Temesvári Hirlap, 1927. június (25. évfolyam, 121-143. szám)

1927-06-01 / 121. szám

............... .......... .......XXV. |HTW.VAM. rM. SZAM| ||B|[ MI­ .TT’NK­S |. SZERT­A -----TEMESVÁRI HTK­EAT^ ©I© Me alkohol áldozata lett két család Temesvár, má­ius 31. H­engst­inKorger Károly har­­mincö­téves géplakatos a Resicaul Vas­­műveknél­ volt Rosicáinj alkalmazásban. A múlt év áprilisában kevés munkája volt a gyárnál és ezért egyik társával, Baye­rle Miklós a huszonkilencéves gép­­kováccsal együtt elvállalta édesapja há­zának körülkerü­tését. Az öreg Ileng­­stingbergetrtől nem fogadtak el pénzt a munkáért, hanem a fizetséget pálinká­ban és boltban kapták ki. A két munkás hatalmasan fogyasztott is az italokból, úgy, hogy estére, mi­re a munka befeje­ződött, mindketten már telj­esen része­gek voltak. Bayerle tovább akart még inni, azonban Hengstingbeirger nem volt hajlandó fizetni. Ezrem­­ azután összeszó­lalkoztak és a veszekedést még folytat­ták Hengstingberger lakásának konyhá­jában is. Veszekedés közben Bayerle pofon­ütötte Hengstingbergert, mire ez feliragadott egy konyhakést és mar­kolatig Bayerle mellébe döfte. A szúrás olyan szerencsétlenül érte Ba­­yerlét, hogy az nyomban belehalt. Hengstingberger a szúrás után ijedtében hamar kijózanodott és rögtön jelentke­zet a resicai csendőrségnél, mely Lú­gosra kisérte át.Lúgoson Hengstingber­ger négy hónapig volt vizsgálati fogság­ban, majd az oravicai törvényszék elé került, mely , a­z ittassága alapján felmentette a vád következményei alól. Ügyészi felebbeztés folytára Hengstingber­­ger ügye a­ tem­esvári Ítélőtábla elé­­ke­rült, melynek P a v. e 11 é s o u-tanácsa tegnap délelőtt foglalkozott a gyilkos­sággal. A tábla a törvényszéki tárgyalás jegyzőkönyveiből rekonstruálta a gyil­kosság lefolyását, majd magát a vádlot­tat is kiihallgatta. A vád és védelem­­beszéd­einek elhang­zása után a tábla rövid tárgyalás után megváltoztatta a­z elsőfokú­ ítéletet. A tábla tanácsának véleménye szerint az ifjaság nem volt olyan nagy­mérvű, hogy mentesíteni tudná Hengstingbergert a teljes felelősség súlya alól és ezért az összes enyhítő körülmények figyelembevételével Hengstingbergert egyévi egyszerű fogházra ítélte, melyből a vizsgálati fogsággal közel négy hónapot kitöltöttnek vett.­­Hengstiingberger ma is a Resicai­ Vas­művek szolgálatában áll, mely kiszaba­dulása után ismét felfogadta­. Négy gyermeke és felesége van otthon, akiket most egy évre minden támaszuktól meg­foszt az alkohol által gyilkossá lett apa szabaság vesztése. A megölt Bayer­lének­­ egy gyermeke van, akinek Hengstring­­barger azóta, amióta Bayerlét megölte, rendes havi­ tartásdíjat fizet. (Az elhalt kovács vadihászastársa nem is kérte Ba­yerle gyilkosának megbüntetését, azon­ban a tett hivatalból üldözendő és így Hengstingsbergernek ki kell majd töl­tenie a büntetést. A tábla ítéleteinek kihirdetésekor Hengstingberger sírva fakadt. ELSEJE írta: MOLNÁR FERENC. "A férj (hazatér vagy harminc csomaggal): Kész az ebéd? Az asszony: Ez az első kérdése? Mifelénk azt mondják: Jólnapot. A férj: Kész az ebéd? Az asszony: Jónapot­,!! A férj: Jónapot. Kész az ebéd? Az asszony: Még nincs egy óra. Mit hoztál? A férj. Apróbb bevásárlásokat tettem. Tu­dod, ma van elseje, az embernek van egy kis pénze, hát bevásárol egyetmást. (Bonto­gatja a csomagokat.) Ez például egy Frik­ Watson-féle pipaszarkáló. Az asszony: Pip­as­zurkál­ó1 Hiszen te ím nemi vagy pipás. A férj: Tudod, bementem a trafikba és akartam, venni cigarettát. Megszagoltattak velem egy csomag angol dohányt s ennek olyan jó illata volt, hogy megvettem. Ak­ikor­­azt mondták, hogy jó, jó, ebből elvégre csak cigarettát is lehet sodorni, de az alapjában véve pipadohány. Tehát vettem­ hozzá egy angol pipát. Akkor azt mondták, hogy jó, jó, ezt­­a pipát elvégre iszutykosan is lehet használni, de minden rendes pipásmik van, egy pipaszurkálój­a. És mivel a legjobb a Er­ik­ Wats­o­n fél­e pipaszurkoló, hát olyat vet­tem­, csekély áron. Megszámoltotta nekem négy forint nyolcvanért. Az asszony: Szent Isten! A kanapéból ki- fityeg a lószőr és ő pipaszurkálókba fekteti a vagyonát. A férj: Na hallod? Ilyen olcsósághoz nem mindennap jut az ember. Ez... ez ... cizel­lált zománc. Nem: zo­máncolt Gizella. Az asszony: De minek ez az egész pipahis­tória? A férj: Tudod, elseje... az embernek pénz van a zsebében, és meglát egyetmást. Mit szólsz eh­h­ez a kaucs­uik dohányzacskóhoz? Az asszony. Azt is beléd sózták? A férj. Csekély árom. Hat forintért számí­tották meg. Az asszony. Kémes. A vánkosokban összs­­aszik a toll és ő kaucsukmcskókba fekteti a vagyonát. . ■ . o . ;J.á­j: A férj. De ez­ vulkanizált kaucsuk. Nem kaucsuikizált vulkán. Az abszony (kétségbeesve): Hát a többi •'fcsomag micsoda? * A férj: Még votton: egyetipiasit. (Lázasan bontogat.) Mit, szólsz ehhez a csinos man­­zsettagoimbtiszti tóhoz? Az asszony: Hát az minek? A férj: Ez egy nagyon elmés találmány és olcsón számították meg. Ha az embernek piszkos a mianzsettagombj­a, beleteszi ebbe a készülékbe, beleönt acidum imi­iativumot és spirituszon felforralja. Mikor kiveszi, a gomb olyan, mintha uj volna. Az asszony: Mintha uj volna? Hiszen egyetlen értékes holmid az antik manzsetta­­gombod, ami a tizenhetedik századból ma­radt rád. A férj (büszkén): De vettem­ a géphez uj­j gombot! Idenézz! Olcsón megszármítva n­égy forint volt. Gyönyörű gomb. Cizellált zo­mánc. Nem. Zománcozott cizella. Az asszony. Gizellára dobja ki a pénzét és én két évig járok egy kalapba®, mint Csi­­csónié. A férj: Ki az a Csicsóné? (Eszébe jut.) Hja vagy úgy! Az asszony: C­sicsóné? Az az, aki mindig másról beszél, mikor a bor árát kérik. A férj (bontogatva): Az Bodóné. Az asszony: Ijodóné? Az megit­t más. Azt úgy mondják­, hogy: te sem vagy jobb a Bon­dóné vásznánál. A­ férj: Az Deákné. Az asszony (dühösen): Csak humorizálj. Szétrúgod a pénzt és nekem vicceket mon­dasz. Hát ez micsoda? A férj: Ez négy darab üvegtalp a zongora lába alá. Az asszony: De hiszem nincs is zongoránk! A férj: Eltesiszünk ,akkorra, amikor lesz. Az üveges rámtukmálta. Az asszony: Azonfelül a zongorának csak három lába van. A férj: Három? Az üveges azt mondta, hogy négy. (Félre.) Nem meremn neki beval­lani, hogy ötöt­­vettem. Az asszony: A gyermeknek nem tudom megvenni a Robinzont és ő nem létező zon­­gorákat támaszt alá. , .­­ . u .­ A férj (tovább bontogat): Mit szólsz ehhez a gyantához? , Az asszony (rémüldözve): Hát ez mi­nek kell? •A férj: Hát kell néha a háznál. Az asszony: Gyanta? A férj: Hogyne. Minden háztartásiban kell gyanta. Az asszony: Ki foglak rúgni vele együtt. A férj (nyugodtan): Akkor roggyanta. Az asszony: Hát még mit sóztak beléd? A férj (újabb csomagokat bont): Vettem egy liter porzót. Az asszony: Hiszen van itthon itatóspapír! A férj (félre): Most már nem merem be­vallani, hogy két litert vettem. (Fent.) A porzó i­s kell néha. Itatással szárítani az írást, illetlenség. A nagy Széchenyi egyszer kapott egy ilyen levelet és visszaküldte, ezt írván rá: Előbb keféltesse le. Vagy jaj, par­don ezt egy leporzózott levélre irta... Uj jaj, pechem volt az anekdotával. Az asszony: No látod! A férj: Igazad van. (Kiönti a földre a porzót.) Már nincs. (Szétkeni a lábával.) Hess, te csúnya porzó. Az asszony (egy nagyot üt a férje fejére): Mit csinálsz? Mit csinálsz? A férj: Pechem van. Pechem van. (Vidá­man.) Pekkem van. Az asszony: Az asztalinak kijár a lába és ő porzóba temeti a pénzt. Hiszen te ölöd a pénzt! Hiszen te sértegeted a pénzt! (Dühé­ben sir.)­­ A férj (a Csicsóné dallamára énekli): Pekkem van ! Pekkem van ,­­ Jaj de Jaj de . Pekkem van. (Hirtelen, átmenet nélkül keserves pofát vág és némán megvakarja a fejét, ott ahol az asszony ráütött.) Az asszony (sírva): Hát még mit vettél? A férj: Minek ütöttél­­ilyen nagyot a fe­jemre? Ez nem tréfa. (Új csomagot bont.) Mit szólsz ehhez a csinos kis csengettyűhöz? Csilling, csilling. (Csönget vele.) Az asszony: Az egész ház tele van villa. Apagyilkosság vádja alól falu­mentett parastlegény A törvényszék és a tábla önvédelmet állapított meg­ ­Temesvár, május 31. Pirata 1, szinte lányos, képű paraszt­legény­ áll vádlottként a temesvári ki­rályi­ tábla előtt. Apró megtévelyedés elkövetőjét sejti benne az ember, kisebb tolvajt, esetleg könnyű tea® sértési bű­nösét. És a ti­zenkilencéves legényke — apa­gyilkos! Ezelőtt két évvel, tehát tizenhétéves ko­rában e­gy karóval oltotta ki atyjának életéit. __ A törvényszék nem találta bűnös­nek, mert meg tudtai érteni azt a megszokott paraszttragédiát, amely a­­fiiu tette mö­gött szövögette szálait. Részeges, rabiátus apa, a család réme, jobbérzésű fia, néhány vesze­kedés, az apa hatalmának megőrzésére kész ragad, a fiú védekezik és máris megvan a falusi tragédia. A Maritimes­cu-csa­ládban a béke soha­sem talált otthonra. A család­ feje, az öreg Cristea szerette a botl és a pálin­kát, még pedig sokkal jobban, mint fe­leségét­­és fiát. Ha ittasan jött haza a­ falu koncsmájásból, jó falusi szokás sze­rint rosszkedvét elsősorban feleségével Az asszony, mit tehetett egyebet, eltűrte férjének durvaságait és a gyakori veréseket. Mert ilyen jelenetek voltak napirenden a családban mindaddig, amíg a fiú, a fiatal­ Cristea M­artim­escu felnőtt. A fiú ugyanis, amikor felserdü­lt, védelmébe vette anyját és azontúl ő igyekezett el­lensúlyozni apjának túlkapásait. Természetesen az öreg paraszt semmi­képpen­ sem volt megelégedve azzal, hogy fia ujjat merészel húzni vele és ezért ezentúl ő lett cégtáblája bru­talitásainak. Tu­dlta azonban, hogy itt már veszélye­sebb ellenféllel áll szemben és ezért erő­sebb fényi­tő eszközöket kívánt hasz­nálni. Ennek az eredménye azután az lett, hogy két izben csak az előhívott csendőrök­nek sikerült megmenteni a fiút atyjának halállal fenyegető késétől. 1926 október 19-én azonban lejátszó­dott a véres finálé. Ezen a napon a­­ család feje ismét részegen jött haza és erőszakoskodni kezdet­t. Először a szoba bútorain tombolta ki haragját, később azonban, bizonyára, megszokásból, fele­ségét vette elő. Ekkor lépett közbe a fiú és védel­mébe vette anyját, igyekezett éreztetni. Apja haragja azonnal feléje fordult. Az öreg Cristea kést ragadott és fiára ro­hant. A fiú látva apja fenyegető maga­tartását, eszeveszetten menekült ki az utóira. Az öreg követte és dühöd­ten ki­abálta végig az utcán: — Megöllek! Megöllek! Magatartása olyan is volt, hogy alig­hanem beváltotta volna­ szándékát, ha tö­rtélnetesen eléri If­iát. A fiú azonban­ gyorsabb volt és miután­ az utcán, végig­futott apja elől, ismert­­a ház udvarába, majd­ pedig a kertibe menekült. Itt érte utól atyja és késével is ismét megtámadta. A fiú ekkor kiragadott a földből egy karót és azzal sújtott atyja felé. A karó az öreg kezét talál­ta el, miire az még dühösebb Mt, lAs fiatal! "Gris­tea ak­kor még egy ütést mért atyjára, még pedig fejére. Az öreg öss­z­eesett és néhány nap múlva az ütés következ­tében meghalt. A fiút a törvényszék felmentette, miután a jogos önvád elemi fennforgását igazoltnak látták. Az ügyész felebbezett, mire iajzi ügy) a tábla elé került. A teg­napi táblás tárgyaláson Ob­dean­u főügyészhel­yettes vádibeszédében azt fejtegette, hogy a fiatal Cristeát nem a­ halált okozó súlyos testi sértés, hanem egyen­esen emberölés bűnt­ette miatt kell­­felelősségre vonni. Scenmre a fiú elme­nekülhetett volna és különben is élete nem­ forgott annyiva­ veszélyben,, hogy atyja halála­­révén kellett volna mene­külnie. tippem ezért apagyilkosság miatt kért példaadó büntetést a fiatal legény számára. Cristea Mlartinescu védője, Balt a coriolahi dir. véd­őbeszédében azt emelte ki hogy a vádlott a legjobb fiú volt a falu­ban, aki­ csupán édes­anyját akarta véd­el­mezni részeg apjával szemben. Az egyik tamili eskü­ alatt vallotta, hogy a­z öreg két izben is meg akarta ölni fiát. A fiú fellépése s­­em volt í­ás, mint szükséges védelem. A királyi táblai Alm­­­on­esc 11-tanácsa elfogadta) a, védő érveléseit és a­ tör­vényszék álláspontjára helyezkedve, fele mentette a­­fiút a vád alól­. Az sütettet jog­erőre emelkedett, más csengővel és ő csengetyülket sózat ma­gára! Minek neked csöng­ettyü? Mi vagy te? Szánkó? A férj (günyögve): Én egy kis szánkó va­gyok. (Csönget). Az asszony: Hol vetted. A férj: A bazáron mentem keresztül, ott vettem. Jó lesz a háznál. (Csönget). Az asszony: Ezen tél elsején én veszem fel a fizetésedet a hivatalban. A férj: Miért? (Csönget). Az asszony: Ne csöngess. Mert nem­ férsz ,a bőrödben, ha pénzed van. Mindent össze­vásárolsz. . . ! A férj (csönget): Jó. Az asszony: Hát abban a skatulyában mi­ van? Jú ! A férj: Ebben­­a sárgában? Az asszony: Abban A férj: Még tizenkét csöngettyn­. Legyem a háznál. (Egyszerre kettővel csönget). Vet­tem a bazárban e­gy fogkefetornyot is. Nézd, milyen szép. Ebbe beledugdossa az ember a fogkefét. Vettem egy szappanspórolót is. Eb­ben lyukak vannak és a szappanról alól le­folyik a víz. Ez hat forint volt, mert gla­­zfuk­os. Az asszony: Ezen legalább sokat fogunk spórolni. A férj (egy csomagot el akar dugni). Az asszony: Mi az? Mi az? Miért dugod azt el? Mi van abban? A férj: Sem­mi, semmi. Az asszony: Most azonnal mutasd meg. (Kapkod utána). A férj: R­agyd. Inkább bevallom. Az asszony: Nos, mi van benne? A férj (keserű pofát vág és a fejéhez nyúl) De így a fejembe ütni. Az asszony: Mi van abban a csomagban? A férj: Bevalljjam? Harminc év itatós­­papír. Az asszony (még egyet üt a fér­je fejére és sírva szalad ki). A férj (énekelve): Pekkem van, perkszem van... (a fejéhez nyúl). Képzelem, mekko­­rát ütött volna, ha bevallom, hogy százötvens itatós van benne!

Next