Természet és Társadalom, 1970 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Mindenki panaszkodik, hogy kevés az ideje. A felfokozott tempójú modern korban a napok úgy repülnek, hogy szinte észre sem vesszük. Minél több az elvégezni valónk, annál kevesebb az időnk; ez az aránytalanság a modern kor emberének örök problémája. Az idő könyörtelen zsarnok, és mi ellenkezés nélkül teljesítjük parancsait. Valóban nincs semmilyen kiút? Nem tudunk tenni semmit annak érdekében, hogy úrrá váljunk az idő fölött? Dehogynem tudunk, ha komolyan elgondolkodunk afelett, hogyan használhatjuk ki időnket a legtermékenyebben. A jelszó talán ez lehetne: „Kevesebb idő alatt több munkát.” Ne tiltakozzanak, hogy már így is agyonhajszolják magukat, hogy mindenre fussa az idejükből. Lehet, hogy éppen ott vesztegetik el a legtöbb energiát, ahol leginkább spórolhatnának vele. Új évet kezdünk. Mindenki tervezget, fogadalmat tesz, mi mindenre szakít majd időt ebben az új évben. A cikk szerzője segíteni szeretne nekünk ebben. Csak rajtunk múlik, hogy a jó szándékok tetté váljanak. ...IDŐ, MINDEN PILLANATODDAL NEKEM SZOLGÁLJ... R. KIPLING Az idő legcélravezetőbb kihasználásának problémája örök időktől fogva üldözi az embert, csak a megoldás útjai változtak az emberek és a gazdasági élet fejlődéséhez mérten. A kőkorszak emberének napi rezsimje nappalra és éjszakára oszlott, míg a mai kor emberének rezsimjét az üzletkötések vagy a megvizsgált betegek száma, valamely tervezet befejezésének terminusa, egy-egy jelentés kidolgozása, az adóbevallás elkészítése vagy a repülőgépek és vonatok menetrendje határozza meg. Gyakran halljuk, hogy az idő pénz vagy más szavakkal, hogy ugyanannyi idő alatt több munkát kell elvégeznünk. De hogyan? Egy konszern elnöke egyszer saját alacsony munkateljesítményére panaszkodott. Ezt a tanácsot kapta: írja fel magának azt a hat legfontosabb feladatot, amelyet reggel el kell végeznie, aztán számozza meg azokat fontossági sorrendben. Másnap kezdje az egyes számmal, és csak ezzel foglalkozzon. Ha ezzel készen lesz, fogjon hozzá a kettes számmal megjelölt feladathoz, majd a hármashoz, és így tovább. Dolgozzon így szorgalmasan egészen a munkaidő végéig, és egyáltalán ne izgassa, hogy feladataiból csak egy vagy két pontot sikerült elvégeznie, vigasztalja meg az a tudat, hogy ezek voltak a legfontosabbak, a többi várhat. Ha ezzel a módszerrel sem sikerül mindent elvégeznie, akkor másképp sem sikerült volna, s ha rendszer nélkül dolgozott volna.