Temesvári Hirlap, 1925. november (23. évfolyam, 248-272. szám)

1925-11-01 / 248. szám

TCMF^LEA modellániházában Wui.r.enlnek a riói kabátok, ban' «táji. inhák és blúzok. Belváms, Suí'-ffise-«**«.« XXIII. évi folyam, 218. szám. WWIéhiii mii ii mu mi in h iini—«i muupj»! ni— Kémkedési vád a Mosse hirdetési vállalat romániai vezetősége ellen A vád szerint a falusi csendőrséget használták fel a kémkedési anyag gyűjtéséhez Bukarest, akt. 30. Megirtaik, hogy a berlini Mosse Rudolfhirdetési cég bukaresti központja ellen eljárást indítottak, amelynek folyamán a cég összes iratait lefoglalták. Az értesítés nem adott felvilágosítástinra nézve, az eljárás miért indult meg. A bukaresti lapok legfrissebb számaiból aztán nam már megtudjuk a hatósági beavatkozás okát. Eszerint nem kevesebbről van szó, mint kémkedésről, amelyet a cég Németország javára az egész ország6 kilétére kiterjesztve űzött. A Fanba Insuilli lap, amely kémkedési ügyekkel szemben meglehetősen óvatos, tíz egyszer nagy riportot közöl az esetről, melyet alább ismertetünk: — Tegnap délután egy órakor Hotineanu királyi hadbiztos számos szigurnomdetektívvel, és kommisszáriussal megjelent az ismert Mosse Rudolf-cégnek a Strada Academiceiben levő helyiségeiben. Ismeretes, hogy néhány év óta a fóvárosiévn egy Rudolf Mosse nevű részvénytársaság működik. Az alapításioskirtíz szerint a társaság célja falra®»,, szókkal és hirdetésekkel való kereskedés volt. A megalapitásától számított rövid 1 lőn belül a társaság néhány könyvkiadói és ,1'filmgaszüzletet bonyolított le, többek között megkezdvén a munkálatokat egy országos évkönyv szerkesztésére. — Ebből a célból a társaság különlegű hivatalt szervezett, mely az országba szét kikiölt és kitöltött, Irtüiletiridket összegyüjjtötte. Ennek a hivatalnak igazgatója Weiss őr. volt, akinek vezetése alatt nagyszámú személyzet dolgozott. A vállalat vezérigazgatója, Branisteauu D., akit munkájában Moisescu támogatott. Az évkönyvhezszükséges adatok megszerzésére a társaság formllát készíttetett, amelyet tízezer példányban kinyom a volt és romániai ügynökségeinek, valamint a társaság informátorainak szétküldetett. Azt lehetett volna hinni, hogy egyszerű kereskedelmi ügyletről, van szó, mely azt, a célt szolgálja, hogy egy komolyan szerkesztett és a.kereskedelmi érintkezésben, szükséges évkönyvet bocsásson a. nagyközönség remdelkezésére. Íme azonban, a szigmanca az utolsó pillanatban megjelenik a Mosse-cég irodáiban, azt állítván, hogy az adatgyűjtési akció leple alatt a társaság Németország számára nagyarányú kémkedést fejt ki. — Azok az információk — írja a Facla —, amelyeket beszereztünk, nem világosítanak fel arról, hogyan jutott a szigoranca erre a gyanúra, és mennyit tudott abból tud azonyítani. Egy adott időben a, szigora noa informátorai közülték, hogy a falusi csendőrségnek egy nagy része titkos módon a Mosse-cégtől formulárokat kapott azzal a kórussal, hogy azokat fkillítva visszaszármaztassa. A vezérkar, a hadügyminiszter és a csendőrségek parancsnokságai, amelyeket erre nézővé megkérdeztek, kijelentették, hogy a csendőrök ebbéli működéséről nem tudnak semmit és hogy erre nézve parancsot nem adtak. Miután így megállapították, hogy a Mosse-cég titokban használta fel a csendőrségiet, az a gyanú támadt, hogy a Mos wyféle almana'!) csak ürügy lehet. A nyomozás titokban folyt hosszú ideig. Diszkrét módon, a detektívek egy nagy csoportja megfigyelés alatt tartotta a Mosse-cég személyzetét, különösen a vezetőket, míg a speciális detektívek, akiknek ügyes módon sikerült magukat a cég alkalmazottai közé felvétetni, megállapították, hogy vidili Végén, mint elhagyott dereglyék, amelye--ket a folyam árja sodor magával. Egyzalvott cipőjükben koippanva jöttek, axitjóikban szipkába dugott, szivart forgattál.". prnőrülteik gondolataikba, talán mondorlókat illesztettek össze magaikban, jelentős megnyilatkozásokat, amelyeket majd a polgári köriben, vagy az asztaltársaság tagjai között elhöntenek, hogy a lefekvés órájául legyen a.Ujdi mire elégedetten viisszagomló labok. A larang...//hegyre ringott, és a fiatalemberkikor érezte, először a titkos vágyak hogy milyen jó lenne ernyedten, ésszevérten'in teesuBuza.nki a székéről az asztal alá és ott oirhidain. De a vidám Grivoesayt tréfára serkentette a harangozó: — Bum . . . ham . . . bumm! — és esette viteit a nyelvével. Azután pedig a kihívott kárró-királyt, mielőtt letette volna az asztfealív, megcsóválta a levegőben és azt mondta: Karol ívsz Möguvusz stieg jns Beit, Weil er gem gesefolatfen hält’ . . . A szikra tüzet fogott. A házigazda hosszasan, várakoztatóan szürcsölt a szódás ilinykafröeeiiből, mind hatunpi elgondolásból ilöttyent valósággávasáriwipra, a tizenhármas tarákkal keményen megfenyítette a tökkirályt és így szólt: — Dreizelme bringi a Kénig! Bókits azonban u.ifent megünognita az orrát és azt mondta diadalmas rim gyanánt: — De nem mindétig! ... — és a tizen.beleissel beanarkolta az ütést. Az mvalum, töröködén összebuzog, látHükkbi, ott, ült a hág piros tssopiptelejép, néha fölplázett az izzó napira, megvallatta a fejét, unottan meghurgiálta a fülét ás szuuidirkált. A harangszó megszűnt, akkor a halavánig ejtyes közgazdasági és egyéb természetű híreket, raport formájában a határon túlra küldtek. A tegnapi nap folyamán a Mosselégmagasabb tisztviselői között nagy izgalom volt tapasztalható. Még délelőtt tíz óra előtt parancsot adtak, hogy az összes információs fortautakat, a kitöltetleneket is csomagolják be, mert máshová szállítják őket. Ez az intézkedés, mely a tisztviselők körében nagy nyugtalanságot keltett, azt mutatja, hogy az érdekelttek kémelhárító szolgálata úgy volt, megszervezve, hogy idejében értesült a készülő házkutatásról. Délelőtt tzanegy órakor,almikor az összes kérdőívek be voltak csomagolva, egy ismeretlen személyiség lépett a cég helyiségeibe, aki elrendelte, hogy a csoaagokat az utcán várakozó két, autóba rakják. Az altmanaeli hivatal egyik alkalmazottja megkérdezteaz ismeretlent, hogy hoval viszi a csomagokat, miire az illető kitérően válaszolt: — Én Buzimból vagyok. Értette. Buzanból. Szükségem van papirosra, hogy egy árut becsomagolhassak. Néhány perc múlva a csomagok az autókon voltak, amelyek elindultak. A tisztviselő, akit a válasz csodálkozásra késztetett, kíváncsiságból egy másik árulón követte a csomagot szállító gépkocsikat, és megállapíthatta, hogy a két autó a Porona utca egyik háza előtt megállt, ahol egy tiszt lakik. Egy és fél óra múlva ezután megjelent a Mosse-cég helyiségeiben Hetmnennu királyi hadbiztos Vladimirescu rendőrfelügyelővel és nagyszámú detektívvel együtt. Néhány perccel egy ám volt. A hivatalnokok az ebédszünetre készültek, de a királyi hadbiztos parancsára senki sem hagyhatta el a/, irodahelyiségeket. Az összes regisztereket, szekrényeket és fiókokat gondosan átkutatták. Állítólag olyan okmányokat találtak, amelyek az ügy szempontjából nagy fontosságúak. Az a kérdés, mely a rendőrséget a legjobban érdlekelte, az volt, hogy nyerhette meg a Mosee-cég a csendőrség közreműködését. Az ebben az ügyben folytatott vizsgálatszenzációs megállapításokat tett. Eszerint két magasabbrangú tiszt, akiket a közélet egyik ismert személyisége vezetett be a cég igazgatóságába,közvetítette ezt az öszszeköttetést. Ismerjük a két tisz nevét, de a nyomozás érdekében még nem közölhetjük. TEMESVÁRI HÍRERT A temesvári szabómesterek fogyasztási és termelő szövetkezete. Temesvár, okt. 31. — A Temesvári Hírlap munkatársától. — A kisiparosokszempontjából különösen fontos szövetkezeti mozgalom Te■mesvárott egy igen jelentős alakulatot hozott létre: a temesvári szabómesterek fogyasztási és termelési, szövetkezetét, mely a napokban kezdi meg a Jenőbe '-f ceg-utca 20. .szám alatti kisipari szindikátusiszékház földszinti helyiségeiben a működését. A szövetkezet még a múlt év nyarán kimondta a megalakulását ,s vezetőségébe beválasztotta ,a temesvári ,szabóiparosok szimejavát. Ötszáz lej névértékű részjegyeket bocsátottak ki, melyekből a temesvári szabók tekintélyes mennyiségben jegyeztek, s miután a kisipari szindikátus időközben saját székházat vásárolt,melyről a múltkoriban lapunk részletes beszámolót közölt, a helyiség kérdése is előnyös elintézést nyert. . .Jelenleg lázasan dolgoznak a belső be- ■ niidezésen, mely pár nap múlva teljesen elkészül s a szövetkezet rendelkezésére fog állani ugy a szabómestereknek, mint a privát közönségnek. A szövetkezet célja, hogy a nagykereskedelem kiküszöbölésével tagjait közvetlenül a gyárból vásárolt elsőrendű sző- T vetárival és szabókellékekkel jutányos áron lássa el. Har 11 auer Ödön ügyvezető igazgató, a szabóipar egyik jónevű, tekintélyes tagja, akit a múlt héten választották meg a szövetkezet élére, kijelentette mamfeatársunknak, hogy ötözetenként körülbelül ezer lej megtakarítást jelent, ha a szövetkezettől vásárolják az anyagot, mintám a kereskedőknél szerezzék azt be, így remélhetően a közönség is jól jár az új intéziménnyel. XXX TOFFLÍR modelltiáza mérték utáni rendeléseket tet,jutányosualmn és legpontosabban szállít. SS® Vasárnap írta: CKÖLNÖKY LÁSZLÓ. Akkor még egészen jól el lehetett viselni a hf-l.vzetet, mert niagrj^bm úgy volt in'.Ildién, mint egyébkor, csőik éppen mintába vétet tentai összetalkoztak volna. Ott öltek az asztal körül és tarotikóztak, öten voltak: a házigazda — segföldhivatali igazgató az egyik miniszteri urribauk, a bohórcás Gratvocsay, a legfürgébb kokatiszt ugyanott, a vörösomi Bokás a dohánygyár•WU amtán a flatatember, aki amikony otkaléveát Juszéjuk és akit fontosnak tartottak, yéfijifl a hUlavámy Berta, a házkisasszony, tűrt már egyre nehezebben próbálkozott a remények, sikamlós küszöbével, ezért most odailmződött a jövevény mellé, nevetgélt a kártyája fölött, megkérdezte tőle, hogy pines-e nagyon meleg a szobában és egyébként is előzékeny és ildomos volt és hogy a tűzről pattant pafjzánságát is elővillintsa, tekinewbékaihiadtijével szfurkálni kezdett. Békás tűzvörös orra felé és azt mondta: hu... hu! . . . bizony még kigyullad a ház! — Békás azonban utógiig’húzta pergamentba minu ujjait m orván és a kártyáját letéve, pár szóval vázolta azt a rettenetes telet, amely a romlást, okozta. Hanem akikor a Fazekas-tér templomában elkezdtek harangozni a délutáni litániára és a ringó reszketeg hang végigjárta ainta, nyafogva a görbe utcákat és beszólt a nyitott ablakon — nem tehetett már többé tagadni semmit. Vasárnap volt, vasárnap délután & a htalav&ny Berta akkor már lilába hiszep. wdáa lé a függönyt, a fiatalember a fHistájí, barna vásznon konevztii] te meglátta Vilatot az utca, verőfényében iz®i fehér k.’•vtíket és azt a, baromitegy embert, akik in neptöjikre öltözötten föltűntek az utca táBorta fölállít, a szekirényból orvosság’ítő üveget és kanalat vett elő és öles mosollyal, szende szaműivel elhárilva magától a fontos, uj vendég !kétségtelen, néma hódolhatás, hogy ime, milyen jóságos és kegy etetés (!, — belikkent a másik szobába. — Jövök már, mamutéi! Ez még kishallatszott a becsukolt ajtó mögül, de azután csend lett odabenn, hanem a Haltai!ember akkormár meg tudott mindent, mittha már évek óta lakott volna ott náluk. Érezte a betegszoba fülledt levegőjét, látta az öregasszony verítékes, őszülő imját, amint szétpanlik a tarka vánkoson fis az is kétségtelen volt előtte, hogy az éjjeli szekrényen, a rózsafüzér mellett virágtartó áll, sötétkék üvegből és benne gyöngyvirág hervadozik. És kétsegietlenül, a halál bizonyosságával úgy kellett lennie, annak is, hogy ezt a sötétkék virágtartót a család valamelyik bácsitkája hozta valamikor emlékül Rzkiácsról és az azután beható nézdegyődés és ide-oda vajló forgatás után helyeztetett csat el a szekrény tetején, atkáimét most, kegyeldes szolgálat tételre keremleltetett . És mindez oly szomorú és reménytelenvolt, hogy a fiatatember most már okvetlenül le akart csusszairni az asztal alá és csak a fejét nem tudta tettre serkenteni, amint ott fityegett ernyedten a kártyái fölött. Rakosgatta a lapokat, néha mondott is valamit, hanem a pagáját nem adta ki a kezéből, pedig már ideje lett volna, de nem birt elszakadni a látványtól, hogy van valaki, akinek ezen a forró délutánon is van kedve féllábon ugrándozni és a hangszerét pengetni. — Amiikor a játék elveszettt, Békés, aikihel együtt volt, megfontolt ék ill élelmes szín, vakkal szürkrehirnyást tett neki az elfeöve-’ tett im'iilir.'scításódért, de ő mindezt úgy hallotta egyk, mintha valahol nagyon messze gordonkázott Valma vvalaki, de különben is a hallitvány Berta akikor már visszajött odament az édesapja háta mögé, homlokára tette a kezét és az ajkát összecsücsöritve, afülébe súgta: -- Anyuci . . . ekjikwlt! . . . Ránézett a fiatalemberie:: lásd, oly szelíd és jóságos vagyok, miint a gattamb és téged te így ápolváltik, ha megbetegednél! A házigazda kortyogva kihúzta polhtúrából az utolsó csöppeket is, — mára elég* vollt, majd a jövő vasárnapon újra kezdődnek a mennyei perceik. ,Most már hát ez a változat is elmaradt és a tarsadember érezte, hogy a hátgerince erőtten ill összefog’gyánik éa’ mont már az asztal alá sem aklart lecsúszni, mert érezte, hogy most már az sem segítene többé. — Mi lesz velem? ... mi tess velem . . . Csak éjszaka volna, akkor négykézláb kimásznék a folyosóra! Akikor edlatkunm az utcán megszólalt a zongoraverskíl és egy görcsös, merev futam után belekapott valemit tötyögös bécsit keringőbe. Berki fölugrott, édesen tepsikéit, és a karjait kinyújtotta Grovocsay felé. A vidám irodát fezt letette a kártyáját, odasietett a leányhoz és megforgatta, s és a fiatalember akkor meglátta, hogy a haladvány Berta lába kissé vékony és görbe, blakinan megint kopogtak az egybeszabott cipők és a házigazda összesöpörte a kátyút. Az unalom még ott kuporgott a háztetőn, de miivel úgyérezte, hogy a lábai kezdenek meggémbentolnii, kinyújtotta őket. És azok nyultak, egyre nyaltak, egyre nehézkesektüdó lettek és mit is odatésték áldás elé, jófigmián egisezen elfedték azt. Beálkonyodott.