Timisoarai Hirlap, 1938. szeptember (34. évfolyam, 34-42. szám)

1938-09-01 / 34. szám

2 mmmmmmammmmnmmmmmmm 1988 SZEPTEMBER 1. Csütörtök T­H. Európában háborúra kerüljön a sor mielőtt újból ne ismertetné Amerika áláspont­ját a csehszlovák kérdésben. Ezután újságírók jelentek meg a köz­­társasági elnöknél, de Roosevelt ki­tért az elől, hogy az európai helyzet­ről nyilatkozzék. — Az európai helyzet —­ mondotta — a jelenlegi körülmények között olyan, hogy legjobb, ha tartózkodunk minden kommentártól. Az újságok tudni vélik, hogy a kormány minden eshetőségre készen kétszáz millió dol­lár fegyverkezési hitelt fog kérni. Roosevelt elnök és Hull külügyimi­niszter a legközelebbi napokban együttes intő szózatot intéznek Berlinhez és Prágához, amivel bizonyítani kívánják azt a nagy érdeklődést, amellyel Amerika a szudétanémet kérdés iránt viseltetik. Franciaország teljes haderejével Csehszlovákia mellé áll Páriában tegnap az Egyesült­ Álla­­mok londoni, párisi és berlini nagy­követei tanácskozásra ültek össze. A tanácskozáson részt vett W­e 11­e­s amerikai külügyi államtitkár is, aki jelenleg Európában tartózkodik. Az amerikai nagykövetek az európai helyzettel, különösen pedig a cseh­szlovák kérdéssel foglalkoztak és dip­lomáciai körök véleménye szerint szavuk rendkívül súlyosan esik latba a most folyó prágai tárgya­lásoknál. Egy párisi lap a csehszlovák vál­­ságg­al kapcsolatba® mögt felemlíti, hogy a Németországban járt V­­­­­­­­lemin tábornok nyíltan megmondta G­ö­r­i­n­g miniszterelnöknek, hogyha Németország bármikor megtámad­ná Csehszlovákiát, Franciaország teljes haderejével Csehszlovákia mellé áll. Parisba való elutazása előtt Ken­nedy londoni amerikai nagykövet tárgyalt Chamberlain Neville miniszterelnökkel. A megbeszélésen Henderson Nwille, berlini angol nagykövet is részt vett Prága újabb engedményeket tett kihallgatáson fogadta a szovjetek és Franciaország prágai követeit. A Reuter távirati iroda azt a fel­tűnés­t­­keltő hírt közli, hogy a csehszlovák kormány tervet dolgozott ki, amely a svájci alkotmányt és a svájci kantom­rális rendszert vette alapul. A hírt megerősíti az is, hogy Ashton Gwatkin, Runciman zöld bizalmasa többizben látogatást tett a prágai svájci követ­ségen. K­u­n­d­t szudetanémet képviselő, a szudétalnémet bizottság vezetője teg­nap megjelent Benes köztársasági elnöknél. Kundtot a Huadzsinbe Se­b­e­k­o­w­s­k­i sajtófőnök is elkísér­­te. A megbeszélés fontosságát bizo­nyítja, hogy este Kundt és Sebe­­kowski Runciman lorddal tárgyal­tak. A két tárgyalás ideje között a kormány politikai miniszterei kétiz­­ben üléseztek, hogy a szudétanémeteknek felajánlott új engedmények szövegén megtegyék az utolsó simí­tásokat. A Times vezércikket szentel a csehszlovák problémának és azt írja, hogy Benes elnök színvallásra akarja kényszeríteni a szudétanéme­­teket. A Times azt az érdekes meg­állapítást teszi cikke végén, hogy a mostani események színpadán nem a Prágai jól értesült körök szerint a csehszlovák kormány által kidolgo­zott új tervezet sokkal nagyobb en­gedményeket biztosít a szudétanéme­teknek és a többi kisebbségeknek, mint az eredeti nemzetiségi tervezet Az új terv nagyarányú decentralizá­ciót és a kisebbségek közigazgatása önkormányzatát ígéri. Bár az új terv sehol sem beszél területi önkormány­zatról, a valóságban mégis erről van szó. Az önkormányzat kifejezést szán­dékosan mellőzték hogy a csehek nemzeti érzését ne sértsék amely en­nél a pontnál igen érzékeny. Runciman és Hornein második megbeszélése enyhített a feszültségen Runciman lord környezetének egyik tagja kijelentette, hogy a­ lord és H­e­n­­­e­­­n Konrád között történt második megbeszélés enyhített a fe­szültségen és remény van rá hogy a feszültség most már fokozatosan en­ged, ha bizonyos feltételek teljesül­nek. A Havas távirati ügynökség eh­hez a nyilatkozathoz hozzáfűzi, hogy Runciman lord környezetének véle­ménye szerint a szudétanémet pád­ nem utasítja vissza a tárgyalások folytatását, hanem azt egyenesen Fegyverben maradnak a német katonák, akiknek szolgálati ideje lejár lejár, október 27-ig fegyverben ma­radnak. A Radar hírét német hivata­los körök megcáfolják, kijelentvén, hogy ilyen rendelkezésről nincs szó. A CSODA írta: Simon­­­ay Margit. A szomszéd szobáiban hármat, ütött az óra. Jolán kétségbeesetten fúrta fejét a párnákba. Hát, sohasem múlik el ez az éjszakai Meddig kell még itt fe­küdnie sajgó fejjel, nehéz szívvel és eleven fantáziával? Meddig kell végig néznie mindazt, amit a sötétség mu­togat? Lehunyt szemmel feküdt az ágyában és látta magát, fehér matróz­ruhácskában. Akkoriban az apácákhoz járt isko­lába, és maga is apáca szeretett volna lenni... Azután férjhez ment... Igen, ebben a szürke ruhában utazott el az esküvője után... Ott, állt mel­lette Jenő... Milyen gondos figyel­mes, akkoriban még nem találta, hogy unalmas ... Még nem gondolt arra, hogy őt elhanyagolja ... Gyengédnek és kedvesnek találta egészen addig, amíg Gábort meg nem ismerte... Jolán hirtelenül felült az ágyban. Úgy érezte, meg kell fulladnia. Sze­rette volna, elfelejteni, meg nem tör­téntté tenni, ami aztán következett... Igaz, hogy Jenő kényeztette és fényűzéssel vette körül, de kevés ide­je volt számára ... Féltékennyé akar­ta tenni Jenőt akkor, azon az esté­lyen, amikor először táncolt Gábor­ral... Az aranyszínű ruhája volt raj­ta... És ő Jenőnek akarta megmu­tatni, hogy szép és tetszik ... legalább másoknak tetszik ... Gábor persze a maga javára fordí­totta a helyzetet... Dehát, ezért nem lehet haragudni rá ... Csakis saját magára haragudhatik ... Ámbár úgy jött az egész, mint valami betegség... Egyszerűen megbolondult... Vagy nem kell őrültnek lenni ahhoz, hogy az ember otthagyja előkelő otthonát, jó férjét, nyugalmát és eljöjjön ide, ebbe a nyomorúságos rendetlenség­be? ... Eljöjjön Gáborhoz ehhez a megbízhatatlan, üres fej is, végtelenül hiú szépfiához ... Gh. Csak legalább most ne látná olyan tisztán, hogy micsoda cserét A Havas távirati ügynökség je­lenti Prágából. A szudétaném­et kér­désben a tárgyalások a döntő stá­­diumba érkeztek. A csehszlovák kor­mány új ajánlatait, amelyeket Gnat­kin visszatérése és Runciman lorol­nak, valamint B­e­­n­e­s elnöknek és H­o­d­z­s­a miniszter­­elnöknek H­e­n­l­e­i­n­­n­e­l folytatott ta­nácskozásait után el­készítették, átnyúj­tották Henlein meg­­bízottainak. Az aján­latok tartálmat titokban tartják, mégis prágai körökben úgy, tudják, hogy nagy engedményeket tartalmaz­nak. A politikai miniszterek tegnap Hodz­sa elnöklete alatt értekezlet­re ültek össze. Megvitatták a rend fenntartása érdekében szükséges in­tézkedéseket. Ma a politikai minisz­­terek újabb megbeszélést tartanak, csinált... Hogy mit követett el... .. aki apáca akart lenni, ma elvált asszony... És érzi, hogy sohasem sze­retett mást, mint az első férjét, akit elárult és otthagyott... Jolán kezei ökölbe szorultak s a kétségbeesés könnyeket préselt a sze­­méből. Mit tehetne? ... ölje meg magát?... Megborzongott. Nem, nem! Az ön­gyilkosságot mindig gyávaságnak és véteknek tekintette. Nem! Nem!... Visszariadt ettől a kisértéstől... Meg­fogadta, hogy sohasem dobja el az életét... Dehát akkor mi történjék?... Nem tud így élni tovább ... Nem bír­ja el, hogy megvesse saját magát. S ahogy ott feküdt iszonyodva és a jövőtől rettegve, hirtelen elöntötte szí­vét a reménykedés. Hátha mégsincsen minden elveszve? Hátha megbocsáta­na Jenő? Hiszen nagyon sokszor elő­fordult már ilyesmi. Nem először tör­ténnék, hogy egy asszony visszamegy az első férjéhez. Neki magának is van egy barátnője... Micsoda boldogság lenne ... Újra kezdeni az életet... Erre az utolsó évre úgy gondolnának vissza, mint valami szükséges rossz­ra... hiszen ez nyitotta ki a szemü­ket ... Eljátszogatott ezzel a kedves gon­dolattal és tagjait nem érezte már olyan mereveknek. Mire négyet ütött az óra, mélyen aludt... Reggel későn ébredt. Heves fejfájás kínozta. De­ valami jóleső érzés buj­kált a lelke mélyén. A reménység biz­tatta, hogy rendbe fog jönni minden. Gábor fiókjában orvosságot kere­sett. Csillapítószert a fejfájásra s le­velet talált. Szeme rátévedt a meg­szólításra. Nyilvánvalóan szerelmes levél... Gábor újabban még azt a fá­radtságot sem veszi magának hogy elzárja, vagy eltépje ezeket a levele­ket... Vagy talán éppen azért hagy­ja heverni őket, hogy a­z ő kezébe ke­rüljenek? ... Jolán bevette az orvosságot és nem olvasta el Gábor levelét. Gyorsan fel­­öltözködött és reggeli nélkül, saédül. A Rad­or távirati iroda berlini híradást közöl, amely szerint mind­azok a német katonák, akiknek két­évi szolgálati idejük szeptember 30-án fejjel és vacogó fogakkal indult el ha­zulról. Elhatározta, hogy egyenesen Jenő­höz megy, akiről tudta, hogy még ott él a régi lakásban, régi szokásai szerint. Tudta róla, hogy ilyenkor még otthon találja. Sietve lépdelt, de mikor útja egy templom előtt vitt el, önkénytelenül lassított. Milyen régen nem volt már tem­plomban! Nem tudott és nem mert imádkozni. Méltatlannak érezte ma­gát arra, hogy Isten színe elé tola­kodjék, hogy kérni merészeljen vala­mit. Most azonban életének forduló­pontján érezte, hogy segítségre van szüksége. .Jóvá akarja tenni, amit vé­tett. Vissza akar térni az egyenes útra. Bocsánatot akar kérni Jenőtől. De miért ne kérhetne bocsánatot at­tól, aki maga az irgalom, s aki mikor emberré lett, nem engedett követ dob­ni Magdolnára ... Jolán befordult, a templomba és le­térdelt, a keresztre feszített Krisztus képe elé. Szíve megtelt áhítattal és bizalommal. Olyan buzgón imádko­zott mint valamikor a zárdában, ami­kor apácának készült. —• Segíts meg Uram! — könyör­­gött alázatosan. — legyen meg a Te akaratod, csak arra kérlek érezzem segítségedet. Ne hagyj el életemben és légy velem halálom óráján ... Amen. Szemét az oltárképre szegezte és merő pillantása előtt megmozdult Krisztus a kereszten. Szelíden bólin­tott, mintha élne ... Az asszony egész valóját megren­dülés járta át. Lelkében csodálatos megnyugvás támadt. Mária Magdol­na is ezt­ érezhette egyszer az Úr lá­bainál ... Szivébe békesség költözött s időbe került, mig ráeszmélt magára és eszébe jutott, hogy tovább kell mennie... Kint az utcán is úgy érezte, hogy nem való ide a siető emberek tömegé­be. De igyekezett szabadulni a földön­túli varázstól. — Biztosan káprázott a szemem — gondolta. Aztán megszaporította­ lépteit. Siet­nie kellett, hogy Jenőt még otthon ta­lálja. Egyik utca sarkán, mikor lelépett a járdáról, a túlsó oldaláról Jenőt látta, közeledni. Nagyot dobbant a szi­ve. Ott az utca közepén akarta meg­állítani. Rákiáltott: — Jenő! A férfi megrezzenve ismert rá. Az­­tán kihúzta magát és fejét elfordítva sietett el mellette. Habozás nélkül, határozott léptekkel hagyta ott, a ke­zét nyújtogató asszonyt. Nem akarta megismerni. Jolán kábultan nézett utána. Ki­nyújtott kézzel maradt állva az utón. S csak egyetlen gondolata volt: — Vége mindennek . Jenő már átjutott a túlsó oldalra és nem fordult vissza. Jolán még min­dig ott állt az utón. A jelző lámpa színét változtatta s a közlekedési rendőr erélyesen integetett feléje. Az asszony tétován indult előre de pár lépés után újra megállt. — Hova menjen? Jenőhöz nem me­het. Gáborhoz nem tud visszamenni. Nem tudja rászánni magát, hogy azt az életet folytassa. Mitévő legyen? Egyszerre Krisztus képét látta ma­ga előtt. Mint előbb a templomban. Az oltárképet, amelyik megelevenedik és rátekint... A minden érzékét elvesz­tette az utca s a való élet iránt. Mint­ha a templomban lenne, térdreborult az oltárkép előtt. . S most tisztán hallotta, hogy Krisztus megszólalt a kereszten. — Aki énben nem hisz ha mindjárt meghal is, élni fog! Jolán boldogan mosolygott. Nem hallott semmit a körülötte támadt csődület zavaros lármájából, sem a soffőr izgatott védekezéséből... — Megbotlott és térdre esett. Min­denki láthatta... A tömegből orvos vált ki. Jolán fölé hajolt s pár pillanat múlva rekedten szólt: — Halott. Szörnyet halt szegény.

Next