Természettudományi Közlöny 1889 (21. évfolyam, 233-244. füzet)
1889-05-01 / 237. füzet
APRÓ KÖZLEMÉNYEK. Hajótörések a kikötőben. — L. i 11 r o w Henrik, m. kir. tengerészeti felügyelő egy bécsi lapban érdekes czikket tett közzé a föntebbi czím alatt. Ebből vesszük a következő kivonatot, csakis a dologra nem tartozó némely megjegyzését hagyva el. A kikötőben a hajótörés a legritkább esetek közé tartozik. Hajótörés a kikötőben, képletesen szólva, egyértelmű a váratlan szerencsétlenséggel,amely közel a czélhoz éri utól az embert. Azonban a Szamoa-szigeten márczius 16-ikán,lezajlott katasztrófa bebizonyította, hogy a hajós életben ilyen esetek is előfordulhatnak. Az igaz, hogy a hajmeresztő szerencsétlenség színhelye nem is érdemli meg a kikötő nevét, mert nem egyéb nagyon is nyílt révnél, hova a szél és a hullámjárás akadálytalanul behatolhat s partjai köröskörül korallszirtekkel vannak megrakva, amelyek partravetés esetében a szerencsétlenséget csak fokozzák, a hajót szétroncsolják, a legénységnek a menekülést az éles és hegyes szirteken és zátonyok felett magasan csapkodó hullámverésben úgyszólván lehetetlenné teszik és meghiúsítják a segítséget is; itt sem mentőcsónakkal segíteni, sem úszással menekülni nem lehet. A Vörös-tengerben találjuk az első e fajta korall zátonyokat,amelyek voltaképen törékeny anyagból alakulva, a madrepora-korallok tőkéiből nőnek együvé olyan hatalmas tömegekké, hogy megfeneklik rajtuk a legerősebb hajó is, és az úszó ember, akit a hullám ilyen zátonyra dob, szétmarczangolva, széttépve, megismerhetetlen állapotban kerül ki róla a partra. Ahol a part mellett e fajta koralltalajú a fenék, ott a vasmacska kivetése is bizonytalan, és abban az időben, amikor a vasmacskákat nem úgy mint ma lánczokra, hanem kötelekre kötve vetették ki, a kötelet a korallok nem ritkán elnyűtték, elvágták, a vasmacskáról leoldották, ami huzamosb ideig tartó kivetés közben a lánczczal is megesik, kivált ha már előbb hatalmasan megtámadta volt a rozsda. A korallzátonyok keménységéről és temérdekségéről alig alkothat az ember fogalmat, mert még ott is, ahol a sekély vizen át láthatók, csak könnyű filigrán szövetnek, vagy valami finom tengeri cserjének avagy tollazatnak látszanak, amelyen természetesen száz meg száz millió állatka dolgozik, hogy, sziklakeménységű tömeggé alakítsa. A Pala- vagy Hajós-szigeteket, amelyekhez a Szamoa-csoport is tartozik ilyen korall-zátonyok veszik körül. A korall-zátonyok néha jelentékeny mélységben gyökeredznek, néha pedig meglehetős távol vannak a valódi partoktól, az ú. n. atollokat, gátzátonyokat alkotják, mely esetben köztök és a part között mély víz van. Ezek a legveszedelmesebbek a feléjök hajtott hajóra nézve , és épen ilyenek vannak a Szamoai szigeteken. A hullámverés hihetetlen magasságra tornyosul itt, s az átzuhanó hullámok, melyek a korallzátonyok sekély vizén keletkeznek, szétroncsolják a hajót, és minthogy köztük és a part közt ismét mélyebb víz van, a legügyesebb úszónak is lehetetlen ebből a víztorlódásból kiszabadulni. A nyílt révekben, amilyenek Madras, Bombay, Calicutta előtt vannak, vihar közeledtekor könnyen észrevehető helyen, ágyúlövés kíséretében vészjelzőket tűznek ki. a