Temesvári Hirlap, 1925. szeptember (23. évfolyam, 196-220. szám)

1925-09-01 / 196. szám

Nagy panama Amerikában a lefoglalt idegenvagyonok kezelésénél (A T­e­m­e­s­v­ár­i _H­í­rlap n­e­w­­y­o­r­k­i levelezőjétől.) Swamsps­­loottból, a­hor most az északa ameri­kai Egyesült Államok elnöke üdül, jelen­tik: Coolidge elnök utasította iS­a­r­g­e­n­t igazságügyi minisztert, in­dítsa meg a vizsgálatot az Alien Pro­perty Custoden (Idegen Vagyonőrző Hivatal) régebbi vezetői ellen, akik a bábom óta hanyagul kezelték a lefog­lalt idegen vagyonokat és számos sza­bálytalanságot követtek e­l. Nemrég tör­tént leleplezés, amely bebizonyította, hogy egy német kézben levő vállalat, az American Metal Corporation svájci üz­letemberek szerepeltetése útján vissza­kapta a háború alatt lefoglalt milliós vagyonát az „Idegen Vagyonőrző Hiva­talától“, mely akkor M­­ 11 ez idegen­­vagy­on-f­el­ügyelőbiz­tos kezelése alatt állott. Ugyanakkor azonban eltűnt a német társaság vagyonát tevő értékpa­pírok közül 47.000 dollár értékű Liberty Bond, a beváltott kamatszelvények alapján azonban sikerült kideríteni, hogy ezek a bondok Miller birtokában vannak. Bele van keverve az ügybe egy John. T. King nevezetű politikai­ kijár­­ó és Joisse Smith, aki szintén politikai panamai k­özvetí­ítésekről élő­eklödik. Sargent igaz­ságü­­gyminiszter hosszabb kon­ferenciát tartott Cool Krige elnökkel és a tanácskozás tárgya nagyrészt az Alien Property Custoden ügye volt. Az elnök utasította az­­igazságügymi­nisztert, hogy a vizsgálatot teljesen pártatlanul folytassa le és a legszigo­rúbb igazságossággal, tekintet nélkül arra, hogy milyen magasállású szemé­lyek keveredhetnek­ bele a botrányba. Az Alien Property Custodien élén je­lenleg Frederick Co­vicks áll, aki mióta átvette ezt a hivatalt, nagy buzgalom­mal igyekszik kibogozni az összekuszált szálaikat, amik­ nehézzé teszik annak megállapítását, hogy a háború óta mi­lyen visszaélések történtek a hivatal­ban. Valószínűnek tartják, hogy nem­csak az említett német társaság vagyo­na körül történt visszaélés, hanem szá­mos panama is rejtőzködik a gondosan el­rakott akták között. Sargent igaz­ság­­ügyminiszter az ügyek mélyére fog néz­ni és kijelentette, hogy nem fog törőd­ni vele, kit sebez meg az erélyes vizsgá­lat. Amint a vizsgálat eredménnyel fog járni, valószínűleg összehívják a­ grand juryt Washingtonban és vád alá helye­zik azokat, akik a visszaélésekért felelő­sek. ít XTIT. évfolya­m­i, TV?3. szám. ttEMESVXftl HIRCAP2 Elsimult a szlovenszkói magyar keresztényszocialista párt válsága -OOO -A pozsonyi kongresszus elítélte a volt elnök, Lelley Jenő szereplését . Sz­illő Gézát választották a keresztényszocialista párt elnökévé (P­o­z­s­­o­n­y­i t­u­r­­ó­s­í­t­ó­n­k­t­ó­l.) Az a csúnya botránysorozat, amely Lelley Jenő dr. képviselő közéleti szereplése körül támadt, befejeződött. A pozsonyi ker­esztényszocialista­ kon­gresszus pálcát tört Lel­ley fölött, aki ezek után végleg kénytelen lemondani politikai tevékenységről. Lelley dr. an­nak idején ihatalnas tevékenységet fej­­tett ki a párt szervezése körül és ezzel a munkájával letagadhatatlan érdeme­ket szerzett. Később azonban azt a nagy morális erőt, amelyet a mögéje csoportosult tömegek alkot­tak, a maga anyagi céljaira hasz­nálta fel és hogy ezt elérje, semmilyen eszköztől sem riadt vissza. A botrányok akkor pattantak ki, ami­kor a keresztényszociali­sta párt nyom­dájával bonyolított le egy nem egészen egyenes üzletet s ettől kezdve egymás­után akadtak, akik újabb és újabb vá­dat emeltek ellene. A hírlapi leleplezé­sek és viták egész sorozata következett ezután, amelyek nagy károkat okoztak a pártnak, feldúlták a párt belső béké­jét és lehetetlenné tették azt, hogy a párt tovább végezze a­ maga elé tűzött munkát, hiszen abban éppen elnöke akadályozta meg. Előrelátható volt, hogy Lelley napja leáldozik és hogy az ellene emelt vádak alól tisztázni nem fogja tudni magát. «Lassan valóságos pár­tszakadás­­követ­kezett be, amelyet még élesebbé tett az a körülmény, hogy nyilvánvalóvá lett, hogy " ... Lesley teljesen új irányba akarja vezetni a pártot, valószínűleg bizo­nyos cseh pártszervezetekkel való megegyezés alapján. ■Néhány nappal ezelőtt történt csak, hogy Lelley, aki tisztán látta a helyze­tet, újabb eszközhöz folyamodott. Fel­kereste mindazokat, akik a legsúlyo­sabb vádakat emelték ellene és­ rá akar­ta őket bírni arra, hogy vádjaikat von­ják vissza. Ha csak ezt tette volna, nem követett volna el erkölcsbe ütköző cselekményt, de megtette azt is, hogy kettőnek ezek közül a hallgatás fejében nagyobb pénzösszeget fizetett ki, vagyis egyszóval megvesztegette őket. Akiket vádjaik visszavonására rábírt s akiknek a hallgatás fejében 3—3000 csedkoronát fizetett ki, s ezínleg belementek az üzlet­be, a pénzt a párttal való előzetes meg­beszélés alapján ■felvették és beszolgál­tatták azt a párt pénztárába különböző jótékony célokra. Az esetről pedig jegy­zőkönyvet vetettek fel. Lelley a dolog ilyen fejleményeiről nem tudott semmit sem, arról sem volt tudomása, hogy a­ kongresszus megnyi­tásának reggelén az erre vonatkozó ok­mányokat teljes egészükben leközölte a Prágai Magyar Hírlap. Ilyen előzmé­nyek után kezdődött meg keresztényszocialista párt kongresszusa Pozsonyban. A kongresszuson Palkovieh Vik­tor nemzetgyűlési képviselő elnökölt. Lelley a napirend előtt szólalt fel és kétórás védőbeszédet mondott, de az el­lene felhozott vádak alól mégsem, tudta tisztázni magát. Több felszólalása hang­zott el, közöttük Fod­­or Miklósé, a keretszlovenszkó- szlovák keresztény­szocialista párt titkáráé, aki egyedül Lelley­ért tette felelőssé mindazért, ami a keresztényszocialista párttag az utóbbi esztendőben történt s ami miatt a párt jóformán teljesen elveszítette ak­ci­ók­épességé­t. Viharos felszólalások előzték meg az elnökválasztást is. A Lelley körül cso­portosult kisebbség azt követelte, hogy az elnökválasztást halasszák el. Indít­ványukat azonban nagy szótöbbséggel elvetették. Az ülést, kénytelen volt az elnök felfüggeszteni, de délután hiába igyekezett Lelley frakciója azon, hogy a kongresszus akaratát befolyásolják, az elnökválasztásit mégis megtartották. A párt új elnökévévé S­zöllő Gézát választották meg. Lel­leg­zik a választás, után is még próbálkoztak. Nyomban bizalmatlansá­gi indítványt nyújtottak be az új el­nök ellen, törekvésük azonban most sem sikerült. A kongresszus még folyik s azon a legizgatottabb a hangulat, miért most sorra veszik Lelley működésének minden részletét. Valószínű, hogy a kongresszus eredményeként Lelley ki­lép a keresztényszocialista pártból, s mint hívei, mondják, új pártot fog ala­kí­tani. Szüllő Gézával érdemes és tapasztalt politikus került a párt élére. A szlo­venszkói magyarság nemzetiségi küz­delmeiben élénk résztv­ett, eddigi mű­ködése záloga, annak, hogy meg fog birkózni a nehézségekkel és módjában, lesz a pártot megtisztítani a nem oda­való elemektől. Megszűnt Kantonban ,a népbiztosok uralma Londonból jelentik. A Times Hong­kongba Miklásdlött tudósí­tója érdekes­­részleteket jelent lapjának a, .kantoni ke­rületi kormány belső összetételéről. A 16 nép­biztos közül, akik Kamtomban ma­­­gazathoz ragadták az uralmat, Liao Bang Kai pénzügyi népbiztost tudvalevőleg meggyilkolták. I Ssim Fo északra mene­kült, ahonnan nejmi tért vissza és nem is fog. Ko Vu népbiztos, aki egyben Kan­ton polgármestere, tüntetőleg lemondott. Három más népbiztos szintén észak felé m­ennelt, Kantonban maradt azon­ban a­­hadügyi népi biztosság négy veze­tője,­­akiknek viselkedése és lojalitása Anglia irányában nagyon kétes. A leg­utolsó szenzáció eseménye Vu Ham Ni® letartóztatása volt. Oki t­artjá­k­­Sun Jut Sen utódának, mint a kantoni párt ve­zérét. Vu Han Ni®, hívei legnagyobb részt Hongkongba, menekül­tek az üldöz­tetés elől, és azt mondják, hogy a­­bolse­visták­­tartják fogságban Vu­lián Nini, mert nem biztosaik benne és árulásától fél­nek, más verzió szer­int azért fogták el, mert része volt Liao Csurig Ka­j meg­gyilkolásában. Az angol bányászok újból sztrájkra készülődnek, Londonból jelentik. Az an­gol bányászok vezetője, C­o­o­k­ az utóbbi napokban több beszédet tartott, melyek­ben igen érdekes kijelentéseket tett az angol bár­yászmozgalomról. Áss egész an­gol munkásság támogatásával a­ bányá­szok erősen készülnek a harcra,, amely, úgy látszik, rövid időn belül elkerülhetet­len lesz. Cook közölte,­ hogy mindem, ere­jével azon dolgozik a bányaim­unkások­ szervezete, hogy nagy élelmisz­ertartalé­kokat gyűjtsön arra az időre, amikor a bányászok harcban fognak állani, hogy ekkor élelmiszer­rel láthassák el őket. Beszédében az angol bányamunká­sok vezetője hangoztatta, hogy a­ munkásság­gal folytatott tárgyalások szerint, ti­zenkét hónap leforgásán belül újabb b­á­­nyászmozgalomra van kilátó,-­ de azt hiszi, hogy ez­ alatt az idő alatt Anglia sorsának intézését már mun­kásikormány veheti át. Éppen ezért figyelmezteti­ Cook a kormányt, hogy­ ne nagyon bizsza magát a hadseregre és a tengerészetre. Múló jelleg ... — Jón Dongorozi novellája. — Zavoranu asszony a tükör előtt állt és mesteri gesztusokkal szemöldökét rajzol­gat­tá. A komorba néhány lépésnyire mögötte felvételre készen tartotta a reggeli pongyo­lát. A hálószoba mindkét ablaka nyitva volt és a függönyük félig­­ elbocsátva. A park kö­zepén meghúzódó halastó és fa fűz fabokor, mely a halastót körülfogta, enyhére hütötte a forró nap melegét, mely a mai napon reg­gel kilenc órakor úgy perzselt, mint máskor délben szokott. — Hol van György urfi? — György urfi — felelt a szolga — hajnal­ban elm­ent lovagolni. Tetszik tudni, hogy ő így szokta. Nagyságos asszony, de szépen illik a nyeregbe ez a György urfi . . . Zavoranu asszony félbeszakította: — Hát a mi urfink? — Vadászni ment a tisztelendő urral és az alispánnal. — És a­ mérnök úr! — A mérnök, ur az ebédlőben vár. Azaz, hogy nem vár, nagyságos asszony. Cigaret­tát tölt magának. — Mert nem tartja szóval a kisasszony, hogy ne unatkozzon, m­íg én jövök. — Mimi kisasszony még nem kelt fel. — Micsoda? — A kisasszony azt mondja, hogy fáj a feje. Az arca sápadt és a szemei vörösek. Jó volna, ha megnézné a nagyságos asszony. Zavoranu asszony lassan bezárta dobozait, még egyszer végigszal­asztotta arcán a par­­fömfúvót, majd apró lépésekkel leánya szo­bája felé indult. Középkora nő volt. Arca rózsaszínű, bőre fehér és haja a homlok fe­lett aranyos árnyalatban játszott. Húsz év óta volt férjnél. Alig múlt el húsz éves, mi­kor Zavoranu feleségül vette. Házasságuk nyílt üzlet volt, melyet a nagy nyilvánosság előtt kötöttek meg. Zavoranu minden vagyo­nát elveszítette a politizálásban, őnagysága pedig belátta, hogy­ nem maradhat örökké pártában és szeszély nélkül belement a há­zasságba. Otthon igen szigorúan nevelték, anyja, aki gondosan őrködött felette és más házasságot szánt leányának, leánykorában nagyon rövidre fogta. Zavoranu pedig tel­jesen a saját szenvedélyének rabja lett, örült, hogy van honnan pénzt költenie s azontúl teljes szabadságot engedett neki. Zavoranu asszony élete aránylag hányat­tatott volt, de szenvedései nema olyan ter­mészetűek voltak, hogy testben és lélekben megviseljék. A látogatások, színház, kevés kártyajáték — természetesen csakúgy idő­töltésből — nyáron kirándulások, ősz felé tengerparti fürdőzések, egyik esztendőben az ország területén, jövőre külföldön, hogy idegeit meggyógyítsa, s ebből állott az éle­te. Az utóbbi időben Darajanovics György­­gyel, a táblai tanácsossal volt megakadva. Ezt a kapcsolatot, mely már közel négy éve tartott, nagyon unta. Már régen szerette vol­na megszakítani, de nem talált rá ürügyet. Damjanovics György napról napra jobban szereti. Azóta pedig, amióta vidékre jött vele és rá akarja bírni, hogy ne menjen Os­­tendébe, főtt mint a fazék . . . — Ki az? — Én vagyok, Mimi. — Parancsolj anyuskám. — Mi bajod kis leányom? — Fáj a fejem. — A fejed máskor is fájt, de azért regge­lizni és ebédelni mindig felkeltél. — Így még sose fájt. — Nagyon sápadt vagy. A lány hirtelen felpirult és arcát a párna csipkéibe temette. — Telefonálok az orvosért, h­a rosszul ér­zed magadat. — Hagyd el még,­an,yuskám . . . remélem, hogy nem lesz komolyabb bajom . . . — Jó. Ha te úgy gondolod . . . Majd hosszabb hallgatás után ismét meg­kérdezte leányát: — Miért olyan vörösek a szemeid? — ? —­ Elhallgatsz előttem valamit, Mimi. Nem szép tőled. Gyere csak. Mondj el nekem min­dent, ami a sziveden fekszik." Kézenfogva: — Mondj el mindent, mint egy barátnőd­nek. Na gyerünk. Bátorság gyermekem. Leánya ideges sírásba kezdett. Egész teste reszketett és halántékai is lüktettek. A sírás mindig nagyon idegesítette Zavoranu asz­­szonyt, most azonban egy jóindulatú villáin ömlött át lelkén. — Gyere Mimi és beszélj. Beszélsz azon­nal, vágj»' megyek? — Ő nem tehet róla anyuskám. Én vagyok a hibás. Zavoranu asszony meglepődve bámult ma­ga elé. — Kicsoda nem hibás? -- György, anyuskám. Damjanovics György. Zavoranu asszony mélyet­ sóhajtott. — Mikor történt? — Ma éjjel, anyuskám. Azt hittem, hogy semmi következménye nem lesz. Szórakoz­tam én a bukaresti penzióban és tavaly nyá­ron Calimeristiben is. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kevés akaraterőm van. Közel negyvenötéves férfi és így megszer­e­­tett ... A pezsgő a hibás. Két teli üveggel ittunk m­eg kettesben. Ő nem akart eljönni hozzám és ez még inkább növelte a szerel­memet. Harcolni kezdtem és háromnapi küzdelem után győztem . . . Zavoranu asszony arca felvidult: megvan az ok, melynek alapján szakíthat Damjano­­viccsal. Csak pillanatok múlva fért ki szó ti­szu­ban.­­— Arra gondolok, anyuskám, mit fog most csinálni György? — Mit csináljon? Remélem nem jön többet ide? Egyébként jöjjön, majd kiutasítom én minden botrány nélkül. — Nem értettél meg, anyuskám. A vőle­gényemre gondoltam . . . — A, A pap fiáról, van szó? A filozopter­­ről? Haha­ha! — nevetett fel Zavoranu asz­­szony. — Csatolunk még százezer lejt a hozomá­nyodhoz és megtartjuk minél előbb a­ lako­dalmat. Ezért ne fájjon a fejed. Leánya fölé hajolt és megcsókolta. Most azonban nem szája szögletével érintette ar­cát, mint máskor szokta. —­ Most már kelj fel. Gyerünk. Szépíted ki magadat, mert az ebédlőben vár ránk a ■mérnök. Fordította Keresztúri Sándor.

Next