Turista, 1968 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! KÉK-TÚRA ... „Férjemmel együtt már második éve járjuk az Országos Kék-Túra útvonalát, hogy a tanév fárasztó munkája közben és a nyári szünidő alatt szépet lássunk, élményt gyűjtsünk. Az idei nyáron a Zemplénihegység kiírt útvonalának bejárására indultunk. A táj, az erdők csendje, a csúcsokról nyíló kilátás változatossága nagyon jó hatással volt ránk. A Nagy-Milicről már lefelé jövet a László-tanya (most Hollóháza SZOT üdülő) felé vettük utunkat. A Kék-Túra útikalauz egyik utolsó mondatára emlékeztünk: a László-tanyán jó szívvel fogadják a messzi útról érkezőket. Megérkezésünk után kissé alább hagyott vidám kedvünk a sajnos már megszokott kép láttán: üres szövetségi láda, kiszáradt párna, letépett bélyegző. A gondnok barátságtalanul utasította vissza kérésünket: „hagyják őt békében a turisták, ez nem turista szálló.’ Tudjuk, nem minden turista érdemli meg a „természetjáró” elnevezést, de vajon milyen tapasztalatok előzték meg, ezt a minket méltánytalanul ért, ingerült, goromba fogadtatást. Üres bélyegzőládát találtunk máshol is, például Cserép-tón. De a vágáshutai iskolában a kedves tanító házaspár szívesen nyomta bele az iskola pecsétjét füzetünkbe.” Bántainé, Sipos Éva zenetanár * * * „Az utóbbi két hónapban a balatoni felvidéken és Aggtelek környékén jártam Kék-Túrán. A Szentjakabfa előtti hiányos jelzésről egy régebbi Turistában olvastam. Reméltük, hogy azóta kijavították, de a jelzés sok helyen eltűnik több száz méterre. Néhol az út szinte járhatatlan, sűrűn benőve bozóttal. Ha végre az ember eljut a martoni kolostorhoz, sajnos csalódás éri. A bélyegzőt eltüntették a hatalmas faóriásról, ládástól együtt. Bizonyára sokakat kellemetlenül érintett a telekesi és az égesszögi turistaház bezárása. Ezt a két épületet átalakították üdülőnek, de sehol erről híradást nem olvastam. Így aztán pihenés, ebéd helyett, még vizet is скак egyik helyen szívességből kaptunk. Csombordi Lajos Debrecen TÉVEDÉS „A Turista 8. számában jelent meg, Ungvári Jenő „Séta a Lengyel tenger partján” c. cikke. Itt a következőket olvastam a Hei-félszigetről és a kasuboknak nevezett népcsoportról: „...alig négyezer a számuk, öt halász faluban élnek . . Engedjék meg nekem, mint sok lengyel vidéket bejárt, több éve itt élő magyarnak, hogy egy kis helyreigazítást tegyek. A kasubok (lengyelül kaszuby) még mindig igen jelentős népcsoportot alkotnak, számuk a hivatalos lengyel statisztikák szerint kb. 200 ezer! Nemcsak halászatból élnek, hanem mezőgazdasággal, vadászattal is foglalkoznak. 16 külön etnikai csoportot alkotnak, ezek egymástól még ma is eléggé eltérnek. Nemcsak a Hel-félszigeten élnek, hanem Lengyelország északnyugati területén is.” Nemere István Torun-3, ul. J. Olbrachta 3/5 m 12. POLSRA KÖSZÖNJÜK „ Érdeklődéssel olvastam a Turista 9. számában Mosonyi László cikkét a kiliántelepi táborozásról. Észrevételeivel egyetértek. Még az ősz folyamán megkezdjük a fák betelepítését a kiliántelepi táborba. Természetesen 2—3 év kell ahhoz, hogy ezek a fák az eléggé kopár, kavicsos talajban úgy megerősödjenek, hogy árnyékot is adjanak. Helyesnek találom a televízió hiányára való rámutatást. Éppen ezért hivatalunk a jövő évben egy televíziót is fog vásárolni a kiliántelepi tábor részére. A cikkíró kifogásolta, hogy nincs mozi a táborban. Ha a tábor parancsnoksága meg tudja oldani a szállítást — elég sok autóval rendelkező turista nyaral itt —, ha a gépet és kezelőjét (mert szakképzett gépészt is adunk) ki tudják szállítani a táborba, minden héten lehet filmelőadást tartani. Remélem, hogy a hiányosságok megszüntetése után a táborozás még kellemesebb lesz a jövő évben Kiliántelepen. Köszönöm kritikai észrevételeiket. Elvtársi üdvözlettel: dr. Zákonyi Ferenc Veszprém megye Idegenforgalmi Hivatalának vezetője JAVASLOM Erdős-hegyes vidéken nőttem fel, már gyerekkoromban sokat kirándultunk, de soha tanyahelyünkön egyetlen eldobott papírdarab sem maradt utánunk: ha volt tüzünk, elégettük, amit lehetett, de inkább összecsomagoltuk és hazavittük a hulladékot, sem hogy szemetet hagytunk volna magunk után. A kiránduló hajókon állandóan szól a hangszóró: tánczene közben néhányszor fel kellene olvasni, iskolákban a kirándulás előtt, rádióban a hétvégi időjárás jelentés után, oktatni kéne a felnőtteket és gyermekeket a turista kötelességeire. Hátha eredményt érünk el vele? Kalmár Miklós Visegrád TOLVAJ! - NEM TURISTA! 10 éves vagyok. 4 hónapos voltam, amikor szüleim először vitték a Kőhegyre. Azóta évente többször is kirándulunk oda. Szeptember 1-én délután lejöttünk a Kőhegyről és Lajosforráshoz közel, a tisztáson leültünk. Nagyon szeretek focizni, s mivel meleg volt, levetettem szép, barna bőrnadrágom és letettem a nagy fa tövébe. Mire visszamentem, hiába kerestem, nem volt sehol. Kérdezem kedves Turista, turistae az, aki a másét elveszi? Tóth Tibi V., Szalay u. 4. V. 2. „KELLEMES” SÉTA A JEGENYE VÖLGYBEN Egy lépést se tovább — veszélyes! Pihenőház — tető nélkül Híd, korlát nélkül .Ernst István elgondolkoztató felvételei)