Temesvári Hirlap, 1924. június (22. évfolyam, 121-140. szám)

1924-06-01 / 121. szám

Hai lapunk 16 oldal. TEMESV Szerkesztőség és kiadóhivatal: Temesvár-Belváros, Pa Libertăţii (Jenőherceg-tér) 3 Telefonszám 14—12 Sürgönyeim: Hírlap Timişoara AX11. évfolyama Az előfizetés ára Romániában egész évre 900 lei, félévre 450 lei, havonta 75 lei, helyben házhoz, vidékre postán. Az összes külföldi államokba havi 90 lei, negyedévre 270 lei, mely külföldi valutában fizethető külföldi folyószámláinkra. Alapítottál POGÁNY MIHÁLY 1924 június 1. vasárnap. Az egyes jásású ára 3 tej Jugoszláviában 150 dinár, Csehszlovákiában 1 c. K, Magyarországon 600 K, Ausztriában 1500 o. K, Amerikában 1 cent, Olaszországban valamint FiumébenVatra. Bukarestben tel 3*50 Nyomda: Hunyadi grafikai műintézet, a Temesvári Hírlap nyomdájai Temesvár-Belváros, Piaţa Ţepeş Vodă (Lenau-tér) 21 Telefonszám 14 — 14 ammm Ára 4 Bel. HÍRLAP Testvéreim, szeressük egymást ! (írta: JÁROSY DEZSŐ. • Mély megdöbbenéssel értesülünk, hogy a testvérüldözés, mely határainkon belül védteleneket támad úton-útfélen, a közelmúlt időben a szomorú és megfontolatlan eltévelyedés inhumánus határig jutott el. Kolozsvárott az utcán haladó zsidó halottat, annak koporsóját kőzáporral illették, úgy, hogy a kőéle a koporsót vivőket is véresre manta... Az élet nagy harcai, idők és emberek válságai, az örök emberiesség megbocsátó szellemében koporsónál és simái érnek véget. Kolozsvár esetében az örök emberit pillanat mámorszelleme alatt függesztette fel a cselekvés, melyi a halottnak sem kedvez addig, mig az élőt látja maga komi. A földi halott koporsójánál az emberi kegyelet is szörnyet hal s a föld legvédtelenebbjét, a halottat bolygatja meg azért, hogy élők peres világügyét vigye egy lépéssel is előbbre. Élők peres ügye most Romániában a zsidókérdés s mikor a perlekedők a halottnak sem adnak kíméletet, adva van a kérdés elfajulásának minden döntő jelensége, mellyel szemben sem állam, sem a perfelvevők, de elsősorban is maga a meglepett, megtépett és mélyen lealázott zsidóság sem haladhat el közönyösen. Mindenekelőtt állapítsuk meg a megdönthetetlen tényt, hogy ez a perfelvétel nem történt alkalmas pillanatban, sem Nagyromániában, sem máshol s akkor is időszerűtlen, ha nemzetközi áram irányítaná most folyton-folyvást előbbre. Izzó világkérdést parázskiütésekre és parázserőszakra, elfogult és felbővült ifjihángra bízni nem lehet, mikor századok történelmi verejtéke sem képes a zsidó világszétszóródás kényes problémájának egyetemesen szabályozó folyamatot biztosítani. A cionizmus és anticionizmus ellentétes világnézetében megnyilvánuló eltérés örök emberi jelenség: az első maga a mély orthodoxia, a második a mérsékelt és alkalmazkodó asszimiláció. Az első vallás és nemzetiség közé egyenlőségjelet tesz, az asszimiláció világalkalmazkodást hirdet, új nemzetiségi ruhát ölt és minden verejtékével az uj életnek áll a szolgálatában. Ha a zsidóság ebben a helyi térfoglalásában faji szívósságával ma világszerepet is ért fel, akkor elkéstek azok, akik most huszonnégy óra alatt akarják hoszszú évtizedek jogilag is szabályozott életboldogulását lehetetlenné tenni. Ha pedig az országonkint való zsidó elhelyezkedés helyenkiüti túlsúlyt ért el, vagy aránytalanságával társadalmi egyenlőtlenséget, és igazságtalanságot szült, mutasson rá bölcs és elfogulatlan kézzel az állam, mérsékelje a túlzott igényeket, melyek a másik oldalon kihívásra és szembeszállásra adnak okot, vegye igénybe törvényhozói hatalmát, de csendes passzivitásával ne szolgáltassa ki az izzó kérdést annak, hogy országok és népek békés egyensúlya jöjjön korai kísértésbe. Időszerűtlen ez a titkos parázs most, mikor az azonosulás és megértés nehéz idejében úgyis tengerannyi a nehézség. Tetőzni a bajokat, békés elemeket a kétségbeesésbe kergetni, hogy szinte reszket lábuk alatt a biztonság talaja és egyensúlya, nem lehet érdeke a testvériesülésnek s annak a magasabb humanizmusnak, melynek nem lehet fegyvere az erőszak még akkor sem, ha ennek felelőtlen elemek a végrehajtói. A legfájdalmasabb volt a zsidóság számára a titkos és rejtegető atmoszféra, mely az erőszak terét és kivitelét mindeddig jellemezte. Világtörténelem a tanúja annak, hogy az országok és népek nagy és heves kiütközéseit az ifjúság viszi győzelemre. De az ifjúság ezen győzelm fellépésének csak akkor van jogosultsága, ha tüzes eszméi a föld méhéből törnek elő s érett nyilvánosság együttérzésének viselik a bélyegét. Az ifjúság egymagában nem bízhat pillanatnyi erőszakos kísérletei sikerében. Megunja a harcot akkor, ha látja, hogy csupán nyugtalanságot okoz, de hitvallásának még az árnyékát sem tudja eredményesen az ütközetbe küldeni. Helyette sutba dobatnak az emberszeretet nagy és legyőzhetetlentörvényei s az államérdek, mely szerint polgárnak és polgárnak egymásra kellene találnia, egyre vész, a zsidóüldözés a legjobb alkalom arra, hogy a testvériesülésnek utolsó reménysége is sírba szálljon. A felettesek őszintén vallották, hogy a történtekkel nem vállalnak közösséget. Ezzel a titokszerűségével körülbástyázott ügy hivatalosan is elintézést nyert. A zsidóság ígéretet kapott, nyugalmat kért és most az ígéretekre hivatkozik s várja is ezt a nyugalmat. De számunkra fontosabb az, hogy a felettesek nyilatkozatta nyomán meggyőződésünk, hogy csupán a perfelvevők azok, akik felelőtlenül viselik e szomorú tiszt időszerűtlen szerepét. Ha így van, akkor az idősebbeken a sor. Akkor a türelmetleneket mérsékletre kell inteni, meg kell ragadni minden alkalmat arra, hogy a sértettek e példaadásnak lássák a tényét. Mert mindaddig, míg ez a művelet késik, könnyen merülhet fel a gyanú, hogy a rajongók fedezetet éreznek maguk mögött, holott a hatósági nyilatkozatok ennek ellenkezőjét igazolják. Testvéreim, szeressük egymást ! Ne temessünk akkor, mikor építenünk kellene. A zsidóság ismételten beigazolta, hogy a megváltozott földrajzi keretek között is lojálisan illeszkedett az új feladatok közé, önerejéből konzerválta autonomikus szerveit és minden új lépésében az állami lét korlátozó kereteinek figyelembevételével építette fel életberendezését. Hordozója és bő áldozatosztója tűri később, hogy ezek már régiek. Szerettem volna egyet ellopni, de kár lett volna, mert úgy is kaptam egyet. Egy-egy felfelé fordított vásznat is megnéztünk, de sietve tettük vissza, mert lépések hallattszottak. . . Feltűnően elegáns és szép úrhölgy jelent meg. Finom fejbólintással fogadta köszönésünket és már is,s eltűnt. — Pesti asszony... portrait... remélem nem unatkoztatok? Na, menjünk beljebb. Kibököm, hogy „hivatalosan“ jöttünk. Kissé fanyarut fogadja. De már mindegy. Ha eljöttünk itt vagyunk. Isten neki. Térjünk a tárgyra. Különben sem maradhatunk sokáig, mert egy modelljét váró befejezetlen vászon ásítozik az állványon. Markáns férfi arc. Parancsoló tekintetű tanácsos úr. — Ezek a nápolyi képeim. Hazajöttem óta ezeket fejezem be sorjában. Kedves színeim, kedves képeim. Nagyon szeretem őket. — Igaz is! Rövid pár hónappal ezelőtt jött meg Olaszországból. Beszéljen róla. — Nagyon hasznos út volt. Róma, Firenze és főleg Nápoly... Az előbbi két helyen keveset tartózkodtam és majdnem semmit sem dolgoztam, csak néztem. Néztem és rengeteget láttam. Annál többet dolgoztam Nápolyban, a művelődésnek, melynek minden vonatkozását készséges lélekkel teszi magáévá, de ugyanakkor a kisebbségi hitvallás és konszolidálás józan képviseletét is szolgálja, melyért szintén elismerés kell, hogy illesse. Alkalmazkodás eszközével, a munka fáradhatatlan erejével építő érdemeket szerzett s ez uj ország földjén rövid idő alatt igazolta, hogy a polgárjogot a teljesítményeinél fogva is megérdemelte. Testvéreim, szeressük egymást! Ne dobjunk követ a koporsóra s ne hivjuk ki az Isten haragját, hiszen sújtott úgy is az Isten egy egész világot úgy, ahogyan még sohasem sújtotta. Testvéreim, becsüljük egymást! Mi lesz velünk, ha már a halottnak sincs nyugta s ha a szereteted felváltó gyűlölet oly elvakult, hogy a holtnak sem juttat békét? Testvéreim, bocsássunk meg egymásnak, mert egymásért, mindannyiunkért tesszük, hogy éljünk és boldoguljunk s hogy az egyetemes rögnek, mindannyiunk jogos, közös rögének építsük a biztonságát. Testvéreim, szereljük le a pillanatnyi felhevülésit, mert másodpercek szeszélyei nem alkotói, hanem rombolói az újjáépítésnek ! _______ AZ ERÉLYES AVERESCH. Bukarestből jelentik: Averescu tábornok elhatározta, hogy június 3-án manifesztációra készül. Hírlik, hogy a kormány mindent el akar követni, hogy a manifesztációt megakadályozza. Az Adeverul szerint Averescu tábornok Goga Oktaviánt Floricába küldte Bratianu Ionel miniszterelnökhöz, hogy tőle ugyanolyan manifesztációs szabadságot kérjen, minőt annak idején Averescu is engedélyezett a liberális pártnak. Averescu tábornok el van rá határozva, hogy amennyiben a kormány a néppárt manifesztációját katonasággal akarná megakadályozni, akkor a parasztok élén áttöri a katonai kordont. Egész sorozati kellemes szinű vásznat rak elénk. Egyik finomabb, mint a másik. Ami a legfeltűnőbb, teljesen elüt a régi Ferenczytől! Meglepett bennünket. Tele forró hangulattal, szívbelehelő melegséggel, szempihentető lágy perspektívával. A szerelmes szép Nápoly álomszínűtarkasága, forrósága, lelke ragyog viszsza a képekről. .Gazdag zsákmány! Egyik meglepetés a másikat követi. Olyan dolgok következnek, amire nem számítottunk. Hatalmas méretű kompozícióról emelte le a zöld takarót. — „A coda.‘ — Így szólt — ez a cmé. Csak hallgattunk. Mást nem tehettünk. Lebki ! Nem ! Meg kell nézni. Megkapja és lebilincseli az embert ez a 11 egykoncepciójú alkotás. Az őst folyamán megtartandó jubiláns kiállítás szenzációja lesz ez a kép. Féltve őrizgeti. Még senkinek sem mutatta meg. A lelkéhez nőtt. Érthető. Alázatosságot és tiszteletet parancsol ez a kiapadhatatlan erő és az előkerülő vásznak új és meglepetést okozó szépségei. Ferenczy festőművész műtermében Huszonöt esztendővel ezelőtt telepedett le Temesváron a legmostohább művészi állapotok között. Budapesti, Wien, München, Dresden, Berlin, Paris, Róma, Firenze szép levegője után a Bánság akkori meddő és a művészet iránt közömbös fővárosában ütötte fel sátorfáját a fiatalság áldott reményével. Vállvetve harcolt a ridegen zárkózottság és megnem értés ellen. Festőiskolákat, művészi tanfolyamokat létesített és minden eszközzel megpróbálta, hogy lelket öntsön a köznapiságba és megszerettese mindenkivel a szépet. (Közben elmúlott egy negyedévszázad. És ma ?... Ezüstösen csillog a haja és mosolyogva hárít el magától minden ünneplő külsőséget. Szeretettel kerestük fel őt igazi otthonában, a műtermében. Május forró naptűzéséből, a kellemetlen utcai porból jól esett a műterem hűvös levegőjébe lépnünk. — Rosszkor jöttetek, — ezzel fogad,. — de kerüljetek csak beljebb, mindjárt végzek, legyetek türelemmel — és a műtermet elválasztó súlyos szőnyeg,függöny mögé mutatott a szemével, amit nem volt nehéz megérteni. (Magunkra maradtunk és kíváncsian vártuk, hogy ki az illetői Engedetem nélkül belelapoztunk az elszórtan heverő vázlatkönyvekbe, füzetekbe. (Kihúztunk egy széles fiókot, amiben a rézkarckészítés ördöngős szerszámait fedeztük fel,, néhány mesteri tónusban tartott próbalehuzattal. Megtudismét egy monumentális mesterművet állít elénk. i 1 : J:; I i ! ■ ! ■ I ! (Varga Albert rajza.) Elsejétől abonensek felvétetnek Elsőrangú koszt, pontos kiszolgálás. Kitűnő italok és hideg ételek és cigányzene. Szíves pártfogást kér a tulajdonos.