Temesvári Hirlap, 1930. szeptember (28. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

* T­­H. 1930 SZEPTEMBER 2. KEDD Juhász Béla, a peches betörő A rendőrség egy gyárvárosi csapszékben elfogta az aradi nagy betörés tettesét, aki revolvert fogott a detektivre Temesvár, szept. 1. Landaváry Lajos, a temesvári kerületi rendőr felügyelőség detektivje szombaton éjszaka a Gyárvárosban cir­kált. A Kossuth-téren egy fiatalember­re lett figyelmes, aki bizonytalanul te­kinthetett maga köré és akinek külse­je sem volt valami bizalomkeltő. A de­tektív figyelni kezdte a fiatalembert, aki csakhamar a Kossuth-tér sarkán lévő Szarvas-kávéház felé vette útját. Itt betért a kávéház Gránátos-utó frontján lévő csapszékbe, ahol egy asz­talnál békésen helyet foglalt. A detek­tív egy távolabbi asztalhoz ült és fi­gyelt. Az idegen eleinte egyedül ivott, majd a mellette lévő asztalnál ülő tár­sasághoz csatlakozott, és annak tagjai­val csakhamar összebarátkozott. Ek­kor az idegen zsebéből különböző tár­gyakat húzott elő a társaság összedug­­te fejét, úgyhogy a detektív nem látott semmit Az asztalhoz lépett tehát, az idegen vállára tette a kezét, ki ijedten fordult hátra, tenyerét gyorsan az asztalra fektette azonban az asztalon levő tárgyakat már nem tudta eltün­tetni. Egy arany medaillon lánccal, egy briliiánsköves aranygyürű­, egy ametisztköves aranygürü és egy ká­­mrás antik gyík­ű arany foglalttal fe­küdt az asztalon. A detektív közbelép — Senki se mozduljon — mondta a detektív — az állam rendőrség detek­tívje vagyok. Kié ezek az értéktár­gyak ! — Az enyémek — válaszolta az ide­gen. Landaváry detektív ezután felszólí­totta az idegent, hogy igazolja magát, ami annak csak hiányosan sikerült. Kiderült, hogy Juhász Bélának hív­ják, jelenleg állás nélkül van, temesvá­ri illetőségű, nős és huszonhét éves. A detektív Juhászt egy külön szobába vitte, ahol vallatni kezdte, hogy ho­gyan kerültek hozzá az ékszerek. Ju­hász eleinte nem akart semmiféle fel­világosítással szolgálni, később kijelen­tette, hogy azokat Pesten a Teleki­ té­ren vásárolta ezelőtt két héttel egy is­meretlen férfitől. A detektív termé­­szeesen nem hitte el ezt a mesét és fel­­s­zólította Juhászt, hogy kövesse a rendőrségre. Juhász magához vette kis cókmáját és körülbelül fél négy fáit elindultak a Belváros felé. Detektív és betörő harca A Kossuth­ tér sarkán Juhász észre­vétlenül a zsebébe nyúlt, egyszerre re­volvert rántott és Sandaváryra sze­gezte, a detektív azonban villámgyor­san kicsavarta Juhász kezéből a revol­­­­vert, néhány rövid ütést mért alsó kar­jára, úgyhogy a betörő harcképtelen­né vált. Mindez pillanatok alatt ját­szódott le. Sandaváry ekkor elővette a­­harpereceket­, melyeket Juhász csuklóira alkalmazott és így vitte be a rendőrségb­e. Itt Juhász még az éjszaka folyamán bevallotta, hogy Aradon négy nappal ezelőtt követett el betörést, a pontos címet nem tudja, azonban szükség ese­tén el tudná vezetni a tett színhelyére az embereket. Juhász csomagjában egy borotvaélesre fent tőrt, csipkéket, fe­hérneműt és néhány ruhadarabot ta­láltak. Landaváry még az éjszaka fo­lyamán érintkezésbe lépett az aradi rendőrséggel és jelentette, hogy egy aradi betörés tettesét sikaült elfog­nia. Juhász a feügyelőség helyiségeiben töltötte az éjszakát, ahol alkalmunk volt vele beszélni. Régi ismerősre akadtunk benne. Juhász Béla az a bi­zonyos peches betörő, akinek kissé hu­moros eseteiről néhány héttel ezelőtt már­ beszámoltunk. Látszik rajta, hogy rosszul töltötte az éjszakát és most kis­sé fázósan összehúzódva ül előttünk Mindenki úgy védekezik, ahogy tud — Hát megint viszontlátjuk egy­mást Béla? — Sajnos. Ezúttal igazán pechera volt. — Nem sikerült ez a „stoss“? — Dehogy nem sikerült, csak az ör­dög Temesvárra hozott, itt meg pont vele kellett összekerülnöm — és jelen­tősen int Landaváry detektív felé. — Haragszol rá? Hallom, hogy le akartad lőni. — Dehogy haragszom én rá, ő csak a kötelességét telj­esí­tette, lelőni meg nem akartam, csak védekeztem. Min­denki úgy védekezik, ahogy tud — na nem igaz? — Hát meséld el, hogy történ­t az eset? — Jól van, de adjon előbb egy ciga­rettát. Miután rágyújt elkezdi: — Mikor innen kiengedtek átmen­tem Aradra. Éreztem, hogy itt egy­­ideig nem egészsg­es a levegő. Aradon becsületes munkát vállaltam, az állo­máson dolgoztam, meszet vittem, köve hordtam, fát raktam. De a fene egye meg, nagyon keveset kerestem, aztán kellett volna a pénz.­­ Minek kellett volna sok pénz ne­ked? Alkalom szüli a tolvajt — Hát élni, így volt az, hogy egy­szer este a víztorony felé mentem, az utca nevét nem tudom, a házszámot se néztem meg, de láttam hogy rendes, fi­nom úri ház, ki volt világítva szépen, vendégek voltak Körül jártam a házat és láttam, hogy egy ablak nyitva van. Átmásztam a kerítésen, az ablakhoz lopództam és benéztem. Finom úi szo­ba volt, égve hagyták a villanyt, de hallottam, hogy valamelyik távolabbi szobában vannak a vendégek — hát akkor bemásztam. Valami alacsony tükrös szekrényhez mentem, már sza­goltam, hogy ott van valami. — És volt? — Volt hát. Ékszerek voltak. A töb­bi fiókot is megnéztem, de ott nem volt semmi használható anyag, csak az egyikben találtam egy finom kis Browningot töltve, azt is elvittem, meg ezeregyszáz lejt, amit az asztalon találtam. — Mást nem vittél el? — De, elvittem egy kis színes se­lyemzsebkendőt csipkeszegélyel, mert annak nagyon jó szaga volt. — Na és aztán? — Aztán még vártam egy kicsit, hogy nem jönnek-e. De nem jött senki, hát akkor kimásztam az ablakon és az ablak alatt elszittam egy cigarettát. — Mért, hát annyi időd volt? A betörő kiváncsi a hatásra — Időm is volt, de meg aztán gon­doltam, ha rájönnek a stickre, akkor aligis le­lármázzák a környéket, azt onnan a kertből az ablak alól jól lehe­tett volna látni, oda, meg nem látott senki. — Hát aztán hogy volt tovább? — Semmi, kicsit még éltem Aradon, aarig elfogyott a pénz és akkor Te­mesvárra jöttem. Szombaton éjjel ér­keztem Temesvárra és két órával ké­sőbb találkoztam vele. A „vele“ az a detektív. A kis ártatlan — Jól van Béla, de te neked itt Te­­mesvárott éppen elég ügyed volt, az ügyészségen is voltál, hogy kerültél onnan ki? Nem ítéltek el? — Mért ítéltek volna el? Nem volt nekem éppen elég pecchem úgyis? Volt egy stossom a Corona-tér 13. szám alatt a Csendeséknél, következő éj­szaka a Diófalevél-utca hat vagy nyolc — már nem is tudom — melyik szám alatt, volt egy uj stossom, azután vesz­temre ugyanazon az éjszakán elmen­tem a Malomárok­ utca 17. szám alá, ott lakik az az ill­at sz­ertárosa ó, nahát ott is behágtam. . . — Ott volt az, mikor az asszony azt hitte, hogy te vagy a férje? Te vagy az Félix? — Ott. De nincsen annak az asz­­szonynak férje. Ott is, éppen a háló­szobába hágtam és kicsit leültem a tü­kör elé pihenni, hát akkor az asszony felébredt és azt mondta álmosan: Te vagy az Félix? Én persze nem mond­tam semmit, de az asszony már észre­vette, hogy nem a Félix van itt, fel­ugrott és lármát csapott, akkor aztán rendőr is jött és elfogtak. Persze ak­kor­ mindent elvettek tőlem, semmim se maradt, még azt is elvették, ami az enyém volt, azt mondták, hogy az is emelt holmi — nahát így kerültem az ügyészségre. Hát akkor még el is ítél­tek volna? Kihallgattak és amikor megtudták, hogy bejelentett lakásom van Temesváron és feleségem is van, hát akkor a főügyész kiengedett. — Mi az hát neked bejelentett laká­sod is van már? — Hogyne! — Hol? — A Lloyd-soron, a — kicsin. Béla mosolyog. Az interjúnak vége. Ha Bécsbe utazik okvetlen keresse fel a legnagyobb divatházat Leopold Ascher & Bruder WIEN, VII., MARIAHILFER STRASSE 50, ahol legjobban szerezheti be az őszi és téli újdonságokat. Kabátokban, ruhákban és kosztümökben speciális finom ízlés co oco t gyorsabban Sít a rovarokat I­­ , S Óvakodjonk ** az utánlatoktól I Sárga kanna fekete tónál I n A belvárosi zsidó hitközség egy évig nem tölti be Vértes Adolf elnöki helyét Nyíri Jenőt választották meg ügyvezető alelnöknek Temesvár, szerpt. 1. A belvárosi zsidó hitközség tegnap délelőtt fél tizenkét órakor közgyű­lést tartott melynek napirendjén az ügyvezető alelnök megválasztása sze­repelt. A közgyűlésen Nyíri Jenő vezér­­igazgató, az egyházi szakosztály el­nöke elnökölt. Az alapszabályok értel­mében ugyanis az elnökség távollété­ben valamelyik szakosztály vezetőjé­nek kell a közgyűléseken elnökölni. Nyíri Jenő megnyitotta a közgyűlést, üdvözölte a megjelenteket és beje­lentette, hogy a napirenden az alelnök megválasztása szerepel. Előterjesz­tette az elöljáróság azon indítványát is, hogy két alelnök helyett csak egyet válasszanak. Molnár Gyula dr. az elöljáróság indítványát olyképpen kéri módosíta­­ni, hogy az ügyvezető elnök mellett, tekintettel a sok fontos ügyre, helyet­­tes alelnököt is válasszanak. Ezután vázolja azt a programmot, amelyet az alelnöknek követni kell, miután a Hitközség Vértes Adolft dr. elhalálo­zása folytán a kegyelet érzésétől ve­zettetve egyhamar elnököt nem fog választani. Molnár Gyula dr. szerint ennek a programainak elsősorban a zsidóság iskolájának, a zsidó líceum anyagi bázisának megalapításában kell kicsúcsosodnia. A második és szerinte igen fontos kérdés a temes­vári három neológ hitközség egyesíté­se. A többi hitközségek gazdasági le­romlása következtében a belvárosi zsi­dó hitközséget is baj fenyegeti, ha nem sikerül a három hitközséget egy­séges vezetés alá hozni. Az egyesí­tés átlag nemcsak anyagi bázisát biz­tosítják, hanem a legjobb erőket is koncentrálják és ezáltal visszaadják a hitközség régi presztízsét. A közgyűlés Molnár Gyula dr. ja­vaslatát nem fogadta el, kimondván, hogy csak ügyvezető elnököt­ választ. Kuni Rikárd ajánlotta a közgyű­lésnek, hogy egyhangúan Nyíri Jenő vezérigazgatót válassza meg ügyveze­tő alelnöknek, aki erre a felelősségtel­jes tisztségre, a legérdemesebb és a legméltóbb. Nyíri Jenő ezután bejelenti­, hogy a közgyűlés áttér az alelnök megválasz­tására és a választás levezetésére Goldmann Fülöp azt kéri fel, aki­­ a szavazás idejére elfoglalja az elnöki széket. A szavazás az alábbi arányszámot eredményezte: Nyíri Jenő mellett sza­vaztak 33-an, ellene 1. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel veszi tudomásul a választás eredmé­nyét. Nyíri Jenő újból elfoglalja az elnöki széket és rövid beszédet tart. Kifejti, hogy az utóbbi napok tragikus eseményeire valló tekintettel nem is tudja programmját összeállí­tani. Kösznei a megtiszteltetést, amelyre érdemesnek fog mutatkozni A meglevő zsidó intézmények további fennállását biztosítani kell, megszilár­­dítani a hitéletet. Miután a hitköz­ség egy évig fogja gyászolni Vértes Adolf dr. elhunytat, egyelőre új refor­mokról nincs szó, csak a meglévő in­tézmények és eredmények biztosítá­sára kell törekedni. A közgyűlés egyhangúan kimondja, hogy az elnöki tisztet egy évig nem tölti be, majd Kun Rikárdot megvá­lasztja az iskolaszék elnökévé. A vezetőség bejelenti, hogy néhai Böhm Mihály dr. házának egy har­madrészét iskolai célokra a hitközség­re hagyományozta. A közgyűlés meg­­hatottan veszi tudomásul a hagyomá­nyozást, majd Nyíri Jenő alelnnök berekeszti az ülést.

Next