Temesvári Hirlap, 1927. június (25. évfolyam, 121-143. szám)
1927-06-01 / 121. szám
............... .......... .......XXV. |HTW.VAM. rM. SZAM| ||B|[ MI .TT’NKS |. SZERTA -----TEMESVÁRI HTKEAT^ ©I© Me alkohol áldozata lett két család Temesvár, máius 31. HengstinKorger Károly harmincötéves géplakatos a Resicaul Vasműveknél volt Rosicáinj alkalmazásban. A múlt év áprilisában kevés munkája volt a gyárnál és ezért egyik társával, Bayerle Miklós a huszonkilencéves gépkováccsal együtt elvállalta édesapja házának körülkerütését. Az öreg Ilengstingbergetrtől nem fogadtak el pénzt a munkáért, hanem a fizetséget pálinkában és boltban kapták ki. A két munkás hatalmasan fogyasztott is az italokból, úgy, hogy estére, mire a munka befejeződött, mindketten már teljesen részegek voltak. Bayerle tovább akart még inni, azonban Hengstingbeirger nem volt hajlandó fizetni. Ezrem azután összeszólalkoztak és a veszekedést még folytatták Hengstingberger lakásának konyhájában is. Veszekedés közben Bayerle pofonütötte Hengstingbergert, mire ez feliragadott egy konyhakést és markolatig Bayerle mellébe döfte. A szúrás olyan szerencsétlenül érte Bayerlét, hogy az nyomban belehalt. Hengstingberger a szúrás után ijedtében hamar kijózanodott és rögtön jelentkezet a resicai csendőrségnél, mely Lúgosra kisérte át.Lúgoson Hengstingberger négy hónapig volt vizsgálati fogságban, majd az oravicai törvényszék elé került, mely , az ittassága alapján felmentette a vád következményei alól. Ügyészi felebbeztés folytára Hengstingberger ügye a temesvári Ítélőtábla elékerült, melynek P a v. e 11 é s o u-tanácsa tegnap délelőtt foglalkozott a gyilkossággal. A tábla a törvényszéki tárgyalás jegyzőkönyveiből rekonstruálta a gyilkosság lefolyását, majd magát a vádlottat is kiihallgatta. A vád és védelembeszédeinek elhangzása után a tábla rövid tárgyalás után megváltoztatta az elsőfokú ítéletet. A tábla tanácsának véleménye szerint az ifjaság nem volt olyan nagymérvű, hogy mentesíteni tudná Hengstingbergert a teljes felelősség súlya alól és ezért az összes enyhítő körülmények figyelembevételével Hengstingbergert egyévi egyszerű fogházra ítélte, melyből a vizsgálati fogsággal közel négy hónapot kitöltöttnek vett.Hengstiingberger ma is a Resicai Vasművek szolgálatában áll, mely kiszabadulása után ismét felfogadta. Négy gyermeke és felesége van otthon, akiket most egy évre minden támaszuktól megfoszt az alkohol által gyilkossá lett apa szabaság vesztése. A megölt Bayerlének egy gyermeke van, akinek Hengstringbarger azóta, amióta Bayerlét megölte, rendes havi tartásdíjat fizet. (Az elhalt kovács vadihászastársa nem is kérte Bayerle gyilkosának megbüntetését, azonban a tett hivatalból üldözendő és így Hengstingsbergernek ki kell majd töltenie a büntetést. A tábla ítéleteinek kihirdetésekor Hengstingberger sírva fakadt. ELSEJE írta: MOLNÁR FERENC. "A férj (hazatér vagy harminc csomaggal): Kész az ebéd? Az asszony: Ez az első kérdése? Mifelénk azt mondják: Jólnapot. A férj: Kész az ebéd? Az asszony: Jónapot,!! A férj: Jónapot. Kész az ebéd? Az asszony: Még nincs egy óra. Mit hoztál? A férj. Apróbb bevásárlásokat tettem. Tudod, ma van elseje, az embernek van egy kis pénze, hát bevásárol egyetmást. (Bontogatja a csomagokat.) Ez például egy Frik Watson-féle pipaszarkáló. Az asszony: Pipaszurkáló1 Hiszen te ím nemi vagy pipás. A férj: Tudod, bementem a trafikba és akartam, venni cigarettát. Megszagoltattak velem egy csomag angol dohányt s ennek olyan jó illata volt, hogy megvettem. Akikorazt mondták, hogy jó, jó, ebből elvégre csak cigarettát is lehet sodorni, de az alapjában véve pipadohány. Tehát vettem hozzá egy angol pipát. Akkor azt mondták, hogy jó, jó, ezta pipát elvégre iszutykosan is lehet használni, de minden rendes pipásmik van, egy pipaszurkálója. És mivel a legjobb a Erik Watson féle pipaszurkoló, hát olyat vettem, csekély áron. Megszámoltotta nekem négy forint nyolcvanért. Az asszony: Szent Isten! A kanapéból ki- fityeg a lószőr és ő pipaszurkálókba fekteti a vagyonát. A férj: Na hallod? Ilyen olcsósághoz nem mindennap jut az ember. Ez... ez ... cizellált zománc. Nem: zománcolt Gizella. Az asszony: De minek ez az egész pipahistória? A férj: Tudod, elseje... az embernek pénz van a zsebében, és meglát egyetmást. Mit szólsz ehhez a kaucsuik dohányzacskóhoz? Az asszony. Azt is beléd sózták? A férj. Csekély árom. Hat forintért számították meg. Az asszony. Kémes. A vánkosokban összsaszik a toll és ő kaucsukmcskókba fekteti a vagyonát. . ■ . o . ;J.áj: A férj. De ez vulkanizált kaucsuk. Nem kaucsuikizált vulkán. Az abszony (kétségbeesve): Hát a többi •'fcsomag micsoda? * A férj: Még votton: egyetipiasit. (Lázasan bontogat.) Mit, szólsz ehhez a csinos manzsettagoimbtiszti tóhoz? Az asszony: Hát az minek? A férj: Ez egy nagyon elmés találmány és olcsón számították meg. Ha az embernek piszkos a mianzsettagombja, beleteszi ebbe a készülékbe, beleönt acidum imiiativumot és spirituszon felforralja. Mikor kiveszi, a gomb olyan, mintha uj volna. Az asszony: Mintha uj volna? Hiszen egyetlen értékes holmid az antik manzsettagombod, ami a tizenhetedik századból maradt rád. A férj (büszkén): De vettem a géphez ujj gombot! Idenézz! Olcsón megszármítva négy forint volt. Gyönyörű gomb. Cizellált zománc. Nem. Zománcozott cizella. Az asszony. Gizellára dobja ki a pénzét és én két évig járok egy kalapba®, mint Csicsónié. A férj: Ki az a Csicsóné? (Eszébe jut.) Hja vagy úgy! Az asszony: Csicsóné? Az az, aki mindig másról beszél, mikor a bor árát kérik. A férj (bontogatva): Az Bodóné. Az asszony: Ijodóné? Az megitt más. Azt úgy mondják, hogy: te sem vagy jobb a Bondóné vásznánál. A férj: Az Deákné. Az asszony (dühösen): Csak humorizálj. Szétrúgod a pénzt és nekem vicceket mondasz. Hát ez micsoda? A férj: Ez négy darab üvegtalp a zongora lába alá. Az asszony: De hiszem nincs is zongoránk! A férj: Eltesiszünk ,akkorra, amikor lesz. Az üveges rámtukmálta. Az asszony: Azonfelül a zongorának csak három lába van. A férj: Három? Az üveges azt mondta, hogy négy. (Félre.) Nem meremn neki bevallani, hogy ötötvettem. Az asszony: A gyermeknek nem tudom megvenni a Robinzont és ő nem létező zongorákat támaszt alá. , . . u . A férj (tovább bontogat): Mit szólsz ehhez a gyantához? , Az asszony (rémüldözve): Hát ez minek kell? •A férj: Hát kell néha a háznál. Az asszony: Gyanta? A férj: Hogyne. Minden háztartásiban kell gyanta. Az asszony: Ki foglak rúgni vele együtt. A férj (nyugodtan): Akkor roggyanta. Az asszony: Hát még mit sóztak beléd? A férj (újabb csomagokat bont): Vettem egy liter porzót. Az asszony: Hiszen van itthon itatóspapír! A férj (félre): Most már nem merem bevallani, hogy két litert vettem. (Fent.) A porzó is kell néha. Itatással szárítani az írást, illetlenség. A nagy Széchenyi egyszer kapott egy ilyen levelet és visszaküldte, ezt írván rá: Előbb keféltesse le. Vagy jaj, pardon ezt egy leporzózott levélre irta... Uj jaj, pechem volt az anekdotával. Az asszony: No látod! A férj: Igazad van. (Kiönti a földre a porzót.) Már nincs. (Szétkeni a lábával.) Hess, te csúnya porzó. Az asszony (egy nagyot üt a férje fejére): Mit csinálsz? Mit csinálsz? A férj: Pechem van. Pechem van. (Vidáman.) Pekkem van. Az asszony: Az asztalinak kijár a lába és ő porzóba temeti a pénzt. Hiszen te ölöd a pénzt! Hiszen te sértegeted a pénzt! (Dühében sir.) A férj (a Csicsóné dallamára énekli): Pekkem van ! Pekkem van , Jaj de Jaj de . Pekkem van. (Hirtelen, átmenet nélkül keserves pofát vág és némán megvakarja a fejét, ott ahol az asszony ráütött.) Az asszony (sírva): Hát még mit vettél? A férj: Minek ütöttélilyen nagyot a fejemre? Ez nem tréfa. (Új csomagot bont.) Mit szólsz ehhez a csinos kis csengettyűhöz? Csilling, csilling. (Csönget vele.) Az asszony: Az egész ház tele van villa. Apagyilkosság vádja alól falumentett parastlegény A törvényszék és a tábla önvédelmet állapított meg Temesvár, május 31. Pirata 1, szinte lányos, képű parasztlegény áll vádlottként a temesvári királyi tábla előtt. Apró megtévelyedés elkövetőjét sejti benne az ember, kisebb tolvajt, esetleg könnyű tea® sértési bűnösét. És a tizenkilencéves legényke — apagyilkos! Ezelőtt két évvel, tehát tizenhétéves korában egy karóval oltotta ki atyjának életéit. __ A törvényszék nem találta bűnösnek, mert meg tudtai érteni azt a megszokott paraszttragédiát, amely afiiu tette mögött szövögette szálait. Részeges, rabiátus apa, a család réme, jobbérzésű fia, néhány veszekedés, az apa hatalmának megőrzésére kész ragad, a fiú védekezik és máris megvan a falusi tragédia. A Maritimescu-családban a béke sohasem talált otthonra. A család feje, az öreg Cristea szerette a botl és a pálinkát, még pedig sokkal jobban, mint feleségétés fiát. Ha ittasan jött haza a falu koncsmájásból, jó falusi szokás szerint rosszkedvét elsősorban feleségével Az asszony, mit tehetett egyebet, eltűrte férjének durvaságait és a gyakori veréseket. Mert ilyen jelenetek voltak napirenden a családban mindaddig, amíg a fiú, a fiatal Cristea Martimescu felnőtt. A fiú ugyanis, amikor felserdült, védelmébe vette anyját és azontúl ő igyekezett ellensúlyozni apjának túlkapásait. Természetesen az öreg paraszt semmiképpen sem volt megelégedve azzal, hogy fia ujjat merészel húzni vele és ezért ezentúl ő lett cégtáblája brutalitásainak. Tudlta azonban, hogy itt már veszélyesebb ellenféllel áll szemben és ezért erősebb fényitő eszközöket kívánt használni. Ennek az eredménye azután az lett, hogy két izben csak az előhívott csendőröknek sikerült megmenteni a fiút atyjának halállal fenyegető késétől. 1926 október 19-én azonban lejátszódott a véres finálé. Ezen a napon a család feje ismét részegen jött haza és erőszakoskodni kezdett. Először a szoba bútorain tombolta ki haragját, később azonban, bizonyára, megszokásból, feleségét vette elő. Ekkor lépett közbe a fiú és védelmébe vette anyját, igyekezett éreztetni. Apja haragja azonnal feléje fordult. Az öreg Cristea kést ragadott és fiára rohant. A fiú látva apja fenyegető magatartását, eszeveszetten menekült ki az utóira. Az öreg követte és dühödten kiabálta végig az utcán: — Megöllek! Megöllek! Magatartása olyan is volt, hogy alighanem beváltotta volna szándékát, ha törtélnetesen eléri Ifiát. A fiú azonban gyorsabb volt és miután az utcán, végigfutott apja elől, ismerta ház udvarába, majd pedig a kertibe menekült. Itt érte utól atyja és késével is ismét megtámadta. A fiú ekkor kiragadott a földből egy karót és azzal sújtott atyja felé. A karó az öreg kezét találta el, miire az még dühösebb Mt, lAs fiatal! "Gristea akkor még egy ütést mért atyjára, még pedig fejére. Az öreg összeesett és néhány nap múlva az ütés következtében meghalt. A fiút a törvényszék felmentette, miután a jogos önvád elemi fennforgását igazoltnak látták. Az ügyész felebbezett, mire iajzi ügy) a tábla elé került. A tegnapi táblás tárgyaláson Obdeanu főügyészhelyettes vádibeszédében azt fejtegette, hogy a fiatal Cristeát nem a halált okozó súlyos testi sértés, hanem egyenesen emberölés bűntette miatt kellfelelősségre vonni. Scenmre a fiú elmenekülhetett volna és különben is élete nem forgott annyiva veszélyben,, hogy atyja halálarévén kellett volna menekülnie. tippem ezért apagyilkosság miatt kért példaadó büntetést a fiatal legény számára. Cristea Mlartinescu védője, Balt a coriolahi dir. védőbeszédében azt emelte ki hogy a vádlott a legjobb fiú volt a faluban, aki csupán édesanyját akarta védelmezni részeg apjával szemben. Az egyik tamili eskü alatt vallotta, hogy az öreg két izben is meg akarta ölni fiát. A fiú fellépése sem volt íás, mint szükséges védelem. A királyi táblai Almonesc 11-tanácsa elfogadta) a, védő érveléseit és a törvényszék álláspontjára helyezkedve, fele mentette afiút a vád alól. Az sütettet jogerőre emelkedett, más csengővel és ő csengetyülket sózat magára! Minek neked csöngettyü? Mi vagy te? Szánkó? A férj (günyögve): Én egy kis szánkó vagyok. (Csönget). Az asszony: Hol vetted. A férj: A bazáron mentem keresztül, ott vettem. Jó lesz a háznál. (Csönget). Az asszony: Ezen tél elsején én veszem fel a fizetésedet a hivatalban. A férj: Miért? (Csönget). Az asszony: Ne csöngess. Mert nem férsz ,a bőrödben, ha pénzed van. Mindent összevásárolsz. . . ! A férj (csönget): Jó. Az asszony: Hát abban a skatulyában mi van? Jú ! A férj: Ebbena sárgában? Az asszony: Abban A férj: Még tizenkét csöngettyn. Legyem a háznál. (Egyszerre kettővel csönget). Vettem a bazárban egy fogkefetornyot is. Nézd, milyen szép. Ebbe beledugdossa az ember a fogkefét. Vettem egy szappanspórolót is. Ebben lyukak vannak és a szappanról alól lefolyik a víz. Ez hat forint volt, mert glazfukos. Az asszony: Ezen legalább sokat fogunk spórolni. A férj (egy csomagot el akar dugni). Az asszony: Mi az? Mi az? Miért dugod azt el? Mi van abban? A férj: Semmi, semmi. Az asszony: Most azonnal mutasd meg. (Kapkod utána). A férj: Ragyd. Inkább bevallom. Az asszony: Nos, mi van benne? A férj (keserű pofát vág és a fejéhez nyúl) De így a fejembe ütni. Az asszony: Mi van abban a csomagban? A férj: Bevalljjam? Harminc év itatóspapír. Az asszony (még egyet üt a férje fejére és sírva szalad ki). A férj (énekelve): Pekkem van, perkszem van... (a fejéhez nyúl). Képzelem, mekkorát ütött volna, ha bevallom, hogy százötvens itatós van benne!