Temesvári Hirlap, 1925. február (23. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

J Vail évfolyam £U&eriá|U (Jentee«g4é$Í! ■ ■ Hírlap Tinnsoarff Mal 12 oldalas számunk ára 5 lel. 1925 február 1, vasárnap 26.. szám TEMESVÁRI HÍRLAP SMfkasâ&feg''és k&cEhBalalj! A fi íTmssGyár-BelvárdiíV ■ 1 ';A?e«3éSft Tepes 'Yodâ (L*nau­té#';V' vTelefonszám' 14 — 14 ■*?; V­ iev***4 ' taá"'f SattdS‘Hamui'“ Azt'egyes szám ára 4 Kel .Csehattevákiában rt­e.'korona, Magyart |*rmij«C2000’korona,* Ausitriában 30 ífar*» (Groashen) ' Amerikában i cent»' Otararoig- valamint Fiuméban */**“'*• Bukarestben Lel S Nyomda: Hunyadi grafikai máint *91, a Temesvári Hírlap nyer" C___-Temesvár-Bel­város, .» a« . ■ v. «f­ ki­önyve, emlékiratok, feljegyzések, napiak, titkos levelek jelennek meg egymásután. A há­ború­ eddig ismeretlen okairól, a világ­­ka­tt­klizma nagyobb eseményeinek h­átt­­­eréről,, a vég­­­misztikus mozzanatairól szólntak. Néha megkapnak, néhol újsze­rűek. Érdekesek, szórakoztatók, de nem értékesek. Vannak bennük kulisszatit­kok, okoskodások, intimitások és öniga­zolások. Talán adalékok is lehetnének ezek a korszerű glosszák a nagy háború történelmének­ megítésáhez, de ki fogja tudni őket felhasználni.'?' . . . És van-e céljuk a jelenben a jövőért! . . . Olvasgatásuk közben •eszünkbe jutott, Anna tőle Francénak egy bá­jos, okos és tanulságos meséje ... A perzsa trónon változás történt. A fiatal herceg a leg­nemesebb szándékkal elhatározta, hogy birodalmát boldoggá fogja tenni. A heles kormányzáshoz a történelem ismeretét tartotta a legfontosabbnak. Mert mi le­hetne biztosabb alap, mint az emberiség múltja ahhoz, hogy szem előtt tartva a helyes intézkedéseket, amelyeket az élet igazolt és okulva a súlyos hibákon, ame­lyeket a történelem megbosszult, min­denkor az arany közép után haladjon? ... Az uralkodó tehát összehívta, országa tu­dósait és megparancsolta nekik, Írják meg a világ­történelmét. Húsz év múlva a tudósok megjelentek és boldogan át­adtak egy hatezer kötetes mű­vet A ki­rály megköszönte a nagy fáradozást, de megjegyezte, hogy közben sok idő telt el , életének hátralévő része kevés lesz a sok könyv elolvasásához. A munka ösz­­szevonását kérte. Tiz esztendő után a tudós társaság ötszáz könyvvel jött. Ez nem elég rövid­, — mondotta a király — mert én már életem vége felé járok. A­ történetírók eltávoztak s öt­ évvel később újból jelentkeztek egyetlen vaskasz kötet­tettel. Az uralkodó halálos ágyán volt amikor meglátta a legöregebb historikust, fájdalmasan­­panaszolta.:­itogy­­meg­­k­ell 'halnia és nem ismerte­­ meg az emberiség történetét. Az agg'tu­dós meg akarta, vigasztalni királyát, mond­ván: a világtörténelem három szá­lján foglalható össze: születni, szenvedni, meghalni, így járunk majd mi is a sok könyvvel. Diplomaták,­­polit­i­kusok, had­vezérek, tudósok, művészek ragadtak kezükbe, a háború után tollal, hogy egyes "Szemé­lyek, vagy éppen a maguk szerepét, cse­­lekmények­­rugóit és következményeit felfedjék,­ magyarázzák, igazolják, a.Vagy kárhoztassák, önmagában mindegyik munka hiányos, együttesen talán előre­­vinnének. Csak ha, valamennyit akarjuk ismerni, utolér Zemig perzsa király sor­sa. Rövid lesz az életünk ... És­­kell-e a múlt történelme a jövő alakulásaihoz? Az őszinte rezignáció, amellyel a komoly történettudós végszükségben egész élete cél­t­a­l­an­sá­gán­a­k beism­e­résé­vel h­árom szó­ban fejezte ki évszázadok történéseit, kétkedéssel tölt el, nem igaz-e Anatole France tragikus, mély megállapítása? A régi romokon napjainkban egy új világ keletkezett. Uj történelem ez amely megváltó jelszavakkal indult. Cél­talan, letűnt korok rejtett hibáin elmél­kedni. A jövő könyvét kell megírni, amely előre világit és biztos irányt mu­tat más felfogások, emelkedettebb esz­mék felé. Járatlan utat az uj történelem­­­be, amelynek lényegét egykoron a­ törté­net tudósok röviden, ad­já­k, vissza: népek születése, boldogulása, örök élete. L. •• ,T­ -éj-4 is* ' tw? -*5 i •j'/'-'-ié* r ■- j ..... ’.3 ^«^SABAK life A?v IN MEMÓRIÁM : POGÁNY MIHÁLY Az emlékezés újraélés. Újraélése az elmúltaknak. Min­dennek, ami kicsiny örömeinket okozta, fájdalmainknak szülője volt. Vannak örömök, melyek visszadalolnak lel­künkbe és vannak fájdalmak, melyek visszasírnak szi­vünkbe. Mai emlékezésünk a visszazokogó bánat és könnyező gyász emlékezése. Emlékezés, mely nem ötletszerű. Emlé­kezés, mely nem az idő bilincseinek rabja. Emlékezés, mely megvan bennünk ma és megvolt bennünk tegnap és minden­nap. Egy esztendő óta. Egy esztendő óta, mialatt rohanó száguldozással dübör­gött­ tovább az Élet. Tovaszáguldott dübörgő rohanással az Élet és magával sodort, maga alá temetett reményeket és csalódásokat, örömöt és bánatot, hitet és kétségbeesést, sze­retőtét és gyűlölséget. Mindent-mindent, ami az Élet vele­járója, a tartalma. Az emlékezés napja nekünk különösen a mai nap. Feketebús napja tovatűnő életünk folyásának. A szeretet és gyász, a tisztelet, és­­bánat, a nagyrabecsülés és fájdalom­­ érzésének emléknapja. Ma egy esztendeje ragadta el a sors kegyetlensége tőlünk lapunk egyik megalapítóját, két­ évtizeden át volt tulajdonosát és főszerkesztőjét, szellemi vezérünket és nekünk atyai jóindulatú barátjunkat.­­ •Könnyeinket elsírtuk, bánatunkat elzokogtu­k és gyá­szunkat szivünkbe zárva hordjuk. A csapás, amelyet várat­lanul és orozva mért rá a végzet, lesújtotta hitvesét, fájda­lomban fürösztette meg élete folytatásának lelkét, de ben­­nünket is mérhetetlen veszteséggel ért, mert elvesztettük benne mesterünket és tanítónkat, támogatónkat és bará­tunkat. Miért nem a rideg laptulajdonos volt ő alkalmazottaival szervben, nem a szigorú szerkesztő munkatársaival szemben, hanem m­indannyiunknak szerető társa, kedves, drága, feled­hetetlen, őszinte jóbarátja. És ma, amikor egy esztendő távlatából tekintünk vissza rá, úgy érezzük még mindig, hogy nem lehet iga® az örökre való elköltözés, úgy érezzük minden, nap és úgy érezzük ma is, hogy hazugság a szomorú való. Hisz itt van szerkesz­tősége, itt van a "sok tennivaló, itt a rengeteg feladat, mely­nek teljesítése Rá vár. Reá vár és Reá várunk mi, hogy segítsen,­ támogasson, vezessen, sokszori kételyeinket el­oszlassa, remény­veszt­ettségünkben erősítsen, botlásaink után felemeljen, tanácstalanságunkban felvilágosítson, az Élet küzdelmeiben baráti kezét nyújtsa felénk és­­szeretőjét adja nekünk . . . Mert tudott hinni, tudott bízni és nagy, meleg, érző szivével tudott szeretni. Önfeledten és fentartás­ nélkül, őszintén és ragaszkodón, becsületesen és tisztán. És ha megfeszített ambícióval, harcos nekilendüléssel és tettrekész akarásunkkal igyekeztünk , és igyekezünk is­ pótolni, megkíséreljük elvégezni a ránkszakadt munkát, szeretőjét nem nyújtja nekünk, barátságát nem adja nekünk semmi. Semmi! Nem. Felénk nyitja az emlékezés, melynek fájdalmas virágai kikelnek lelkünkben. Az emlékezés, melynek gyászos érzését őrizzük szívünkben. Az emlékezés, melynek erős visszfénye visszaderengi közénk az Elköltözőt­tek Az Elköltözöttet, akinek szelleme itt lebeg közöttünk, hogy velünk legyen ma, a szomorú évfordulón és velünk legyen a jövőben Amint velünk volt tegnap. És minden nap. Egy esztendő óta..... .is. Kisebbségi élet J­ugoszláviában megalakult a magyar radikális párt, mely a­ kormánnyal halad. Most már­ ezt is tudjuk. Újabban az összes elbocsátott magyar vasutasok léptek be a magyar radikális, helyeseb­ben a radikális magyar pártba. Értjük eljárásukat és természetesnek találjuk. Hiszen azt kérték nekik, hogy vissza­kapják állásukat, ha a kormányra, sza­vaznak. A szegény, munkanélküli és éhező magyar vasutasok a vízbefutó utolsó reményével ragadják meg az ígé­retet, amely — attól félünk — a válasz­tás után is csak ígéret marad. Akkor ta­lán a szegény vasutasok is rá fognak jönni, hogy jobb lett volna a hivatalos Magyar Párttal haladniuk. A jugoszláviai Magyar Pártnak Bara­nyába küldött röpiratait a csendőrség, házról-házra járva, elkobozta. Hogy mi­lyen törvény alapján, a hatóságok sem­ tudják. Mert­­Baranya. — írja a Hírlap — egy különleges része az országnak, ahol minden szabad, ami máshol tilos és­ minden tilos, ami másutt meg van en­gedve. Furcsa vidék! A vajdasági vendéglősök szövetsége kimondott radikális politikáit­ folytat,­­ ami nem tetszik a szövetség sok magyar és német tagjának. A vezetőség erre visszavonulást furatott és mossa ke­zeit, de politikai erőszpon­áltsága miatti ki fogják buktatni. Az újvidéki Délbácsiba című­ lap közli a Magyar Párt elnöki tanácsának fel­hívását, mely arra buzdítja a szerémségi magyar választókat, hogy a Davido­­v­i­cs-párt jelöltjére adják le szavazatu­kat. A Magyar Párt támogatása fejében a szerémségi Davidovics-párt B­e­c­k Já­nost, az újvidéki magyar pártszervezeti tagját is jelölte listáján. * Csehszlovákiában S­z­e­n­ti­vány Jó­zsef, az országos magyar kisgazdapárt vezére élesen nyilatkozott a jelenlegi csehszlovák kormányról. Kijelentette, hogy a mai parlamentben szó sem­ lehet komoly törvényhozói munkáról, mert a kormányt támogató koalíción belül csak úgy tartható fenn az egyetértés, ha min­den lényeges kérdés fölött napirendre térnek. A magyar kisebbségi képvise­lők egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy az ellenzék egységét elősegítsék s hogy az új­.nemzetgyűlési választáso­kat kikényszeritsék. Pozsony város közgyűlésén Tomá­nek Flóris szlovák néppárti képviselő­­testületi tag a városi költségvetés tár­gyalásánál súlyosan megtámadta az uralkodó rendszert, mely szerinte egye­dül a cseheknek kedvez és kijelentette pártja nevében, hogy mindaddig, míg a szlovákok, magyarok és németek el vannak nyomva, addig nem sza­vazzák meg a költségvetést­. Tehát már nemcsak a magyarok és németek elégedetlenek, hanem a tót testvérek is, akiket a csehek r­okoni ölelése megfojtással fenyeget. __ Max B­r­o­d ismert prágai író és­­esz­tétikus Pozsonyban tartott felolvasása után beszámolt útjáról a Prager Tag­blatt hasábjain. Elsősorban azzal fog­-­­lalkozik, hogy a színház elől eltávolítot­ták Petőfi szobrát,­­illetve amint Brodi kifejezi­ magát­,­,lekaszálták“. Ez nem­ segít semmin, — írja tovább — mert most is odaképzeli mindenki és kultur­­néphez nem illő, hogy kulturem­lékeket eltakarítson.

Next