Természettudományi Közlöny 1890 (22. évfolyam, 245-256. füzet)
1890-09-01 / 253. füzet
A CZUKORGYÁRTÁSRÓL. 453 bek között az a rossz oldala volt, hogy a répülé folytonosan levegővel érintkezett és olynemű változásokon ment át, amelyek feldolgozását nagyon megnehezítették. Másrészt költséges volt a berendezés is és nagy a veszteség részint a zsákokban, részint pedig a munka természeténél fogva, amely nagy ügyességet és sok emberi munkát követelt. Használták azután az ú. n. áztató (maczeráló) eljárást, amely abból állott, hogy a répaszeleteket lépcsőzetesen egymás fölött álló edényekben vízzel kezelték akképen, hogy a keletkezett czukortartalmú lé ismét friss répára csorgott és ez többször ismétlődött oly módon, hogy a friss répaszeletek mindig a legsűrűbb lével, a legjobban kilúgzott szeletek pedig friss vízzel érintkeztek. Ez az »ellenáram elve« használtatik a diffúzió-eljárásban is, amelyet legelőször J. Robert alkalmazott Seelovitz-ban (Csehországban) 1864-ben, és a mely manapság majdnem kivétel nélkül minden czukorgyárban használatban van, a mellyel tehát kissé bővebben kell foglalkoznunk. A diffúzió-eljárás főműveletei a következők : 1. A répát lehetőleg vékony, különböző hosszúságú szeletekké vágják. 2. A szeleteket magasabb hőmérsékleten (60—700 C.) kilúgozzák. 3. A kilúgozás úgy történik, hogy a szeleteket különböző sűrűségű lével áztatják akképen, hogy a legsűrűbb lé friss szeletekkel, a leghígabb (víz) a legjobban kilúgzott szeletekkel érintkezik. A felszeldelés az e czélra szolgáló vágógépekkel történik. Egyegy szelet körülbelől 1 mm. vastag és 6—8 mm. széles. A szeletek a vágógépekből síneken járó kis kocsikba (kutyák) hullanak és innét a diffúzió-edényekbe töltetnek. A diffúzió-edény vasból készült hengeralakú, alul szűkülő edény, amely felül a töltésre, alul a kiürítésre szolgáló, fedővel zárható nyílással van ellátva. Nagysága különböző és egy-egy diffúzió-edénybe 18—40 mázsa tölthető. Mindegyik edény kapcsolatban van az utána következővel, azonkívül az első az utolsóval ; továbbá mindegyik összeköttetésben áll a magasan álló, friss vizet szolgáltató és a czukorlevet elvezető csővezetékkel. Azonkívül mindegyik el van látva gőzvezetékkel, amely a levet fölmelegíti. Sok helyütt a fölmelegítés nem a diffúzió-edényben, hanem külön történik, másutt meg direkt a diffúzió-edénybe vezetik a gőzt. A nyomást, amellyel a lé egyik edényből a másikba szorítható, a diffúzió-telep fölött 6—10 m. magasságban elhelyezett víztartó szolgáltatja, amely, amint említettük, csővezeték révén minden egyes edénnyel össze van kapcsolva.