Természetvédelmi Közlemények 10. (Magyar Biológiai Társaság, Budapest, 2003)
Tanulmányok a „Kiskunsági Szikes Tavak” állapotfelméréséről - Szabó Sándor: Két évtized a Felső-Kiskunság szikes vizeiben élő Molluscák kutatásában
Természetvédelmi Közlemények 10, pp. 273-288, 2003 Két évtized a Felső-Kiskunság szikes vizeiben élő Molluscák kutatásában Szabó Sándor Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium 8840 Csurgó, Kossuth u. 25. E-mail: anisus@freemail.hu Összefoglaló: A szikes tavak vízcsökkenése és kiszáradása során egyes fajok esetében tapasztalható a tömeges pusztulás, de a karakterisztikus fajok esetében, a víz periodikus visszatérésével megoldott a túlélés. Az eddig kimutatott menekülési faktorok: a víz drasztikus csökkenése, 9 fölötti pH érték, a víz NACO, tartalmának legalább 0,25% fölé emelkedése. A fajok a teljes kiszáradást a felszín alatti iszap 10-15 cm-es rétegében, a nagyobb testű fajok pedig az aljzat poligonális repedéseiben, vagy esetleg a szárazság idején is meglévő, mélyebb, vizenyős helyeken vészelik át. A víz visszatértével az egykori élőhelyek mélyebb pontjain levő, ökológiai refúgiumokból lassan, de megkezdődik a Molluscák visszatelepülése. Az élőhelyrekonstrukció során előfordul a Molluscáknak a tápcsatornákból való betelepülése is. A csigabiomassza mérésének módszeréül jól alkalmazható a Haarlow-index. A Felső-Kiskunság szikes tavaiban a csiga-biomassza szélsőségeit a növényzet és a víz kémiai viszonyai határozzák meg. A természetvédelmi területeken húzódó csatornák jelentőségét - malakológiai szempontból - a korábbi szemlélettel szemben felül kell értékelni, hiszen a vízutánpótlás és a fajok visszatelepülése szempontjából a szélsőséges időjárási viszonyok esetén a vízi fauna utolsó menedékei. Kulcsszavak: biomassza, élőhely-rekonstrukció, puhatestűek, szikes, visszatelepedés Bevezetés A Dél-Alföld szikeseinek vízicsiga-faunájával kapcsolatban már 1954-ben Horváth Andor felhívta a figyelmet arra, hogy a pH és a fatartalom növekedésével a csigafauna rohamosan csökken (Horváth 1954). Ponyi Jenő szintén az ötvenes évek elején a kisteleki Halas-tó hidrobiológiai vizsgálatánál megállapította azt, hogy a Lymnaea ovata peregra (O. F. Müller, 1774) és a Lymnaea auricularia (Linné, 1758) fajok tűréspontja 3 mg/1 CL-tartalom mellett a Ca++-mal szembeni minimum 16 mg/1, a Na+-mal szembeni maximum pedig 67 mg/1 (Ponyi & Dunhally 1954). A kiskunsági szikes vizek Molluscáinak szisztematikus kutatását Richnovszky Andor alapozta meg. Természetes és akváriumi körülmények között vizsgálta a szikes tavakban élő csigák pH-tűrőképességét. Megállapította, hogy a pH 8-9-es értékét még sok faj elviseli, a 9-10 közötti pH értéket már csak néhány faj Természetvédelmi Közlemények 10, 2003 Magyar Biológiai Társaság, Budapest