Temesvári Hirlap, 1937. június (35. évfolyam, 120-142. szám)

1937-06-01 / 120. szám

2 1937 JÚNIUS 1, KEDD Parasztgárda és jobboldali tüntetők összetűzése Buziáson a nemzeti-parasztpárt gyűlésén A nemzeti-parasztpárt tegnap nagy­gyűlést tartott Buziáson, ahol nagy sz­ámban jelentek meg a környékbeli párttagok és a párt bánsági vezérkara. A gyűlés elején több fiatalember ham­­osan éltette a jobboldali pártokat. A jelenlévő parasztgárdák már előzőleg utasítást kaptak, hogy ne lépjenek fel támadólag az elsed­­leges rendzavarok­kal szemben, ezek azonban egyre me­­részebb magatartást tanúsítottak és el­nyomták a szónokok hangját is. Ekkor Capetianu Miklós dr. a paraszt­­gárdák kerületi felügyelője maga sietett a tömegbe és a rendzavarok egyik csoportját, mintegy hat em­bert személyesen távolított el on­nan. Közben az egyik hátulról bokszerrel fejbeütötte Capetianu dr.-t, akinek fejét elborította a vér. Ekkor a parasztgárdák is megmozdultak, ki­emelték soraikból a befurakodott rendzavarokat és eltávolították őket a gyűlés területéről. A jelenlévő Gábor Liviusz dr. bekötözte Capetianu dr. sérüléseit, majd zavartalanul foly­tatódott a gyűlés. Elsőnek Novac János, a párt bué­ziasi tagozatának elnöke szólalt fel majd beszédet tartott Ciucur Korjol­ián dr­, Susman, Demeter dr., Galu Vasile és Capetianu dr. Capiteanu dr. beszédében a zavargó jobboldali elemekkel foglalkozott és leszögezte, hogy ilyen erőszakos eszközökkel szemben a pártnak erélyes fellépéssel kell védekeznie, mert nem tűrheti, hogy egy hangoskodó kis csoport terrorja elhatalmasodjék. A következő szónok Bocu Szever volt, aki szintén a jobboldali pártok harci eszközeiről beszélt és megalapi­­totta, hogy ezek a harcok élénken visszatükrözik a jobboldali eszméket, amelyek csak bot segítségével tudnak érvényesülni. A nemzeti­ parasztpárt programmjából sohasem hiányozha­­tik a türelem és az alkotmány tiszte­lete, de senkitől sem engedheti terrorizálni magát. A jobboldal eszméi, enyhén szólva, tévedésen, alapulnak, mert bot­tal nem lehet politizálni és erőszak­kal nem lehet egy népet vezetni. Bocu Szevér beszéde közben né­hány zavargó ismét visszatért és megkísérelte, hogy a tömeg közé fu­­rakodjék, most már azonban résen voltak a parasztgárdák és a zavargó­kat eltávolították a gyűlés környéké­ről. Ezután Subţk­e János dr., If­g­a Liviusz dr. és­­C­­­o­r­m­an György dr. és a párt vidéki tagozatainak ve­zetői tartottak beszédet, amelyben a párt összetartásának fontosságát hangsúlyozták, mert csak így tudnak fellépni az egyre erőszakosabb jobb­oldali pártokkal szemben. Déli két órakor ért véget a nagy­gyűlés, amit közebéd követett. Szá­mos pohárköszörmtő hangzott itt el, többek között Bo­c­s Szevér, I­u­g­a Liviusz, Subţire János dr. Cap­e­­tianu Miklós dr. Susman Deme­ter dr. és számos kisgazda szólalt fel. A DUNLOP- és SLASENGER-ütők és labdák gyárból most érkeztek. Legolcsóbb árak ◄ 33®. 111 mgasas&m ÉRZÉKENY AZ ARCBŐRE? HASZNÁLJON MAYA-SZAPPANT ! gyártja U­NITED Elsü­lyedt a nyílt tengeren egy német göszös Harmincöt matróz közül csak kettő menekült meg Rio de Janeiro, május 31. A Planet nevű német gőzös, amely má­jus 28-án indult el a rio de janeirói kikötőből, nyílt tengeren elsü­lyedt. A hajó legénységének mentőövvel el­látott két tagját a hullámok a parim vezették. A teljesen kimerült matró­zok elmondták, hogy a hajónak har­mincöt főnyi legénysége volt- amely­ből csak ők ketten menekültek. A hajó egyébként 5821 tonnás és hayn­­burgi cég tulajdona volt. Dentist M. Götzl fogászati műtermével május 1-én I., Strada Paris 2 szám alá költözött. Telefon 10­ 95 Elefant­ RoyRudyard Kipling világhírű regénye. atti! KI 29 Írta: Ormos Iván A Temesvári Hírlap regényt A villamosmegállónál elhallgattak a léptei, köze­ledett a Boulevard, mentőötleten törte a fejét. Ne­vek, ismerősök után kutatott emlékezetében, akik a kö­zelben laknak és most, azonnal igénybe vehetők kölcsönre... H­a fene vigye el, most senki sem jut eszembe... hopp, különben itt van szemközt a Láng üzlete, menjek be hozzá?... nyár van, nincs rádió­­s­zezon, rosszul mehet neki is ... ni, ott a túlsó olda­lon megy Barna, most jön ki a bankból, mi hatvan lej neki, a múltkor tízezret vesztett a klubban... nem, ez előtt a felfuvalkodott fráter előtt nem alázom meg magam, tavaly óta nem beszéltem vele, zavarba jön­nék, hebegnék... Barna most megáll, cigarettát vesz a trafikosbódé előtt, biztosan különlegességet, aranyvégűt... előveszi ezüst cigarettatárcáját, a sárga gummiszalag alatt glédába rakja a cigarettá­kat... de ki lehet ez a nő, aki itt áll mellettem?... úgy vettem észre, az elébb rám nézett... vagy áll mögöttem valaki és arra pillantott?... most megint látom a szemét, ő is az én szememet keresi... szép, nagy kék szemei vannak, alattuk húsos meleg száj, az egész arc szomjúságot keltő, a ruhája is egészen rendes, bár különös ízlés nincs rajta... tisztaságsza­­gú nő lehet, magas, vékony lábszárai ógörög vona­lakkal olvadnak a csípő tömör zárójelébe... a melle egészen friss még, kemény és kicsiny, rózsaszínű gömbje feszül kétoldalt észbontóan, mintha meleg meztelenséget tárna fel és olyan érzést kelt, mintha tej csöpögne róla ... hm ... semmi kétség többé, en­gem néz, talán már ismer régebbről valahonnan... talán... de ki lehet?... nem emlékszem... most megfordul, pár lépést tesz, pompásan nyugszik alak­ja a magas vékony sarkokon . . . visszafordul, egy mozdulattal a kalapja alá nyúl a hajfürtökhöz, megint a szememet keresi és mosolyog ... akar valamit? ... mit akarhat?... megesküdnék, hogy nem tévedek, kikezdett velem... a nők kiszámíthatatlanok, ki tud­ja, mi tetszett meg neki rajtam?... de mit törődöm ezzel, követni fogom, hozzácsatlakozom... úgy lát­szik, ma nem lesz romi, kaland van a levegőben, olyan kerítő ez a forró légkör... sejtettem ... per­sze, hogy villamosra száll, édes, hívó nő, most a lép­csőre hág, térdig húzódik fel a szoknyája, villan a lábszára, visszanéz és újra mosolyog ... de most az­tán utána!... gyerünk! — Az ő keze is ott van már a lépcső rézfogantyúján, lába a nő után a lépcsőre tapad és odatapad még egy hosszú, dermesztő pilla­natig. Egyik lába a lépcsőn, a másik még a földön, keze a fogantyún és hirtelen egy ütés éri a szívét és az agyát: — te jó Isten, nincs csak két lejem, a leg­olcsóbb jegy is három lej, ha csak egy lejem volna még, legalább egy lejem... És sötétség lesz a sze­me előtt, ujjai egyenként, sajogva lemállanak a fo­gantyúról, ott áll megsemmisülten a földön, a kalauz durván megrántja a csengő szíjét. Csikorogva forog­ni kezdnek a kerekek, viszik a nőt, örökre elviszik tőle. És ő csak vigyorogni tud mér ott a villamosmeg­állónál, furcsán, torzul mosolyogni és vigyorogni a villamos után, de ha valaki jól megnézné ezt a vi­­gyort, azt hinné, hogy egy őrülté, vagy a gyilkosé és ijedten kapná el tőle a fejét. És nem volt már sem kedve, sem ereje ahhoz, hogy elmenjen kölcsön kérni valahová. Leverten állí­tott be a Boulevardba. — De, hogy jön, beszáll harmadiknak? — csapott le rá a bejárat közelében egy szerződésnélküli szí­nész, aki mostanában aragonit-dísztárgyakkal ügynö­kösködött. Az ügynökkel eddig többször játszott és hol volt hol nem volt pénze, de néha, amikor hazatért körút­járól, ezresek húzódtak meg a zsebében. Biztatásul most is egy papír ötszázast villantott elő nadrágzse­béből és áttette a mellényzsebébe. Miklóst a meghívás felvillanyozta, örült, hogy nem kell játékosok után keresgélnie, de azért römi­­partneri tekintélyét akarta megcsillogtatni, amikor így érdeklődött: — És ki a harmadik? ... Tudja, hogy nem szívesen játszom idegenekkel! — Na hallja, akit ér, hozok be a partiba, az nem lehet akárki — fakadt ki az aragonit-ügynök. — Nyugodt lehet, hogy fizet, ha veszít! Különben bent van a billiárdteremben, jöjjön, nézze meg. Úgy tu­dom, az apja gazdag pék. — Hát nem bánom! Gyerünk. Bementek a billiárdterembe, az aragonit-ügynök bemutatta az új partnert. Hammernek hívták. Kétes egzisztenciának látszott, gyanús külvárosi figura. Olyan arc, tekintet és kinézés, akit az ember legszí­vesebben kikerül. A haja fésületlen volt, szája szeg­letében forradás éktelenkedett, amely a nevetéskor összehúzta a bőrt és eltorzította az arcot. Miklós a „harmadik" láttán elvesztette kedvét a römizéshez, de nem tudott a visszavonulás mellett dönteni. — Most már játszanom kell — gondolta, — elvégre mindegy, hogy kikkel, ez az én keresetem, az egzisz­tenciám, a délutáni parti is hozhat valamit. Azért, amikor arra került a sor, hogy leüljenek játszani, azt indítványozta, hogy ne menjenek ki a kávéházba, hanem maradjanak a billiárdteremben. Itt szelesebb, nem gyötri őket annyira játék közben a kánikula, mint a kávéház túlzsúfolt asztalainál. A partnerek is beleegyeztek ebbe és nem is sejtették, hogy ennek az indítványnak az oka tulajdonképpen azt volt, hogy Miklós szégyell a kávéházban leülni Hammerrel. Amikor helyet foglaltak a billiárdterem­­ben, Miklós háttal a bejáratnak ült le, hogy ne ismer­jék fel azok, akik a kávéházból esetleg benéznek hozzájuk. A pincér hozta a köveket, kevertek, építet­ték a falakat, közben az aragonit-ügynök egy új skót­viccet mesélt el. Miklós csak most döbbent rá arra a tudatra, hogy mindössze két feje van és csendes rettegés fogta el, mikor arra gondolt, hogy veszíteni is lehet. De most már minden későn volt, ott ült a partnerek között az asztalnál, kezdődött a játék. A rutinjára, szerencséjére bízta magát és igyekezett et­től a nyomasztó gondolattól megszabadulni. A ventilátorok tompa zúgással sodorták ki­ a ne­héz, izzadtság-, kapuciner- és terpentinszaggal telí­tett levegőt. Az ügynök és Hammer levetették kabát­jukat. Hammer inge izzadtságos foltos és piszkos vo­lt A hőség szinte elviselhetetlenül szorult a terembe és verítéket sajtolt ki az ott ülőkből. Az első parti közben Hammer bejelentette: — Uraim, csak vacsoráig játszom. Rendben van? A másik kettő beleegyezett. (Folytatása következik.)

Next