Timisoarai Hirlap, 1938. augusztus (36. évfolyam, 9-33. szám)

1938-08-02 / 9. szám

2 1938 AUOtt SZUJS 2. KEDD THL Főtárgyalás előtt szabadlábra került a párisi dráma magyar hősnője — A gyilkos leány beszél a végzetes találkozásról — Paris. aug. 1. Pár nap múlva kezdi meg a pátriai esküdtszék egy szenvedélydráma tárgyalását, amelynek vádlottja ezúttal magyar leány lesz: a debreceni Löw Ilona, aki a mult év őszén agyonlőtte udvarlóját. A dráma áldozatta is magyar fiú: Guttmann Árpád kereskedő, akit huszonhat éves korában terített le a csalódott szerelmes leány gyilkos revolvergolyója. Szerelem és csalódás A vádlott Löwi Ilona most a tárgyalás előtt szabadlábra került. Kis gyermekkel a karján hagyta el a fresnesi fegyházat, ahová felgyógyulása után szállították, miután francia börtönben adott életet tragikus szerelme gyermekének. A tavalyi világkiállítás utolsó napjaiban dördült el. Löwi Ilona kezében a gyilkos fegyver. A gyilkosságot és az öngyilkossági kísérlet romantikus szerelmi ügy előzte meg. Az idill két párisi magyar között szövődöttt. Az egyik Guttmann Árpád volt, a másik pedig alkalmazottja, Klivi Ilona. Guttmann Árpád Debrecenben végezte középiskoláit és miután a numerus clausus miatt magyar egyetemre nem kerülhetett, Páriéba utazott főiskolai tanulmányai elvégzésére. Orvosának készült, de tanulmányai közben megélhetéséről kelett gondoskodni. Szorgalmas munkával trikószövőüzemet létesített, mely mind több munkást foglalkoztatott. Egyre bővülő üzeme minden idejét igénybe vette és ezért kénytelen volt lemondani egyetemi tanulmányai folytatásáról. Szüleit, testvéreit is kivitette Debrecenből Párisi, és csakhamar igen tekintélyes üzletember lett. Egyik munkáját is Debrecenből hozatta ki. Ez Löwi Ilona volt, akit ekkor még semmiféle kapcsolat nem fűzott munkaadójához. Guttmann Árpád legközelebbi hozzátartozói sem tudták, hogy a fiatalember a munkaadó és alkalmazott viszonyán túlmenő kapcsolatokba került később Löwi Ilonával, aki hosszú időn át barátnője volt Guttmann Árpádnak. Amikor a szerelem következményei mutatkoztak, a leány arra kérte Guttmann Árpádot, hogy vegye el feleségül. Guttmann Árpád erre nem volt hajlandó, ellenben hazautazott Magyarországra, azzal a szándékkal, hogy ott menyasszonyt, keres magának. Néhány hét múlva tért vissza Parisba, ahol családjával közölte, hogy Magyarországon megismerkedett egy gazdag fiatal leánnyal, akit feleségül vesz és menyasszonya rövidesen Parisba érkezik, mellette pedig átlőtt mellel találták Löwi Ilonát, aki életveszélyesen megsebesült. A revolvergolyó a leány tüdejét fonta át és hónapokig tartó ápolás után gyógyult fel, de a tüdőlövés következtében súlyos tüdőbajt kapott. Felépülése után a fresnasi fogházba szólították, ahol a vizsgálati fogság ideje alatt a rabkórházban életet adott Guttmann Árpád gyermekének. A szerencsétlen leány védői, Henry Torres és a magyar Szigeti Pál dr. a súlyosan beteg anya szbadlábra helyezését kérték és a vizsgálóbíró a védők kérését most teljesítette. Lewi Tlonsa egy kis párisi hotelszoba lakója és miközben az esküdtszéki tárgyalást várja, varázsai keresi kenyerét. A védelem szerint a magyar leány tulajdonképen nem is akart gyilkosságot elkövetni. Csak öngyilkos akart lenni, ezért vette a revolvert és nagy adag veronait is öszegyűjtött. — Guttmann Árpád azért jött el hozzám — mondotta védekezése során a rendőrségen Löwi Ilona — hogy orvoshoz vigyen, mert tudta, hogy anyai örömök előtt állok. Én akkor előkaptam revolveremet és magam allen fordítottam a fegyvert. Guttmann Árpád megakarta akadályozni öngyilkosságomat és miközben a revolverért viaskodtunk, a fegyver eldördült és Árpád holtan eset össze Én kétségbeesésemben magam ellen fordítottam a fegyvert és mellbe lőttem magam. A vád természetesen gyilkosságra szól. A közvélemény rokonszenves Löwi Ilona iránt nyilvánul meg és az esküdtszéki tárgyalást nagy érdeklődéssel várják. A találkozás Löwi Ilona megtört szívvel, kétségbeesve vette tudomásul Guttmann Árpád házassága hírét. Nem gondolt bosszúra, a tragikus jövő gondjai foglalkoztatták. A boldogtalan leány lelki vívódása talán senkinek sem jutott volna tudomására, ha Guttmann Árpád fel nem keresi szállodai lakásán _k . Löwi Ilonát. Ez a végzetes találkozás megállapítottam hogy az adóbeazon a napon történt, az amkor Guttmann Árpád menyasszonya Pesten vonatra ült, hogy Párisba utazzon vőlegényéhez. Alig tartózkodott néhány percig Guttmann Árpád Löwi Ilona szobájában, amikor két revolverlövés dörrenése hallatszott. A szobában holtan feküdt Guttmann Árpád, akinek szívéből patakzott a vér. Tautu pénzügyi vezérfelügyelő visszarendelte szabadságukról a munkájukban hátralékos tisztviselőket Megírtuk, hogy Tautu pénzügyi vezérfelügyelő visszatért szabadságáról, mert a beküldött jelentésekből megállapította, hogy az adóbevételek alatta maradnak a várakozásnak. Ma délelőtt beszéltünk Tautu pénzügyi vezérfelügyelővel, aki munkatársunknak a következőket mondotta: Augusztus 15-ig tartott volna a nyári szabadságom, azonban minthogy a hozzám beérkezett jelentésekvételek a várakozáson aluliak, azonnal félbeszakítottam szabadságomat. Rendeletet adtam ki, hogy a munkájukban hátralékos tisztviselők három napon belül szakítsák félbe nyári pihenésüket és kezdjék meg munkásságukat. Rendelkezésem úgy szól, hogy aki annak három napon belül nem tesz eleget, rendelkezési állományba kerül. Sor került az utóbbi rendszabályra! — Ma kapok jelentést a helyzetről és remélem, nem fog sor kerülni a szigorú büntetés alkalmazására. Az eszperantók sem értik meg egymást.. . Tegnap nyílt meg Londonban az eszperantó világkongresszus. A kongresszus titkára a megnyitó ülésen bejelentette, hogy a kongresszusra érkezett olasz bizottság visszautazik hazájába, ha a kongresszus gyűlésein a köztársasági Spanyolország kiküldöttének megadják a szót. Előérzet írta: GABRIEL BÉRYS Guilbert Jean a „szürke emberek” fajtájához tartozott. A nagy selyemgyár irodájában jelentésdelemi karék volt a hatalmas gépezetben. A kávéházi asztalnál senki se figyelt rá, ha néha megszólalt, külső, nősem amióta Thiellemient Edouard, a gyár főmérnökié ás odajárt a törzsasztalun akihola Thiel lement ugyanis éppé® ellen"kezűje volt mindannak, amit ,,szürke ember’-nek neveznek. Az asztaltársaságban hamarosan ővolt a leghangosabb, legtekintélyesebb. Ha megszólalt, mindenki figyelmesen hallgatta. Guilbert arra vágyott, hogy bár őt komolyan vennék és érdeklődéssel lesnék a szavait. Egyszer azután rájött ama, hogy talán még a nagy Thielament-nél is nevezetesebb személyiséggé nőheti ki magát, ha elmondja a társaságinak a megfigyeléseit. Ugyanis azt figyelte meg Guilbert, hogy jóstehetsége van. Előre megérzi bizonyos események bekövetkezését. A nagy walesi bányaszerencsétlenség előtti napon álmában látta egy bánya beomlását. Megálmodta a japán földrengést, az amsterdami repülőgépkatasztrófát, a görögországi árvizet, egy csónakfelborulást, és egyebeket. Azonban mindennél jellegzetesebb volt, hogy megérezte nagybátyjának a halálát pontosan abban az órában, amikor bekövetkezett. Ez az utolsó eset éppen a múlt héten történt. Guilibert ennek a hatása alatt ,végül nekibátorodott és a törzsasztalnál megszólalt: — Ugyan nem tulajdonotok a dolognak semmi különösebb jelentőséget — kezdte megszokott ijedt szerénységével —, de. .. És egymásután elmondta az „előérzet”Isatedit. Gyönyörűséggel állapította meg magában, hogy azt az tagtársaság nagy érdeklődéssel hallgatja. Sorra mind hozzászóltak és mindenki tudott hasonló eseteket a saját köréből. Csak Thuellement hallgatta elejétől fogva fölényesen mosolyogva, amikor pedig már mindenki mondott valamit, a kezével legyintett és igy szólt: — Avéletlen összetalálkozása mindez! Előérzet nincs! Ez csak babona. Guilhert zavartan védekezett: — Nem lehet véletlen. . . Hiszen az előérzetem az eseteik egész sorozatában ismétlődött — Az legfeljebb azt jelenti, hogy a véletlenek összetalálkozása ismétlődött meg, — felelte Thiellement. — Más volna, ha magának, kedves Guilert, egyszer valamit előre megsúgna az előérzete s ennek alapján a dolog bekövetkezését meg lehetne akadályozni. — Ilyen esetem is volt. Előbb említettem, hogy egy kirándulásra szóló meghívást visszautasítottam, mert előérzetem volt, hogy a csónak fel fog borulni, ami azután be is kövekezett és az egyik utas a Szajnába fúlt. — Ez nem előérzet, Guilbert barátom. Természetes dolog, hogy a szárazföldi ember, különösen ha nem tud úszni, mindig gondol arra, hogy a csónak felborulhat. És ha ráadásul félénk, nem megy csónakázni. Minden weekend alkalmával borul fel egy-két csónak, akár létezik rossz előérzet, akár nem. kikk Guilberrt a beszélgetés után álmatlan, éjszakákon át töprengett azon, mikép tudná Thiiellement tamáskodását lefegyvereznii. Ez annyira rögeszméjévé vált, hogy amikor néhány nappal később Thiellemente a törzsasztalnál megemlítette, hogy másnap Párisba utazik, Guilbertinek hirtelen „rossz előérzete” támadt. Mozikép elevenségével látta Lelki szemeivela rémlopot: „Thiellement rémülettől eltorzult ■arccal az ablakhoz rohan és kiugrik az utcára. . .” Ennek a látomásának talán az lehetett a lélektani magyarázata, hogy a látomás oly élesen alakult ki a képzeletében, hogy önkéntelenül megszólalt: — Főmérnök úr, bocsásson meg. . . Valami előérzetem azt súgja, hogy magát járásban a szállodában baleset éri . ■ Tűzvész, vagy egyéb halálos veszedelem. Hova szokott Parisban szállni ! — A Roland-szállóba — felelte a főmérnök, de rögtön nevetve hozzátette: — Most már csak azért is oda szállok ezúttal is, hogy kipróbáljam az előérzetem komolyságát. Harmadna Guilbert kinn volt a pályaudvarom, mert várt valakit. Közben újságot vásárolt és olvasni kezdte. Hirtelen ,rémülten felkiáltott. . . Az újságban az állt, hogy Parisban a Roland-szállóban tűz ütött ki és a negyedik emeleten több utas súlyosan megsebesült. A Rolandszálló! . . Az ő előérzete!. . . Éppen befutott a vonat és Thiellement szállt ki. Guilbert várt vendége nem jött meg. Guilbert odafutott Thiellement-hez és izgatottan kiáltotta: • — Thiiellement. . . Olvasta? Tűz volt a Roland-szállóban! Ott száll meg? Thiellement meglepetten bámult Guilbert-re, kivett© a kezéből az újságot és elolvasta a tűzre vonatkozó hírt. Azután nála szokatlan melegséggel megragadta Guilberrt kezét, hatalmasan megrázta, és így kiáltott fel: — Derék jó barátom, maga megmentette a bőrömet! Amint Párába megérkeztem, mégis fúrta az oldalamat a maga előérzete és más szállodába mentem. Azt írja az újság, hogy a negyedik emeleten levő utasokat érte baj?. . . Én ott mindig a negyedik emeleten szoktam lakni. Guilbert ettől a perctől kezdve az asztaltársaság dísze volt. Ünnepelték, mint a csodáéii bért, ahol a jóslatával megmentette Thusellement-t a tűzhaláltól. . . Csak azt nem értette Guilbert, hogy bár Thiel lement mindig elismerte, hogy az ő jóslatának köszönheti, hogy „ép bőrrel szabadult”, ehhez mindig jót nevetett. De végre is, külöbözők azízlések, az egyik a háláját ünnepélyes szavakba öltözteti, Thiel lement, úgy látszik, nevetéssel fejezi ki. . . Thiellelment egy nap az asztaltársaság egyik tagjával. Courtois gyógyszerésszel találkozott Párában és együtt vacsoráztak. Ráterelődött a beszéd Guilbert csodás előérzeteire. Thiellement így szólt: — Becsületszó pecsétje alatt mondok erről valamit. Az a szállodai tűz engem valóban nagy veszedelembe sodort volna, ha Guilbert-nek nem lett volna „előérzete”. De nem azért, amit az urak hisznek. Elárulom a titkot! A feleségem áldott jó asszony, de hihetetlenül fösvény. Mivel pedig ő több pénzt hozott a házasságunkba, mint amennyit én valaha megkeresek, kímélnem kell ezt a gyöngéjét. Volt ezredtársaim Teutonba bajtársi találkozóra hívtak meg, de tudtam, hogy ebből nagy vihar kerekedik, ha otthon bevallom. Tehát azt mondtam a feleségemnek, hogy hivatalosan Parisba utazom három napra. Mogt képzelje el, kedves barátom, milyen elsőrangú vihar kerekedett volna abból, ha a feleségem a hazaérkezésemkor azzal fogad, hogy nem esett-e bajom a törzsszállodám tűzesete alkalmából és nekem ... mert véletlenül nem olvastam az újságban a hírt... sejtelmem sincs arról, hogy a Roland-szállóban tűz volt! Ezért mondom minidig, hogy Guilbert megmentette a bőröm épségét, de azt aztán igazán nem kell mindenkinek az orrára kötni, hogy a veszedelem csak a feleségem karmai részéről fenyegetett.