Temesvári Hirlap, 1925. május (23. évfolyam, 98-121. szám)
1925-05-01 / 98. szám
k. sem. UWDEYASI, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Temesvár-Belváros, Pa Libertăţii (Jenőherceg-tér) 3 Telefonszám 14—12 Sürgönyeim: Hírlap Timişoara 1925 MáJUS 1, PÉNTEKI-4..08. SZÁM MESVARI HÍRLAP Az előfizetés ára Romániában egész évre 900 lei, félévre 450 lei, havonta 75 lei, helyben házhoz, vidékre postán. Az összes külföldi államokba havi 125 lei, negyedévre 375 lei, mely külföldi valutában fizethető külföldi folyószámláinkra. Alapította POGÁNY MIHÁLY Az egyes szám ára 4 Éler Csehszlovákiában 1 c. korona, Magyarországon 2000 korona, Ausztriában 30 garas (Groschen) Amerikában 1 cent, Olaszország valamint Fiuméban 1/1 óra, Bukarestben kelt. Nyomda: Hunyadi grafikai műintézet, a Temesvári Hírlap nyomdája Temesvár-Belváros, Piaţa Tepeş Voda (Lenau-tér) % Telefonszám 14 —14 Pigs) A pa§§zl¥lt᧠a. politika fatalizmusa. Alapjában a. po- 1itáka cékszerűtlenségének tudatában gyökerezik, de körülmények és idők szerint változtatja arculatát. Jelenthet irtózatot a harcos politikától, várakozást oly időikre, amelyek a cselekvés feltételeit adják és végül mélységes meggyőződést minden küzdelem hiábavalóságában. A romániai magyar kisebbség, amikor három évvel ezelőtt ki-érett a passzivitásból, több okból tette. Először azért, mert a minden politikától tartózkodó magyarságot irredenta álmokkal gyanúsították, azzal vádolták, hogy nem nyugodott bele a helyzetbe. Másodsorban azért lépett a cselekvés terére a magyarság, mert azt gondolta, hogy a kormányok jogfosztó intézkedései ellen a lojális és nyílt harc segítségével érhet el jogorvoslást. Volt akkoriban a magyarságnak egy rétege, amely a porondra való kiállást korainak tartotta és további tartózkodást tanácsolt. Akkor érzelmi okokból nem volt igazuk, de most azt kell mondanunk: ők láttak jól. Miért a passzivitás gondolata újból felmerült a magyar lelkekben. A csíki választáson tapasztalt erőszakosságok érlelték meg azt a felfogást, hátha a magyarság rosszul tette, amikor kilépve tartózkodásából,minden erejével és tetteinek felelősségével tele akart illeszkedni a ritinumi politikai életbe. A Magyar Párt intézőbizottságában iskísértett ez a meggondolás. Áz, eddigi küzdelmek mérlegének felállítása, egyszeriben megroppantotta az aktívitás gondolatainak folytonosságát. Mert mit ért el a magyarság azzal, hogy részt vett a tényleges politikában? Semmit! Mindennek betetőzéséül a csíki választáson az erőszaknak olyan klasszikus feétést produkálták a magyarság ellen hogy döbbenetes megismerésssel sfisáland fel a köntés minden magyar kebelből: az a kormány, amely így bánik a magyarsággal, kivánja-e annak közreműködését az állami életben? Minden jel arra mutat, hogy a felelős kormánytényezők nem szívesen látják a magyarságot ott, fűről eddig három évig volt, az aktív politika terén ezer ideggel bekapcsolódva ennek az országnak minden ügyébe, együtt érezvén bajaival, örülvén örömein. Döntés, még nem történt arra nézve, hogy a magyarság visszahúzódik a passzivitás várába avagy tovább folytatja a megkezdett, rögökkel teli utat. De, minden estettre mélyen jellemző, hogy ez a gondolat felmerült és gyökserőt verhetett a keblekben. De ha megtörténtek, hogy a magyarság lemond a küzdelemről, az a passzivitás, amelyet felölel, erősen különbözni fog attól a tartózkodástól, amelyben a békeszerződés után élt. Akkoriban egy érthető lelki állapot s az új viszonyok diktálta tájékozatlanság volt a passzivitás alapja, most a kormány magatartása lesz az indoka. Ebből a passzivitásból a kormánynak semmi esetre nem lesz haszna. Több mint kétmillió ember, aki ölhetett , kezekkel ül az ország határain belül, és semmi iránt nem érdeklődik, mert az érdeklődést megtiltották neki, tehertétel a kormány mérlegén. Márpedig nem helyes politika az, mely a terheket mesterségesen gyarapítja. A besszarábiai csatlakozás megvalósítója volt a megpofozott képviselő (Bukaresti tudósítónktól.) Délután a kamara ülést tartott, melyen a miniszterek közül Iuca és Tattore sem vettek részt. Madgeam ismertette a Pan, Hajipa besszarábiai képviselőn esett sérelmet és kijelenti, sajnálatosnak tartja, hogy odáig fajult a helyzet, hogy a csendőrség és az alsóbbrendű közegek semmibe sem veszik a képviselői immunitást. Mit szólt volna a kormány akkor, ha ilyen sérelem kormánypárti képviselőt ért volna?Tatarescu miniszter azonnal válaszol, adatokat egyelőre nem bocsáthat a kamara, rendelkezésére mert az a bizottság, melyet az eset felülvizsgálására küldött ki, még nem adott bejelentést. B o s r e g e a liberális képviselő közbekiáltott: Nem kell az esetet annyira tragikusan venni! Pan Halipa sértő kijelentéseket tett a hadseregre és a tiszt ezen való felháborodásában insuitálta őt. Tatarescu folytatja beszédét és közli, hogy a minisztertanács úgy döntött, hogy a tisztet a hadbíróság elé állítja. Jorga szintén a Pan Halipan esett sérelemről beszél. Kijelenti, nem hiszi el, hogy Pan Halipa egyáltalában bárki ellen is sértő nyilatkozatot tett volna, mert nálánál szelidebb embert a fÖJdkeniv£égen nem talált. A rajta esett sérelem Besszarábiát és Nagyromániát érte, mert hiszen Pan Halipa a besszarábiai csatlakozás tulajdonképpeni megváltási ítója. M o r a r i a liberális ismerteti az igazságszolgáltatás meggyorsításáról szóló javaslatot. Mann kéri, hogy állapítsák meg a kamara határozatképtelenségét, mert a teremben csak tíz képviselő van jelen. Közben a báhéból bejönnek a képviselők, a’ház határozatképes lesz és este kilenc óráig tárgyal.Vál a javaslatot, melyhez Maraseu igazságügyminiszter is hozzászól. A kormány tehetségtelen" hívei lepik el az erdélyi közéletet (Saját tudósítőnk 161.) A csehszlovákiai Himnuszopörökkel kapcsolatosan a Neamul Romanesc, Jorga lapja cikket ír, amelyben összszehasonlítást tesz a csehszlovákiai, jugoszláviai és erdélyi magyarság magatartása és lelkiállapota között. A cikk egyes érdekesebb részletei a következők : — A magyar sajtó egy részének állandó rovata van, amelyben a többi utódállamok magyarságának helyzetével, illetve a magyar kisebbségi élet egyes eseményeivel foglalkozik. Nem ismerjük ennek célját és ezért nem is) Ítélünk afelett, hogy mit akarnak a magyar újságok azzal, hogy olvasóikat informálják a szomszéd államokban történtekről. A mi szempontokból azonban következtetést vonhatunk le ebből, mégpedig: ha az, amit a magyar újságok írnak megfelel a valóságnak, meg it teritimtjük, azt az örvendetes tényt, hogy nálunk jobban mondva Erdélyben a magyar kistebbség részéről nem tapasztaltunk olyankimondottan irredenta jellegű magatartást, mint amilyent maguk a magyar újságok írnak a csehszlovákiai és jugoszláviai magyarságról. A továbbiakban a Neamul Romanesc a csehszlovákiai Himnusz-pert ismerteti, mely tudvalevőleg Korláth Endre képviselő elitélésével végződött, majd igy folytatja: — A cstehszlovákiai és jugoszláviai magyarság provoka több magatartást tanúsít, mint az erdélyi. Ezt a tényt kétféleképpen lehet megmagyarázni. Vagy az ottani hatóságok erőszakosak a magyarsággal szemben és az ő magatartásuk ennek visszahatása, amit nem hiszünk, vagy pedig, az egyes utódállamok magyarsága között nagy különbség van,aminek folytán egyesek erőszakosaik, mások pedig megértőbbek a való helyzettel szemben. Mi az utóbbi vélemény felé hajlunk, a következő okokból: — Ama területeken, amelyekma Jugoszláviához , Csehszlovákiához tartoznak, a magyarság zömét atomtisztviselőik utódai alkotják, akiket annak idején a magyar kormány vagy büntetésből, vagy bizonyos politikai célzattal küldött oda. Egyik esetben sem lehet szó kiválóbb egyénekről és leszármazottaik sem rendelkezhetnek különösebb nemzeti értékkel. Egészen más volt azonban az erdélyi magyarság helyzete. Itt mindenekelőtt a székelyek alkotják a magyarság magvát, tehát autohton elemeik, melyek századokon keresztül együttéltek a románsággal. Erdélyiben vannak a régi fejedelmek és a régi nemesek utódai, akik népi szempontból értékesebb elem, mint az elkeseredett tisztviselők. De még az Erdélybe küldött hivatalnokok is válogatottak voltak, mert a magyar kormányok több figyelmet fordítottak Erdélyre, mint a bukaresti, amely rokonságát és a tehetségtelen politikai híveket helyezi ott el, hogy minél gyorsabban boldoguljanak. — Miint említtettük, nem keressük azokat az okokat, amelyek az újságokat arra késztetik, hogy az itteni magyarsággal megismertessék, írni történik a szomszéd államok magyar fiaival. De megállattítjuk ismételten, hogy az itteni magyarság nem olyan kihívó magatartású, mint a két utódállamban. Érdekesnek tartottuk — minden tévedései dacára — ismertetni a Neamul Romanesc cikkét, már csak azért is, mert a lapnak, mint Iorga személyes vezetése alatt álló lapnak, rendkívül komoly politikai súlya van. Timișoarán Jüts Kisebbségi élet Jugoszláviában van talán a magyarság a legváltságosabb helyzetben. Romániában a magyarság csíki szenátorjelöltjét a legválogatottabb erőszakosságokkal elgáncsolták, de ezt csak múló epizód, a romániai magyarság életében és talán meg volt az a kormánytól semmi esetre sem várt előnyös hatása, hogy még jobban egybeforrasztotta a Magyar Párt megbonthatatlan egységét. Csehszlovákiában az egységes Magyar Párt megteremtése csak újabb — tökéletesebb — fázisa volna az ottani magyarság politikai aktivitásának, de a meglévő keretek között is tudja teljesítetni hivatását, Jugoszláviában azonban a denunciánsok, kontolyhintők teljesen megbénították a magyarság pűködésii lehetőségét és hosszú idő kell, amíg újra sikerül egy táborban tömörítei jugoszláviai kisebbségi testvéreinket. Parlamenti képviselet nélkül, a gyülekezési- és szólásszabadság gúzsbakötésével lehetetlenné tette az erőszak minden megmozdulásukat. Remélni szeeretnénk, hogy az átmenetnek ez a szomorú időszaka csak tisztulási folyamat lesz a jugoszláviai magyarság életében és felvirrad rájuk is, az igazi demokrácia napja, amely jogaikhoz juttatja őket is. Csehszlovákiában a magyarság mellett németség is egyforma mostohán kezelt kisebbség. A kormányhatalom ott is azon a ponton nyirbálja meg jogaikat, ahol a legérzékenyebben érinti őket: az oktatásügynél. Ez indította arra az országos német tanutóegyeteületet, hogy Pozsonyba, kongresszusit hívjon össze, amelyen, a tervezett létszámredukció, a nyugdíjazás, a tervezett iskolareform, és egy jogvédő iroda szervezésének kérdéseit fogják megbeszélés tárgyává tenni. Jellemző a tótok hangudatára cseh testvéreikkel szemben. Jellemző erre a következő apróság, amelyet a Kaisteui Naipflo. cikkéből veszünk át. E szerint a jolsvaiak majdnem mind, dacára szlovák anyanyelvüknek, magyaroknak vallják maguikat még most is. Előszeretetttel beszélnek magyarul az ő szlovákos dialektusukban. ____ Az egyik vendéglőben szóba értesz*' kiedtem egy öreg jolsvai divised, ki büszkén döngette meg a mellét: ■ — „In vágyom' magyar és nem fogom letagadni sose, hogy magyar vagyok. — Tótul beszélek, de magyar vagyom — tette hozzá nem kis büszkeséggel a hangjában. Komoly panaszt olvasunk egyik csehszlovákiai lapban, amely nálunk is ért vénye© igazságokat hangoztat. Sopánkodik, a közönség részvétl enylogén a csehiszlovákiai magyar irodalmi termékekkel szemben. Egymásután jelennnek meg a könyvek, de a közönség egyszerűen napirendre tér ezek fölött. Szóval nem az írók az okai, hanem a közönség. Az a közönség, amelyik sokait beszél, de keveset — olvas. Ne keresgéljük azt a bizonyos „fórumot“ — írja többek között. Legyen fórum maga a közönség. Vásároljon a közönség könyveket s amelyik író könyve leghamarabb elfogy, az kiállotta a tűzpróbát. Tout comme oh,ez nouis!