Timisoarai Hirlap, 1938. szeptember (34. évfolyam, 34-42. szám)
1938-09-01 / 34. szám
2 mmmmmmammmmnmmmmmmm 1988 SZEPTEMBER 1. Csütörtök TH. Európában háborúra kerüljön a sor mielőtt újból ne ismertetné Amerika áláspontját a csehszlovák kérdésben. Ezután újságírók jelentek meg a köztársasági elnöknél, de Roosevelt kitért az elől, hogy az európai helyzetről nyilatkozzék. — Az európai helyzet — mondotta — a jelenlegi körülmények között olyan, hogy legjobb, ha tartózkodunk minden kommentártól. Az újságok tudni vélik, hogy a kormány minden eshetőségre készen kétszáz millió dollár fegyverkezési hitelt fog kérni. Roosevelt elnök és Hull külügyiminiszter a legközelebbi napokban együttes intő szózatot intéznek Berlinhez és Prágához, amivel bizonyítani kívánják azt a nagy érdeklődést, amellyel Amerika a szudétanémet kérdés iránt viseltetik. Franciaország teljes haderejével Csehszlovákia mellé áll Páriában tegnap az Egyesült Államok londoni, párisi és berlini nagykövetei tanácskozásra ültek össze. A tanácskozáson részt vett We 11es amerikai külügyi államtitkár is, aki jelenleg Európában tartózkodik. Az amerikai nagykövetek az európai helyzettel, különösen pedig a csehszlovák kérdéssel foglalkoztak és diplomáciai körök véleménye szerint szavuk rendkívül súlyosan esik latba a most folyó prágai tárgyalásoknál. Egy párisi lap a csehszlovák válsággal kapcsolatba® mögt felemlíti, hogy a Németországban járt Vlemin tábornok nyíltan megmondta Göring miniszterelnöknek, hogyha Németország bármikor megtámadná Csehszlovákiát, Franciaország teljes haderejével Csehszlovákia mellé áll. Parisba való elutazása előtt Kennedy londoni amerikai nagykövet tárgyalt Chamberlain Neville miniszterelnökkel. A megbeszélésen Henderson Nwille, berlini angol nagykövet is részt vett Prága újabb engedményeket tett kihallgatáson fogadta a szovjetek és Franciaország prágai követeit. A Reuter távirati iroda azt a feltűnéstkeltő hírt közli, hogy a csehszlovák kormány tervet dolgozott ki, amely a svájci alkotmányt és a svájci kantomrális rendszert vette alapul. A hírt megerősíti az is, hogy Ashton Gwatkin, Runciman zöld bizalmasa többizben látogatást tett a prágai svájci követségen. Kundt szudetanémet képviselő, a szudétalnémet bizottság vezetője tegnap megjelent Benes köztársasági elnöknél. Kundtot a Huadzsinbe Sebekowski sajtófőnök is elkísérte. A megbeszélés fontosságát bizonyítja, hogy este Kundt és Sebekowski Runciman lorddal tárgyaltak. A két tárgyalás ideje között a kormány politikai miniszterei kétizben üléseztek, hogy a szudétanémeteknek felajánlott új engedmények szövegén megtegyék az utolsó simításokat. A Times vezércikket szentel a csehszlovák problémának és azt írja, hogy Benes elnök színvallásra akarja kényszeríteni a szudétanémeteket. A Times azt az érdekes megállapítást teszi cikke végén, hogy a mostani események színpadán nem a Prágai jól értesült körök szerint a csehszlovák kormány által kidolgozott új tervezet sokkal nagyobb engedményeket biztosít a szudétanémeteknek és a többi kisebbségeknek, mint az eredeti nemzetiségi tervezet Az új terv nagyarányú decentralizációt és a kisebbségek közigazgatása önkormányzatát ígéri. Bár az új terv sehol sem beszél területi önkormányzatról, a valóságban mégis erről van szó. Az önkormányzat kifejezést szándékosan mellőzték hogy a csehek nemzeti érzését ne sértsék amely ennél a pontnál igen érzékeny. Runciman és Hornein második megbeszélése enyhített a feszültségen Runciman lord környezetének egyik tagja kijelentette, hogy a lord és Henen Konrád között történt második megbeszélés enyhített a feszültségen és remény van rá hogy a feszültség most már fokozatosan enged, ha bizonyos feltételek teljesülnek. A Havas távirati ügynökség ehhez a nyilatkozathoz hozzáfűzi, hogy Runciman lord környezetének véleménye szerint a szudétanémet pád nem utasítja vissza a tárgyalások folytatását, hanem azt egyenesen Fegyverben maradnak a német katonák, akiknek szolgálati ideje lejár lejár, október 27-ig fegyverben maradnak. A Radar hírét német hivatalos körök megcáfolják, kijelentvén, hogy ilyen rendelkezésről nincs szó. A CSODA írta: Simonay Margit. A szomszéd szobáiban hármat, ütött az óra. Jolán kétségbeesetten fúrta fejét a párnákba. Hát, sohasem múlik el ez az éjszakai Meddig kell még itt feküdnie sajgó fejjel, nehéz szívvel és eleven fantáziával? Meddig kell végig néznie mindazt, amit a sötétség mutogat? Lehunyt szemmel feküdt az ágyában és látta magát, fehér matrózruhácskában. Akkoriban az apácákhoz járt iskolába, és maga is apáca szeretett volna lenni... Azután férjhez ment... Igen, ebben a szürke ruhában utazott el az esküvője után... Ott, állt mellette Jenő... Milyen gondos figyelmes, akkoriban még nem találta, hogy unalmas ... Még nem gondolt arra, hogy őt elhanyagolja ... Gyengédnek és kedvesnek találta egészen addig, amíg Gábort meg nem ismerte... Jolán hirtelenül felült az ágyban. Úgy érezte, meg kell fulladnia. Szerette volna, elfelejteni, meg nem történtté tenni, ami aztán következett... Igaz, hogy Jenő kényeztette és fényűzéssel vette körül, de kevés ideje volt számára ... Féltékennyé akarta tenni Jenőt akkor, azon az estélyen, amikor először táncolt Gáborral... Az aranyszínű ruhája volt rajta... És ő Jenőnek akarta megmutatni, hogy szép és tetszik ... legalább másoknak tetszik ... Gábor persze a maga javára fordította a helyzetet... Dehát, ezért nem lehet haragudni rá ... Csakis saját magára haragudhatik ... Ámbár úgy jött az egész, mint valami betegség... Egyszerűen megbolondult... Vagy nem kell őrültnek lenni ahhoz, hogy az ember otthagyja előkelő otthonát, jó férjét, nyugalmát és eljöjjön ide, ebbe a nyomorúságos rendetlenségbe? ... Eljöjjön Gáborhoz ehhez a megbízhatatlan, üres fej is, végtelenül hiú szépfiához ... Gh. Csak legalább most ne látná olyan tisztán, hogy micsoda cserét A Havas távirati ügynökség jelenti Prágából. A szudétanémet kérdésben a tárgyalások a döntő stádiumba érkeztek. A csehszlovák kormány új ajánlatait, amelyeket Gnatkin visszatérése és Runciman lorolnak, valamint Benes elnöknek és Hodzsa miniszterelnöknek Henleinnel folytatott tanácskozásait után elkészítették, átnyújtották Henlein megbízottainak. Az ajánlatok tartálmat titokban tartják, mégis prágai körökben úgy, tudják, hogy nagy engedményeket tartalmaznak. A politikai miniszterek tegnap Hodzsa elnöklete alatt értekezletre ültek össze. Megvitatták a rend fenntartása érdekében szükséges intézkedéseket. Ma a politikai miniszterek újabb megbeszélést tartanak, csinált... Hogy mit követett el... .. aki apáca akart lenni, ma elvált asszony... És érzi, hogy sohasem szeretett mást, mint az első férjét, akit elárult és otthagyott... Jolán kezei ökölbe szorultak s a kétségbeesés könnyeket préselt a szeméből. Mit tehetne? ... ölje meg magát?... Megborzongott. Nem, nem! Az öngyilkosságot mindig gyávaságnak és véteknek tekintette. Nem! Nem!... Visszariadt ettől a kisértéstől... Megfogadta, hogy sohasem dobja el az életét... Dehát akkor mi történjék?... Nem tud így élni tovább ... Nem bírja el, hogy megvesse saját magát. S ahogy ott feküdt iszonyodva és a jövőtől rettegve, hirtelen elöntötte szívét a reménykedés. Hátha mégsincsen minden elveszve? Hátha megbocsátana Jenő? Hiszen nagyon sokszor előfordult már ilyesmi. Nem először történnék, hogy egy asszony visszamegy az első férjéhez. Neki magának is van egy barátnője... Micsoda boldogság lenne ... Újra kezdeni az életet... Erre az utolsó évre úgy gondolnának vissza, mint valami szükséges rosszra... hiszen ez nyitotta ki a szemüket ... Eljátszogatott ezzel a kedves gondolattal és tagjait nem érezte már olyan mereveknek. Mire négyet ütött az óra, mélyen aludt... Reggel későn ébredt. Heves fejfájás kínozta. De valami jóleső érzés bujkált a lelke mélyén. A reménység biztatta, hogy rendbe fog jönni minden. Gábor fiókjában orvosságot keresett. Csillapítószert a fejfájásra s levelet talált. Szeme rátévedt a megszólításra. Nyilvánvalóan szerelmes levél... Gábor újabban még azt a fáradtságot sem veszi magának hogy elzárja, vagy eltépje ezeket a leveleket... Vagy talán éppen azért hagyja heverni őket, hogy az ő kezébe kerüljenek? ... Jolán bevette az orvosságot és nem olvasta el Gábor levelét. Gyorsan felöltözködött és reggeli nélkül, saédül. A Rador távirati iroda berlini híradást közöl, amely szerint mindazok a német katonák, akiknek kétévi szolgálati idejük szeptember 30-án fejjel és vacogó fogakkal indult el hazulról. Elhatározta, hogy egyenesen Jenőhöz megy, akiről tudta, hogy még ott él a régi lakásban, régi szokásai szerint. Tudta róla, hogy ilyenkor még otthon találja. Sietve lépdelt, de mikor útja egy templom előtt vitt el, önkénytelenül lassított. Milyen régen nem volt már templomban! Nem tudott és nem mert imádkozni. Méltatlannak érezte magát arra, hogy Isten színe elé tolakodjék, hogy kérni merészeljen valamit. Most azonban életének fordulópontján érezte, hogy segítségre van szüksége. .Jóvá akarja tenni, amit vétett. Vissza akar térni az egyenes útra. Bocsánatot akar kérni Jenőtől. De miért ne kérhetne bocsánatot attól, aki maga az irgalom, s aki mikor emberré lett, nem engedett követ dobni Magdolnára ... Jolán befordult, a templomba és letérdelt, a keresztre feszített Krisztus képe elé. Szíve megtelt áhítattal és bizalommal. Olyan buzgón imádkozott mint valamikor a zárdában, amikor apácának készült. —• Segíts meg Uram! — könyörgött alázatosan. — legyen meg a Te akaratod, csak arra kérlek érezzem segítségedet. Ne hagyj el életemben és légy velem halálom óráján ... Amen. Szemét az oltárképre szegezte és merő pillantása előtt megmozdult Krisztus a kereszten. Szelíden bólintott, mintha élne ... Az asszony egész valóját megrendülés járta át. Lelkében csodálatos megnyugvás támadt. Mária Magdolna is ezt érezhette egyszer az Úr lábainál ... Szivébe békesség költözött s időbe került, mig ráeszmélt magára és eszébe jutott, hogy tovább kell mennie... Kint az utcán is úgy érezte, hogy nem való ide a siető emberek tömegébe. De igyekezett szabadulni a földöntúli varázstól. — Biztosan káprázott a szemem — gondolta. Aztán megszaporította lépteit. Sietnie kellett, hogy Jenőt még otthon találja. Egyik utca sarkán, mikor lelépett a járdáról, a túlsó oldaláról Jenőt látta, közeledni. Nagyot dobbant a szive. Ott az utca közepén akarta megállítani. Rákiáltott: — Jenő! A férfi megrezzenve ismert rá. Aztán kihúzta magát és fejét elfordítva sietett el mellette. Habozás nélkül, határozott léptekkel hagyta ott, a kezét nyújtogató asszonyt. Nem akarta megismerni. Jolán kábultan nézett utána. Kinyújtott kézzel maradt állva az utón. S csak egyetlen gondolata volt: — Vége mindennek . Jenő már átjutott a túlsó oldalra és nem fordult vissza. Jolán még mindig ott állt az utón. A jelző lámpa színét változtatta s a közlekedési rendőr erélyesen integetett feléje. Az asszony tétován indult előre de pár lépés után újra megállt. — Hova menjen? Jenőhöz nem mehet. Gáborhoz nem tud visszamenni. Nem tudja rászánni magát, hogy azt az életet folytassa. Mitévő legyen? Egyszerre Krisztus képét látta maga előtt. Mint előbb a templomban. Az oltárképet, amelyik megelevenedik és rátekint... A minden érzékét elvesztette az utca s a való élet iránt. Mintha a templomban lenne, térdreborult az oltárkép előtt. . S most tisztán hallotta, hogy Krisztus megszólalt a kereszten. — Aki énben nem hisz ha mindjárt meghal is, élni fog! Jolán boldogan mosolygott. Nem hallott semmit a körülötte támadt csődület zavaros lármájából, sem a soffőr izgatott védekezéséből... — Megbotlott és térdre esett. Mindenki láthatta... A tömegből orvos vált ki. Jolán fölé hajolt s pár pillanat múlva rekedten szólt: — Halott. Szörnyet halt szegény.