi moratórium alatt nyolcszáz millió aranymárkát tartozik fizetni, a moratórium után ez az összeg harmadáél milliárdra emelkedne. A német lapok a terheket elviselhetetlennek tartják és az a véleményük, hogy a német kormány a javaslatot még tárgyalás alapján sem fogadhatja el, ha nem akarja, hogy a nép hangulata elseperje helyéről. Hát lehetséges-e még jobb bánásmódot biztosítani a kisebbségeknek? Jorga Miklós cikket írt a kisebbségekről egyik svájci lapba és miután súlyosan elítélő szavakat mond a kormány nemzetiségi politikájáról, mely saetrint© nincs is, merész rabulifsztikával azt igyekszik bizonyítani, hogy a kisebbségi nemzetek igényeit nem is lehet kielégíteni, mert nincsen területi zártságuk. Hogy milyen jó dolguk van különösen a magyaroknak, erre vonatkozólag elhozza a jó svájciaknak a közoktatásügyi miniszter síitát szerzeményű nótáját, hogy Erdélyben a magyaroknak több iskolájuk van, mint a románoknak. Újat Jorga cikkéből nem tudtunk meg. Azt ideget hallottuk, hogy jól megy dolgunk, csak nem éreztük. Nem tudjuk érezni most sem, dacára annak, hogy Jorga nagy emfazisssal kiált fel: Hát lehetséges-e még jobb bánásmódot biztosítani a nemzetiségeknek? Mi úgy gondoljuk, hogy igen. És tudja ezt a tudós professzor is, miért hallottuk már másként is beszélni — idehaza.. .Dehát úgy látszik, Iorgának más a romániai kisebbségi politikai felfogása itthon és más a külföldönnek az egészből. Szegények azt hitték, bennük a hiba és közbe-közbe lelkesen szetreászkáztak. Mikor Bessenyey úgy érezte, hogy most már elég volt mondókája köszönőbeszédnek, egy elegáns gesztussal a paprikafüst fele mutatott, jelezve, hogy az ünnepség tulajdonképpeni célja kezdetét veheti. Erre elementáris erővel tört ki az éljenzés és Bessenyey becsülete meg volt mentve. A pajtások felsültek, mert a tréfásokból igy lettek megtréfáltak és kénytelenkelletlen meghajtották elismerésük zászlaját Bessenyey leleményessége előtt. Ajobbágyok nekiestek az üst tartalmának és közben sűrűn ittak az uj földesur egészségére. Az öreg 8zuó Ernő később közéjük vegyült és megérdeklődte a szónok Györgyeim!, hogy miként tetszett nekik az uj ,,spaia“ beszéde. Kérem — válaszolta Györgye — szépen beszél románul a domnu Galu (ki később főrendiházi tag lett), szépen beszél a domnu Ormos (akkori főispán), de ilyen szépen, mint az uj spara egy se tud beszélni. A tekintetes vármegye (utániiyeavisti)»,4».) Az öregebb temesmegyei urak bizonyára emlékeznek még B Bessenyey Ferencre, Temesvármegye arany tollú főjegyzőjére, szép dlakás alakjára s kifogyhatatlan humoros beszédjeire. Bessenyey Ferkóra, az öreg Králik drága vejére. Drágának kell neveznem, mert bizsuklta korait apósának. Végül is az öreg megvette lányának és vetéltek a kisodai birtokot, a mai Bessenyey-telepet. Erről szóljon a nóta. Barátai, akik nem kis számban voltak, a birtok megvétele után állandóan biztatták, hogy mint földesurnak illik és kell is nemesi beiktatást tartani. Be kell mutatkoznia a kisodai jobbágyoknak és magát ökörantés meg megfelelő itatoztatás kíséretében elismertetni. Bessenyey mindig Liláit vak mi okot kitérni a kérés teljes tettee elől. Barátai végre is megunták a sok hiábavaló biztatást és elhatározták, hogy ők rendezik meg az ünnepséget. Elő is készítettek mindent és azután egyszerűen értesítették az új földesirat, hogy másnap lesz a beiktatása, fökiesuri Ferkó bátyánk azonban költő is volt és akkoriban sűrűn jelentek meg sikerült mmn jogaiba, ők öt kocsival kivonulnak Kisodára. A kisodai úgynevezett nagyvendéglő udvarán megérkezésükkor már nagy üstökbenpárolgott a birkapaprikás a köznép számára, benn a konyhában pedig a Szülőét Fanna szakácsnőja az urak számára főzött Temesvárról importált virtuáliákból finom vacsorát. Bessenyey Ferkó örült az ünnepeltetésnek, mert szeretett mulatni és erre alkalmasabb okot nem igen lehetett találni. Nem tudta azonban, hogy barátai mit forraltak ki ellene, hogy megíró falják és a jobbágyok előtt zavarba hozzák. _ Abban az időben a kisodaiak Pomovsthenese az öreg Györgye Grozdán volt, akit felbiztattak, hogy a nagy áldomás előtt román nyelven köszöntee fel az új ,,spalát“ a paprikásra reflektálok élén. Előre nevették, hogy Besymyey milyen zavarban lesz, mikor a válaszadásra kerül a sor, mert halasi fiú létére egy szót sent tudott románul Megegyeztek abban is az összeesküvők, hogy közülök senki sem vállalja a tolmács szerepét. Ez lesz a legnagyszerűbb alkalom a kiváló közért, aki mindig magának vindikálta az utolsó szót, kanos zavarban látni. Minden programszerűen ment. A korcsma udvarán tisztességes távolságban a paprikásüsttől ékes román szóval, hosszú dikcióval üdvözli Györgye Gozdán aföldesurat. Bessenyey a pajtások élén, azok mosolygásából csakhamar észrevette, hogy bizony csapdába került. Adta a kétségbeesettet, nézett jobbrabalra, szemével hol erre, hol a na kacsintgatott segítséget kérve. Végre Györgye befejezi beszédét ésmost itt volt a nagy pillanat, hogy Bessenyey válaszoljon. Ferkó néhányszor jól meghúzza mellényét hogy feszesen álljon rajta, majd belekezd a dikcióba. Az álmélkodástól leesett barátainak álla, mikor hallják, hogy kemény hangon kivágja Cicerónak Catilina elleni beszédét—" latinul Quousque tandem abutere, Catilina, patientia nostra.. ." Abban az időben minden gimnazista kívülről tudta ezt. Fájta Cicero dühös kisfakadásait Catilina ellen román hangsúlyozással, jó bánsági zsargonban. A kirendelt népi liléit, égjük a másikára nézett, majd jobban nyújtogatták nyakukat, de bizony látszott rajtuk, hogy egy szót sem érte-