Temesvári Hirlap, 1925. október (23. évfolyam, 221-247. szám)

1925-10-01 / 221. szám

r 2 " mtmmtfmmmmmmmsit rmmiwmmmm Törvényszéki Ítéletek Temesvár, szept. 30. A temesvári törvényszék F­e­h­é­r-ta­­nácsa m­a töb­b kisebb ügyben hozott íté­letet. •Elsőnek Nägel Konrád józseffalvai tizenklen­céves kocsiszegény­t állott a bí­róság előtt. Nägel ez év április hato- Idlrikáin kocsijával, melyen trágyát hor­dott, halálra gázolta a tizenöthónapos SWieiber Má­riát. Nägel azzal­ védelme­­zik, hogy a lovak, ame­l­y­(?!ki három napig az­ istállóban urunk anélkül pihen­tek, nagyon­­tüzeseik voltak, de ezenkí­vül is Weber Mária egy társnőjévé­. Probst Annával együtt szaladt ke­resztül az utón és miig az egyiket, kilke-­­rülte, nem tudott ügyelni a másikra. A bíróság a legenylyeibb büntetéssel, egy­havi fogházzá­­ sújtotta. Sfere­oui a Doriolakii nagysz­ákosi kokicsmák­ost a községi elöljáróság pénz­tárosa, S­e­­e­m­a­a­n György jelen­tette fel ráigakinizásáént. i Stehco­oiu ugyanis azt terjesztette a faluban, hogy Serosan rá akarta venni, hogy­­korcsmájában az ál­talija elfogyasztott pálitykát inja a köszség ezál­lására, mivel a község nevében Secoisiah nmákig hozzájön vásárolni. Mii­­után iSten­coeiu ezt nem akarta teljesí­teni. Sorosa­n más­hol vásárolt az elöljá­­­róság számára..­­Secoaan megtudta a fa­luban szállongó híreket, feljelentést tett­e és ma vonta a bí­róság Sterepeiut felelős­­ségre, aki a­­bíróság előtt is megmaradt állatába mellett,, min­g a szintén kihallga­tott B­eoaxau erélyesen tagadott. A bíró­sá­g több tanút hallgatott ki, akik mind tudnak arról, hogy Seeosan tartozott a korcsmában és akijének a kancsmáros elmesélte az ajánlatot. Tanúval azonban ■nem tud­t­a állításaiit igazolni és ezért a bíróság hatszá­z lei pénzbü­ntetésre ítél­te. A büntetést végrehajtását azonban­­f­elfü­ggesztettére. •Sepuh­in István napszámos, az elmúlt esztendőben szóligtárlati helyén feltörte az istállót és három kocsikereket lopott. A kerekek árát —­­ezer lejt — később visz­­szafizette a­ kiárusul­tnak, aki ügyvédje útján a mail tárgyallá­s előtt vissza is vonta, a feljelentést. M­a­t­e­i ügyész en­nek dacára, hivatalból üldözen­d­ő bűn­­cselekmény elkövetése miatt fenntartot­ta­ a vádat és kérte Socul­i­n megbünteté­sét, akit a törvényszék el­le ítélt tizenöt­napi fogházra. Sándor József és Ugrón István tárgya­lása a csúcsai paktumról. Kolozsvárról jelentik: Sándor József képviselő, aki hetek óta távol tartja magát a M­a­gyar Párt munkálataitól, mert az Er­délyi Múzeum Egylet átköltözésével van elfoglalva, kijelentette, hogy a csúcsai paktum tisztázása és revíziója ügyében szombaton tárgyalni fog Ugron Gáb­­­torra­l. XXIII. évfolyam, 221. szám. C­uza professzor is­ antiszemitizmust hirdet - OOO—«• a h­áború elöli Ifilakott zsidók egyenrangú állampolgárok — Antiszem­ita - zavargások Piatra frearerteais A regá­lbeli vasárnapi antiszemita za­vargások a vidéki laptudósítók jelenté­seinek beérkezése után sokkal súlyosab­bak, mint­ ahogy a belügyminisztérium kommünikétje feltüntette. Piatra-Neam­­tuban vasárnap este a legnagyobb zsi­dó­ ünnepnapon, a Jón­ikipur előesté­­lyén, amikor a zsidók a templomba leg­szentebb imádságukat, a­ Kol-Nidrét imádkozták, felnőttekből és fiatal gyer­mekeikből álló -es­ ciport vette körül a­ Strada Canalban lévő zsinagógát s áldott jelre kövekkel dobálták meg a templo­mot, melynek összes ablakait betörték. A templomban óriási pánik keletkezett, az asszonyok sikoltozni kezeltek, a fér­fiak, pedig kirohantak az utcára és szembeszállottak a zavargókkal. A tün­tetők ezután másutt­­ gyülekeztek s a Ilascu Catarghi­um teában lévő zsina­góga ellen intéztek hasonló támadást. Ezzel sem érték be, hanem a Plata Co­­galnicean­u felé mentek, hasonló szán­dékkal. Ekkor azonban az előhívott rendőrség közbelépésig megakadályozta a további, fejleményeket. Több tüntetőt, letartóztattak, többen megsebesültek. Az antiszemita tüntetések nagy elkese­redést váltottak ki a zsidóság hitében. A lakosság faji és felekezeti különbség nélkül elk­teli azokat. Turne a­­rendőr­­kapitány a történtek hatása alatt be­adta lemondását. A belügyminiszter erélyes vizsgálatot rendelt el. Ezzel egyidejűleg jelentik, hogy Cu­za professzor a napokban manifesztu­­mot f fog kibocsátani, melyben felszólít­ja a diákokat, hogy térjenek ismét vi­sz­­sza mas iskolák falai közé, és látogassák rendesen az előadásokat. .Cuza frontvál­­tozt­atását azzal indokolja, hogy a zsi­dókérdés ma már új fázisba jutott s ezért ely­képp változtatta meg vélemé­nyét, hogy itt­ már 1914 előtt ittlakó zsi­dóikat egyenrangú állam­polgároknak te­kinti. Viszont fokozottabb kötelességé­vé teszi a diákoknak, hogy harcoljanak abban az irányban, hogy az azóta beván­dorolt zsidók minél előbb hagyják el az országot. Radics István elsőrangú állami feladatnak tartja a kisebbségek védelmét .TMu---------------­ A horvát parastaltpárt vezérének nyílasfeolgara Csersilben­. 0— Budapest, szept. 30. Radics István G­enfben egy buda­pesti lap munkatársa előtt nyilatkozott a kisebbségi kérdésről ,és pártjának a­­ilikáli­sokk­kal történt megegyezéséről. Radics nyih­aittopizatáb­an többeik közt a­­következőket mondotta: — Én a kisebbségek védelmiéit arra, az államra bíznám, amelynek nemzetiségi kisebbségei vannak. Minden államnak le­gna­gyob­b érdeke,, hogy kisebbségei le­gyenek és ha ezek megfelelő lojalitást tanúsítanak, az, állatm­espnével szem­ben, érdekükben­ mindent meg kell­ tenni. Szent István politikáját vallom ez­zel magaménak, a­kor azt mondotta: Regniuim­­unitus lin­guae imib­ecille. Gyenge az az ország és erőtlen, amely egynyelvű, amelynek nincsenek kisebbségei. Ezért a kisebbségek védelme elsőrendű fel­adata az államnak. A Jugoszlávia­­és Magyarország közötti viszonyt minden tekintetben kielégítő­ Le­galá­bb nem tesz ideje arra, hogy meg­un, ja, a házasféletáb. De még jót is tesz vele: biztosítja egy derék, jótrauytaló lány sorsát. — És mit gondol, méltóra: fogja viselni­ a kisasszony a neveimet? — Efelő­l jótállok. Aztán meg nem i­s fogja sokáig viselni, nem látom é­s mint a h­orvát parasztpárt elnökle, azt is kijelenthetem, hogy mi, horvátok a régin­agyo­bb rokonszenvvel viselt­etünk a magyarok iránt, különö­­sen pedig a magyar paraszti pártok iránt. A magyar paraszt, aki a horvátok és szlávok közelében él, igen, érfékletű em­beranyag. Őrültség volna, h­a olyan politikát követnénk, amely ezt az értékes ele­met elidegenítené tőlünk. A radikálisokkal történt m­egegyezés­­ről a­­következőket mondotta Skane­s: — Pasics miniszterelnök nem vált az eseményekről és a holváetországi hely­zetről helyesen­ informálisá, amikor azonban a szóbeli tárgyalásoknál meg­értettük egymást, a, megegyezés min­den), t­e­kintetben, még a jugoszláv általános politika nagy imincipo­um­áira nézve­ is, hamarosan létrejött köztünk. Megegye­­zésün­knek az a lényege, hogy elválaszthata­tlanul hozzá vagyunk kötve Jugoszlávia többi részéhez, •­volna. Pralismux úr n­éha megfecszente fára­dozását és ilyer­kor nem tudott elfojtani egy alig észrevehető, kisssé gunyosi mosolyt. De Rives asszony gy­a­kran e­llátogatott a fiatal párhoz é­s­­nvinwlen alk­alommal kétke­dően csóválta fejét. De V­elmernäben elgon­dolkozott: aa patvorsoik cs­ak nem téved­hetnek­ HOIESUXHÍ HIRUAF mert hiszen a szerbek és hor­vátok között nincs­ különbség. It a Horvátorriszáig neon is köztársaság és nem i,s föderalist­a ál­lam­, autonómiája belső szerkeze­téinél, városainak, sközségeinek és köziigazga­tásának sajátságod j­ellegétnél fogva mégis autonóm maradit és igy megőriz­hetjük sajátosságainkat és mé­gis egy­ségesek vagyunk a jugoszláv király­ságban. j­m. Éjszakai rablótámadások­ Bukarestben­ Bukarest, szept. 30. A közbiztonsági állapotok a főváros­ban az utóbbi hetekben meglehetősen le­romlottak. __ Az elmúlt éjszaka három utcai rablotámadás történt, amelyek tettes­eit azonban csak részben sikerült elfogni. A­ filarăţi pályaudvar mögött három férfi és egy nő éj­szaka megtá­madták Tudor A­­­b­u alkalmazottat, támadók egyike hosszú késsel több szú­­rást ejtett a hátán. A szerencsétlen két­ségbeesett sikoltozásaira­­a támadók­­megijedtek és mielőtt még kirabolták. Volna­­ meneküléshez fogtak. Egyikü­ket elfogták és a rendőrségre vitték,­­ Tudor Albut súlyos állapotban a men­­­tők szállították a kórházba. A m­ásoki­­ támadás a Sovseaua Militar Bragun­ történt. Három ismeretlen egyén megtámadta Geo­r­g­e­s­c­u Jon rendőrt és késszúrásokkal súlyosan megsebesít­ették A rendőrt az ak­spek­­ciós rendőrellenő­r találta meg eszmélet­len állapotban, és szállíttatta kór­házba. A harmadik rablótámadás a legvak­­merő­bb, mert a város közp­ontjában, for­galmas helyek közelében történt. A tá­madók ott elmenekültek s a súlyo­­­san,a bessü­lt áldozat személyükre vonat­kozóan semmi adatot nem tudott. Az áldozat Colt­u­c Jón őrmester, akit a járókelők találtak­­meg az igazságügyi palota, közelében, vérbenfagyva, eszmé­letlen­ állapotban. Homlokán és fején több, mély szúrt sebbel. A katonai kór­házba szállították. ­ 45 KP 572 személyautó használt, de kifogástalan állapotban, nyitott és csukott karosszériával ®IU «6n ea®d*. Közelebbit LÖSCH Frigyesnél, 11., Coronini-tér 17 Tele­fon 13-30. 8—9, 12—4 között. * « *.» N M m M SS« «I a « w m « m m m » a a * «t# * a ej a p « m * Nagy yzSe­lfrelyi­ gég ! Le­h­e­tő­l­e­g a józsefvárosi » Urr-fitcárean keresletük,­­ s Ajánlatok .Üzlethelyiség 1382‘ % S r jelige alatt RUDOLF MOSSE « * hirdetési iroda Timişoara I, Strada a a Mercy 2 szám alá küldendők. £ «p m an vi» w »«w vf mw «6 m m ni m n w v«ss st w m ^ w I — Érvényt­eleniteni k«A ház;i.ssá:r,mknt a szentestéknél és meg kell k­aidiillararunk a váló­­port a polgári biróisá­gnak­. Nagyon sokat .kö­­■sisöniieteik önnek és meg fogija­ engedni, hogy Miana jeliéül!­niergiajándékozza ki agy-e? — Neon kell semimiféle aj­áradék. A haldokló házassága írta: HENRY BORDEAUX. Pudt­eoux ur, a­z egykori diplomata, mikor orvosai lemondtak életéről, mai­gá­hoz ké­­r SÜU régi barátnőjét, De Rives asszonyt, hogy közölje vele végső rendelkezéseit. — Magára­­akarom m­agyart a vagyon­omat — szóli Pulneaux ur. — Elfo­glalja, ugy-e? — Szó sincs róla! Azt a mond­anánk, hogy az ön szeretője vo­laan. — Hát nem volt az? Vagy talán meg­bánta? — Az voltam és n­e­m­ bántam meg semmit. De azóta eltelt shms­z esztendő, elévült a do­log. Nincs skilliltségem a vagyonára. Sokkal többet ér nekem jól hírem. Hiszen gyerme­keim vannaiaik. De adjok egy tanácsot: vegye feleségül De Donifaron Msaigiszoínyt. — De drága barátnőm, hiszen tudja, hogy éppen öraire való tdltiratettel t­em nősültem meg. — Akikor hát nősüljön most meg az én kedvemért. •. ../j j­iíj — Ilyen áforporban? — Éppen azért. De Gonifaron­ kisasszony a tenisztifásnyom­, árva és félő, hogy sohasem megy férjhez, pedi­g derék lány, esze van, ha nem is éppen csinos. — Az em­ber nem nősült meg akkor, amikor haldoklik. — Sőt ellenkezőleg: ez a helyes időpont. — Máért nem? — Mert újra fé­rjjh­ez megy majd. De Rives­­asszony óvato­s­an elh­allgatta­, hogy ezt a leendő vagyono­s özvegyet a sa­ját fiainak száratta. Pusseaux ur pedig met­­adátsita­l r­ óhajtott i.i. — Ak­k­or hát csak siettesse a formaiságo­­k­at, drá­gia barátnőim. És hozza ide a meny­­aisisz­onyom­at, m­ert szeret­nénk m­eg­is­merkedni az özvegyeimmel.* De Reves asszony­­bemutatta neki pártfo­­g­ol­tját, a­k­i némi volt na­gyon elragadtatva keresztanyja ötletétől. Piulsearax úrnak kel­lett vi­gaisztalnnia.: — Megny­ugtatom­, nem leszek sokáig ter­hére.­­Hosszas törés után végre beleegyezett. Az es­küvőt egé­s­z csenidlben, otthon tartot­ták meg és a fiatallasszony beköltözött férje házába­, hogy utolsó napjaiban ősséges ápo­lója legyen a szegény fbetegrajak. Nap-nap után ott szorgoskodott a­­betegágy körül, tett iveit szótlanul csendesen, nagyobb bűz­­galoonunak mintsem ő m­­aga is gondolta és szerintü­k I'ulse-afux ur már nem viiheti,­­so­káig. Egy hónap telt el igy. A­ beteg egyszer job­blan volt, másikat r­oss­zabihuilt. A fia­talasz­­szony változatlan o­daadáss­al ápolta. Olyan­kor, a­mikor az egyre ritkábban jelentkező rohamok után jobb­an lett Pussiaaux úr, el­beszélgetett a h­alks­zavu terem­téssel. El­­mondott­a magának szomorú músltját, bána­tos csalódásait, vigas­zttalta é® a tapasztalt , öre­g em­ber józara­ságával, az egykori világfi­szeli,e-meis könnykiedisségével tanácsokat adot­t raokit. Egy napom a­z orvo­s kijelentette, hogy volce többé miitől tart­ania, m­eggyógyult. — Lehetetlen! — tiltakozott Pluisea­ux. — Örül­j-ör a neta — pattogott az orvost. — Csak nem fogom ostoba, szeszélye kedvéért most beteggé tenni. Mikor felesége a szobába lépett, Paiseaux úr komor arccal fordult feléje: — Kelllemze­tlen bárt kell ön­nel közölnöm­,­­gyermekem. Képzelje c­sak, arra vagyok átélve, hogy továb­b él­jek. Rosszuul kevertük a kártyát, a házasságunk seram­is. ■— Hogy érti ezt uram? Ugyan, ugyanis legyen o­kos. Azt hiszem,­­ nem egykönnyen fo­gj­ai­­nékem m­eg bo­csátani^ 'hogy nem haltaim meg­.­­ — Nekem kell, uraim, öntől bocsánatot kérni. ■ — Maga gyemrejkiem, í’elfenerálni a -'zerepe­­­ket. — Szó sijncs róla. De az elmúlt hetekben^ 1 százszor, e-nevnszter őszlintén m­egbántam! azt a l mit szerepet, amire vállal­koztam.­­ —­ Meg­­is büntbődött érte. — Iro­gyne, hiszen el akar küldeni. — Dehogy akarom elküldeni. De jó­vá aka­rok tenni egy nagy hibát. Magára gyerme­kem, nagy örökség várt, amivel boldoggá­­lehetett volna. Miivel kárpótoljam most ők ,hogyan háláljam meg azt, hogy gondosságá­­­­val még n­éhány évivel meghosszabbította »életemet. J 1 — Kérhet, amit csak laibar. —• Kérem, tartson meg továbbira is. Megtartotta és nem bánta meg egyikőjük ,sem. Csak De Riv©s asszony bosszankodott­­ kissé magasban.

Next