Temesvári Hirlap, 1925. november (23. évfolyam, 248-272. szám)

1925-11-01 / 248. szám

TCMF^LEA modellániházában Wui.r.enlnek a riói kabátok, ban' «táji. inhák és blúzok. Belvá­­ms, Suí'-ffise-«**«.­« XXIII. évi folya­m­, 218. szám. WWIéhiii mii ii mu mi in h iini—«i muupj»! ni— Kémkedési vád a Mosse hirdetési vállalat romániai vezetősége ellen A vád szerint a falusi csendőrséget használták fel a kémkedési anyag gyűjtéséhez Bukarest, akt. 30. Meg­irtaik, hogy a berlini M­osse Ru­dolf­­hirdetési cég bukaresti központja ellen eljárást indítottak, amelynek­ fo­lyamán a­ cég összes iratait lefoglalták. Az értesítés nem adott felvilágosítást­­inra nézve, az eljárás miért indult meg. A bukaresti lapok legfrissebb számaiból aztán nam már megtudjuk a hatósági be­avatkozás okát. Eszerint nem kevesebb­ről van­ szó, mint kémkedésről, amelyet a cég Németország javára az egész or­szág­­­6 k­i­létére kiterjesztve űzött. A Fanba Insuilli lap, amely kémkedési ügyekkel szemben meglehetősen óvatos, tíz egyszer nagy riportot közöl az eset­ről, melyet alább ismertetünk: — Tegnap délután egy órakor Hoti­­neanu királyi hadbiztos számos szigu­­rnomdetektívvel, és komm­isszáriussa­l megjelent az ismert Moss­e Rudolf-cég­nek a Strada Academiceiben levő helyi­ségeiben. Ismeretes, hogy néhány év óta a fóvárosiévn egy Rudolf Mosse nevű részvénytársaság működik. Az alapítási­­oskirtíz szerint a társaság célja falra®»­,, szókkal és hirdetésekkel való kereskedés volt. A megalapitásától számított rövid 1 lőn belül a­ társaság néhány könyvkia­dói és ,1'filmga­szü­zletet bonyolított le, többek között megkezdvén a munkálato­­kat egy országos évkönyv szerkesztésé­re. — Ebb­ől a célból a társaság kü­lönle­­gű hivatalt szervezett, mely az országba szét­ k­ikiöl­t és kitöltött, Irtüiletiridket ös­­szegyüjjtötte. Ennek a­ hivatalnak igaz­gató­ja W­e­i­s­s őr. volt, akinek vezetése alatt nagyszámú személyzet dolgozott. A vállalat vezérigazgatója, Brani­s­­t­eau­u D., akit munkájában M­oises­­cu támogatott. Az évkönyvhez­­szüksé­ges adatok megszerzésére a társaság formllát­ készíttetett, amelyet tízezer­ példányban ki­nyom a volt és romániai ügynökségeinek­, valamint a­ társaság informátorainak szétküldetett. Azt le­hetett volna hinni, hogy egyszerű keres­­­ked­elm­i ügyletről, van szó, mely azt, a célt szolgálja, hogy egy komolyan szer­kesztett és a.­­kereskedelmi érintkezésben, szükséges évkönyvet bocs­á­sson a. nagy­­köz­önség remdelkezésére. Íme azonban, a szigm­anca az utolsó pillanatban meg­jelenik a Mosse-cég irodáiban, azt állít­ván, hogy az adatgyűjtési akció leple alatt a társaság Németország számára nagyarányú kémkedést fejt ki. — Azok az információk — írja a Fac­la —, amelyeket beszereztünk, nem vilá­gosítanak fel­ arról, hogyan jutott a szigoranca erre a gyanúra, és mennyit tudott abból tud azonyítani. Egy adott időben a, szi­gora noa informátorai közül­ték, hogy a falusi csendőrségnek egy nagy része titkos módon a Mosse-cégtől formulárokat kapott azzal a kórus­sal, hogy azokat fki­llítva visszaszár­maztassa. A vezérkar, a hadügyminiszter és a csendőrségek parancsnokságai, amelye­ket erre nézővé megkérdeztek, kijelent­et­­ték, hogy a csendőrök ebbéli működésé­ről nem tudnak semmit és hogy erre néz­­ve parancsot nem adtak. Miután­ így m­egál­la­pítot­ták, hogy a Mosse-cég ti­tokban használta fel a csendőrségiet, az a gyanú tám­adt, hogy a Mos wyféle alma­na'!) csak ürügy lehet. A­ nyomozás ti­tokban folyt hosszú ideig. Diszkrét mó­don, a dete­ktívek­ egy nagy csoportja megfigyelés alatt tartotta a Mosse-cég személyzetét, különösen a vezetőket, míg a speciális detektívek, akiknek ügyes módon sikerült magukat a­ cég alkalma­zottai közé felvétetni, megál­lapították, hogy vidili Végén, mint elhagyott dereglyék, ame­lye--ket a folyam árja sodor magával. Egy­­z­al­vott cipőjükben koippanva­ jöttek, a­­­xit­jóikban szipkába dugott, szivart forgat­tál.". prnőrülteik gondolataikba, talán mon­­dorlókat illesztettek össze magaikban, jelen­tős megnyilatkozásokat, amelyeket majd a polgári köriben, vagy az asztaltársaság tag­jai között elhöntenek, hogy a lefekvés órá­jául­ legyen a.Ujdi mire elégedetten viissza­­gomló labok. A l­arang...//h­egyre ringott, és a fiatalem­ber­­kikor érezte, először a titkos vágyak hogy m­ilyen­ jó lenne ernyedten, éssze­vérte­­n­'in­ teesuBuza.nk­i a székéről az asztal alá és ott oirhidain­. De a vidám Grivoesayt tréfára serken­tet­te a harangozó: — Bu­m . . . ham . . . bumm! — és esette vi­tei­t a nyelvével. Azután pedig a kihívott kárró-királyt, mielőtt letette volna az asz­­tfealív, megcsóválta a levegőben és az­t mondta: Karol ívsz Möguvusz stieg jns Beit, Weil er gem gesefolatfen hält’ . . . A sz­i­kra tüzet fogott. A házigazda hosszasan, várakoztatóan szür­­csölt a szódás ilinykafröeeiiből, mind hatun­pi elgondolásból ilöttyent valósággá­­vasár­­iwipra, a tizenhá­rmas tarákkal keményen megfenyítette a tökki­rályt és így szólt: — Dreizelme bringi a Kénig! Bókits azonban u.ifent meg­ünognit­­a az orrát és azt mondta diadalmas rim gyanánt: — De nem mindétig! ... — és a tizen.bel­eis­­sel beanarkolta az ütést. Az mvalum, töröködén öss­zebuzog, látHük­­kbi, ott, ült a hág piros tssopiptelejép, néha fölplázett az izzó n­apira, megvallatta a fejét, unottan meghurgiálta a fülét ás szuuidi­rkált. A harangszó megszűnt, akkor a halavánig ejtyes közgazdasági és egyéb termé­szetű híreket, raport formájában a határon túlra küldtek.­­ A tegnapi nap folyamán a Mosse­­lég­­magasabb tisztviselői között nagy izgalom volt tapasztalható. M­ég délelőtt tíz óra előtt parancsot adtak, hogy az összes információs fortautakat, a kitöl­tetleneket is csomagolják be, mert más­hová szállítják őket. Ez az intézkedés, mely a tisztviselők körében nagy nyug­talanságot­ keltett, azt mutatja, hogy az érdekelttek kémelhárító szolgálata úgy volt, megszervezve, hogy idejében érte­sült a készülő házkutatásról. Délelőtt t­zanegy órakor,­­almikor az összes kér­dőívek be voltak csomagolva, egy isme­retlen személyiség lépett a cég helyisé­geibe, aki elrendelte, hogy a csoa­agokat az utcán várakozó két, autóba rakják. Az altm­anaeli hivatal egyik alkalmazottja megkérdezte­­az ismeretlent, hogy h­ova­l viszi a csomagokat, miire az illető ki­térően válaszolt: — Én Buzimból vagyok. Értette. Bu­za­nból. Szükségem van papirosra, hogy egy árut becsomagolhassak. Néhány perc múlva a csomagok az autókon voltak, amelyek elindultak. A tisztviselő, akit a válasz csodálkozásra késztetett, kíváncsiságból­ egy másik árulón követte a csomagot szállító gép­kocsikat, és m­egállapíthatta, hogy a két autó a­ Porona­ utca egyik háza előtt megállt, ahol egy tiszt lakik.­­ Egy és fél óra múlva ezután meg­jelent a Mosse-cég helyiségeiben Hetm­­nennu királyi hadbiztos Vladimirescu rendőrfelü­gyelővel és nagyszámú detek­­tívvel együtt. Néhány perccel egy ám volt. A hivatalnokok az ebédszünetre ké­szültek, de a királyi hadbiztos parancsára sen­ki sem hagyhatta el a­/, irodahelyi­ségeket. Az összes regisztereket, szekrényeket és fiókokat gondosan átkutatták. Állítólag olyan okmányokat talál­tak, amelyek az ü­gy szempontjából nagy fontosságúak.­­ Az a kérdés, mely­ a rendőrséget a legjobb­an érdlekelte, az volt, hogy nyer­hette meg a Mosee-cég a csendőrség közreműködését. Az ebben az ügyben folytatott vizsgálat­­szenzációs megálla­­pításokat tett. Eszerint két magasabb­ra­ngú tiszt, akiket a közélet egyik is­mert személyisége vezetett be a cég igazgatóságába,­­közvetítette ezt az ösz­­szeköttetést. Ismerjük a két tisz nevét, de a nyomozás érdekében m­ég nem kö­­zölhetjü­k. TEMESVÁRI HÍRE­R­T A temesvári szabómesterek­­ fogyasztási és termelő szövetkezete. Temesvár, okt. 31.­­ — A Temesvári Hírlap munkatársától. — A kisiparosok­­szempontjából különö­sen­ fontos szövetkezeti mozgalom Te­­■mesvárott egy igen jelentős alakulatot hozott létre: a temesvári szabómesterek fogyasztási és termelési, szövetkezetét, mely a napokban kezdi meg a Jenőbe '-f ceg-utca 20. .szám alatti kisipari szindi­kátusi­­székház földszinti helyiségeiben a működését. A szövetkezet még a múlt év nyarán kimondta a megalakulását ,s ve­zetőségébe beválasztotta ,a temesvári ,sza­­bóipar­osok szimejavát. Ötszáz lej névér­tékű részjegyeket bocsátottak ki, me­lyekből a temesvári szabók tekintélyes mennyiségben jegyeztek, s miután a kis­ipari­­ szindikátus időközben saját s­z­ék­­házat vásárolt,­­melyről­ a múltkoriban la­punk részletes beszámolót közölt, a helyi­ség kérdése is előnyös elintézést nye­rt. . .Jelenleg lázasan dolgoznak a­ belső be- ■ niidezésen, mely­­ pár nap múlva teljesen elkészül s a szövetkezet rendel­kezésére fog ál­la­ni ugy a szabómeste­reknek, mint a privát közönségnek. A szövetkezet célja, hogy a nagykereske­delem kiküszöbölésével tagjait közvet­­­lenül a gyárból vásárolt elsőrendű sző- T vetárival és szabókellékekkel jutányos áron lássa­ el. H­a­r 11 a­u­e­r Ödön ügy­vezető igazgató, a szabóipar egyik­ jó­­nevű,­ tekintélyes tagja, akit a­ múlt hé­ten választották meg a szövetkezet élére, kijelentette mamfeatársunknak, hogy ö­­­tözetenként körülbelül ezer lej megtaka­rítást jelent, ha a szövetkezettől vásá­rolják az anyagot, mintám a kereskedők­nél szerezzék azt be, így remélhetően a közönség is jól jár az új intézimé­nnyel. XXX TOFFLÍR modelltiáza mérték utáni rendeléseket tet,­­jutányosualmn és legpontosab­­ban szállít. SS® Vasárnap írta: CKÖLNÖKY LÁSZLÓ. Ak­kor még egészen jól el lehetett viselni a hf-l.vzet­et, mert niagrj^b­m úgy volt in'.Il­dién, mint egyébkor, csőik éppen mintába vé­tet tentai ös­szeta­lkoztak volna. Ott­ öltek az asz­tal körül és taro­tik­óztak, öten voltak: a­ házigazda — segföldhivata­li igazgató az egyik min­iszte­ri u­rri­bau­k, a bo­­hórcás Gratvocsay, a legfü­rgébb k­ok­­atiszt ugyanott, a vörösomi Bokás a dohánygyár­­•WU amtán a flatatem­ber, aki amiko­n­y otka­­léveát Juszéju­k és akit fontosnak tartottak, yéfijifl a hUlavámy Berta, a házk­isasszony, tű­­rt már egyre nehezebben­ próbálkozot­t a remények, sikamlós küszöbével, ezért most odailmződött­ a jövevény mellé, nevetgélt a kártyája fölött, megkérdezte tőle, hogy pines-e nagyon meleg a szobában és egyéb­ként is előzékeny és ildomos volt és hogy a t­űzről­ pa­ttan­t pafjzánságát is elővillint­sa, tekinewbékaihiadt­ijével szfurkálni kezdett. Bé­kás tűzvörös orra felé és azt mondta: h­u... hu! . . . bizony még kigyullad a ház! — Bé­­kás azonban utógiig’húzta pergamentba minu uj­jait m orván és a kártyáját letéve, pár szó­val vázolta azt a rettenetes telet, amely a romlást, okozta. Hanem akikor a Fazekas-tér templomában elkezdtek harangozni a délutáni litániára és a ringó reszketeg hang végigjárta ainta, nyafogva a görbe utcákat és beszólt a nyi­tott ablakon — nem tehetett már többé ta­gadni semmit. Vasárnap volt, vasárnap dél­után & a htalav&ny Berta akkor már lilába hiszep. wdáa lé a függönyt, a fiatalember a fHistájí, barna vásznon konevztii] te meglátta Vilatot az utca, verőfényében iz®i fehér k.’­­•vtíket és azt a, barom­itegy embert, akik i­n neptöjikre öltözötten föltűntek az utca tá­Borta fölállít, a szekirényból orvosság’ítő üve­get és kanalat vett elő és öles m­osollyal, szende szam­űive­l elháril­va magától a fontos, uj vendég !kétségtelen, néma hódolhatás, hogy ime, milyen jóságos és kegy etetés (!, — belik­kent a másik szobába. — Jövök már, mamutéi! Ez még kishallatszott a becsukolt ajtó mö­gül, de azután csend lett odabenn, hanem a Haltai!ember akkor­­már meg tudott mindent, mi­ttha már évek óta lakott volna ott ná­luk. Érezte a betegszoba fülledt levegőjét, látta az öregasszony verítékes, őszülő imját, amint szétpanlik a tarka vánkoson fis az is kétségtelen volt előtte, hogy az éjjeli szekrényen, a rózsafü­zér mellett virágtartó áll, sötétkék üvegből és benne gyöngyvirág hervadozik. És kétsegietlenül, a halál bizo­nyosságával úgy kellett lennie, annak is, hogy ezt a sötétkék virágtartót a család va­lamelyik bácsitkája hozta valamikor emlékül Rzkiácsról és az azután beható nézdegyődés és ide-oda vajló forgatás után helyeztetett csat el a szekrény tetején, atkáimét most, ke­­gyeldes szolgálat tételre keremleltetet­t . És mindez oly szomorú és reménytelen­­volt, hogy a fiatatem­ber most már okvetlenül le akart csu­sszairni az asztal alá és csak a fe­jét nem tudta tettre serkenteni, amint ott fityegett ernyedten a kártyái fölött. Rakos­gatta a lapokat, néha mondott is valamit, hanem a pagáját nem adta ki a kezéből, pe­dig már ideje lett volna, de nem birt elsza­kadni a látványtól, hogy van valaki, akinek ezen a forró délutánon is van kedve fél­­lábon ugrándozni és a hangszerét pengetni. — Am­iikor a játék elveszettt, Békés, aik­ihel együtt volt, megfontolt ék ill élelmes­ szín, vakkal szürkreh­irnyást tett neki az elfeöve-’ tett im'iilir.'scításódért, de ő mindezt úgy hal­­­lotta egyk, mintha valahol nagyon messze g­ordonkázott Valma vvalaki, de különben is a hallitvány Berta akikor már visszajött od­a­­ment az édesapja háta mögé, homlokára tette a kezét és az ajkát összecsücsöritve, a­­fülébe súgta: -- Anyuci . . . ekjikwlt! . . . Ránézett a fiata­lemberie:: lásd, oly sze­líd és jóságos vagyok, miint a gatta­mb és té­ged te így ápolváltik, ha megbetegednél! A házigazda kortyogva kihúzta polhtúrá­­ból az utolsó csöppeket is, — mára elég* vollt, majd a jövő vasárnapon újra kezdődnek a mennyei perceik. ,Most már hát ez a változa­t is elmaradt és a t­arsad­ember érezte, hogy a hátgerince erőtten ill összefog’gyánik éa’ mont már az asztal alá sem aklart lecsúszni, mert érezte, hogy most már az sem segítene többé. — Mi lesz velem?­ ... mi tess velem . . . Csak éjszaka volna, akkor négykézláb ki­másznék a folyosóra! Akikor edlatkunm az utcán megszólalt a z­on­­goraverskíl­ és egy görcsös, merev futam után belekapott valemit tötyög­ös bécsit ke­ringőbe. Berki fölugrott, édesen tepsikéit, és a kar­jait­ kinyújtotta Gro­voc­say felé. A vidám irodát fezt letette a kártyáját, odasietett a leányhoz és­ megforgatta, s és a fiatalember akkor meglátta, hogy a hala­­dvány Berta lába kissé vékony és görbe, b­lakinan megint kopogtak az egybeszabott cipők és a házigazda össze­söpörte a kátyút. Az unalom még ott kuporgott a háztetőn, de miivel úgy­­érezte, hogy a lábai kezdenek meggémb­entolnii, kinyújtotta őket. És azok ny­ul­tak, egyre nyaltak, egyre nehézkesek­­tüdó lettek és­ mit is odatés­ték áldás­ elé, jó­­figmián egisezen elfedték azt. Beálkon­yodott.

Next