A Természet, 1902 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1902-01-01 / 1. szám
Főszerkesztő és laptulajdonos: Dr. LENDL ADOLF. Felelős szerkesztő: LAKATOS KÁROLY. ,A Természet előfizetési ára egy ívre 2 korona . Állattani, vadászati és halászati folyóirat. díszes bekötési tábla hozzá 2 korona. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Budapest, II., Donáti-utcza 7. VI. ÉVFOLYAM. I. SZÁM. Állatoktól pártfogolt apáink. Gadeau franczia természetbúvár Normandia tengerpartján, szélcsendes időben, mikor a tenger felszíne sima volt mint akár egy tóé, nagyon közelről igen érdekes társulását figyelte meg a Rhizostoma Cumeri nevű medúzának a Carnix trachurus néven ismert hallal. E nagyobb testű medúzákat, mint azt a mellékelt kép is mutatja, kisebb számú vagy több tucat halacskából álló raj veszi körül. A fiatal halak a medúza tengelyével párhuzamosan és ugyanazon irányban haladnak és majd feljebb, majd alantabb, majd oldalai mentén vagy hátterében úszkálnak, de a harangés lat ernyőjének csúcsáig nem hatolnak fel. Egyesek még oltalmazójuk testébe is behatolnak és ezek a medúza átlátszósága miatt kívülről is láthatók. Ha a kis halraj rövid időre néhány méternyire el is távozik jótevőjétől, a legkisebb zajra a legnagyobb gyorsasággal igyekszik elfoglalni előbbeni helyzetét. Kétségtelen, hogy ezek a 2—9 cm. között váltakozó fiatal halacskák azért társulnak e medúzával, hogy az pártfogolja őket. És ezt a medúzafaj és más korongos medúzák is tehetik, mert átlátszó kocsonyás testük és csalánzószerveik miatt kerüli minden ragadozó állat e tengeri nebántsvirágokat és így maguk körül teljesen passzív módon olyan védő övet alkotnak, melyben kis halfajok és rákok zavartalanul élnek és ellenségeik nem bánthatják őket. Különös, hogy a fiatal Caranx traehurus-t más discomedúzák is pártfogolják és hogy e társulást Granville halászai is jól ismerik. Érdekes körülmény, hogy e fajnak idősebb halait a medúzák többé nem oltalmazzák és e szoknyahősök, — mert csakugyan azok, lévén a medúzák teste a most divatos szoknyákhoz hasonló — idősebb korban kegyetlen ragadozókká válnak. Együttélésnek - symbiozisnak — a szó szoros értelmében e társulás nem nevezhető, mert e ritkább jelenség alkalmával két egymástól nagyon különböző állat a megélhetés biztosítására olyformán szövetkezik, hogy e szövetkezés mindkettőnek javára válik. Jelen esetben azonban nem ismeretes, hogy minő viszontszolgálatára vannak a védelmet nyújtó medúzáknak a fiatal halacskák. E társulás különösségét még fokozza az is, hogy más medúzafajok rablókarjaikkal a vigyázatlanul közelükbe jutó halacskákat agyoncsalánozzák, pár percz alatt megbénítják és felfalják. Sokáig nem hitték ugyan, hogy e gyöngéd teremtések a halakat meg tudnák emészteni, de ma Péron, Lessueur, Chamisso, Keller vizsgálatai után tudjuk, hogy a medúzák halakra vadásznak, amelyeknek maradványait belsejükben meg is találták. A Schedophylus medasophagus nevű halról, mely a Földközi-tengerben él, azt jegyezték fel a régiek, hogy a medúzák karjait leharapja, pedig ez a medúza is a halaknak szállást ad. Megfigyelték azt is, hogy egyes, erősen csalánzó hólyagos medúzáknak fogókarjai között is teljes biztonságban úszkálnak apró halacskák.