Turista, 1967 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
A Bakony északnyugati oldala nagy lapos hullámokban lejt alá a Marcal folyó völgyére, s egyre lankiásabb hátságokkal olvad bele a Kisalföld síkságába. Ez a vízfolyásoktól felszabdalt halomvidék a Bakonyalja. A hegység mészkőtömege alól előbugygyanó patakok, vésték ki azokat a keskenyebb-szélesebb völgyeket, amelyek oly aprólékosan felszeletelik ezt a barátságos arculatú tájat. A Bakony tövében hallatlan bőséggel fakadó vizeket a Torna, a Hajagos, a Bittva, a Bakonyér, a Tapolca, a Gerence s a kisebb patakok, erek és árkok egész serege gyűjti össze, hogy sorban a Marcalba öntse őket. Egyedül a zuhatagos Cuha torkollik közvetlenül a Dunába, Gönyü alatt. A bakonyi erdőrengetegből aláereszkedő völgyek szájában mindenütt népes települések ülnek, a legfontosabb bakonyalji utak kereszteződésénél pedig Pápa városa terül szét kényelmesen a síkságon. A Veszprém felé átvezető farkasgyepüi völgy kapujában foglal helyet, a Tapolcafőn eredő nagy vízbőségű forrás patakja mentén. A Bakony lábánál ág bogasan előtörő Tapolcafő körüli berkekben lobbant fel utoljára Koppány pogány oltárainak a tüze, visszfénye világol fel Erdélyi Józsefnél. Mint egy táltosló patkója nyomán, Buzog száz ágon a Tapolcafő, tavat szül és folyót ereszt világgá a meztelent fehér bakonyi kő. Itt áldozott Kupa vezér utólszor fehér lovat a gyászos nap előtt... Eltörtek a lófargas lobogók, elnémultak a regés hegedők ... A Bakonyalja a három alacsony gerincvonulatból álló Sokorói-dombsorral mélyen benyúlik a Kisalföld közepébe. Pannonhalmi-dombságnak is nevezik ezt a Győr felé lejtő halom vidéket, mert keleti hátságán, Győrszentmárton fölött emelkedik az 1001-ben alapított bencés apátság, a középkori Magyarország egyik legjelesebb helye. A történelmi fejlődés során elavulttá vált magyar pásztortársadalomnak az európai feudalizmushoz való idomítá- Pillantás a Pannonhalmi-dombságra Pápai városkép A Tapolca-patak Pápa belterületén