Temesvári Hirlap, 1927. június (25. évfolyam, 121-143. szám)

1927-06-01 / 121. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Timişoara (Temesvár) L, Piața Libertăţii (Jenőhercegdér) Szerkesztőség telefonja: 12—51 Kiadóhivatal telefonja: 14—12 Az előfizetés ára helyben házhoz, vidékre Romániában egész évre 1560 lei, félévre 780 lei, havonta 130 lei, f1l évre 390 L. A külföldi államokba pedig havi 200 lei, negyedévre 500 lei, mely külföldi valuták­ban fizethető külföldi folyószámláinkra. ALAPÍTOTTA:­­ POGÁNY MIHÁLY­­ * HMHIB’BaMBiilliWmWH' 'Mtilli WlfltWM­MWMW Az egyes szám ára 6 Lei Csehszlovákiában 1­5 c. korona, Magyar­­országon 32 fillér, Ausztriában 40 garas, Jugoszláviában 3 dinár, Amerikában 2 cent, Olaszországban, valamint Fiuméban 1 líra. Vasárnapon is 6 lei Nyomda: Hunyadi grafikai m­ű-­ intézet, (Temesvári Hirlap nyomdája) Piaţa Ţepeş Vodă (Lenander) 2 Telefonszá­m 14—14 Sürgönyeim: Hirlap Timişoara­­ •­ A tanulók ajándékai A közoktatásügyi miniszter az összes iskolákhoz körrendeletet intézett, amely­ben me­­h­atározz­a az eseteket, amikor a tanárok ajándékokat fogadhatnak el a növendékektől. A bukaresti sajtó szerint­­a rendelet szövege így szól: Üt, Tilos a tanároknak bármilyen tár­gyat elfogadni. Ha az ajándékot egyet­len növendék kínálja fel valamelyik ta­nár részére, annak elfogadása sokkal többet jelent, mint professzionális ta­, pontatlaniságot ,és , szankciókat vonhat maga után. A virágok a tiltott ajánd­é­­kok­­ soraiba tartoznak, kivéve ha azokat az osztály, feldíszítés­éra fordítják. 2. Tilos a tanároknak névnapjuk, vagy családi ünnepélyeik alkalmával ajándékot adtat. 3. Ajándé­k­ok elfogadása csak akkor van megengedve, ha valamelyik tanár visszavonul az iskolától, h­a áthelyezés következtében­­elhagyja azt az iskolát ahol működött. Ezekben az esetekben sincs azonban megengedve, hogy az is­kola közigazgatási személyzete, vagy­­tanári kara gyűjtést rendezzen a távozó tanár számára. A rendeletet a magunk részéről üd­vösnek tartjuk. Bizonyos, hogy a ren­de­let egy meg nem engedett állapot meg­szüntetését célozza,a­mely a tanárok né­széről történő ajándékok­­elfogadásába­r jut kifejezésre. Természetesen, szólva. olyos esetekről van szó, amelyekből álta­lános következtetést nem­ lehet vonni . Mindig voltak és lesznek tanárok, akik­­­nem zárkóznak el ajándékoktól és min­d alig lesznek szülők, akik iskolába jár­­gyenmiérkeite tanulmányi­­eredményeit , tanárok befolyásolásával igyekeznek fel­javítani. A probléma tehát kettős arcu­latú és ha­­a közoktatásügyi mininiszt­ér­ rendelete­t adott ki, amelyben a tanárok­nak tiltja az ajándékok elfogadását, kü­­lön rendelet volna szükséges a szüleit aján­­l­ákozási kedvének leloh­asztására. Egy bizonyos: a tanulónak meg kel győződve lennie a tanár felsőbőrendű­­sé­géről. Az ajándékozás természetszerűen lerontja ezt a hitet és árt az egész ta­nári kar tekintélyének. Amikor­­I. V.Si­­mlos, az első német császár meglátoga­tott e­gy német iskolát, a tanító feléje sietett, kezét nyújtotta neki és úgy be­szélt hozzája, mintha egyenlő volna vele Az iskola folyosóján a tanító viselkedé­se megváltozott. Földig hajolt a császár előtt, aki meg is kérdezte a változott magaviselet okát. A tanító erre igy fe­lelt: — Azt,­ akarom, hogy növendékeim en­gem tartsanak a legnagyobb és leghatal­masabb embernek, aki még a császár előtt sémi görnyed két,rétbe. Csak igy tudom elérni, hogy kom­olyan veszik azt amire őket tanítom. A császár megdicsérte a tanítót és iga­zat adott neki. Persze, ezek az idők el­m­últak. A tanár nemzet nevelő­ szerepe azonban nem­ változott,"sőt, talán" ma fontosabb, mint régente volt. Nyelvhasználati vita a temesvári Kereskedelmi és Iparkamara igaz­g­atótarnácsi ülésén Kabos Ármin: „A kamara, mely az ipar parlamentje, csak utólag értesül a törvényekről és nem tud alkotó munkát végezni“ — Grossoreanu Kornél dr: „Egy bánsági képviselőnek sem volt fogalma arról, hogy a kereskedelmi és ipari érdekeltségeknek milyen panaszaik vannak. Temesvár, május 31. A­ temesvári Kereskedelmi és Iparka­mara tegnap tartotta meg­­rendes havi igazgató tanácsi­ ülését,, amelyen a ke­­vésbbé fontos napirenden kívül több ak­tuális kérdést vettek tárgyalás alá. Az elnökség részeiről a gyűlésen Oprea János e­lök,­­le ír­a a­din­l kormány­­biztos, azonkívül Bălcesc­u János dr., Dob­ro­vi­c­e­s­cu t S­tamata és Lend­­­vai Je­nő főtitkár jelentek meg. A napirend első pontja a kereskedők és iparosok betegsegélyzéséről szóló tör­vény megtárgyalása volt, Lendvai Jenő főtitkár olvasta fel a törvény egyes pontjait, amelynek­­értelmében minden kereskedő és iparos erre a célra 500—2500 lejig terjedő díjat köteles fizetni. A temesvár­i kamara kerülete ily módon tizenöt­miillió lejt­­szolgáltatna­­be erre a célra. Az egyetlen észrevétel, amelyet a törvényre a kamara- tehet­ az, hogy min­den kerületiből befolyó összeget az illető kerület számára kell fenntartani, annál is­­inkább, mert a­lkalmióra erre a­­célra olyan beruházásokat eszközölhet­,­­ame­lyeknek költségei a tizenöt milliót­ is meghaladnák. A javaslattal­ kapcsolatban Tar­an Constantin és Di­ob­ires­cu Miklós fel­szólalásai­ után Kolt­a­­y János (Lugos) azt tette szóvá, hogy a kisiparosok számára az ötszáz lej is sok.­­A napirend második pontja az iparos­­késztetés volt. A most fennálló törvények értelmében ugyanis ahhoz, hogy valaki iparos legyen ok­vetlenül szükséges, hogy igazolni tudja, hogy szakmájában több évig mint inas és két évig mint segéd mű­ködött. A háború alatt és utána sok segédnek nem­ állott módjában ezt igazolnia és ez­ért­­a kamara, hogy helyzetükön­­segítsen, speciális bizottságot állít­tott felze, mely ezeket a segédeket levizsgáztatta. Sike­res vizsga esetén a segédek megkapták az iparengedélyt. A háború óta azonban már nyolc év­ telt el és a kamam a tör­vény intézkedésére hivatkozva ezt az utást megszünteti. Az iga­zgatótanács a javaslatot elfogadta. A napirend harmadik­­ pontja­­a fény­­űzési és forgalmi adók kérdése. Lend­vai Jenő főtitkár beszámolójában különösen azt emelte ki, hogy az új forgalmi adók által a gyáripa­rosok mennyit szenvednek. Az elvámolás alkalmáva­ a nyer­s árut­ megadóztatják és ugyanezt mingegyszer adózás alá vetik akkor, amikor a gyár­iparos által feldolgozva kerül a forga­lomtól. Ez a körülmény­­rendkívül kedve­zőtlen helyzet­be sodorja a gyáriparoso­kat a külföldi kon­kurr­enciával szemben. Ezenkívül egy másik panasz is fennáll, tudniillik a pénzügyigazgatóság már most kez­di megállapítani azokat az összege­ket, amelyek után a kisiparosokra a forgalmi adókat kivetik. E­z ellenkezik a törvény rendelkezései­vel. A kamara elhatározta, hogy ez­eknek­­a­ kérdéseknek a tanulmányozására hét­tagú bizottságot küld ki, amely össze­gyűjti a­z­­erre vonatkozó adatokat és a­­sérelmekről­ memorandumot készít. A kamara tárgyalta a kereskedelmi akadémia ügyét is. Op­rea el­nnök előadta, hogy a ka­mara 19­2­4-ben pénzbeli segítséget ígért a felépítendő kereskedelmi akadémiá ■számára. Azóta két év múlt el és a terv megvalósítása érdekében­­­a­lig történt vallalmin­.­­Most midőn­­a főpolgármestertől átirat érkezett a támogatás kérdésében, a kamara arra az álláspontra helyezke­dik, hogy­ nevezzék ki az akadémia rektorát, mert a pénzbeli támogatást csak a főpolgármester, a rektor és­ a kama­rai elnök aláírt nyugta ellenében fo­lyósíthatja. A­­napirend befejeztével következett az ülésnek azon része, amely a­ nyelhasználati vitára adott okot. Az első­­felszólaló K­a­­b­o­s Arm­in volt, aki magyar nyelven­ a kamara szerepéről­­tartott ekszpozét. Kabos Ármin kifej­tette, hogy az utóbbi időben­ a bélyegtö­r­­vény és sok más olyan törvény lépett életbe, amelyek a kereskedelem­ életérde­­keikre okvetlenül károsak. A kamarát mindezen törvények elő­készítésénél nem hallgat­ták meg, ta­pasztalatait nem vették figyelembe, tanácsait mellőzték. A kamara mindig csak utólag értesül a törvényekről é­s ily módon értékes mun­kaerői parlagon hevernek. A kamara, amely az ipar parlament­je, ilyen körülmények között nem tud alkotó munkát végezni. A tagok sokat áldoznak­­a kamara fenn­tartására,­­de ha így áll a helyzet, akkor ezeket­ az összegeket inkább humánus célokra, kórházépítésekre és hasonlókra fordítha­tnák. l A­z ö­sszes kamarákat fel kell hívni, kezdjenek akcióba, hogy m­un­­káj­u­k ne csak írott mulaszt, hanem va­lóság legyen. Prospagamidta-bizottságot kell­ kiküldeni, amely minden rendelke­zésére álló eszközzel arra törekedne, hogy a kamarákat fonák helyzetükből ki­emeljék. Ha ez nem­ törté­nn­­k meg, mon­dotta­ Kabosi Ármin, akkor mondjanak le a jelenlegi tagok és jöjjenek olyanok, akik a­z ilyen rendszeren belül is ki tud­ják elégíteni ambíciójukat­. Amikor Kabos Ármin beszédében ed­dig ért, Dobrescu félbeszakította és fel­­említette, hogy a kamara egy olyan határozatot fo­gadott el, melynek értelmében a ro­mán nyelven kivü­l a német használ­ható. Kabo­s Annu­m erre kijelentette, hogy ő hajlandói felá­llani a szólás jogától és kü­lönben is csak­­­azért szólalt fel, hogy az országnak szolgálatokat tegyen. A vitá­ba beleszólt Morandini kormánybiztos is, aki azt ajánlotta, hogy a tagok beszéljenek úgy, ahogy tud­nak és ha a többség nem érti őket, akkor az elnök, vagy a főtitkár tol­mácsoljon. Kabos eze­k után tovább folytatta beszé­dét, amelyben­­röviden az üzleti könyvek lebélyegzésére tért­ ki, azonban, mikor Oprea elnök figyelmeztette, hogy erre vonatkozó javaslata már úgy is a kama­ra előtt fekszik likrásba­n­, Kabos befejezte­ felszólalását. E­hhez a kérdéshez még­­Dobrovicescu Stamate, a Banca Naţionala igazgatója­­szólt­­hozzá, aki a következőket szögezte le: A kamara egy ízb­en már határozati javaslatot hozott, amely szerint a­ felszó­lalások a hivatalos nyelven kívü­­ néme­tül történhetnek. Aki egyiket sem beszé­li,­­az írásban terjessze javaslatát a ka­mara­ elé. Ezek u­­tán Grrof sor­eamn Kornél dr. is felszólalt­­német nyelven és a­zt a véleményét fejezte ki, hogy a kamara tagjainak olyan nyelven kell beszélniük, hogy azt a nagykö­zönség megérthesse. Különösen azt elmelti ki, hogy a kereske­delmi­­érdekeltségek álta­lában csak ak­kor szoktak tiltakozni, amikor az illető törvény má­r megszületett. Már akkor kellene érdeklődniük a törvény iránt és esetleg tiltakozásu­kat bejelenteni, amikor azt előkészí­tik. Érdekesnek tartja, hogy , jelenleg egy bánsági képviselőnek sem volt fogalma arról, hogy a ke­reskedelmi és ipari érdekeltségek­nek milyen panaszaik vannak.­­Grossoreanu Kornél d­r. felszólalása után Oprea elnök midig­­egyszer felemlí­tette a nyelvhasználati határozatot és­ utána több kisebb j­llem­tőségű javaslat utáni a­ gyűlés véget is ért. T­ŐZSDE — Május 31. — . —­­Az Orient Radio-Radar jelentése. — ZÜRICHI NYITÁS: Berlin 12315, Amster­dam 20812, Newyork 51975, London 252462, Pá­­r­is 2036, Milánó 285250, Prága 1540, Budapest 9060, Belgrád 91350, Bukarest 315, Varsó 5810, Bécs 731750. HELYI MAGÁNFORGALOM A Banca de Scont a Roma­niei (temesvári fiók) devizaosztályának jelentése. Dollár kifizetés 167, effektiv 166, font ki­fizetés 813, effektiv 890, francia frank kifizetés 6­56, effektiv 6.75, svájci frank kifizetés 32.20, effektiv 31.50, lira kifizetés 9.19, effektiv 9.10, szokol kiszetés 4.96, effektiv 485, dinár kifize­tés külföldi 2.94, belföldi 2.88, effektiv 2.88, magyar pengő kifizetés 29.20, effektiv 33, osztrák schilling kifizetés 23.55, effektiv 24. Az irányzat tartott. i

Next