Természettudományi Közlöny 1878 (10. évfolyam, 101-112. füzet)

1878-06-01 / 106. füzet

AZ ALFÖLDI ASZÁLYOSSÁGRÓL. 217 tése még­is helyes lesz.­­ Az E. hominis-ról azt hitték, hogy ta­lán az emberben fejlődik Taeniává, a­mennyiben gyakori az eset, hogy a tömlő felpattan és a fiókhólyagok a szervekbe jutnak. D­a­vaine azonban 23 oly esetet hoz fel, midőn a fiókhólyagokat a tüdőn át köhögték ki az emberek és 36 esetet olyat, mikor a hó­lyagok a belekbe jutottak, de letelepedés és továbbfejlődés soha sem következett be. Az E. hominis életviszonyait illetőleg még hézagosak ismere­teink és hiányosak kísérleteink ; e tárgy az orvosok és állatbúvárok figyelmét még nagyon megérdemli. A hólyagférgeknek, mint minden élősködő állatnak legnagyobb ellensége életviszonyaik ismerete, ennek alapján az okos elővigyá­zat, és a tisztaság mindenben. PASZLAVSZKY JÓZSEF. XIV. AZ ALFÖLDI ASZÁLYOSSÁGRÓL.* Alföldünkön az aszályosság az újabb időben, t. i. a most élők észlelése szerint, nem csökken, hanem emelke­dik ; előfordulására nézve gyakoribbá lesz s területében tágul. Közönséges hit és vélemény, hogy e tény első indoka különösen a mocsárak lecsa­polásának, a vizek szabályozásának s azok közt főkép a Tisza szabályozásá­nak előhaladásában keresendő. Ez azonban téves , mert a mocsárszárítás s vízszabályozás legfeljebb másod­rendű ok lehet : az egész jelen­ségben sokkal több része van az er­dők pusztításának ; az után pedig né­mely közvetetlen helyi ok mellett a fő ok azon kapcsolat viszonyában rejlik, a­mely a magyar alföldi nagy síkság és a Kárpátok másik oldalán terülő gács­országi síkságon túl az ennél még sokkal nagyobb területű szarmat sík­ság közt van. A­kik a mocsár­szárításban állít­ják lenni a főokot, azt mondják, az növeli az aszályosságot, hogy a sza­badon álló vizek, a­melyek hajdan nagy területeket foglalván el kigőzöl­géseikkel és a környékeket borító nagy nedvbőségű vízi növények kigőzölgé­sével szaporították a légkör nedves­ségét, megkövesedtek ; ennek követ­keztében a légnek víztartalma is megcsökent,­­ más részről pedig az eső- és hó­alakban lehulló víz a folyók­nak és folyamoknak a szabályozás ál­tal megrövidített medrén gyorsabban és nagyobb mértékben takarodván ki az országból az azt felfogó távol ten­gerbe, az ország határai s különösen a nagy síkság fölött terülő község e miatt is szárazabbá lett. Következetes, és csak felületesen tekintve, egészen is helyt állónak tet­szik ez az okoskodás , de tévesnek bi­zonyul, mihelyt az okok után tüzetesen kutatva, azokat sorozatosan vizsgáljuk. * Galgóczy úr a m. tud. Akadémia f. évi január 22-ikén tartott ülésén „Az al­földi aszályosság legvalószínűbb okai és ha­tásának természetszerű mérséklete" czím alatt egy értekezését terjesztette elő, mely­nek kivonatát velünk is szíves volt közölni. A­nélkül, hogy e sokat vitatott kérdésben magunk részéről véleményt akarnánk mon­dani, érdekesnek tartottuk e kivonatot, mely Galgóczy úr álláspontját híven előtünteti, olvasóinkkal megismertetni. G. úr bővebben szól e kérdésről „Az erdőségek és a befá­sítás fontossága Magyarországon, éghajlati és nemzetgazdasági tekintetben" czimű pá­lyaművében, melyet a m. tud. Akadémia 80 aranynyal jutalmazott s mely a múlt évben a Nemzetgazdasági Egylet kiadásában jelent meg. SZERK.

Next