Temesvári Hirlap, 1927. február (25. évfolyam, 24-46. szám)

1927-02-01 / 24. szám

XXV. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM V^MunatOM■ nnuMBUmiirrTpiiwi uf1927 FEBRUÁR 1. KEDD f fEnftSVÁWT HIREAP Törvényjavaslat a postatak­ére pénztár és a csekkrendszer életbeléptetéséről Bukarest, jan. 31. A posta- és távirdav­ezérigazgatóság törvényjavaslatot készít­ett a postataka­rékpénztár és postai csekkrendszer élet­beléptetéséről. A tervezetet a jövő hét folyamán terjesztik a szenátus elé. A tervezet szerint ilyen postai taka­rékpénztári és postai csekkintézménye­­ket a szükség szerint az ország külön­böző nagy városaiban fognak létesí­­teni. Mindennemű egyén, erkölcsi és jogi személy, társaság, kereskedelmi és ipari vállalat, bankok, közintézmények és állami hatóságok kérhetik egy posta­­takarékpénztári folyószámla megnyitá­sát. A folyószámla tulajdonosainak pénzbeli biztosítékot kell letenniük, melynek összegét a végrehajtási utasí­tás fogja megállapítani. A biztosíték felett a tulajdonos mindaddig nem ren­delkezhetik, míg a postánál folyószám­lája van. A folyószámla lezárása a következő esetekben történik: amikor a tulajdonos azt kéri, fizetésképtelenség, halál, cég­változás esetén, ha a folyószámlájának aktíváját másra íratja át, ha a folyó­számlára­ két éven belül nem történtek átutalások, ha a folyószámla tulajdono­sa jogtalanul olyan átutalásokat eszkö­zölne, melyek összege meghaladja diszponálási jogát. A folyószámla biztosít­ék állhat: kész­pénzből, másnemű átutalásokból, a fo­­lyószámlatulajdonos nevére érkezett postai és­­távirdai átutalások összegé­ből. Csekkekből. Minden egyes posta­ csekken számok­ban és betűkben kell a dátumot, a fize­tendő összeget és a lejárat idejét feltün­tetni. A csekkek a kibocsátástól számí­tott harminc napon belül bemutathatók. A postai csek­k bélyegmentes. Úgyszin­tén adómentesek a postai csekkhivatal­­ra bízott összegek. Csekkeket olyanok is állíthatnak ki, akiknek nincsen folyó­számlájuk a postánál, de ebben az eset­ben letétbe kell helyezniük az összeget. A postai takarékpénztári és postai csekkrendszer intézményét még ebben az évben megkezdik. rendőrség élére, eddig nem ismerte rend­őrtisztjének múltját, most azonban, hogy a hiteles tanúvallomások igazolják szerepét, rövid időn belül várható a fel­függesztése. Maliu Trajan volt aktív IKSZ®® őrnagy­, nagyon kényes rendőreinek tisz­tességére és bizonyos, h­ogy erélyes in­tézkedéssel torolja meg a két évig­­ elfe­lejtett bűnös visszaélést. Mnglia g&kai és tank&eredet szállni eséíti* Két lopással vádolt aradi rendőr a bíróság előtt azt vallotta, hogy egy rendőrtiszt kényszerítené őket lopásra­ ­ "V Arad, j­árni. 30. "Az aradi törvényszéken egy jelenték­­telennek látszó ügy tárgyalása során tegnap váratlan szenzáció merült fel. A tárgyalás anyagaként kisebb lopási ügyek szerepeltek, amelyeket két évvel ezelőtt követett el a vádlottak padján ülő, egyszerű paraszti gúnyát viselő két ember. A tárgyalás során csakhamar kiderült, hogy a két egyszerű ember két évvel ezelőtt még rendőregy­enru­hában járt Aradon és amikor a lopásokat el­követték, az aradi rendőrség kötelékében állottak. A két volt rendőr nem is tagadta a lopásokat és íg­y esetük hamarosan tisz­tázódott volna az igazságszolgáltatás előtt, amikor részben a vádlottak vallo­mása, rész­ben pedig a tanúkihallgatá­sok során lassan terebélyes botránnyá fejlődött ki a jelentéktelennek induló ibim­per. A két rendőr ugyanis egybeh­hivingzóan azt állította, hogy a lopásokat bár elkövették, de azt felettesüknek Atanaziu rendőrtiszt­nek utasítására tették és minden lopott holmit pontosan be­szolgáltattak parancsnokuknak. Kihallgatták még Atanaziu rendőr­tisztet is, aki a tárgyaláson is rendőr­­tiszti uniformisban jelent meg. A rend­őrtiszteit mint tanút hallgatták, ki és az­ ejsetet úgy­ adta elő, hogy ő leplezte le a lopásokat és állításának igazolására több tanúra hivatkozott. A bíróság a bi­zonyítás kiegészítésére a tárgyalást el­napolta.­­­­ Atalm­azin rendőrtiszt a rendőrségi stá­tuszban lévő legénységi-rendőrtiszti fo­kozatot viseli, néhány évvel ezelőtt ke­rült Aradira a regátból. A lopások lelep­lezése idején a két közrendőrt azonnal elcsapták és bár már annak idején is szó volt a rendőrtiszt szerepéről, ellene még csak fegyelmi sem indult és köz­benn­ meg is­­feledkeztek volna a esetéről, ha a törvényszéki­­tárgyalás ki nem pat­ta­ntja múltját. Annak idején a IV. ke­rületi rendőrségnél volt beosztásban és a Mosóczy-télen nevű kül­városi ham dol­gozott rendőreivel a ferintebb berit mó­dián­. Mutiu T­raján rendőrprefektus, i aki időközben nyer­t kinevezést az aradi Kínába . London, január 31. A kínai helyzet, bármilyen hosszú ide­je is van felszínen, jóformán ismeretlen az angol közvélemény előtt, mely a pil­lanatonként váltakozó események köze­pette nem ismeri és nem látja meg a tu­lajdonképpeni okokat és célokat. Ma már olyan a helyzet, hogy pillanatnyilag nincs is fontosabb problémája Angliá­nak A világ problémává növő kínai kér­désnél és ezért érthető, hogy az összes lapok vezető helyen foglalkoznak a kínai helyzet részletes ismertetésével. A hadügyminisztérium nagyszámú gépfegyveres gyalogságot és tankezre­det rendelt Kínába az esetleges újabb nacionalista túlkapások elleni védeke­zésre. Ugyanakkor a lapok szélesen kom­mentálják C­o­o­­­i­d­g­e elnök kijelenté­sét, mely szerint az Egyesült Államok nem óhajt beleavatkozni az ango­l-kínai konfliktusba, de az első esetben, amikor kínai- amerikai lakosságnak a legcseké­­lyeb bántódlása történik, s egy vérrel lép közbe az amerikai állampolgárok élet és vagyonbiztonságának megvédésére. London, január­ 31. Mac­D­on­ald volt miniszterelnöki a munkáspárt legutóbbi népgyű­lésén ter­jedelmes beszédben foglalkozott a kínai helyzettel. Ki­jelenítette, hogy ,a­ munkás­párt mindenkor lelkesen támogatta a kí­nai nacionalisták jogos követelését, azon­ban a legutóbbi hetek sajnálatos esemé­nyei azt igazolták, hogy az­ eszközök, me­lyekkel a nacionalisták céljaikat elérni­­kívánták, gyakran túlhaladták a jogsze­rűség és­ a humanitás korlátait. Ezért a munkáspárt figyelmezteti a kantoni kül­­­­ügym­inisztert, hogy kormánya­­a legerő­sebben tör­je le a csőcselék garázdálkodá­sát, mert ha a csőcselék újból megkezdi műkö­dését, semmi körülmények között sem veheti elejét a munkáspárt a továb­bi bonyodalmaknak. oloKgl Az új jütlandi „csata" Newyork, jan. hu. Az Egyesült Államok Newryersey ál­lamában van egy kis község, amelyet Jütlandinak hívnak. A viágháb­orú egyetlen nagy tengeri csatája a jütlan­­di szigetek amellett játszódott le és a jütlandi csata m­­egnevezés alatt m­ent át a köztud­atiba. Az amerikai lapok most felhasználják a helységek rokonanevü­lsé­­gét­­és nagy hasábokat irmaik a i­itlandi csatáról, mely a kis amerikai községbe­n játszódott le egészen különleges körül­­mények között. A község állatvédő egyesülete azzal gyanúsított egy f­öldimivest, hogy tehe­neivel nem bánik jól. Az egyesület né­hány tagja erről bizonyságot akart sze­rezni­­és felkereste a parasztot, aki azon­ban nem engedte be az istállóba az egy­leti ta­gokat. Erre ezek a kaszárnyáiba mentek és onnan a­­parancsnoktól egy katonát kértek. Az egylet tagjai az ed­dig felf­egyverkeztett katonáival vissza­tér­tek a paraszt udvarára, aki bunkóval tá­madt a­ társaságra. A katona a paraszt félidőbe lőtt, mi­re megjelent a paraszt nővére, fegyvert ragadott és a társaság­ra emelte. Az állatvédő egyesü­let tagjai és a katona látva a helyzet alakulását, futásnak eredtek-Ezzel még nem volt vége a komédiá­nak, sőrt, csak indít vett igazán tragi­kus fordulatot. Néhány perc múlva hu­szonnégy alig felfegyverkezett katona bombákkal fejezéreróp rajvonalban fej­lődött fal a paraszt háza ellen. A­ kato­nák bátran indultak neki a támadásra és ráaradlh­atatlanul dobták a­ bombákat mindaddig, míg a paraszt házában min­den elcsendesedett. Erre a katonák be­hatoltak a házba­­és megál­lapították, hogy tönkretették az ellenséget. A pa­raszt már halott volt, nővérét golyó érte az altestjéin, amelynek következtéiben két Afríbib a kolházban a me­ghalt, míg a pa­liaszt egyik öccse szétroncsolt lábbal fe­küdt a padlón. Az eset óriási felháborodást keltött. A katonáik és az állatvédő egyesület tag­jai a törvény elé kerülnek. Így történt a jütlandi csata, Ildi néhány állítólagosain rosszu­l kezelt tehén miatt két­­embernek kellett meghalnia. Gyógyszer­ ­ Irta: LÓRÁNT MIHÁLY. Az irodában mindenki lázasan dolgozott,­­Kelemen István feltekintett a faliórára. Este félh­att volt. Egy pillanatra felállott. Háromnegyed hatkor nyújtózott egyet, tujra felállt, majd idegesen megint leült. Hat óra előtt tíz perccel kiment, megmosta­­a ke­zét, visszajött, megragadta a tollat, de újra­­letette. Hat óra előtt öt perccel levelet hoz­tak neki. Felbontotta és hirtelen a zsebébe gyűrte. Ettől kezdve nem lehetett vele bízni. Fel­ugrott, leült, újra felugrott, egyik lábáról a másikra állt.. Látszott rajta, hogy min­den idegszála elhúzza innen. A főnöke hosszan nézett rá, nem tudta megérteni, hogy mi lette. Kelemen István lehunyta a szemét, majd kirántotta a zsebétől a kezét. Valami égette a kezét a zsebében. Újra hirtelen a zsebébe nyúlt és a seb­­mélyén marokra fogta a levelet. Mintha, félt volna, hogy valaki észreveszi, hogy leve­let kapott. Pedig mindenki látta, amikor a szolga hozta neki a levelet. Ettől a pillanattól kezdve azután neon tu­dott tovább, dolgozni. A papiroslap táncolt előtte, a balkeze állandóan a zsebében vol és ezzel nem tudta lefogni a táncoló papír­lapot maga előtt.. De az istenért sem vette volna ki a zsebéből a kezét. Mi lenne akkor a névtelen levéllel... Most névtelen levelet kapott! Ilyenről már­­olvasott regényekben­, újságokban, de soha­sem hitte el, hogy valóban léteznek ilyen levelek. Az volt a meggyőződése, hogy ezek csak kitalálások, mesék, amelyekkel az olva­sókat szórakoztatják. És most a zsebében volt a mese, a furcsa valóság: az izzó széndarab. Nem tudta, hogy mit kezdjen vele. Rettenetesen összeírta­­k­olta a levelet. Érezte, hogy úgy gyúródik, mint egy rongy­­darab. A­z élvezhet­et­len dühét szorította bele a sötét, rejtelmes írásba. Mindez azonban finn használt. A szemében ott volt a kussza tűz, az ajkán az ideges vonaglás és újra felkelt az Íróasztala mellől. — Ha rosszul van, menjen haza — mondta a főnöke és odalépett hozzá. — Igenis — válaszolta növekvő zavarral Kelemen és köszönés nélkül kiszaladt a szo­bából. Odalent­­az utcán jobbkezével igazgatta magán a felsőkabátját, be akarta gombol­ni, de ez sehogyan sem sikerült neki. Csak azután vette észre, hogy a balkeze még min­dig a kiskabátja zsebében van és ez akadá­lyozza meg felsőkabátja begombolásában. Már egészen nedves volt kezében a levél. A keze megizzadt a hatalmas erőfeszítés­­be­n. A nedves papiros foszladozni kezdett, Gl­alt tovább szorította és­­ ez­ akaratlanul is gyorsabb léptekre ösztökélte. Elért az egyik utcasarokhoz és önkéntelenül befordult abba az utcába, amelyben a klubja volt, ahova minden este fel szokott járni. Kártyázott. Már régóta kártyázott. Azóta,­­amióta egyszer felvittek a barátai a klubba. Először csak belekóstolt, azután önmagát áltatta azzal, h­ogy csak tréfából játszik. Két hét múlva elhatározta, hogy nem megy fel többé a klubba, egy hónap múlva meg­ostendött, hogy leszokik a kártyáról és hat hét múlva állandóan veszekedett a család­jával a kártya miatt. Elterjedt róla, hogy a kártya bolondja, akit a színes lapok tönk­retesznek. i­­. t­­ ."­­ Mindent megpróbált és mindent megpró­báltak vele. Nem ment, szenvedélyes kártyás lett. Este hivatal után nem ment haza, h­a­­nean rohant a klubba. A sarkon, a válasz­úton eleinte megállott, azután már meg sem állott, csak roh­ant tovább. De most meghökkent. A fele után megállí­totta a levél. Szorított egyet rajta. Érezte, hogy a papír enged a szorításnak. Azután mégis megfordult, a melléből egy sóhajtás tört fel és rohanni kezdett ellenkező irány­ba, hazafelé. Az utcába, ahol lakott, már sebesen, futva érkezett. A kapun berohant, mint egy esze­lős, a lépcsőkön hármat ugrott és az ajta­ján ahelyett hogy megnyomta volna a csen­gőt, hatalmasat dörömbölt. Szinte bebukott az ajtón. — Mi az, mi van veled? — kérdezte ijed­ten a felesége. — Rosszul lettél? Beteg vagy? Adjak egy kis vizet? De Kelemen továbbra sem szólt egy szót sem, az arca elfehéredett, a lába remegni kezdett és a levél, érezte, szerteszakad a ke­zében, a zseb mélyén. — Az istenért, mi történt veled?­ — sikol­­tott már az asszony és megfogta az aura kar­ját. Kelemen lerázta magáról az asszonyt. — Mama, mam­a! — kezdett sikoltozni az lemenőie és a szobából öreges, csoszogó lé­pések hangja hallatszott. — Marina? — kérdezte furcsán Kelemen, azután furcsán megállt. — Hát nincs itt?... — De itt v­an — mondta az asszony és rá­mutatott a szobából kilépő öregasszonyra. — Hol? — nézett rá érthetetlenül anyó­sára Kelemen. — Ott —­ mondta Kelemenné és az anyjára mutatott. * Kelemen nagyot nézett, hirtelen kivette a zsebéből a kezét, rátekintett az anyósára és mosolyogni kezdett. Nézte a scát asszonyt fis a mosoly nevetéssé fokozódott az arcán. Azután minden átmenet nélkül harsogván kacagott, izzadt tenyerét törülgette zseb­kendőjével és hozzányúlt felsőkabát­jához, hogy levesse. Most már a két asszony is mosolygott, bár az ijedtség, nyomokat hagyott arcukon. — Mi volt veled? — kérdezte újra Kele­menné. — Semmi — válaszolta a férfi.. Kis szünet következett, megindultak a szoba felé, Kelemen leült az asztalhoz és to­vább kacagott. Most már mindhárman ka­cagtak. Kelemen hirtelen panaszkodni kez­dett, hogy fáj a feje. Aszpirint hoztak neki, bevitték a hálószobájába és­­­ektették a pamlagra. Előbb még levetették a kabátját, nehogy összegyűrje. A hálóból a csukott aj­tón is kihallatszott még Kelemen kacagása. Amikor pedig becsukódott az­­ajtó Kele­men mögött, a kis­asszonyka nekiesett férje kabátjának, végigtapogatta zsebeit, azután elővette diadalm­asan az összetimtázott, ösz­­szetépett nedves, névtelen levelet. Az édes­anyja felé fordult és igy szól­: ’— No ugy­e megmondtam, hogy hasznosul fog a gyógyszer. ■ X

Next