Temesvári Hirlap, 1926. március (24. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

Asbonaisas Imperialismus tér stódfitása Olasz-jugoszláv katonai szövetség — Angol-olasz-görög blokk a török-francia barátság ellensúlyozására ! — A Temesvári Hírlap munkatársától. — Nincsics jugszláv külügyoinisz-. A tér k kínai utazását natyv vita előzte a negy sajtóban. Arra a hírre, hogy Nincerost azért utazik az olasz fővárosba, hogy ott I Mussolini diktátorral katonai rszertőséget kössön, felhorkant az egész ószerb és horvát sajtó és aszövetségét az olaszországi szláv kisebbségek elnyomottságára való utalással politikai manstruozitásnak tekintette. Úgy látszik, hogy Nintisácset nem igen hatották meg a sajtó átkozódásai, mert mint most híre érkezik,Rómában mégis megkötötte a véd- és dacszövetséget. Ninesies a római újságíróknak ugyan tagadta a hírt, de a jól informált fasicista lapok, amelyeknek a véd- és dacszövetség megkötése újból alkalmat adMussolini külpolitikai zsenialitásának dicsőítésére, kevésbbé voltak szerények- Tőlük megtudhatja a közvélemény, hogy az véd- és dacszövetség OlaszországnakKözépeurópában a poltikai túlsúlyt biztosítja, amg Jugoszláviát visszaszorítja a Balkánra, ahol Olaszország jóvoltából az arbitrer szerepét játszhatja. A szerződés célja a középeurópai statusquo megvédése, hakell fegyveres erővel is. Mussolini bravúrosmunkát végzett. Benes cikkére így adtai meg a választ. A valóságban ez a véd- és dacszövetség nem más, mint a kisántánt meggyengítése, mert a kisántánt tulajdonképpeni célját, a középeurópai béke biztosítását Jugoszlávia most már Olaszországgal együtt vállalja.. Az olasz poétika sohasem viseltetett szimpátiával a kisántánt ellen, legfőképpen pedig azért, mert a cseh befolyás érvényesülésétől tartott olyan területeken, amelyeket az olaszok akartak maguknak megszerezni. A véb- és dacszövetség Mussolininek a Chamberlain angol MUügyminiszterrel folytatott rapallói megbeszélés folytán kialakult helyzet biztosítására volt szüksége. Chamberlain és Mussolini kölcsönös barátság alapjánfidálították a keleti egyensúly mérlegét, amely azonban nagyon ingadozott Törökországnak Jugoszlávia felé történt közeledésével. Szükség volt arra, hogy Jugoszláviát az angol-olassz szövetség oldalára térítsék. Mussord azzal, hogy teljően szabad kezet biztosított .Jugoszláviának a Balkánion,, egy időre lemondott balkáni aspirácyairól mert értéke anosti a Keletre szólítja. Jugoszláviát ilyen módon sikerült megkötni és eltéríteni a török barátság eszméjétől. A római szerződésnek ezért Angolában is lesz hatása. Prága és Paris nem fognak késni, hogy kommentárok kíséretében kifejezésre, juttassák megdöbbenésüket. A rómaiszerződés ezért tényleg az, aminek a fascista lapok feltüntetik. Az ügyes és ravasz feketeingesek diktátoránaítt váratlanu ,sakkbastása és győzelme a francia politika ellen. Imodon, febr. 2. A .Daily Telegraf arról értésült hogy a napokban Pangnios és Mussolini találkozni fognak epomással. A lap a találkozásnak rendkívüli fontosságot tulajdonít. Az események erre is meg: a felvilágosítást"- De Jouvene. Aurorában a török kormánnyal barátsági szerződést kötött, amely a bagdadi vasútvonal bizonyos traktusát török fennhatóság alá helyezi. A megállapodás fontosabb pontja azonban az, hogy sikerült a törököket rábírni arra, hogy a sziriai bennszülöttek lázadó törekvéseit ne támogassa. ' Olaszországnak nem érdeke, hogy' Elsázsiában jelenleg béke uralkodjék, másrészt úgy az ő, mint az angolok keleti politikáját sérti a francia befolyásnak újbóli integerátéve, amelyet a legutóbbi szíriai események erőkért veszélyeztettek. Anglia és Olaszország most Görögország segítségével olyan blokkot kívánnak létesíteni, amely ellensúlyozza a török-francia barátságot, sőt, kínálkozó alkalommal azt meggyengítse, esetleg fel is bontsa. A keleti helyzet a maga bonyolult népi kérdéseivel, az elintézetlen török-görög emigrációjával erre nagyszerű ürügyeket nyújt. A bejelentett, találkozás mindenesetre csak azt mutatja, hogy Olaszország komolyan törekszik imperialista programmját megvalósítani. "V mwwfwwrwvwrmrnrwwwt'í nwr« * ww v yw rrrwrrrf Német támadás esetén nincs szövetségese Franciaországnak Fach tábornok kétségbeejtőnek látja Franciaország katonai helyzetét Mussolini szemet vetett a franciák afrikai gyarmataira Párig, febr. 27. Baji and mials?sterelnlök a legutóbbi minsztertmutCNon előterjesztette azt a memormdumot,amelyet Foth marsall intézett hozzá. A memorandum Franciaország jelenlegi katonai helyzetéről és jövőjéről szólt, Foth marsall rendkívül sötéten látja a helyzetet. Kimutatja a memorandumban, hogy Franciaország nem bízhatik meg német támadás esetén egyetlenegy szövetségesében sem. Angliával megszűnt az a katonai egyezmény, amely a sfeborn alatt fennállott és a két vezérikiar között nincs semmiféle működés. . .. . Belgiummal ugyan még érvényben van az b 2.1-iki katonai egyezmény, azonban Belgiumban a katonai ,szolgálati időt fezállították tb- hónapra és a hadsereg általában rendkívül dozolált és gyenge. Német támadás esetén a mostani belga hadsereg nem tudná feltartóztatni az ellenséget addig, amíg a franka íra esetleg az angol hadsereg felvonultatba. Olaszországot Fánniiaország szempontjából Dodi tábornok számításba vóan veszi. Ezt az álláspontját, azzal indomeg, hogy az olasz tábornokok francia gyűlölete közismert és azonkívül az is nyílt titok, hogy Mussolini szemet vetett az északafrikai francia gyarmatokra. ■Foeüi azt állíttja, hogy Olaszországot nem lehet szövetségesnek(k. tek'-a tervi niokáhi) azt lehet biztosra venni, hogy a jövő háborúj-áltaiu Franciaország eHeu-agumekiáz -oldalán fog állatni. ~ és fel van szerelve, azonban maga a katonaanyag gyenge. Azonkívül azok a katonai szerződések, amelyek a két ország és ■Rranciaonszág között femniállanaik, nemekai ponderálnak. Egész biztosra veszi, hogy kenyértörés esetén Lengyelország orosz és német nyomásra feltétlenül kiugrik Franciaország szövetségesei sorából. A magára, maradt .■Csehország pedig ,bidj politikailag túl van , terhelve. Ivoeh marsalltnagyon sajnálja, hogy Franciaországiaak nincsen katonai egyezménye az S. U. 8. királysággal, mivel ez az állam szintén igen alkalmas komoly segítség egy déleurópai francia akció esetén. LAAAAAJAAA&.&AAAAA&AAAAAA ÍAAAAAAÁ, A lengyel kiányminiszter a Nejszavetsegről A lengyel parlament mai ülésén Skrzinsky miniszterelnök Lengyelországnak a Népszövetségbe való felvételéről a következőket mondotta: — A locarnói konferencia megszüntette azokat a különbségeket, amelyek a győző és legyőzött államok között mindeddig fennálltak A locarnói szerződés azonban csak formulátat tartadnaz és ezeket a formulákat, a most kezdődő népszövetségi ülésszak, van hivatva valóra váltani. Azt bel várnjuk, hogy a locarnói formulák alkadimazásit, ne rendítse meg a Népszövetség igazságvosságábva vetett létünket hanem még növelje ezen, testület iránti tiszteletünket A locarnói szerződés negyedik cikkelyéből logikusan következik, hogy lengyelországot is fe kell venni a Népszövetségbe, hogy növelje azok számát akik a Népszövetség Igaz áttgottságába vetik minden bizalmukat. Nagyon jól tudjuk — folytatja a■ m miniszterelnök —, hogy a locarnói szerződés pontjai milyen szilárd támaszra találtak Franciaország és Anglia hiarmonikus együttműködésében, így szintén az olasz, belga és cseh állnyok politikáját irányító, férfiak jóhiszeműségéről és igazságosságáról is meg vagyunk győződve. Éppen azért hisziük, hogy kivánságunk megírni igazásra találni.De ha számításunk nem válna be és ha Lengyelország nem lenne a Népszövetségi tanács tagja, akkor isha szövetségesei maradunk ezeknek az államoknak. Egy elszánt legény írta: KOMÁROMI JÁNOS Reggel, alighogy kinyitja a savi nőt, felül az ágyban s izgatottan kérdezi: — Medvan a javaim? —*' Megvan — nyugtatom meg, fél álmosam — Nem vitte el a téménszeplő? — Nem vitte el! Mivel az apai állítások iránt nem nagy benne a bizalom, lefelé indul az ágyról: — Megnézem. A hintámén ott áll a sarokban, a varrógép tőszomszédságában. Fejét fölvetve nyerít, olyan megborzolt sörénnyel, mintha most menne attakra a szazanovi orosz sáncok ellen. Az egyik kengyel a nyergébe csapva föl, mint a megbokrosodott hátaslovak hál általában. ■. Akkorára lőcsűzött már az ágyról, a paripa előtt áll s tünődözve gyönyörködik benne. Aztán az este összerakott ruhái alól kihúz egy darab kenyeret s a ló elé teszi, hogy ábrák öljön. Mert enni az ő lovának is kell, ha mindjárt fából van is. Később éleiszmog körülötte s nagyokat sóhajt közbe, mint az olyan ember, akit gondok gyötörnek. Amire fölhajtóik az ágyból, a katonasipka már a fején kegyeskedik s köröimkefélyol serényen vakargat a ló hátán. — Mit csináltsz, János? — Medfeléjem a lavat. — Slagyd abba, mert meghalsz! Azonnal az ágyba! — Mindárt, apaszi, szat tieit paszolom. — Ne pucold egy kicsit se! Itt van a kéményseprő! Abban a szempillantásban oldalt hajit katonasipkát, körömkefét s lihegve trappel az ágyba. Egy másik szempillantás alatt mellém bújik s akkor be, a paplan alá, hogy Orsafe a haja búbja játszik ki valamicskét. Susogva faggat aztán: — Hol van a töm.Fényszerpő ! — Az előszobában. Meg ne mozdulj, mert elvisz! A kéményseprő személye körül általában bajok varrnak. Vagy két hónappal ezelőtt lépett be egyszer az előszobába, vállán a drótkarifeáival, annak végében a nagy kefével. János éppen lovagolt, fején hegyesen a sipka s lábát nekinyomva kengyelnek, nagy peckesen feszített, amikor a félig behajtott ajtón át megpillantotta a fekete embert a nagy kefével. A gondolat fele-tartama alatt , lepattant a csatám énről s egy másik félgondolat alatt — zszapjtsz — az ágy alá! Mint az ijedt kis béka, mikor a viz alá csuppan. Nem lehetett visszaráncigálni Csak kuksolt az ágy alatt s hiába volt a katonasipka,, négykézláb drukkolva leselkedett kifelé. Amikor semmi csalétek nem fogott rajta, az önérzetére próbáltam hatni: — Nem is vagy te igazi katona . . . — Tatona vadét! — kiabált vissza az ágy alól. — Ifát akkor miért bújtál el? — Mert fejet ... Ezúttal nem sokat, értem el az önérzetére apellálva, ami pedig sok, más esetiben a leghathatósabb eszköznek bizonyult idáig. Mert öntudatos legény egyébként, aki nehezen nyeli le a sértést, s,— az apját kivévén — vissza is szokott vágni. Sőt egy izben feleselt is a kisnénje tanítónőjével és pedig az utcáról az iskola ablaka felé adresszálva a tiszteletlen nyelvelést. Ez azonban oly jelentős eset volt, , hogy kénytelen vagyok kissé körülményesebben kitörni a dologra. Még szeptember vége táján történt, hogy egy délelőtt, miután az édesanyja kellőképp kicsinosította, sétáradt ra magával a leány. Tudni kell, hogy a lakástól nem messze esik az iskola, amelynek utcai magas földszíntjén van az elemi első osztály, a pinák nehalói között figyelget a tanító nénire az Ágnes nénié is. Ágnes kisasszony eddig több ízben mesélt már neki az iskoláról, amit János karikára tágult szemel hallgatott. Azonftilul el is kísérte néhányszor az osztályig és így nem lehet csodálni, ha alaposan megjegyzett magának mindent Azon a délelőttön, mikor a botrány történt, az enyhe időben zárva volt, az első osztály valamennyi ablaka. Amikor János — a leány kezét, fogván — az iskola elé ért volna, az utca túlsórén megállt s aztán, ahogy csak fért a torkán, átkiáltott a nyitott ablak irányába: — Adnesz, deje ti! Ágnes persze nem,jöhetett, ki az osztályból, mert a tanító néni éppen arról beszélt nekik odabent, miért kettő az egy meg egy, de meghallván az öccse hangját, a nyitott ablakhoz lépett (az ablaknál ül történetesen) s intett a kezével hogy hallgasson el. De János annál indulatosabban kiabált az utcán keresztül: — Deje szétrázni! Ne tanuljúl mindig! A zenebonára figyelmes lett a közelben posztoló rendőr, ám egyelőre nem avatkozott közbe. A lárma, a zen bani akkorára élénk feltűnést keltett a tanteremben is, és annyira, hogy utoljára az ablakhoz lépett a tanító néni s szelíd hangon átszólt a renitens ember felé: — Kisfiú, ne kiabálj, mert zavarod a tanítást ... Több se kellett, neki! A méregtől véresen nyelvelt vissza: — Kiabájot! Mivest az ifjuember viselkedése akkor már a csendháboritás jellegűt öltötte magára, némi habozás nála a rendőr is arra vette útját, megfontolt» lépésben. A hely érvén, rendreitasitotta komoly szóval: — Kisfiú, menjen tovább, mert bekisérem az ügyeletre. Nyugodtan mondta ezt a rendőr, de közbeayatozása csak olaj volt a tűzre, Hamundí’0 esztendős legény csupán még a János, mindazonáltal szembefordult a kötelességét teljesítő hatósági közeggel. Kivetette a mellét, végignézett a rendőrön: — Ma da nekem ne becéljen! — hát akkor mér ibiabía az iskolába? — kérdezte meglepődve a kardos ember. — Azt! Amikor azt mondta: „azér“, hátat fordított a rimnderrwl, s. faképnél hagyta. A biztos úr aztán a posztjára indult vissza, de útközben többször megfordult s fejét csóválta a dacos kis emberen, aki közben a leánnyal folytatott elyik szóharcot Mert dacos egyéniség, s makacsságával csak a leleményessége érhet föl, különösen, ha bajba kerül. Ám a leleményével is zsákutcába szorul rendszerint: ülök az Íróasztalnál a minap, az asztalon a fapipa. Egyszer csak rámnyit s megáll az asztal sarkánál, kaptákban. Mert a jelentkezés tomnája szigorúan katonai jellegű: a sarkaik összecsattantatnak, kézfej a combhoz szorítandó, fejet viszont, föl kell vágni. A Tiszteleg s azt mondja: — Apaszi, add nekem a pipát. Miryuszi monta . . . —, Mikor, mondta ,anyuci? —■ Moszt. Belsivom az anyját. Kiderül persze, hogy szó sem volt soha a pipáról. Érzi már, hogy megfogták, de neon hagyja magát. Nyel egy nagyot s rávágja: — Ad neszbe imohta. (Agneske a nuijo.) — Agnesie nem mondhatta, békás, mert ő^ az iskolában van** 'Meghat megfogtam. Mégse hagyja magát! i ! !