Turista, 1967 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

A Bakony északnyugati oldala nagy lapos hullámokban lejt alá a Marcal folyó völgyére, s egyre lankiásabb hátságokkal olvad bele a Kis­alföld síkságába. Ez a vízfolyásoktól felszabdalt halomvidék a Bakonyalja. A hegység mészkőtömege alól előbugy­­gyanó patakok, vésték ki azokat a kes­­kenyebb-szélesebb völgyeket, amelyek oly aprólékosan felszeletelik ezt a ba­rátságos arculatú tájat. A Bakony tövé­ben hallatlan bőséggel fakadó vizeket a Torna, a Hajagos, a Bittva, a Bakony­­ér, a Tapolca, a Gerence s a kisebb pa­takok, erek és árkok egész serege gyűj­ti össze, hogy sorban a Marcalba öntse őket. Egyedül a zuhatagos Cuha torkol­lik közvetlenül a Dunába, Gönyü alatt. A bakonyi erdőrengetegből aláeresz­kedő völgyek szájában mindenütt né­pes települések ülnek, a legfontosabb bakonyalji utak kereszteződésénél pe­dig Pápa városa terül szét kényelmesen a síkságon. A Veszprém felé átvezető farkasgyepüi völgy kapujában foglal helyet, a Tapolcafőn eredő nagy vízbő­­ségű forrás patakja mentén. A Bakony lábánál ág­ bogasan előtörő Tapolcafő körüli berkekben lobbant fel utoljára Koppány pogány oltárainak a tüze, visszfénye világol fel Erdélyi Józsefnél. Mint egy táltosló patkója nyomán, Buzog száz ágon a Tapolcafő, tavat szül és folyót ereszt világgá a meztelent fehér bakonyi kő. Itt áldozott Kupa vezér utólszor fehér lovat a gyászos nap előtt... Eltörtek a lófargas lobogók, elnémultak a regés hegedők ... A Bakonyalja a három alacsony ge­rincvonulatból álló Sokorói-dombsor­­ral mélyen benyúlik a Kisalföld köze­pébe. Pannonhalmi-dombságnak is ne­vezik ezt a Győr felé lejtő halom vidé­ket, mert keleti hátságán, Győrszent­­márton fölött emelkedik az 1001-ben alapított bencés apátság, a középkori Magyarország egyik legjelesebb helye. A történelmi fejlődés során elavulttá vált magyar pásztortársadalomnak az európai feudalizmushoz való idomítá- Pillantás a Pannonhalmi-dombságra Pápai városkép A Tapolca-patak Pápa belterületén

Next