Temesvári Hirlap, 1926. július (24. évfolyam, 144-170. szám)

1926-07-01 / 144. szám

&8St T ÎT. MatyaTSt. W. BZ&ffiT TEHTSVSSl HireTP " kisebbségi jogok és az ellenzéki pártok A kisebbségi kérdés megoldása a jövőben — A kisebbségek pártokra tagozódása A Temesvári Hírlap munkatársától. — a s a P. L. újságíró az Adleverult. hosszú cikket ir a kisebbségi problém megoklásáról. Noisítai ellenzéki ujság- i , éser edélyi ember is, tehiát: intéltes kétszeresen érdekelheti a kibségi olvasót, aki a nemzetiségi bérről vallott román felfogásnak egyéb arculatát kapja. Természetesen, tűnik köteless régünfcikommentárral kini a kitűnő publicista érveléseit annál inkább,mert azokban félreérthetetlenül tud kikristályosodni, a romána politika okolatlan félelmét a kisebbségi bléana alakulásaival szemben. cikk ama része, ahol történeti visadántást vet a kormány s a magyar, között létesített paktumról bonnüncsak annyiban érdekel, hogyrámutat a rálisok álltal teremtett precedensre, szükségesnek tartották a magyangál választási paktumot kötni. Az ■uescu-kormány csak követte a kibe,cbki példáját, amellyel. — és itt kapk .ódunnk bele a.cikk szövegébe — olyan szetet teremtettek Nasta szerbit, ■•ly. nemcsak a kormány, de az állam szűzsét is csökkentették.Amikor a fő tényezők figyelmét arra felhívtuk Írja Nasta , megdorgáltak bennün és mint rendesen, most is azt mond, hogy Tnem vagyunk jó románok.." fogy a paktum kérdése a kormányai között sem talált helyesléssel, musa ér odisi (Láiszló miniszter esete, akisebbségi probléma megoldására tényjavaslatot tervez. A törvényrés, amelyen az összes, a jövőben kormáyra, kétmilliótól pártok fognak dolmni, meg fog szüanii a központi nyomás, oly különféle magyar társadalmi recket egy pártba tömörít, megingiti ezáltal a szerepet a román állam k szolidálására olyformán, stogy magára megképzelődik magyarság társadalmi kijégecesedésének processzusa. a lesz huszonnyolc magyar képviselő árlamentben, akik a választási taktizaibályai szerint törekedni fognak a dlenikori kormánytól minél több jókicsikarni,hanem a román pártok mellett fogjuk találni, az egyes magyar osztályok képviselőit. A háromszázezer magyar szavazat nem lesz alku tárgya, mert a kormányok részéről mindenkor hiányozni fog az ellenszolgáltatás hajlama. A cikk további részében Naista kifejti, miért nem hiszi, hogy Goldis a törtvényt megalkothatná.. Azért, mert ma már a kisebbségi probléma megoldása csak a demokratikus pártok révén lehetséges. Ha a kisebbségek jogos kívánságaik rendszeremítéseiért harcolnak, úgy kötelességük támogatni ama pártokat, amelyektől ezt elvárhatják. Csak a demokratikus pártok győzelme jelentheti a kisebbségi jogok győzelmét is. Minden más vívmány csak tiszavirágéi ello Pasta cikkére több megjegyzésünk van. Először szeretnék megtudni, mi van abban szégyenteljes és az ország presztízsére káros, ha a kormány a kisebbségekkel köt paktumot? Hát ez a magyar vagy német választó inferiorisabb elem mint a román választó? Hiszen állampolgári kötelességeinek mindenben eleget tesz, dolgozik és termel, tiszteli az állam törvényeit, tehát látsznos tagja az államnak. Miért volna akkor szégyen vele paktumot kötni. Nem szégyen, csak az ellenzék szemében, amely Gyulaffehérvárott, az összes állampolgárok egyenlőségét dekretálta. Nem szégyen, csak az ellenzéki sajtóban, amelynek ez is fogsám arra, hogy támadja a kormányt. Ilyen körülmények között azután igazán nem tudjuk, mit értsünk az ellenzéknek a kisebbségi jogok biztosítására vonatkozó ígérete alatt,, ha már a kezdet legelőjén ilyen ,megalázó megkülönböztetést kell eltűrnünk. Az ellenzék azt hangoztatja, hogy Románia nem nemzetiségi állam, de ugyanakkor politikaifelfogásával kényszeríti rá a kisebbségieket, hogy politikai értékleszállítássuk ellen hangos szóval tiltakozzanak. Naistra aromán állam konszolidációjárnak végleges befejezését abban látja, ha a kisebbségek, helyesebben a magyarság társadalmi komponenseire bomlik fel. Nos, erre nézve egy igen jó példával szolgálhatunk: aromán nemzeti párt esetével, amely a háború előtti Magyarországban úl, magában egyesítette a legeltérőbb világnézettel rendelkező románokat A régi magyar éra alatt, ezt isiak az kifogásolhatta:, aki nem ismerte a népi összetartozás pszichológiáját, ma:, a demokratikus Romániában ezt senkiinek isem, szabadna hibául felrónia aj, magyarságinak. Feltéve, hogy az erdélyi magyarságban ilyen szétágazó tendenciák lappangnának is, az ellenzéki pártok és sajtójuk megható gondoskodássál • vigyáznak rá, hogy ezek az áramlatok ne érvényesülhessenek. Mi Naiestával ellentétben azt tartjuk, hogy a kisebbségi probléma, megoldása nem egyedül az ellenzéki pártok kiváltsága. így kisebbségi kérdés megoldása csak egy elv alapján indulhat el: ez az egyenlőség. Ezt a felfogást az ellenzé?! sajtójában még a legelemibb kérdésekben láttuk, hogyan remélhet,nőnk megnyilvánulását súlyosabb kérdésekben ! Weyler tábornok, a spanyol forradalom nyolcvanhat éves vezére Madrid, június 29. Jelenhettük, hogy a spanyolországi összeesiküvoki között, szerepel Weyler tábornok is, aki a Liberta dla szerkesztőségeiben megtalált, kiáltványt aláírta. Weyler tábornok ma nyolcvanhat éves és Spanyolország legnépszerűbb embere, ötvenhárom év átti kedvence az egész spanyol nemzetnek, marsallja a spanyol hadseregnek, egy oly hév, amelynek ma már történelmi ragyogása van. Ezért Weyler tábornokot kissé bajos lesz letartóztatni a spanyol kai mai direktóriumnak, mert most már ötvenhárom éve van annak, hogy az akkor alig harminchárom esztendős Aueylert Valencia kapitányává és táborszernaggyá nevezték ki a gyarmati háborúban és a polgárháborúban szerzett érdemeik elismerése gyanánt. A táborezernagyi kinevezés óta eltelt ötvenhárom év alatt. Weyler rá- tömök olyan presztizsre ,és nimbuszra tett, szert, amilyen páratlan Európáiban. Weyler ismételten volt hadügyminiszter és nehéz időkben a válság leküzdésére kétizben vállalta el a miniszterelnök ségát.. Az évek sora óta százait Spanyolország nagy, történeti emlékei közé Weyler, és nagyob presztízsét, csak az tépázta meg némileg, hogy a nyolcvanadik év határán kissé szokatlan, vagy csak újabban szokásossá vált körülmények között házasodott meg újból. De több, mint egy fél évszázad óta, Spanyolország katonai és politikai történetének minden nagy folduilátával összeforrott Weyle tábornok neve. Ez a név, számít a spanyol hadsereg legnagyobb dicsőségének, ez a név jelenti a rend és nyugalom biztosítékát a spanyolközvélemény előtt. Egész különös körülményeknek kellett következniök tehát, hogy a történeti nagyságok közé emelkedett Weyler tábornok most egyszerre, mint „összeesküvő“ szerepeljen, és összetes eskiűvéséért tartozzék számot adni a hatalom birtokosainak Spanyolországban. Primo de Riveras uralomra jutása óta többször, esett szó Weyler tájbornokról, mert mindig benne látták azt az embert, aki alkalmas volna a katonai direktórium rendszerének békés felszámolására. Weyler azonban koránál és múltjánál fogva nem igen játszott többé szerepet és évek óta alig szólalt meg. Most azután egyszerre egy összeesküvés résztvevője gyanánt kerül forgalomba. Weyler tábornok neve, Primo de Rivera és rendszere a hadseregre, támaszkodik, de a hadsereg tusztikájának sorai,hm is igen különös érzéseiket válthat ki az, ha a spanyol történetnek ez a nemzeti nagysága és a spanyol hadsereg legnagyobb presztiznse most egyszerre Összeesküvő gyanánt bukkan fel. Weyler tábornok szerepét, ebben az összeesküvésben Pinio de Rivera bizonyára jobb szeretné majd elhallgatni, mint kiélezni, mert nem mindennapos .«siet az, ha egy Összecsomóé vezérei között szerepel egy olyan hév, amely már az évtizedek sora óta egy ország törté- neti emlékei közé iktatódott be. . .Buruaegen uzgaiiscbban, » t IB Szard György-téj /2£GZ?X¡2» MAPKIRÁLY SZERELME a XIV. Lajos francia király udvarából a Duncker nyomán magyarra átdolgozta: Ráth Károly. Ebben a pillanatban azonban emlékeiben feltűnt egy régi kép, ugyanaz, a ba, amelyben most állottak és ugyanis hamgulat közte és az, anyja, között, pillanat, amikor eltűntek közülük a nagyszámú és idegen dolgok, szelők, szenvedélyek, ünnepségek, mell anyát és fiút olyan nagyon elváltottak egymástól. Ausztriai Anna úz még viruló szép asszony, a mai ,ily pedig játékos kisgyermek és vanez a pillanat pont a mindent meg nagy ölelés előtt, amikor nyílt a kiméi szoba titkos tapétaajtaja, mert a királynő használt és belépett a Mazarin, a gyűlölt bíboros. A kinő és a bíboros szeme egymásba,a villa mindkettőjük arcán fellángolt a svedély és ausztriai Anna ölelés nélküldte ki fiát a szobájából, írásnak most eszébe jutott ez a kép, most nem kellett az anyjának felkülni őt. , - Megelégedésére fogok cselekedni, ám szertalitásosan meghajolt, a máskor aző ép nyájas száját keményen összeorította és elhagyta az anyai lakoszt. Másnap a király szokatlanul korán hivatta magához)" a mulatságok legújabb főrendezőjét, Saint-Aignan herceget, akit feltűnő hidegséggel és szertartásosan fogadott. Elkérte tőle az előre elkészített programmját az ezutáni ünnepségelvnek és a herceg nagy megdöbbenésére, anélkül, hogy egy szóval megiakolta volna, széttépte a nagy gonddal összeállított listát. Azután egy pillanatig hallgatott, a száján még mélyebbre ráncolódott a kemény vonás, majd felállt, és rendelkező hangon így szólt: — Herceg, ön nyomban utazik és intézkedik, hogy az udvar beköltözhessen. Mához egy hétre ünnepséget készít elő a Palais Royalban. Az ünnepség a Venusy tereimben lesz, a karzaton ott legyenekPáris legjobb zenészei, akiket felváltva Lulli és Lambert vezényelhet ki. Gondoskodjék arról, hogy a termet elborítsák a virágok. Ami virág Parisban található, azt mind hordássá oda, a pincemesternek legyen gondja arra, hogy pezsgő ősi likőr patakokban folyjon, az asztal patkóul aki legyen s az elöttem levő hlelyet hagyják üresen, oda majd én hozok defodrációt. Itt a meghívottak, névsora, csupa férfi, hölgyekről Molitere gondoskodjék, mondja, meg neki, hogy tegyen ikrt magáért. Íme itt van egy boríték, talál benne egy címet, oda elmegy és a ház tulajdonosnőjét a következőkre kéri: Egy ízben felajánlott nekem egy Jeanne Ricault nevű nőt. Szerelmi elfoglaltságom akkor nem tette lehetővé, hogy ez/.pl a. nővel térekijesül. Most rákerült a sor, adja kölcsön nekem az elitére JeanneRicaultot, mert be akarom, vezetni az udvarnál. Most elmehet. A herceg hüledezve hallgatta a rázuhogó utasításáradlatot és a sok intézkedést alig bírta jegyezni. Szó nélkül távozott, de magában úgy gondolta, hogy a,’királyt valószínüleg túlságosan megviselték az utóbbi hetek poliiikai eseményei. Útközben megnézte a boritokot, amit a király adott: Paris egyik leghirhedtebb nyilvános házának a címe volt benne .. .♦ A, előkelő társaságokban, nagy szenzációt keltett a.i szokatlan időben rendezett fogadóestély hire. Mindenki sietett elfogadni, a meghívást, mert a Mercur de France cikkei, amelyek az ünnepség előkészítéséről szólottak, a végletekig felcsigázták az érdeklődést. A nyári nyaralókastélyokból mindenki Páriába özönlött, mert senki sem akarta elmulasztani a szenzációt igéiő alkalmat. Az ünnepség napján csakhamar együtt,volt a fényes férfigyülekezet. Társaságbeli nők nem voltak jelen, csak Molière balettjének asszonyai, akik puha és átlátszó köntöseik alatt egy-egy eleven tépusz testét rejtegették, amely mit sem tagadott meg az éhes szemeknek m a még éhesebb, ételektől ési dús italoktól feltüzelt kezeknek. Minden szokástól eltérően az asztal, a király parancsához híven úgy volt terítve, hogy a királyi szék előtt az, asztal rész szabadon maradt. A király előtt nem volt más mint egy nagy rózsa köszönié az üres kör. Minden szem a királyra szegeződött, aki öccse, Fülöp herceg és Saint-Aignan herceg között ült. Mindenki sejtette, hogy még egy nagy meghptetés hátra van, de senki sem tudta elképzelni, hogy mi lehet az A. király még legbelsőbb bizalmiasaival sem közölte tervét és azt senki sem tudta, hogy az ünnepségek előtti napokban fontos megbeszélést folytatott hű komornyikjával, Lapodéval és a Moliere-szinűház gépmesterével. Mikor a vörösbort szolgálták fel, Importe a királyhoz lépett és súgott neki valamit. A király elégedetten bólintott és az asztal sarkánál egy titkos rugót nyomott meg és a következő pillanatban a megdöbbenés mély csendje döbbent a társaságra, majd a, vérkorbácsolta lázas férfivágy vad ujjongása süvített keresztül az ünnepség termén. A király előtt, a rózsakoszorúzta helyen, szétnyilt az asztal és mintha a habokból kelne ki, lassan kinőtt, az asztalból egy gyönyörű, luthér meztelen aszfszpaig. Somimis, ruha nem volt a nőn,és mint egy régi görög szobor, úgy állott diadalmas meztelenségében egy nehéz veretű ezüsttálon. Fekete haja nagyszerű háttért képezett hófehér márványszerű testének, melyen minden vonal olyan tökéletes volt, mintha egy nagyszerű művész, keze faragta volna. A férfiak éhes szemmel nézték a nőt, kidülledt szemeik mintha falni akarták volna a ritkán látott tökéletes szépséget, mely minden hidegsége mellett forró és érzéki vért sejtetett a fehér hús mögött. A király hidegein, és, kieső gúnyos mosollyal nézte vendégeinek lihegő csodálkozását, nyugodt mozdulattal egy vörösborral teli serleget nyújtott át a nőnek aki vad hajtással fenékig ürítette a serleget, majd egy csábító és felkínálkozó érzéki kacagás kíséretében a király fölött a fejéh levágta a drága serleget, úgy, hogy ezer darabra tört. (Folyt, köv.) ...