Turista, 1969 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

Ünnepség nélküli, csendes évfor­duló ez, tulajdonképpen csak gondo­latokba pólyált múltidézés: ezekben a hetekben-hónapokban van száz­hetven esztendeje annak, hogy a csurgói gimnáziumban tanított Cso­konai Vitéz Mihály. Sem előtte, sem utána nem akadt rangosabb irodalmi vendége Csurgó­nak, így lakói ma is gonddal ápolják a poéta emlékét. Utcát, művelődési házat neveztek el róla­­, még az espresso homlokára is a Lilla­ nevet ragasztották. S persze a patinás oktatási intéz­mény mai épületén is ez a felirat áll: Csokonai Vitéz Mihály Gimná­zium. Egykor iskola, ma kollégium A másfél — két évszázad előtti Csurgó jószerével már csak a hajda­ni urasági major környékén őrzi a tűnt idők emlékeit. Itt magasodik az ősi, román stílusú templom — tornyát a XIII. században emelték —, mely­nek árkádjai alatt a hagyomány sze­rint meghúzódott a tatárok elől me­nekülő IV. Béla király is. A közelé­ben nyílt meg 1792-ben a gimnázi­um, s első elhelyezéséül a később magtárnak átalakított, ma is álló épület szolgált. A feljegyzések sze­rint az április­ végi beiratást követő időszakban „már 35 csurgói és kör­nyékbeli tanulója volt a zsenge in­tézménynek.” A kezdeti elhelyezés hamarosan szűknek bizonyult, s a környező köz­ségekből oktatásra járó diákok kol­légiumi ellátása is megoldást sürge­tett. Hozzákezdtek hát az újabb, emeletes iskola építéséhez, mely már a tanulók lakószobáit is magában foglalta. Ennek termeiben 1798 őszén kezdődött meg az oktatás. Itt kapott a költő 1799 nyarán professzori szé­ket, és egyben kvártélyt is, közös szobában tanítványával, Gaál László­val és Budai Istvánnal. A valószínű­sítések szerint az első emelet közép­ső, vagy bal­­oldali sarokszobája volt hármójuk rezidenciája. Az erdővel, árnyas utakkal tele­hintett tájon Csokonai gyakran in­dult kiadós sétára diákjaival, s köz­ben megismertette őket a botanika, a természettudomány fogalmaival. Tanítványai az épület belső torná­cán, illetve az iskola udvarán több színművét — köztük a Pofók, vagy Cultúra című iskoladrámáját — is előadták. .A betanítással nem volt baj, mindössze azt minősítette „ment­hetetlen hibának” a költő tevékeny­ségében az iskolát — s egyben a keszthelyi Georgikont — alapító földesúr, Festetics György, hogy a Szeleburdiak című bohózatban tanít­ványaival a „Hej! Rákóczi, Bercsé­nyi ...” kezdetű dalt is elénekeltette. Az akkori új intézmény­­ ma öreg kollégium. A mezőgazdasági szak­munkásképző iskola tanulóinak ad otthont (Csokonai u. 24/a.), s talán márványba vésett szavak hívják fel a figyelmet: itt élt és tanított Cso­konai. A gimnázium parkja A Debrecenből a Dráva mellé té­vedt, vándorhajlamú helyettes-tanár kultuszának ma is állhatatos ápolója Csurgón a nevét viselő gimnázium. A városka főteréről, sűrű és alacso­nyan összeboruló gesztenyefák sorá­ból kanyarodik az út az intézmény bejáratához, s a kapun túl már az első lépéseknél megcsapja a látoga­tót a hagyományőrzés tiszta levegője. A gondozott élőkért rózsái, virág­ágyásai mentén, a háromszintes épü­let magasságával versengő óriásfe­nyők árnyékából Juhász Gyula, Pe­tőfi Sándor, s az iskolából indult néprajzos író, Baksay Sándor oszlop­ra emelt reliefje villan elő. Az aula falát — vörös márványkeret fogla­latában — Horvai János bronz dom­borművé díszíti — a „halhatatlan költőtanár” mellképével. Az iskola könyvtára a poéta egy kézírásos le­velét és nyugtáját őrzi féltő gonddal, a tanári szobában pedig az aligha­nem legsikerültebb, vászonra festett Csokonai-portré látható. A gimnázium parkja a maga ne­mében párját ritkítja az országban. A borostyánnal befutott öreg ezüst­nyárfák és fenyők koszorújában gondozott sétautak kanyarognak, s vezetnek el egy-egy Csokonait meg­idéző emlékhez. Az épület mögötti dús liget ölén, a költő feltételezett sétaútján állították fel a bronz dom­borművel ékesített emlékpadot. A relief Csokonait tanítványai körében ábrázolja, szegélyén ezzel a rigmus­sal: Itt, ahol most zöld gyep felett, Vén fák alatt e kis pad áll, Itt tanított, s verselgetett Csokonai Vitéz Mihály. A pad közelében bazaltkövekből összeillesztett kis medencére rajzol zöld erezetet a bársonyos moha. Va­lamikor szökőkútnak készült, mint az emléktábla is tanúsítja, Pálóczi Horváth Ádám, Csokonai költőtársa és pártfogója tiszteletére. Odébb, magányos diadalívként, fa­ragott kövekből emelt kapu áll. Az első iskolaépületből mentették át ide az új gimnázium kertjébe, s tanév­nyitáskor, illetve annak befejezése­kor meghitt ünnepség színhelye. Az első osztályosok szeptemberben , jelképesen kimunkált íve alatt lépik át az intézmény küszöbét, s június­ban itt távoznak a maturálok. A park relikviái közé tartozik Fes­tetics haladó szellemű gazdászának, a csurgói gimnázium alapítását szor­galmazó patriótának, Nagyváthy Já­nosnak sírja, valamint a nagy somo­gyi ódaköltő, Berzsenyi Dániel tisz­teletére állított díszpad is. Belsősomogy peremén Csurgó, mely a XVIII. század for­dulóján a vándorló hajlamú poétát szeretettel fogadja falai közé, ma já­rási székhely Belsősomogy peremén. A déli határ közelében, a Kaposvárt és Nagykanizsát összekötő útról, rö­vid bitumenes leágazáson érhető el. Az arra látogatók kellemes sétát te­hetnek rendezett utcáin, közeli han­gulatos erdeiben, kirándulóhelyein, a gimnázium festői parkjában. Útközben egyaránt rájuk köszön a múlt hagyatéka és a jelen gyorsléptű fejlődése. Bánhidi Tibor

Next